Híres vállalatalapítók és -vezetők

Balázs Mór de Verőcze

Verőczei Balázs Mór, Kohn Mózes (Pest, 1849. március 5. – Remagen, 1897. augusztus 1.) magánzó, a Budapesti Városi Villamosvasút Társaság alapító vezérigazgatója.

Bálint (Büchler) Sándor

Bálint (Büchler) Sándor 1840-ben született Aradon. kereskedőként lépett a Kőbányai Gőztéglagyár Társulat kötelékébe, ahol 1877-ben igazgatósági taggá választották.  Büchler családnevét 1891-ben magyarosította Bálintra. A vállalat fejlődését elősegítve modernizálta és bővítette azt, tevékenysége elismeréseként az uralkodó többször kitüntetést adományozott neki. A társulatnak vezérigazgatójaként és elnökeként működött 1911-es nyugdíjazásáig. 1915. októberében halt meg Budapesten. A gépüzemi átállás […]

Buday-Goldberger Leó Dr. de Buda

Goldberger Leó, teljes nevén: dr. Buday-Goldberger Leó (Budapest, 1878. május 2. – Mauthausen, 1945. május 5.) a magyar textilipar egyik nevezetes alakja, aki a 20. század első évtizedeiben a hazai textilipar korszerűsítésében igen nagy szerepet vállalt. Az 1785-ben alapított Goldberger-gyár elnök-vezérigazgatója, a Gyáriparosok Országos Szövetségének (GYOSZ) igazgatója, a Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületénekelnöke, a Magyar Külkereskedelmi Intézet igazgatósági tagja, a Magyar Nemzeti Bank főtanácsosa.

Chorin Ferenc Dr. Idősebb

Dr. Chorin Ferenc (Arad, 1842. május 11. – Budapest, 1925. január 20.) jogász, politikus, üzletember, a magyar főrendiház tagja, országgyűlési képviselő, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke, a Magyar Nemzeti Bank főtanácsosa. Fia, ifjabb Chorin Ferenc a Horthy-korszak egyik legbefolyásosabb üzletembere volt.

Csekonics Sándor de Zomboly, gróf

Gróf Csekonics Sándor (1872–1951) nagybirtokos, királyi pohárnok, császári és királyi kamarás, a Délmagyarországi (Nagybecskerek – Velici Beckerek) Cukorgyár Részvénytársaság igazgatója, majd elnöke. Budapesten jogtudományi iskolát végzett, majd politikusként működött, illetve nagybirtokai jövedelmeiből és érdekeltségeiből élt. Édesapja 1929-es halála után – a trianoni békeszerződés következtében megfogyatkozott – családi birtokokat irányította és kezelte, azokról azonban az 1930-as és 1940-es években, zömmel külső körülmények miatt le kellett mondania. A második világháború végét, illetve a szocializmus éveit nyomorúságban, bujdosva töltötte. 1951-ben elhurcolták, majd meggyilkolása után jeltelen sírban temették el.

Domony Mór Dr. de Domony, lovag

Dr. domonyi Domony Móric (1872–1944) nemesi családban született Pesten. Itt végezte középiskolai tanulmányait, majd a Budapesti Tudományegyetemen jogot végzett. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyarországi közlekedés fejlesztése terén, főként a dunai hajózás tekintetében. Ezen kívül aktívan vett részt számos ipari vállalat igazgatósági tagjaként a magyarországi és külföldi ipar előmozdításában. 15 éven keresztül volt a Brassói Cellulózgyár Részvénytársaság elnöke.

Emich Gusztáv

Emich Gusztáv (Buda, 1814. november 3. – Pest, 1869. április 3.) könyvkereskedő, kiadó, nyomdász. Fia Ifj. Emich Gusztáv könyvkiadó, nyomdatörténeti és természetrajzi író.

Fáy András de Fáj

Fáji Fáy András (Kohány, Zemplén vármegye, 1786. május 30. – Pest, 1864. július 26.) író, politikus és nemzetgazda, a magyar reformkor irodalmi és társadalmi mozgalmainak egyik legtevékenyebb alakja, 1837-től 1841-ig a Kisfaludy Társaság igazgatója. Mikszáth Kálmán egyik Fáy Andrásról szóló írásában írta: ha nem Széchenyit illetné „a legnagyobb magyar” jelző, akkor ez Fáy Andrásnak járna ki, és ha nem Deák Ferenc volna a „haza bölcse”, akkor Fáy Andrást illetné ez a cím; így azonban csupán „a nemzet mindenese”.

Fellner Henrik

Fellner Henrik (1859–1932) gyáriparos, bankár, felsőházi tag. Tanulmányait a Kereskedelmi Akadémián végezte. Pályafutása előbb külföldön, majd a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál indult; utóbbiban 1892-től ügyvezető-igazgatóként működött. Apósának halála után átvette annak szeszipari cégének vezetését. Ugyancsak igazgató volt számos más vállalatnál, így többek között az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaságban. 1932-ben hunyt el Budapesten.

Fleissig Sándor

Fleissig Sándor (Budapest, 1869. jún. 4.—Budapest, 1939. máj. 5.): bankár, a Budapesti Áru- és Értéktőzsde ötödik elnöke.

Haggenmacher Henrik

Haggenmacher Henrik (Winterthur, 1827. november 6. – Budapest, 1917. június 5.) svájci származású magyar nagyiparos.

Harkányi János de Taktaharkány, báró

Báró Harkányi János (1859–1938) Zemplén vármegyei földbirtokos és bankár, 1896 és 1902 között a szabadelvű párt egyik országgyűlési képviselője, 1913 és 1917 között kereskedelemügyi miniszter. Az 1920-as és 1930-as években számos vállalat és részvénytársaság elnökeként, igazgatósági tagjaként működött, így nem csak a politikai pályán, hanem pénzügyi téren szerzett rendkívüli tapasztalatai nyomán is ismertté vált. A Magyar Cukoripar Részvénytársaság elnöke 1902 és 1938 között.

Hiller József

Hiller József 1885. február 25-én született Lucskiban. Jogi tanulmányai révén ügyvédi végzettséget szerzett, s Budapesten helyezkedett el. Mentora, dr. Tetétlen Ármin révén bekapcsolódott a hazai bauxitérc-termelésbe, és támogatók révén előbb bányákat, majd termelési jogot szerzett a telepek nyersanyagtartalmának kiaknázására. A vezérigazgatósága alatt előbb 1917-ben, majd 1923-ban alapított újabb vállalatok célja a hazai és külföldi termelés eredményének Magyarországra irányítása volt. Habár irányítása alatt történt meg a termelés részben Németország felé orientálása, a második világháború végén elhurcolták. Mauthausenben hunyt el.

Horváth Elemér

Horváth Elemér (1858, Klopódia - 1930.11.20. Budapest) jogász, banktisztviselő, a Budapesti Áru- És Értéktőzsde harmadik elnöke.

Jellinek Mór

Jellinek Mór, (helyenként Jellinek Móric vagy Jelinek) (Uherský Brod (Magyarbród), 1823. – Budapest, 1883. június 13.) közgazdász, nagykereskedő, a gabonacsarnok elnöke, a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság vezérigazgatója. Jellinek Arthur jogász és országgyűlési képviselő édesapja, Jellinek Emil, a Daimler egyik befektetőjének nagybátyja.

Kochmeister Frigyes, báró

Báró Kochmeister Frigyes (Sopron, 1816. november 22. – Budapest, 1907. szeptember 11.) az 1864-ben megalakított Pesti Áru- és Értéktőzsde első elnöke.

Kohner Adolf Dr. de Szászberek, báró

Kohner Adolf 1866-ban született. Az apai nagybátyjától örökölt és saját magáról nevezett Kohner Adolf és Fiai cég vezetője volt. A bankcég mellett egyéb vállalatok elnöki tisztjét is betöltötte, befolyást szerezve például az Unió Részvénytársaságban vagy az Első Magyar Gyapjúmosó és Finomposztógyár Részvénytársaságban is. Az 1930-as évek elején bekövetkező válság miatt vagyona zömét elveszítette, s birtokán halt meg 1937-ben.

Kornfeld Zsigmond, báró

Kornfeld Zsigmond (Goltsch-Jenikau, Csehország, 1852. március 27. – Budapest, 1909. március 24.) bankár, a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatója, a Budapesti Áru- és Értéktőzsde második elnöke.

Lánczy Leó

Lánczy Leó (Pest, 1852. május 10. – Budapest, Terézváros, 1921. január 26.) bankelnök.

Láng László

Láng László pozsonyi születéső, eredetileg német anyanyelvű, jó kezű iparos volt. Mivel gimnáziumi tanulmányi eredményei rosszak voltak, orvos apja inkább Bécsbe, ipari iskolába küldte. Később elvégezte a felsőipari iskolát. 1867-ben több éves külföldi gyakorlat után hazatért, és előbb magyar cégeknél helyezkedett el. 1868-ban önállósodott, saját gépműhelyt alapított. A gépműhelyből lett a későbbi Láng Gépgyár, amelyet 1911-ig vezetett. Nemcsak gyárigazgató volt, de előmunkás, üzletkötő, aki a gyár mellett, illetve magában a gyárban élt. A napi teendőktől 1911-ben vonult vissza, a vezetést fiának Láng Gusztávnak adta át. 1914 január 1-én hunyt el.

Lévay Henrik de Kistelek, báró

Lévay Henrik 1826-ben született a Bács megyei Jánoshalmán. Korának egyik legjelentősebb biztosítási szakembere. Fontos szerepet vállalt az Első Magyar Általános Biztosító Társaság alapításában, majd negyven éven át a társaság vezérigazgatója volt. Számos biztosító, bank és gőzmalom alapításában és igazgatásában vett részt, több kulturális, tudományos és jótékonysági alapítvány fűződik a nevéhez. A közgazdaságtan terén végzett munkásságáért előbb 1868-ban kisteleki előnévvel nemességet, majd 1897-ben bárói címet kapott és a főrendiház tagja lett.

Madarassy-Beck Gyula Dr. de Madaras, báró

Madarassy-Beck Gyula, báró (Budapest, 1873. augusztus 18. – Budapest, 1939. november 20.): bankár, nagytőkés.

Madarassy-Beck Marcell Dr. de Madaras, báró

Madarassy-Beck Marcell, báró (Budapest, 1873. február 11. – Mauthausen, 1945. január 19.): ügyvéd, bankár.

Madarassy-Beck Miksa de Madaras, báró

Madarassy-Beck Miksa, báró (Bácsmadaras, 1839. május 9. – Budapest, 1924. március 10.): bankár, közgazdász, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbank Rt. vezérigazgatója.

Madarassy-Beck Nándor de Madaras, báró

Madarassy-Beck Nándor, báró (Bácsmadaras, 1840. augusztus 15. - Budapest, 1909. február 16): bankár, közgazdász, a Magyar Jelzáloghitelbank vezérigazgatója.

Marschall Ferenc

Marschall Ferenc (Temesvár, 1887. október 2.- Budapest, 1970. január 23.) agrárpolitikus, földművelésügyi miniszter, a Budapesti Áru- és Értéktőzsde hetedik elnöke.

Matlekovits Sándor Dr.

Matlekovits Sándor (1842–1925) kereskedelmi államtitkár, politikus és szakíró, az MTA rendes tagja. Tanulmányait a fővárosban végezte, s eközben már számos tudományos munkájával kiemelkedett. 1889-ig államtitkárként működött, s eközben jelentősen hozzájárult a hazai ipar és kereskedelem fejlesztéséhez, előmozdításához. Miután pozíciójáról politikai okoknál fogva lemondott, több ízben működött országgyűlési képviselőként 1902-ig bezárólag. A századforduló után számos egyesület és gazdasági vállalat vezetője, így többek között 1893 és 1914/1915 között a Magyar Villamossági Részvénytársaság, 1923 és 1925 között pedig az Első Magyar Papírgyár Részvénytársaság elnöke is.

Ormody Vilmos de Ormod

Ormody Vilmos 1838-ban született a Miskolcon. Korának egyik legjelentősebb biztosítási szakembere. Középiskolai tanulmányait követően azonnal az Első Magyar Általános Biztosító Társaság szolgálatába állt, közel negyven éven át tisztviselő, majd 24 évig a társaság vezérigazgatója, végül 94 éves korában bekövetkezett haláláig egy évtizeden át annak elnöke volt. Több elsősorban a tisztviselők jólétét segítő kezdeményezés és jótékonysági alapítvány fűződik a nevéhez. A közgazdaságtan terén végzett munkásságáért előbb 1897-ben ormódi előnévvel nemességet, majd 1906-ban bárói címet kapott és a főrendiház tagja lett.

Ossoinack Lajos, lovag

Johannes Aloysius Ossoinack (Rieka, 1849. június 26. – Fiume, 1904 október 28.) fiumei kereskedő család sarjaként fiatal korától kezdve több később világhírűvé vált fiumei iparvállalatot és hajózási társaságot is alapított, miközben a helyi politikai és társadalmi életnek is meghatározó személyisége volt. Olyan volt ő a város számára, mint Széchenyi Magyarország számára: egész életében kereste az új innovációkat (gépesített faipar, modern rizsfeldolgozás, kőolajfinomítás stb.), és a külföldön bevált módszerek hazai meghonosításával nagy hírnevet szerzett magának.

Pallavicini Ede, őrgróf

Őrgróf Pallavicini Ede régi olasz eredetű, nemesi családba született 1845-ben. Dunántúli, sokezer holdas birtokának kezelése mellett jogi tanulmányokat folytatott, majd az 1870-es években sikerrel lépdelt előre a ranglétrán. 1880-tól a Magyar Általános Hitelbank elnökeként tevékenykedett, illetve belső tanácsosként működött. A század utolsó évtizedében számos vállalat megalapítását kezdeményezte, többek között a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaságét, amelynek elnöki posztját 1913-ig töltötte be. 1914-ben Fiumében hunyt el.

Ribáry (Reich) Mór de Alsólócz

Ribáry (1902-ig Reich) Mór 1859-ben született a Pozsony megyei Alsólóc községben. 1873-ban 14 évesen kezdte meg hivatalnoki pályáját a Pesti Biztosító Intézetnél, amelynek 1916-ban vezérigazgatója lett és 1927-es haláláig 54 éven át dolgozott a vállalatnál. Az Adriai Biztosító csoport számos magyarországi és külföldi társaságának igazgatósági, vagy felügyelőbizottsági tagja. 1914-ben a közgazdaságtan terén végzett munkásságáért alsólóczi előnévvel magyar nemességet kapott.

Sarbó (Schön) Vilmos de Szepesváralja

Schön (1898-tól Sarbó) Vilmos 1829-ben született Szepesváralján. Korának egyik legjelentősebb biztosítási szakembere. Középiskolai tanulmányait követően hivatalnoki pályáját az Osztrák Phönix Biztosító Intézetnél kezdte meg, majd a Pesti Biztosító szolgálatába állt. 1868–1899 között harminc éven át a társaság vezérigazgatója, majd lemondása után 1906-os haláláig az igazgatóság tagja.

Schmidt Richárd

Schmidt Richárd (Budapest, 1875 - Budapest, 1943. június 14.) nagyiparos, a Budapesti Áru- és Értéktőzsde hatodik elnöke.

Székely (Schlesinger) Ferenc

Székely (Schlesinger) Ferenc 1858-ban született a Fejér vármegyei Alapon. Kereskedelmi tanulmányait követően Budapesten előbb gyakornoki, majd osztályvezetői pozícióba került. 1892-ben őt hívták meg a Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársaság elnöki posztjára. 1902-től 1936-ban bekövetkezett haláláig töltötte be az István Téglagyár Részvénytársaság elnöki posztját. Tevékeny részese volt Budapest politikai életének, illetve a magyarországi izraelita hitközség egységének előmozdításában. Schlesinger […]

Szende (Stern) Lajos

Szende Lajos 30 éves korától kezdve működött a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaságnál. Előbb, mint titkár, majd a századforduló után mint a vállalat vezérigazgatója. Az 1910-es években jelentős fejlesztések révén tudta növelni a vállalat nyereségét és termelését, illetve nagy szerepe volt az üzemi dolgozók életkörülményeinek javításában. 1914-ben halt meg 47 éves korában, halála után munkásjóléti alapot neveztek el róla.

Szirmai (Spitzer) Oszkár

Nagysárosi Szirmai Oszkár (1858–1943) közgazdász, elnök-vezérigazgató. Pályáját a Magyar Általános Hitelbankban kezdte, majd átkerült a Kőolajfinomítógyár Részvénytársaságba, ahol igazgatóhelyettes, majd igazgató lett. A közgazdasági életben, s főképp a kőolajpiacon kifejtett érdemei elismeréseként megkapta a nemesi címet, illetve a kormányfőtanácsosi kinevezést. 1912 és 1935 között a Budapest-Szentlőrinci és Tatai Cserép- és Téglagyár Részvénytársaság elnöke volt, ezen […]

Teleki Géza de Szék, gróf

Gróf széki Teleki Géza (1843–1913) katolikus családba született 1843-ban. Iskoláit Erdélyben végezte, majd jogot tanult Hohenheimben. Előbb Szatmár vármegyében közigazgatási bizottság tagjaként, majd országgyűlési képviselőként működött. 1889 és 1890 között a belügyminiszteri pozíciót is betöltötte. A századforduló után visszavonult a politikától és főként tudományos-jótékonysági egyesületek munkájában vett részt. Vállalkozói karrierének sikerét igazolja, hogy 1896 és 1906 között a Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság elnökeként jelentősen hozzájárult a vállalat fejlődéséhez és sikerességéhez. 1913-ban hunyt el Budapesten.

Tolnay Lajos

Tolnay Lajos Imre Gyula (1837–1918) mérnök, MÁV igazgató és elnök, országgyűlési képviselő. Az olasz egység megteremtéséért zajló háborúból hazatérve az 1860-as évektől előbb lokálisan, majd az 1870-es évektől országosan vett részt a vasútépítésben- és tervezésben. Ezidőtájt a MÁV igazgatóságának elnöki posztját is betöltötte, s a magyar államvasutak fejlesztésében elévülhetetlen érdemeket szerzett. Politikai tevékenysége mellett számos ipari vállalat igazgatósági tagja, illetve az Első Magyar Sertéshizlaló Részvénytársaság elnöke volt 1902 és 1911 között.

Végh Károly de Győr

Végh Károly (Bécs, 1859. október 2.- Budapest, 1941. február 3.) közgazdász, a Budapesti Áru- és Értéktőzsde negyedik elnöke.