Lévay Henrik de Kistelek, báró
Lévay Henrik 1826-ben született a Bács megyei Jánoshalmán. Korának egyik legjelentősebb biztosítási szakembere. Fontos szerepet vállalt az Első Magyar Általános Biztosító Társaság alapításában, majd negyven éven át a társaság vezérigazgatója volt. Számos biztosító, bank és gőzmalom alapításában és igazgatásában vett részt, több kulturális, tudományos és jótékonysági alapítvány fűződik a nevéhez. A közgazdaságtan terén végzett munkásságáért előbb 1868-ban kisteleki előnévvel nemességet, majd 1897-ben bárói címet kapott és a főrendiház tagja lett.
Élete
Lévay Henrik 1826. április 16-án született a Bács megyei Jankovácon – a mai Bács–Kiskun megyei Jánoshalmán szegény zsidó családban. Tanulmányait előbb helyben, majd Bibanco Gyula kereskedelmi tanodájában végezte Pesten. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt honvédként szolgált egy vadászzászlóaljban, ahol hadnaggyá léptették elő. 1850-től Pestre költözött, ahol 1852. szeptember 5-én elvette Sárkány Rózát. Gyermekük nem született. A közgazdaságtan terén végzett buzgó és eredményes munkásságáért előbb 1868-ban kisteleki előnévvel nemességet, majd 1897-ben bárói címet kapott és a főrendiház tagja lett. A nemességet Lévay Henrik még életében, 1886-ban négy gyermekes bátyjára Lévay Istvánra és utódaira ruházta, halála után, 1905-ben a bárói cím is rájuk szállt. Lévay Henrik 1898-as nyugdíjba vonulása után, a Győr megyei Táplányban található birtokán visszavonultan élt és hosszas betegség után 1901. december 15-én Budapesten halt meg. Síremléke Táplánypusztán (ma a Győr–Moson–Sopron megyei Töltésfalva része) található.
Szakmai tevékenysége
Lévay Henrik tanulmányai végeztével Szegeden állt munkába egy neves kereskedőcég alkalmazottjaként. Szegedi kapcsolatai révén került 1850-ben Pesten a trieszti Adriai Biztosítóhoz (Riunione Adriatica di Sicurta) valószínűleg a szegedi származású vezérigazgató Weisz Bernát Ferenc segítségével. Itt kárbecslőként dolgozott egészen 1855-ig, amikor egy kárfelvétel során elkövetett visszaélés miatt távoznia kellett a biztosítótól.
1857 júliusában aktív szerepet vállalt az Első Magyar Általános Biztosító Társaság (EMÁBIT) megalapításában. Később – nem kis részben Lévay ezirányban kifejtett propagandája révén – a társaság megalapításának tervét és végrehajtását is neki tulajdonították. Az alapítás után az ügynökhálózat megszervezésével és a lejegyzett részvények befizettetésével bízták meg. Ezeket olyan sikeresen hajtotta végre, hogy a működés 1858 márciusi megkezdésekor ideiglenes vezénylő igazgatói címet és az igazgatósági üléseken való – konzultatív – részvételi lehetőséget kapott. Később vezérigazgatóként véglegesítették és az igazgatóságnak is teljes jogú tagja lett. 1858 és 1897 között negyven éven át vezette az Első Magyart, rendkívül sikeresen.
1883-ban már az ország egyik legelismertebb biztosítási szakembereként és cégvezetőként ünnepelhette az EMÁBIT megalapításának negyedszázados évfordulóját. Ebből az alkalomból a társaság Benczúr Gyulával megfesttette az Első magyar általános biztosító társaság alapítása című képet. A kompozícióhoz Lévay Henrik adott részletes eligazításokat a művésznek. A képen az alapítók köre jelentősen eltér a valóságostól, a kép két fókuszpontjába – a társaság életében és az alapításban minimális szerepet játszó – Deák Ferenc, illetve – az alapításról szóló első sajtóhírekben meg sem említett – Lévay Henrik került. A képet a jubileumi ünnepségen „meglepetésként” kapta Lévay az igazgatóságtól és annak 1944-es lebombázásáig a társaság Vígadó-téri székházának tanácstermében volt látható.
Az EMÁBIT rendkívüli sikerei következtében Lévay Henrik számos leányvállalat alapításában és igazgatásában is részt vett. Igazgatósági tagja volt a Pannonia Viszontbiztosítónak 1864–1898 között, a Bécsi Biztosítónak 1887–1898 között, a Bécsi Élet és Járadékbiztosítónak 1887–1898 között. Részt vett a Magyar Földhitelintézet alapításában, 1865–1869 között az ország egyik legjelentősebb pénzintézetének, az Első Pesti Hazai Takarékpénztár választmányi tagja volt. Részt vett a Concordia 1866 és az Erzsébet gőzmalmok 1868 alapításában emellett bérháztulajdonosként is Pest legnagyobb adófizetői közé tartozott.
Saját gyermekei nem lévén, vezérigazgatóként is támogatta bátyja családját. Két idősebb unokaöcsével az EMÁBIT csoport tisztviselői között is találkozunk. Lévay József az 1890-es évek elején néhány évig a két bécsi leányvállalat magyarországi főügynökségének vezetője, illetve az 1893-ben alapított Nemzeti Balesetbiztosító igazgatósági tagja volt. Ezeket a pozíciókat Lévay Henrik visszavonulása után nem tarthatta meg. Lévay Lajos, tanulmányait követően közvetlenül belépett az EMÁBIT-hoz titkárként, 1891-től vezértitkár, majd 1894–1895-ben tűnik fel a forrásokban, mint az EMÁBIT főtisztviselője. Ő is valamikor nagybátyja visszavonulása körüli években válthatott pályát, mert 1903–1909 között már a Belügyminisztérium kivándorlási osztályát vezette.
Közéleti tevékenysége
Lévay Henrik a közéletben elsősorban mecénási, támogatói szerepében jelent meg. Számos nemzeti tudományos, kulturális és jótékonysági kezdeményezést támogatott mind a biztosítótársaság, mind pedig magánvagyonából.
Tudományos adományai közül legfontosabb a Magyar Tudósok Társasága új székházának támogatása és a Magyar Tudományos Akadémia Lévay-alapjának megalapítása, amelyből elsősorban közgazdasági témájú tudományos munkákat támogattak.
Jelentős összegekkel támogatta többek között a magyar írók segélyegyletét, a hírlapírók nyugdíjegyletét, a Győr megyei tisztviselők segélyezését, alapító és főtámogató volt a képzőművészeti társaságnál és számos más egyletnél.
Aktívan támogatta az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc emlékezetének ápolását. Főtámogatója és pénztárnoka volt a Dunaparti Petőfi szobrot felállító bizottságnak Budapesten, de egy Klapka György szobor és az Aradi Ereklyemúzeum is a nevéhez fűződik.
Írói munkássága, publikációi
Lévay keveset publikált, sem az általános közéleti és gazdasági lapokban, sem a biztosítási szaklapokban nem találunk tőle sok írást. Három legfontosabb munkája pályafutása legvégén született.
Néhány szó közgazdasági bajaink orvoslásáról (Budapest, 1895)
Vélemény a mezőgazdasági hitelintézet létesítésének módjáról (Budapest, 1895)
A biztosítási ügy hazánkban. (Budapest, 1896)
Emlékezete
A Lévay család sírkápolnája a Győr–Moson–Sopron megyei Töltésfalva részét képező Táplánypusztán található.
A táplánypusztai síremlék mellett egyetlen Lévay szobrot ismerünk, amelyet 2012-ben állítottak fel Győrújbarát központjában. Az időskori Lévayt ábrázoló mellszobor felállítását a CIG Pannónia EMABIT Zrt. támogatta, amely magát az egykori EMÁBIT és Lévay Henrik szellemi örökségének tekinti.
Források
EMÁBIT (Ormody Vilmos) 1908: Az Első magyar általános biztosító társaság: 1857−1907. jubileumi albuma. Budapest.
Horváth Gyula – Tamás Gábor 2017: 160 éves az Első Magyar Általános Biztosító. Biztosítás és Kockázat. (4.) 2. 102–104.
Juhász Veronika 2007: Báró Lévay Henrik, az Első Magyar Általános Biztosító Társaság megalapítója. Orvosi Hetilap (148.) 52. 2492–2493.
Kempelen Béla 1913: Magyar nemesi családok. 6. kötet. Khár – Lyukáts. Budapest.
Muzsay Géza 2007: 150 éve alapították az Első Magyar Általános Biztosító Társaságot. Biztosítási szemle. (53.) 8. 3−25.
Név nélkül 1898: Báró Lévay Henrik Vasárnapi Újság (44.) 18. 285.
Pompéry János 1883: Az Első Magyar Általános Biztosítótársaság fennállásának negyedszázados évfordulójára. Budapest
Strausz Adolf 1901: Báró Lévay Henrik Ország–Világ 1053.
Szinnyei József 1906: Magyar írók élete és munkássága. Budapest.
Tamás Gábor 2019: Menedzseruralom? Szervezeti evolúció és tisztviselői karrierpályák egy biztosítótársaságnál. Kövér György – Pogány Ágnes – Weisz Boglárka (szerk.): Uradalom – Vállalat. Magyar Gazdaságtörténeti Évkönyv 2019. (3.) 287–324.
Újvári Péter (szerk.) 1929: Magyar zsidó lexikon. Budapest.
Született: 1826. április 16.
Születési hely: Jankovác (Bács megye, a mai Jánoshalma)
Halál ideje: 1901. december 15.
Halál helye: Budapest
Foglalkozás: Biztosítótársaság vezérigazgatója
Szülők: Lévay (Löwi) János (1793, Jánoshalma – 1862, Szeged), Herczel Mária (1799, Kistelek – 1858, Szeged)
Házastársak: Sárkány Róza (1836 augusztus 28 – ???) 1852 szeptember 5.
Gyermekek:
Szerző: Tamás Gábor
Született: 1826. április 16.
Születési hely: Jankovác (Bács megye, a mai Jánoshalma)
Halál ideje: 1901. december 15.
Halál helye: Budapest
Foglalkozás: Biztosítótársaság vezérigazgatója
Szülők: Lévay (Löwi) János (1793, Jánoshalma – 1862, Szeged), Herczel Mária (1799, Kistelek – 1858, Szeged)
Házastársak: Sárkány Róza (1836 augusztus 28 – ???) 1852 szeptember 5.
Gyermekek:
Szerző: Tamás Gábor
Lévay Henrik de Kistelek, báró
Lévay Henrik 1826-ben született a Bács megyei Jánoshalmán. Korának egyik legjelentősebb biztosítási szakembere. Fontos szerepet vállalt az Első Magyar Általános Biztosító Társaság alapításában, majd negyven éven át a társaság vezérigazgatója volt. Számos biztosító, bank és gőzmalom alapításában és igazgatásában vett részt, több kulturális, tudományos és jótékonysági alapítvány fűződik a nevéhez. A közgazdaságtan terén végzett munkásságáért előbb 1868-ban kisteleki előnévvel nemességet, majd 1897-ben bárói címet kapott és a főrendiház tagja lett.
Élete
Lévay Henrik 1826. április 16-án született a Bács megyei Jankovácon – a mai Bács–Kiskun megyei Jánoshalmán szegény zsidó családban. Tanulmányait előbb helyben, majd Bibanco Gyula kereskedelmi tanodájában végezte Pesten. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt honvédként szolgált egy vadászzászlóaljban, ahol hadnaggyá léptették elő. 1850-től Pestre költözött, ahol 1852. szeptember 5-én elvette Sárkány Rózát. Gyermekük nem született. A közgazdaságtan terén végzett buzgó és eredményes munkásságáért előbb 1868-ban kisteleki előnévvel nemességet, majd 1897-ben bárói címet kapott és a főrendiház tagja lett. A nemességet Lévay Henrik még életében, 1886-ban négy gyermekes bátyjára Lévay Istvánra és utódaira ruházta, halála után, 1905-ben a bárói cím is rájuk szállt. Lévay Henrik 1898-as nyugdíjba vonulása után, a Győr megyei Táplányban található birtokán visszavonultan élt és hosszas betegség után 1901. december 15-én Budapesten halt meg. Síremléke Táplánypusztán (ma a Győr–Moson–Sopron megyei Töltésfalva része) található.
Szakmai tevékenysége
Lévay Henrik tanulmányai végeztével Szegeden állt munkába egy neves kereskedőcég alkalmazottjaként. Szegedi kapcsolatai révén került 1850-ben Pesten a trieszti Adriai Biztosítóhoz (Riunione Adriatica di Sicurta) valószínűleg a szegedi származású vezérigazgató Weisz Bernát Ferenc segítségével. Itt kárbecslőként dolgozott egészen 1855-ig, amikor egy kárfelvétel során elkövetett visszaélés miatt távoznia kellett a biztosítótól.
1857 júliusában aktív szerepet vállalt az Első Magyar Általános Biztosító Társaság (EMÁBIT) megalapításában. Később – nem kis részben Lévay ezirányban kifejtett propagandája révén – a társaság megalapításának tervét és végrehajtását is neki tulajdonították. Az alapítás után az ügynökhálózat megszervezésével és a lejegyzett részvények befizettetésével bízták meg. Ezeket olyan sikeresen hajtotta végre, hogy a működés 1858 márciusi megkezdésekor ideiglenes vezénylő igazgatói címet és az igazgatósági üléseken való – konzultatív – részvételi lehetőséget kapott. Később vezérigazgatóként véglegesítették és az igazgatóságnak is teljes jogú tagja lett. 1858 és 1897 között negyven éven át vezette az Első Magyart, rendkívül sikeresen.
1883-ban már az ország egyik legelismertebb biztosítási szakembereként és cégvezetőként ünnepelhette az EMÁBIT megalapításának negyedszázados évfordulóját. Ebből az alkalomból a társaság Benczúr Gyulával megfesttette az Első magyar általános biztosító társaság alapítása című képet. A kompozícióhoz Lévay Henrik adott részletes eligazításokat a művésznek. A képen az alapítók köre jelentősen eltér a valóságostól, a kép két fókuszpontjába – a társaság életében és az alapításban minimális szerepet játszó – Deák Ferenc, illetve – az alapításról szóló első sajtóhírekben meg sem említett – Lévay Henrik került. A képet a jubileumi ünnepségen „meglepetésként” kapta Lévay az igazgatóságtól és annak 1944-es lebombázásáig a társaság Vígadó-téri székházának tanácstermében volt látható.
Az EMÁBIT rendkívüli sikerei következtében Lévay Henrik számos leányvállalat alapításában és igazgatásában is részt vett. Igazgatósági tagja volt a Pannonia Viszontbiztosítónak 1864–1898 között, a Bécsi Biztosítónak 1887–1898 között, a Bécsi Élet és Járadékbiztosítónak 1887–1898 között. Részt vett a Magyar Földhitelintézet alapításában, 1865–1869 között az ország egyik legjelentősebb pénzintézetének, az Első Pesti Hazai Takarékpénztár választmányi tagja volt. Részt vett a Concordia 1866 és az Erzsébet gőzmalmok 1868 alapításában emellett bérháztulajdonosként is Pest legnagyobb adófizetői közé tartozott.
Saját gyermekei nem lévén, vezérigazgatóként is támogatta bátyja családját. Két idősebb unokaöcsével az EMÁBIT csoport tisztviselői között is találkozunk. Lévay József az 1890-es évek elején néhány évig a két bécsi leányvállalat magyarországi főügynökségének vezetője, illetve az 1893-ben alapított Nemzeti Balesetbiztosító igazgatósági tagja volt. Ezeket a pozíciókat Lévay Henrik visszavonulása után nem tarthatta meg. Lévay Lajos, tanulmányait követően közvetlenül belépett az EMÁBIT-hoz titkárként, 1891-től vezértitkár, majd 1894–1895-ben tűnik fel a forrásokban, mint az EMÁBIT főtisztviselője. Ő is valamikor nagybátyja visszavonulása körüli években válthatott pályát, mert 1903–1909 között már a Belügyminisztérium kivándorlási osztályát vezette.
Közéleti tevékenysége
Lévay Henrik a közéletben elsősorban mecénási, támogatói szerepében jelent meg. Számos nemzeti tudományos, kulturális és jótékonysági kezdeményezést támogatott mind a biztosítótársaság, mind pedig magánvagyonából.
Tudományos adományai közül legfontosabb a Magyar Tudósok Társasága új székházának támogatása és a Magyar Tudományos Akadémia Lévay-alapjának megalapítása, amelyből elsősorban közgazdasági témájú tudományos munkákat támogattak.
Jelentős összegekkel támogatta többek között a magyar írók segélyegyletét, a hírlapírók nyugdíjegyletét, a Győr megyei tisztviselők segélyezését, alapító és főtámogató volt a képzőművészeti társaságnál és számos más egyletnél.
Aktívan támogatta az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc emlékezetének ápolását. Főtámogatója és pénztárnoka volt a Dunaparti Petőfi szobrot felállító bizottságnak Budapesten, de egy Klapka György szobor és az Aradi Ereklyemúzeum is a nevéhez fűződik.
Írói munkássága, publikációi
Lévay keveset publikált, sem az általános közéleti és gazdasági lapokban, sem a biztosítási szaklapokban nem találunk tőle sok írást. Három legfontosabb munkája pályafutása legvégén született.
Néhány szó közgazdasági bajaink orvoslásáról (Budapest, 1895)
Vélemény a mezőgazdasági hitelintézet létesítésének módjáról (Budapest, 1895)
A biztosítási ügy hazánkban. (Budapest, 1896)
Emlékezete
A Lévay család sírkápolnája a Győr–Moson–Sopron megyei Töltésfalva részét képező Táplánypusztán található.
A táplánypusztai síremlék mellett egyetlen Lévay szobrot ismerünk, amelyet 2012-ben állítottak fel Győrújbarát központjában. Az időskori Lévayt ábrázoló mellszobor felállítását a CIG Pannónia EMABIT Zrt. támogatta, amely magát az egykori EMÁBIT és Lévay Henrik szellemi örökségének tekinti.
Források
EMÁBIT (Ormody Vilmos) 1908: Az Első magyar általános biztosító társaság: 1857−1907. jubileumi albuma. Budapest.
Horváth Gyula – Tamás Gábor 2017: 160 éves az Első Magyar Általános Biztosító. Biztosítás és Kockázat. (4.) 2. 102–104.
Juhász Veronika 2007: Báró Lévay Henrik, az Első Magyar Általános Biztosító Társaság megalapítója. Orvosi Hetilap (148.) 52. 2492–2493.
Kempelen Béla 1913: Magyar nemesi családok. 6. kötet. Khár – Lyukáts. Budapest.
Muzsay Géza 2007: 150 éve alapították az Első Magyar Általános Biztosító Társaságot. Biztosítási szemle. (53.) 8. 3−25.
Név nélkül 1898: Báró Lévay Henrik Vasárnapi Újság (44.) 18. 285.
Pompéry János 1883: Az Első Magyar Általános Biztosítótársaság fennállásának negyedszázados évfordulójára. Budapest
Strausz Adolf 1901: Báró Lévay Henrik Ország–Világ 1053.
Szinnyei József 1906: Magyar írók élete és munkássága. Budapest.
Tamás Gábor 2019: Menedzseruralom? Szervezeti evolúció és tisztviselői karrierpályák egy biztosítótársaságnál. Kövér György – Pogány Ágnes – Weisz Boglárka (szerk.): Uradalom – Vállalat. Magyar Gazdaságtörténeti Évkönyv 2019. (3.) 287–324.
Újvári Péter (szerk.) 1929: Magyar zsidó lexikon. Budapest.