Buday-Goldberger Leó Dr. de Buda
Goldberger Leó, teljes nevén: dr. Buday-Goldberger Leó (Budapest, 1878. május 2. – Mauthausen, 1945. május 5.) a magyar textilipar egyik nevezetes alakja, aki a 20. század első évtizedeiben a hazai textilipar korszerűsítésében igen nagy szerepet vállalt. Az 1785-ben alapított Goldberger-gyár elnök-vezérigazgatója, a Gyáriparosok Országos Szövetségének (GYOSZ) igazgatója, a Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületénekelnöke, a Magyar Külkereskedelmi Intézet igazgatósági tagja, a Magyar Nemzeti Bank főtanácsosa.
A Goldberger család története
Bővebben: Goldberger család
Goldberger Ferencet fia, Goldberger Sámuel (1784–1848) követte az üzlet élén. Ő gyakorlatilag már 1810 óta a gyártással, míg apja a termékek értékesítésével foglalkozott. 1845-ben megvásárolt egy perrotine-gépet, az akkori kor legmodernebb textilnyomógépét.A Goldberger család Perec nevű őse egy aranyműves volt, aki a családi hagyomány szerint az itáliai Padovából vagy Velencéből,[3] más feltételezés szerint Morvaországból vándorolt Magyarországra és Óbudán telepedett le. Fia, Goldberg Ferenc – aki a 19. század elején változtatta nevét Goldbergerre[2] – már itt született 1755-ben. Fiatal korában textiltermékekkel kereskedett, majd egy kékfestővel, a cseh Stibrall mesterrel társulva 1785-ben a mai Lajos utcában kékfestő üzemet alapított (abban az épületben, ahol ma a budapesti Textilmúzeum található). Termékeik hamar igen népszerűvé váltak. Pesten raktárt és üzletet tartott fenn, az utóbbiban – a Nemzeti Színház és a Pilvax-kávéház után elsőként – bevezette a gázvilágítást (tömlőben tárolt gázzal táplálva az égőket), 1800-ban nagykereskedést is nyitott, ahol elsősorban saját termékeit forgalmazta. Később megvette a családi lakóház és műhely mellett álló két házat is és a mögöttük levő területen bővítette az üzemet.
Goldbergerék támogatták az 1848–49-es forradalom és szabadságharcot, részt vettek a honvédség egyenruhákkal való ellátásában, emiatt a szabadságharc leverése után nagy összegű hadisarcot kellett fizetniük és termékeik jelentős részét be kellett szolgáltatniuk.
Goldberger Sámuel elhunytával felesége, Adler Erzsébet vette át a gyár irányítását, amely hamar talpra állt és 1854-ben ismét jogot kapott a nagykereskedelmi tevékenységre. Az özvegy 1861-ben visszavonult (1869-ben halt meg) és fiainak adta át a céget. 1857-ben a Pest-Budára látogató Ferenc József is felkereste a gyárat, annak jeléül, hogy „megbocsátott” a cégnek a szabadságharc idején tanúsított magatartásáért. A család 1867-ben nemesi címet kapott, ekkor vehették fel a Buday előnevet.
1870-től Goldberger Károly irányította a vállalatot, tőle 1876-ban legidősebb fia, Goldberger Berthold vette át a vezetést, aki haláláig, 1913-ig állt a cég élén. Ebben az időszakban rendezkedtek be az akkorra már elavult perrotine nyomógépek helyett a hengernyomógépek használatára és termékeikkel jelentős piaci sikereket értek el itthon és külföldön egyaránt. 1905-ben az addig közkereseti társaságként működő céget Goldberger Sám. és F. Rt. néven részvénytársasággá alakították. (A „Sám.” és az „F.” rövidítés a nagy elődökre, Sámuelre és Ferencre utalt.)
Élete
Goldberger Leó Berthold második fia volt. 1878. május 2-án született.
Elemi iskoláját a budapesti (Deák téri) evangélikus iskolában végezte az 1886/87 – 1887/88. tanévben a 2-4. osztályban, majd a középiskolát a Budapesti Evangélikus Főgimnáziumban az 1888/89 – 1895/96. tanévben az I-VIII. osztályban.
A budapesti és a lipcsei egyetemen jogot tanult, a jogi doktorátust 1900-ban szerezte meg.
A második zsidótörvény (1939) életbe lépése ellenére az iparügyi minisztertől külön engedélyt kapott, hogy megtartsa elnök-vezérigazgatói beosztását. Jó kapcsolatokat ápolt Horthy Miklóssal és családjával. Mindez nem mentette meg attól, hogy 1944. március 19-én, az ország német megszállásának első napján a Gestapo le ne tartóztassa és Mauthausenbe ne hurcolja. Bár megérte a tábor felszabadulását, 1945. május 5-én éhhalál következtében elhunyt.
Szakmai Tevékenysége
Goldberger Sám. és F. Rt.
Ügyvezető igazgató, vezérigazgató, majd apja halála után mint alelnök és egyben mint vezérigazgató működött. 1920-tól lett a vállalat elnök-vezérigazgatója.
A vállalat az első világháború idején a hadsereg szállítója volt. A nyersanyag-ellátási gondok miatt Goldberger Leó ekkor már foglalkozott azzal a gondolattal, hogy szövetkikészítéssel és -nyomással foglalkozó gyár mellett saját fonó- és szövőgyárat alapít, de erre csak a háború befejeztével, 1923-ban nyílt lehetőség. Ekkor építették fel – részben külföldi befektetők közreműködésével – Kelenföldön a szövödét, majd 1927-ben ezt kiegészítve a fonodát is. (Ez a gyár később Kelenföldi Textilgyár – KELTEX – néven működött.) 1930-ban selyemszövödét, 1932-ben vigonyfonodát is létesítettek itt.
A cég 1922-ben megvásárolta a Budapest belvárosában, a mai Arany János utcában addig bérelt irodaházat, itt rendezte be a központi irodákat és a készáruraktár jelentős részét.[2] (Az épület ma is áll, rajta a „Goldberger” felirat most is olvasható. Jelenleg a Közép-európai Egyetem egy részlegének ad helyet.)
Goldberger Leó számos újdonságot vezetett be. Azonnal felismerte a század elején megjelent rézoxid műselyem[4] jelentőségét,[Jegyzet 1] amelyből a természetes selyemhez hasonló fényes, puha szövetek voltak készíthetők, és 1919-ben megkezdte ezek felhasználásával „Parisette” márkanevű termékeinek (ruha-, blúz- és fehérnemű-anyagainak) gyártását, amihez megszerezte a német Bemberg cégtől a kikészítés kizárólagos jogát. Az 1930-as években bevezette a filmnyomást és a szintetikus indigó színezék használatát. A ’30-as évek világgazdasági válságát viszonylag jól vészelték át. A cég 1934-től külföldön (Angliában, Belgiumban, Olaszországban, Franciaországban, az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában és másutt, még ázsiai és afrikai országokban is) több leányvállalatot alapított gyártmányai értékesítésére és több kisebb hazai kereskedelmi vállalatot is bekebelezett. 1938–1939-ben érte el a cég sikerei csúcspontját. Több világkiállításon kaptak díjakat, kitüntetéseket. A „Parisette” szövetekkel hatalmas sikereket arattak. 1934-től Szentendrén lakott az Ábrányi-villában.[5]
A második világháború alatt a vállalat tengerentúli kapcsolatai megszakadtak, ezzel szemben megerősítették az összeköttetést Törökországgal és balkáni országokkal, ahonnan készáru fejében nyersanyaghoz jutottak. Goldberger a háború ellenére tovább fejlesztette gyárát, új gépeket, licenceket vásárolt, új üzemet rendezett be egy pótanyag (a „kotonin”) feldolgozására.
Közéleti tevékenysége
Goldberger Leó a maga korának jól ismert és nagyra becsült személyisége volt. Kapcsolatot tartott írókkal, tudósokkal, színészekkel, különböző szakmai és társadalmi egyesületekkel, jótékonysági intézményekkel, amelyek közül többnek a vezetőségében is szerepet kapott. 1937-ben az ő anyagi támogatásával jött létre a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen a textilkémia tanszék. Tagja volt a felsőháznak is.
Művei
- “Felfedeztem Amerikát”. Budapest. 1937.
Források
- ↑ Ugrás ehhez:a b Guba Ildikó. “A halál nem program” – Buday-Goldberger Leó élete. Óbudai Múzeum (2015). ISBN 978-963-12-0996-9
- ↑ Ugrás ehhez:a b c d A Goldberger-ház
- ↑ A zsidók története Magyarországon, Budán. (Hozzáférés: 2015. április 11.)
- ↑ Zilahi Márton. A textilipar nyersanyagai. Tankönyvkiadó, Budapest (1953)
- ↑ Szentendre és Vidéke hetilap 2009. szept. 18-i száma, Egy kastély és névadójának rövid krónikája c. cikk a 7. oldalon
- ↑ Kutasi Csaba (2005). „Goldberger Ferenctől dr. Buday-Goldberger Leóig”. TextilForum XV (318), 22-23. o.
- ↑ A könnyűipar Magyarországon. Könnyűipari Minisztérium (1981)
Forrás: Wikipedia
Született: 1878.05.02.
Születési hely: Budapest
Halál ideje: 1945.05.05.
Halál helye: Mauthausen
Foglalkozás: üzletember
Szülők: Goldberger Berthold, Herzl Friderika
Házastársak: Popper Ida
Gyermekek: Antal, Miklós, Friderika
Szerző:
Született: 1878.05.02.
Születési hely: Budapest
Halál ideje: 1945.05.05.
Halál helye: Mauthausen
Foglalkozás: üzletember
Szülők: Goldberger Berthold, Herzl Friderika
Házastársak: Popper Ida
Gyermekek: Antal, Miklós, Friderika
Szerző:
Buday-Goldberger Leó Dr. de Buda
Goldberger Leó, teljes nevén: dr. Buday-Goldberger Leó (Budapest, 1878. május 2. – Mauthausen, 1945. május 5.) a magyar textilipar egyik nevezetes alakja, aki a 20. század első évtizedeiben a hazai textilipar korszerűsítésében igen nagy szerepet vállalt. Az 1785-ben alapított Goldberger-gyár elnök-vezérigazgatója, a Gyáriparosok Országos Szövetségének (GYOSZ) igazgatója, a Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületénekelnöke, a Magyar Külkereskedelmi Intézet igazgatósági tagja, a Magyar Nemzeti Bank főtanácsosa.
A Goldberger család története
Bővebben: Goldberger család
Goldberger Ferencet fia, Goldberger Sámuel (1784–1848) követte az üzlet élén. Ő gyakorlatilag már 1810 óta a gyártással, míg apja a termékek értékesítésével foglalkozott. 1845-ben megvásárolt egy perrotine-gépet, az akkori kor legmodernebb textilnyomógépét.A Goldberger család Perec nevű őse egy aranyműves volt, aki a családi hagyomány szerint az itáliai Padovából vagy Velencéből,[3] más feltételezés szerint Morvaországból vándorolt Magyarországra és Óbudán telepedett le. Fia, Goldberg Ferenc – aki a 19. század elején változtatta nevét Goldbergerre[2] – már itt született 1755-ben. Fiatal korában textiltermékekkel kereskedett, majd egy kékfestővel, a cseh Stibrall mesterrel társulva 1785-ben a mai Lajos utcában kékfestő üzemet alapított (abban az épületben, ahol ma a budapesti Textilmúzeum található). Termékeik hamar igen népszerűvé váltak. Pesten raktárt és üzletet tartott fenn, az utóbbiban – a Nemzeti Színház és a Pilvax-kávéház után elsőként – bevezette a gázvilágítást (tömlőben tárolt gázzal táplálva az égőket), 1800-ban nagykereskedést is nyitott, ahol elsősorban saját termékeit forgalmazta. Később megvette a családi lakóház és műhely mellett álló két házat is és a mögöttük levő területen bővítette az üzemet.
Goldbergerék támogatták az 1848–49-es forradalom és szabadságharcot, részt vettek a honvédség egyenruhákkal való ellátásában, emiatt a szabadságharc leverése után nagy összegű hadisarcot kellett fizetniük és termékeik jelentős részét be kellett szolgáltatniuk.
Goldberger Sámuel elhunytával felesége, Adler Erzsébet vette át a gyár irányítását, amely hamar talpra állt és 1854-ben ismét jogot kapott a nagykereskedelmi tevékenységre. Az özvegy 1861-ben visszavonult (1869-ben halt meg) és fiainak adta át a céget. 1857-ben a Pest-Budára látogató Ferenc József is felkereste a gyárat, annak jeléül, hogy „megbocsátott” a cégnek a szabadságharc idején tanúsított magatartásáért. A család 1867-ben nemesi címet kapott, ekkor vehették fel a Buday előnevet.
1870-től Goldberger Károly irányította a vállalatot, tőle 1876-ban legidősebb fia, Goldberger Berthold vette át a vezetést, aki haláláig, 1913-ig állt a cég élén. Ebben az időszakban rendezkedtek be az akkorra már elavult perrotine nyomógépek helyett a hengernyomógépek használatára és termékeikkel jelentős piaci sikereket értek el itthon és külföldön egyaránt. 1905-ben az addig közkereseti társaságként működő céget Goldberger Sám. és F. Rt. néven részvénytársasággá alakították. (A „Sám.” és az „F.” rövidítés a nagy elődökre, Sámuelre és Ferencre utalt.)
Élete
Goldberger Leó Berthold második fia volt. 1878. május 2-án született.
Elemi iskoláját a budapesti (Deák téri) evangélikus iskolában végezte az 1886/87 – 1887/88. tanévben a 2-4. osztályban, majd a középiskolát a Budapesti Evangélikus Főgimnáziumban az 1888/89 – 1895/96. tanévben az I-VIII. osztályban.
A budapesti és a lipcsei egyetemen jogot tanult, a jogi doktorátust 1900-ban szerezte meg.
A második zsidótörvény (1939) életbe lépése ellenére az iparügyi minisztertől külön engedélyt kapott, hogy megtartsa elnök-vezérigazgatói beosztását. Jó kapcsolatokat ápolt Horthy Miklóssal és családjával. Mindez nem mentette meg attól, hogy 1944. március 19-én, az ország német megszállásának első napján a Gestapo le ne tartóztassa és Mauthausenbe ne hurcolja. Bár megérte a tábor felszabadulását, 1945. május 5-én éhhalál következtében elhunyt.
Szakmai Tevékenysége
Goldberger Sám. és F. Rt.
Ügyvezető igazgató, vezérigazgató, majd apja halála után mint alelnök és egyben mint vezérigazgató működött. 1920-tól lett a vállalat elnök-vezérigazgatója.
A vállalat az első világháború idején a hadsereg szállítója volt. A nyersanyag-ellátási gondok miatt Goldberger Leó ekkor már foglalkozott azzal a gondolattal, hogy szövetkikészítéssel és -nyomással foglalkozó gyár mellett saját fonó- és szövőgyárat alapít, de erre csak a háború befejeztével, 1923-ban nyílt lehetőség. Ekkor építették fel – részben külföldi befektetők közreműködésével – Kelenföldön a szövödét, majd 1927-ben ezt kiegészítve a fonodát is. (Ez a gyár később Kelenföldi Textilgyár – KELTEX – néven működött.) 1930-ban selyemszövödét, 1932-ben vigonyfonodát is létesítettek itt.
A cég 1922-ben megvásárolta a Budapest belvárosában, a mai Arany János utcában addig bérelt irodaházat, itt rendezte be a központi irodákat és a készáruraktár jelentős részét.[2] (Az épület ma is áll, rajta a „Goldberger” felirat most is olvasható. Jelenleg a Közép-európai Egyetem egy részlegének ad helyet.)
Goldberger Leó számos újdonságot vezetett be. Azonnal felismerte a század elején megjelent rézoxid műselyem[4] jelentőségét,[Jegyzet 1] amelyből a természetes selyemhez hasonló fényes, puha szövetek voltak készíthetők, és 1919-ben megkezdte ezek felhasználásával „Parisette” márkanevű termékeinek (ruha-, blúz- és fehérnemű-anyagainak) gyártását, amihez megszerezte a német Bemberg cégtől a kikészítés kizárólagos jogát. Az 1930-as években bevezette a filmnyomást és a szintetikus indigó színezék használatát. A ’30-as évek világgazdasági válságát viszonylag jól vészelték át. A cég 1934-től külföldön (Angliában, Belgiumban, Olaszországban, Franciaországban, az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában és másutt, még ázsiai és afrikai országokban is) több leányvállalatot alapított gyártmányai értékesítésére és több kisebb hazai kereskedelmi vállalatot is bekebelezett. 1938–1939-ben érte el a cég sikerei csúcspontját. Több világkiállításon kaptak díjakat, kitüntetéseket. A „Parisette” szövetekkel hatalmas sikereket arattak. 1934-től Szentendrén lakott az Ábrányi-villában.[5]
A második világháború alatt a vállalat tengerentúli kapcsolatai megszakadtak, ezzel szemben megerősítették az összeköttetést Törökországgal és balkáni országokkal, ahonnan készáru fejében nyersanyaghoz jutottak. Goldberger a háború ellenére tovább fejlesztette gyárát, új gépeket, licenceket vásárolt, új üzemet rendezett be egy pótanyag (a „kotonin”) feldolgozására.
Közéleti tevékenysége
Goldberger Leó a maga korának jól ismert és nagyra becsült személyisége volt. Kapcsolatot tartott írókkal, tudósokkal, színészekkel, különböző szakmai és társadalmi egyesületekkel, jótékonysági intézményekkel, amelyek közül többnek a vezetőségében is szerepet kapott. 1937-ben az ő anyagi támogatásával jött létre a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen a textilkémia tanszék. Tagja volt a felsőháznak is.
Művei
- “Felfedeztem Amerikát”. Budapest. 1937.
Források
- ↑ Ugrás ehhez:a b Guba Ildikó. “A halál nem program” – Buday-Goldberger Leó élete. Óbudai Múzeum (2015). ISBN 978-963-12-0996-9
- ↑ Ugrás ehhez:a b c d A Goldberger-ház
- ↑ A zsidók története Magyarországon, Budán. (Hozzáférés: 2015. április 11.)
- ↑ Zilahi Márton. A textilipar nyersanyagai. Tankönyvkiadó, Budapest (1953)
- ↑ Szentendre és Vidéke hetilap 2009. szept. 18-i száma, Egy kastély és névadójának rövid krónikája c. cikk a 7. oldalon
- ↑ Kutasi Csaba (2005). „Goldberger Ferenctől dr. Buday-Goldberger Leóig”. TextilForum XV (318), 22-23. o.
- ↑ A könnyűipar Magyarországon. Könnyűipari Minisztérium (1981)
Forrás: Wikipedia