Láng László
Láng László Pozsonyban, egy sokgyermekes család legidősebb fiaként született 1837-ben. Bár apja és nagyapja neves pozsonyi orvosok voltak, a család nem bővelkedett anyagiakban. A család eredendően német nyelvű volt, Láng László élete végéig törve beszélte a magyar nyelvet. Láng László Pozsonyban kezdte meg tanulmányait, ám a gimnáziumban nem igazán ért el fényes tanulmányi eredményeket. Ezt látva apja kivette a gimnáziumból és a 14 éves Lászlót 1852-től Bécsben ipari iskolában taníttatta. Láng László itt megtalálta hivatását, felismerte, hogy a műszaki tudományok felé érez elhivatást, elvégezte a bécsi felső-ipariskolát. Ez után osztrák gyárakban helyezkedett el. 1859 és 1863 között az alsó-ausztriai biedermannsdorfi gépgyárban dolgozott munkásként, ezt követően két évig Bécsben dolgozott művezetőként egy malomépítő cégnél, később megfordult Svájcban, Angliában és a német Rajna-vidéken is. Az 1860-as évek közepétől Magyarországon dolgozott, előbb Nyitrán, majd két év után 1867-től Budán, szintén a malomiparban helyezkedett el. Ezt a későbbi, meglehetősen rövid életrajzaiban úgy interpretálták, hogy a kiegyezést követően tért haza, de már 1867 előtt Magyarországon, de nem Pest-Budán dolgozott. 1868-ban az Első Magyar Gépgyár Rt művezetői állását hagyta ott – épp időben a cég tönkremenetele előtt – amikor is megalapította saját kis üzemét, ahol 10-12 munkással kisebb javításokat vállalt.
Az önállósodással egy időben nősült meg, ugyanis 1868-ban vette feleségül az akkor 28 éves Reidner Erzsébetet (1840-1926), aki vagyonos földbirokos családból származott, és a feleség hozománya tette lehetővé a saját üzem megnyitását. Amikor 1872-ben megvásárolta a váci úti telephelyét, azzal együtt, attól északra egy nagyobb épület, eredetileg egy mérlegház is a birtokába került, amit a családjának átalakíttatott, és ebbe a 12 szobás épületbe költözött be akkor már három gyermekével, Gusztávval, Gizellával és Erzsébettel, valamint feleségével. A házon csak 1912-ben végeztek nagyobb átalakítást, ekkor cselédszárny épült hozzá. E mellett Láng Lászlóné magánvagyonából 1905-ben a Svábhegyen vettek nyaralót.
Az üzememben Láng László intézte az első időkben a könyvelést, szerezte be az anyagokat, tárgyalt a megrendelőkkel, hirdetéseket fogalmazott meg, de ha kellett, a munkásai mellett dolgozott, „előmunkásként” mutatta meg a fogásokat a munkatársainak, akik közül sok német és svájci területekről érkezett a budapesti üzembe. Jellegénél fogva az üzemben eleve magas volt a szakképzett munkások aránya. A gyárban Láng László folyamatosan figyelte a munkásait, bár szigorú volt, a hibákat rosszul tűrte, de állítólag mindig jelentősebb mennyiségű pénzt hordott magánál, azért, hogy a jól dolgozó munkásokat ott helyben, azonnal megjutalmazza.
Láng László az általa gyártott és felszerelt gépek beüzemeléséhez általában munkásokat is biztosított a megrendelőinek, akik sokszor a géphez küldött szakembereket megtartották, és ott azok komoly karriert futottak be, ezzel egyfajta műszaki szakember alapképzést is biztosított a Láng Gépgyár a hazai iparnak. Az is gyakran előfordult, hogy bizonyos esetekben sokszor maga Láng László is tanácsokat adott azon üzemeknek, amelyben az általa gyártott berendezéseket alkalmazták.
Mindemellett általános gyakorlat volt a gyárban – ezt fia, Láng Gusztáv is folytatta – hogy a gyári szakmunkások fiait tudatosan vették fel a gyárhoz, ezzel egyfajta családias, valójában patriarchális kapcsolat alakult ki a vállalatvezető és a szakmunkások közt. Ezen felül Láng a szakszervezetek működését hallgatólagosan tudomásul vette. A mérnökök és a műszaki szakemberek megtartására is tudatosan törekedett, támogatta a szakmai fejlődést, anyagi és szociális juttatásokat is biztosított.
Láng Lászlót – mivel a cég sikerrel szerepelt az 1885. évi Országos Kiállításon – a hazai ipar felkarolásáért végzett tevékenységéért díszoklevéllel és kitüntetéssel jutalmazták. Az 1896-os Ezredévi kiállításon pedig a kereskedelemügyi miniszter aranyérmével jutalmazott kiállítói között volt (a Láng gőzgépe egy Ganz dinamóval összekapcsolva biztosította például a kiállítási területen futó kisvasúthoz az áramot). Ugyancsak komoly elismerést, Grand-Prix-t nyert az 1900-as Párizsi Világkiállításon is, ahol a részvétel jogát is eleve azzal nyerte el, hogy sikerrel mutatkozott be az Ezredévi kiállításon.
A vállalat vezetését 1898. január elsejétől megosztotta az akkor 25 éves gépészmérnök végzettségű fiával, Gusztávval, akinek javaslatára vezették be a gőzturbinák, majd később a dízelmotorok gyártását.
A cég részvénytársasággá alakítása után, 1911-től visszavonult, bár formailag a társaság alelnöke maradt. Azonban nem sokkal később, 1914-ben elhunyt. A Magyar Ipar 1914 január 11-i száma ezt írta halálakor:
„Aminthogy Láng László általában típusa volt annak a minden ízében alkotó természetnek, amely nem gravitál sok felé, de a maga munkakörében nem szűnik meg dolgozni, tökéletesedni, másoknak a javára szolgálni. Mikor haláláról megemlékezünk, úgy érezzük, hogy az ő csöndes munkában eltelt élete igazán sokkal ékesebben beszél minden nekrológnál.”
Amíg a vállalat magánkézben volt, azaz 1949-ig a vállalat alapítójának emlékét nagy tisztelet övezte. Az államosítás után – ekkor küldték nyugdíjba Láng Gusztávot is – a múlt érdemeit a cégben nem igazán emlegették. Láng László és Gusztáv érdemeinek elismerésére, egyfajta rehabilitációra 1968-tól került sor.
Források
- Bencze Géza: A Láng gépgyár története az alapítástól az állami tulajdonba vételig in: Tanulmányok Budapest múltjából 33 (2006-2007)
- Bencze Géza: Eisele Kazán- és Gépgyár és a Láng Gépgyár in: org/muemlekek/13/Lang-Gepgyar/index.html
- Diószegi György: A Láng-Gépgyár története I. Budapest 1980/9
- Diószegi György: A Láng-Gépgyár története II. Budapest 1980/10
- Bacsa Ildikó: A magyar ipar egyik legfontosabb üzeme volt a Láng Gépgyár – Lakóparkot építenek a helyére PestBuda 2022 július 12
- Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest főváros levéltárában őrzött jelentősebb kapitalista kori vas-, fém- és gépipari fondok – Levéltári dokumentáció 8. – Levéltári segédletek 3. (Budapest, 1984)
- Köcze László: Közgyűjtemények, iratgyűjtés és a vállalati iratok: a Láng Gépgyár iratainak története Levéltári Szemle, 71. (2021)
- Tirser László: Láng László és fia, Láng Gusztáv in Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)
Született: 1837 január 13
Születési hely: Pozsony
Halál ideje: 1914 január 1
Halál helye: Budapest
Foglalkozás: Gyáralapító, gyárigazgató
Szülők:
Házastársak: 1868-tól Reidner Erzsébet
Gyermekek: Láng Gusztáv, Láng Gizella, Láng Erzsébet
Szerző: Domonkos Csaba
Született: 1837 január 13
Születési hely: Pozsony
Halál ideje: 1914 január 1
Halál helye: Budapest
Foglalkozás: Gyáralapító, gyárigazgató
Szülők:
Házastársak: 1868-tól Reidner Erzsébet
Gyermekek: Láng Gusztáv, Láng Gizella, Láng Erzsébet
Szerző: Domonkos Csaba
Láng László
Láng László Pozsonyban, egy sokgyermekes család legidősebb fiaként született 1837-ben. Bár apja és nagyapja neves pozsonyi orvosok voltak, a család nem bővelkedett anyagiakban. A család eredendően német nyelvű volt, Láng László élete végéig törve beszélte a magyar nyelvet. Láng László Pozsonyban kezdte meg tanulmányait, ám a gimnáziumban nem igazán ért el fényes tanulmányi eredményeket. Ezt látva apja kivette a gimnáziumból és a 14 éves Lászlót 1852-től Bécsben ipari iskolában taníttatta. Láng László itt megtalálta hivatását, felismerte, hogy a műszaki tudományok felé érez elhivatást, elvégezte a bécsi felső-ipariskolát. Ez után osztrák gyárakban helyezkedett el. 1859 és 1863 között az alsó-ausztriai biedermannsdorfi gépgyárban dolgozott munkásként, ezt követően két évig Bécsben dolgozott művezetőként egy malomépítő cégnél, később megfordult Svájcban, Angliában és a német Rajna-vidéken is. Az 1860-as évek közepétől Magyarországon dolgozott, előbb Nyitrán, majd két év után 1867-től Budán, szintén a malomiparban helyezkedett el. Ezt a későbbi, meglehetősen rövid életrajzaiban úgy interpretálták, hogy a kiegyezést követően tért haza, de már 1867 előtt Magyarországon, de nem Pest-Budán dolgozott. 1868-ban az Első Magyar Gépgyár Rt művezetői állását hagyta ott – épp időben a cég tönkremenetele előtt – amikor is megalapította saját kis üzemét, ahol 10-12 munkással kisebb javításokat vállalt.
Az önállósodással egy időben nősült meg, ugyanis 1868-ban vette feleségül az akkor 28 éves Reidner Erzsébetet (1840-1926), aki vagyonos földbirokos családból származott, és a feleség hozománya tette lehetővé a saját üzem megnyitását. Amikor 1872-ben megvásárolta a váci úti telephelyét, azzal együtt, attól északra egy nagyobb épület, eredetileg egy mérlegház is a birtokába került, amit a családjának átalakíttatott, és ebbe a 12 szobás épületbe költözött be akkor már három gyermekével, Gusztávval, Gizellával és Erzsébettel, valamint feleségével. A házon csak 1912-ben végeztek nagyobb átalakítást, ekkor cselédszárny épült hozzá. E mellett Láng Lászlóné magánvagyonából 1905-ben a Svábhegyen vettek nyaralót.
Az üzememben Láng László intézte az első időkben a könyvelést, szerezte be az anyagokat, tárgyalt a megrendelőkkel, hirdetéseket fogalmazott meg, de ha kellett, a munkásai mellett dolgozott, „előmunkásként” mutatta meg a fogásokat a munkatársainak, akik közül sok német és svájci területekről érkezett a budapesti üzembe. Jellegénél fogva az üzemben eleve magas volt a szakképzett munkások aránya. A gyárban Láng László folyamatosan figyelte a munkásait, bár szigorú volt, a hibákat rosszul tűrte, de állítólag mindig jelentősebb mennyiségű pénzt hordott magánál, azért, hogy a jól dolgozó munkásokat ott helyben, azonnal megjutalmazza.
Láng László az általa gyártott és felszerelt gépek beüzemeléséhez általában munkásokat is biztosított a megrendelőinek, akik sokszor a géphez küldött szakembereket megtartották, és ott azok komoly karriert futottak be, ezzel egyfajta műszaki szakember alapképzést is biztosított a Láng Gépgyár a hazai iparnak. Az is gyakran előfordult, hogy bizonyos esetekben sokszor maga Láng László is tanácsokat adott azon üzemeknek, amelyben az általa gyártott berendezéseket alkalmazták.
Mindemellett általános gyakorlat volt a gyárban – ezt fia, Láng Gusztáv is folytatta – hogy a gyári szakmunkások fiait tudatosan vették fel a gyárhoz, ezzel egyfajta családias, valójában patriarchális kapcsolat alakult ki a vállalatvezető és a szakmunkások közt. Ezen felül Láng a szakszervezetek működését hallgatólagosan tudomásul vette. A mérnökök és a műszaki szakemberek megtartására is tudatosan törekedett, támogatta a szakmai fejlődést, anyagi és szociális juttatásokat is biztosított.
Láng Lászlót – mivel a cég sikerrel szerepelt az 1885. évi Országos Kiállításon – a hazai ipar felkarolásáért végzett tevékenységéért díszoklevéllel és kitüntetéssel jutalmazták. Az 1896-os Ezredévi kiállításon pedig a kereskedelemügyi miniszter aranyérmével jutalmazott kiállítói között volt (a Láng gőzgépe egy Ganz dinamóval összekapcsolva biztosította például a kiállítási területen futó kisvasúthoz az áramot). Ugyancsak komoly elismerést, Grand-Prix-t nyert az 1900-as Párizsi Világkiállításon is, ahol a részvétel jogát is eleve azzal nyerte el, hogy sikerrel mutatkozott be az Ezredévi kiállításon.
A vállalat vezetését 1898. január elsejétől megosztotta az akkor 25 éves gépészmérnök végzettségű fiával, Gusztávval, akinek javaslatára vezették be a gőzturbinák, majd később a dízelmotorok gyártását.
A cég részvénytársasággá alakítása után, 1911-től visszavonult, bár formailag a társaság alelnöke maradt. Azonban nem sokkal később, 1914-ben elhunyt. A Magyar Ipar 1914 január 11-i száma ezt írta halálakor:
„Aminthogy Láng László általában típusa volt annak a minden ízében alkotó természetnek, amely nem gravitál sok felé, de a maga munkakörében nem szűnik meg dolgozni, tökéletesedni, másoknak a javára szolgálni. Mikor haláláról megemlékezünk, úgy érezzük, hogy az ő csöndes munkában eltelt élete igazán sokkal ékesebben beszél minden nekrológnál.”
Amíg a vállalat magánkézben volt, azaz 1949-ig a vállalat alapítójának emlékét nagy tisztelet övezte. Az államosítás után – ekkor küldték nyugdíjba Láng Gusztávot is – a múlt érdemeit a cégben nem igazán emlegették. Láng László és Gusztáv érdemeinek elismerésére, egyfajta rehabilitációra 1968-tól került sor.
Források
- Bencze Géza: A Láng gépgyár története az alapítástól az állami tulajdonba vételig in: Tanulmányok Budapest múltjából 33 (2006-2007)
- Bencze Géza: Eisele Kazán- és Gépgyár és a Láng Gépgyár in: org/muemlekek/13/Lang-Gepgyar/index.html
- Diószegi György: A Láng-Gépgyár története I. Budapest 1980/9
- Diószegi György: A Láng-Gépgyár története II. Budapest 1980/10
- Bacsa Ildikó: A magyar ipar egyik legfontosabb üzeme volt a Láng Gépgyár – Lakóparkot építenek a helyére PestBuda 2022 július 12
- Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest főváros levéltárában őrzött jelentősebb kapitalista kori vas-, fém- és gépipari fondok – Levéltári dokumentáció 8. – Levéltári segédletek 3. (Budapest, 1984)
- Köcze László: Közgyűjtemények, iratgyűjtés és a vállalati iratok: a Láng Gépgyár iratainak története Levéltári Szemle, 71. (2021)
- Tirser László: Láng László és fia, Láng Gusztáv in Szőke Béla (szerk.): Műszaki nagyjaink 1. Az áramlástan művelői, a kalorikus gépek, a gazdasági és szerszámgépgyártás fejlesztői sorából (Budapest, 1983)