Domony Mór Dr. de Domony, lovag
Dr. domonyi Domony Móric (1872–1944) nemesi családban született Pesten. Itt végezte középiskolai tanulmányait, majd a Budapesti Tudományegyetemen jogot végzett. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyarországi közlekedés fejlesztése terén, főként a dunai hajózás tekintetében. Ezen kívül aktívan vett részt számos ipari vállalat igazgatósági tagjaként a magyarországi és külföldi ipar előmozdításában. 15 éven keresztül volt a Brassói Cellulózgyár Részvénytársaság elnöke.
Domony Móric 1872. február 13-án született Pesten Domonyi Brüll Miksa holland konzul, királyi tanácsos és Munk Franciska gyermekeként. Apja 1882-ben szerezte a nemesi címet.
Középiskolai tanulmányait Pesten végezte. Ezt követően a Budapesti Tudományegyetemen jogi- és államtudományi doktorátust végzett.
1896-tól segédfogalmazóként működött a Kereskedelemügyi Minisztériumban. 1903-ban a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság igazgatóhelyettese és vezértitkára lett. Ugyanitt 1904-ben ügyvezető igazgató lett, majd 1921 és 1935 között vezérigazgatóként működött. 1935-ben kérte nyugdíjazását.
Aktív tevékenysége révén jelentős hatással volt a magyar folyami hajózás fejlődésére, illetve annak európai színvonalra történő emelésére. Ennek köszönhető, hogy a király 1917-ben miniszteri tanácsosi címet adományozott neki. Domony munkássága kiemelésre méltó abban a tekintetben, hogy hozzájárult a dunai hajózás első világháború alatti jelentőségének emeléséhez: a véghezvitt fejlesztések, illetve a hajópark megerősítése hozzájárult ahhoz, hogy a háború után elsőrendű szerephez jutó áruszállítást professzionalizálja. A közgazdasági életben számos előkelő pénzintézet, illetve ipari vállalat igazgatóságában volt aktív tag. Igazgatósági tagja volt a Magyar Általános Hitelbanknak, a Keleti Tengerhajózási Részvénytársaságnak, a Pesti Llyoyd Társulatnak, az Első Magyar Rizshántoló és Rizskeményítő Részvénytársaságnak. Elnökként volt jelen a Brassói Cellulózgyár Részvénytársaságban, alelnökként a Providentia Biztosító Részvénytársaságnak.
Rokoni kapcsolatai révén aktív módon vett részt a Magyar Általános Hitelbank életében is, ugyanis Kornfeld Zsigmond veje volt. Az 1904. és 1905. évi rendes közgyűléseken, mint részvénytulajdonos vett részt. Egy másik, ugyancsak 1905-ben tartott közgyűlésen a közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítését végezte. Az 1906-os közgyűlésen már Kornfeld Zsigmonddal kettesben a részvények több mint felét birtokolták, elősegítve Kornfeld szerepét és magabiztosságát a Hitelbankon belül. A közös „szövetség” révén Domony pozíciója is folyamatosan erősödött, ami hozzájárult az említett ipari vállalatokban betöltött szerepének növekedéséhez apósa közbenjárása révén. Kettejük szoros kötelékére utal, hogy amikor Kornfeld Zsigmond 1907-ben elkészítette végrendeletét, abban nem csak leányát, hanem vejét is megjelölte.
Tevékenységei elismerésére számos kitüntetéssel díjazták évtizedes munkáját: Ferenc József-rend középkeresztje, Vöröskereszt tiszti díszjelvénye a hadiékítménnyel, II. osztályú porosz királyi koronarend a csillaggal, II. és III. osztályú porosz királyi Vöröskereszt érem, II. osztályú bajor Szent Mihály érdemrend a csillaggal, bajor koronarend nagy tisztikeresztje a csillaggal, bolgár polgári érdemrend nagy tisztikeresztje, bolgár Szent Sándor-rend nagy tisztikeresztje, I. osztályú bolgár Vöröskereszt érem, török Osmanje-rend középkeresztje, szerb Takovo-rend tisztikeresztje.
Ezen kívül kiemelésre méltó, hogy aktívan vett részt a sportéletben is: ezt bizonyítja, hogy elnöke volt a Vén Pink Vívóklubnak, illetve a Magyar Vívószövetség elnöki tanácsának tagjaként működött.
Felesége 1939-ben halt meg, a Fiumei Úti Temetőben temették el. Domonyi Móric sorsát a második világháború határozta meg. 1944-ben a zsidótörvényekkel összefüggésben le kellett mondania a Magyar Kakaó- és Csokoládégyár, a Gránit Porcelán- és Kőedényárugyár, illetve a Magyar-Belga Ásványolaj Részvénytársaság vezetéséről. Ezt követően – bár még 1919-ben áttért az izraelita hitről római katolikusra – még ugyanebben az évben a nyilasok kivégezték.
Források
Kempelen Béla: Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok 1. Szerző saját kiadása. Budapest, 1937. 130.
Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar életrajzi lexikon 1. (A-K) Akadémiai Kiadó. Budapest, 1967. 390.
Leba József: Kornfeld Zsigmond a báróvá lett bankár, avagy egy pénzügyi sikertörténet a Monarchiában. PhD értekezés. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Történelemtudományi Doktori Iskola. Budapest, 2021.
Sajtóanyagok 1896–1944.
Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona. A magyar feltámadás lexikona kiadása. Budapest, 1930. 547–548.
Ujvári Péter (szerk.): Magyar zsidó lexikon. Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság. Budapest, 1929. 205.
Született: 1872. február 13.
Születési hely: Pest
Halál ideje: 1944
Halál helye: Budapest (Budapest fő- és székváros)
Foglalkozás: közgazdász, Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság vezérigazgatója és elnöke, Brassói Cellulózgyár Részvénytársaság elnöke, miniszteri tanácsos
Szülők: Domonyi Brüll Miksa (1836–1890), Munk Franciska (1845–1879)
Házastársak: Kornfeld Mária (1881–1939)
Gyermekek: Domony Péter Miksa (1903–1989), Domony János (1906–?)
Szerző: Szabó Róbert
Született: 1872. február 13.
Születési hely: Pest
Halál ideje: 1944
Halál helye: Budapest (Budapest fő- és székváros)
Foglalkozás: közgazdász, Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság vezérigazgatója és elnöke, Brassói Cellulózgyár Részvénytársaság elnöke, miniszteri tanácsos
Szülők: Domonyi Brüll Miksa (1836–1890), Munk Franciska (1845–1879)
Házastársak: Kornfeld Mária (1881–1939)
Gyermekek: Domony Péter Miksa (1903–1989), Domony János (1906–?)
Szerző: Szabó Róbert
Domony Mór Dr. de Domony, lovag
Dr. domonyi Domony Móric (1872–1944) nemesi családban született Pesten. Itt végezte középiskolai tanulmányait, majd a Budapesti Tudományegyetemen jogot végzett. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyarországi közlekedés fejlesztése terén, főként a dunai hajózás tekintetében. Ezen kívül aktívan vett részt számos ipari vállalat igazgatósági tagjaként a magyarországi és külföldi ipar előmozdításában. 15 éven keresztül volt a Brassói Cellulózgyár Részvénytársaság elnöke.
Domony Móric 1872. február 13-án született Pesten Domonyi Brüll Miksa holland konzul, királyi tanácsos és Munk Franciska gyermekeként. Apja 1882-ben szerezte a nemesi címet.
Középiskolai tanulmányait Pesten végezte. Ezt követően a Budapesti Tudományegyetemen jogi- és államtudományi doktorátust végzett.
1896-tól segédfogalmazóként működött a Kereskedelemügyi Minisztériumban. 1903-ban a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság igazgatóhelyettese és vezértitkára lett. Ugyanitt 1904-ben ügyvezető igazgató lett, majd 1921 és 1935 között vezérigazgatóként működött. 1935-ben kérte nyugdíjazását.
Aktív tevékenysége révén jelentős hatással volt a magyar folyami hajózás fejlődésére, illetve annak európai színvonalra történő emelésére. Ennek köszönhető, hogy a király 1917-ben miniszteri tanácsosi címet adományozott neki. Domony munkássága kiemelésre méltó abban a tekintetben, hogy hozzájárult a dunai hajózás első világháború alatti jelentőségének emeléséhez: a véghezvitt fejlesztések, illetve a hajópark megerősítése hozzájárult ahhoz, hogy a háború után elsőrendű szerephez jutó áruszállítást professzionalizálja. A közgazdasági életben számos előkelő pénzintézet, illetve ipari vállalat igazgatóságában volt aktív tag. Igazgatósági tagja volt a Magyar Általános Hitelbanknak, a Keleti Tengerhajózási Részvénytársaságnak, a Pesti Llyoyd Társulatnak, az Első Magyar Rizshántoló és Rizskeményítő Részvénytársaságnak. Elnökként volt jelen a Brassói Cellulózgyár Részvénytársaságban, alelnökként a Providentia Biztosító Részvénytársaságnak.
Rokoni kapcsolatai révén aktív módon vett részt a Magyar Általános Hitelbank életében is, ugyanis Kornfeld Zsigmond veje volt. Az 1904. és 1905. évi rendes közgyűléseken, mint részvénytulajdonos vett részt. Egy másik, ugyancsak 1905-ben tartott közgyűlésen a közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítését végezte. Az 1906-os közgyűlésen már Kornfeld Zsigmonddal kettesben a részvények több mint felét birtokolták, elősegítve Kornfeld szerepét és magabiztosságát a Hitelbankon belül. A közös „szövetség” révén Domony pozíciója is folyamatosan erősödött, ami hozzájárult az említett ipari vállalatokban betöltött szerepének növekedéséhez apósa közbenjárása révén. Kettejük szoros kötelékére utal, hogy amikor Kornfeld Zsigmond 1907-ben elkészítette végrendeletét, abban nem csak leányát, hanem vejét is megjelölte.
Tevékenységei elismerésére számos kitüntetéssel díjazták évtizedes munkáját: Ferenc József-rend középkeresztje, Vöröskereszt tiszti díszjelvénye a hadiékítménnyel, II. osztályú porosz királyi koronarend a csillaggal, II. és III. osztályú porosz királyi Vöröskereszt érem, II. osztályú bajor Szent Mihály érdemrend a csillaggal, bajor koronarend nagy tisztikeresztje a csillaggal, bolgár polgári érdemrend nagy tisztikeresztje, bolgár Szent Sándor-rend nagy tisztikeresztje, I. osztályú bolgár Vöröskereszt érem, török Osmanje-rend középkeresztje, szerb Takovo-rend tisztikeresztje.
Ezen kívül kiemelésre méltó, hogy aktívan vett részt a sportéletben is: ezt bizonyítja, hogy elnöke volt a Vén Pink Vívóklubnak, illetve a Magyar Vívószövetség elnöki tanácsának tagjaként működött.
Felesége 1939-ben halt meg, a Fiumei Úti Temetőben temették el. Domonyi Móric sorsát a második világháború határozta meg. 1944-ben a zsidótörvényekkel összefüggésben le kellett mondania a Magyar Kakaó- és Csokoládégyár, a Gránit Porcelán- és Kőedényárugyár, illetve a Magyar-Belga Ásványolaj Részvénytársaság vezetéséről. Ezt követően – bár még 1919-ben áttért az izraelita hitről római katolikusra – még ugyanebben az évben a nyilasok kivégezték.
Források
Kempelen Béla: Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok 1. Szerző saját kiadása. Budapest, 1937. 130.
Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar életrajzi lexikon 1. (A-K) Akadémiai Kiadó. Budapest, 1967. 390.
Leba József: Kornfeld Zsigmond a báróvá lett bankár, avagy egy pénzügyi sikertörténet a Monarchiában. PhD értekezés. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Történelemtudományi Doktori Iskola. Budapest, 2021.
Sajtóanyagok 1896–1944.
Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona. A magyar feltámadás lexikona kiadása. Budapest, 1930. 547–548.
Ujvári Péter (szerk.): Magyar zsidó lexikon. Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság. Budapest, 1929. 205.