Harkányi János de Taktaharkány, báró
Báró Harkányi János (1859–1938) Zemplén vármegyei földbirtokos és bankár, 1896 és 1902 között a szabadelvű párt egyik országgyűlési képviselője, 1913 és 1917 között kereskedelemügyi miniszter. Az 1920-as és 1930-as években számos vállalat és részvénytársaság elnökeként, igazgatósági tagjaként működött, így nem csak a politikai pályán, hanem pénzügyi téren szerzett rendkívüli tapasztalatai nyomán is ismertté vált. A Magyar Cukoripar Részvénytársaság elnöke 1902 és 1938 között.
Harkányi János nemesi (báró) családba született Taktaharkányban, Zemplén vármegyében, 1859. április 6-án. A nemesi cím apai nagyapjától eredeztethető, Koppely Fülöp (1801–1873) nagykereskedő, földbirtokos, a Magyar Központi Vasúttársaság igazgatója ugyanis 1867-ben nemesi címeres levelet kapott Ferenc Józseftől és nevét Harkányira változtatta, s a taktaharkányi nemesi előnevet is megszerezte. Apja Harkányi Frigyes (1826–1919) politikus, a szabadelvű párt tagja volt. Politikai tevékenysége révén 1895-ben bárói rangra emelkedett. Anyja báró Podmaniczky Zsuzsanna (1838–1923).
Első feleségével, elsőfokú unokatestvérével, báró taktaharkányi Harkányi Máriával 1882-ben kötött házasságot, amiből három gyermek, két lány és egy fiú született (utóbbi báró Harkányi Sándor későbbi aranysarkanytús vitéz, földbirtokos). Miután a bárónő válópert indított férje ellen, 1895-ben feleségül vette verebi Végh Ilonát, aki a régi bezerédi nemesi családból származott. Házasságukból egy lány és egy fiú született, utóbbit, báró Harkányi Istvánt azonban korán elveszítette, ő ugyanis az első világháború orosz frontján hősi halált halt (Galícia, 1916). Válása és fia halála ellenére azonban házasodási „politikája” sikeresnek mondható, rokonságot szerzett ugyanis az ugyancsak nagybirtokos és az országos politikában aktív nemesi származású bezerédi családdal.
Ifjúkorában Budapesten és Halléban jogi tanulmányokat folytatott, Hohenheimben pedig a helyi gazdasági akadémiát látogatta. Ennek befejezése után, 1882-től a mintegy 11 ezer holdas családi nagybirtokon gazdálkodott. Itt ménese és versenyistállója is volt, illetve több mint 1 000 holdon cukorrépát termesztett.
Gazdasági tevékenységét báró Kornfeld Zsigmond, a Magyar Általános Hitelbank elnöke mellett kezdte meg. Ezzel párhuzamosan 1896 és 1902 között a politikában apja, Harkányi Frigyes nyomdokaiba lépett, mint a szabadelvű párt országgyűlési képviselője, kétszer nyerve el mandátumot a Krassó-Szörény vármegyei Facseten. Mivel 1902-ben lehetősége volt a Magyar Cukoripar Részvénytársaság elnöki címének betöltésére, ezért második mandátumáról ezzel egyidőben, összeférhetetlenségre hivatkozva lemondott. 1913. július 13-a és 1917. június 15-e között kereskedelemügyi miniszter volt Tisza István kormányában. Ebben az időszakban rendkívül fontos szerepe volt a különböző közgazdasági rendelkezések meghozatalában, amelyek alapvetően meghatározták a háborúban álló Magyar Királyság kereskedelmi kapcsolatait. A magas hivatal miatt Ferenc József belső titkos tanácsossá is kinevezte. Bár 1917 januárjában első ízben már megkísérelte a lemondást, Tisza kérésére mégis maradt és csak szabadságra ment. Ebben az időszakban Teleszky János pénzügyminiszter intézte feladatait. Miután a Tisza-kormánnyal együtt lemondott, 1918 őszéig főrendiházi tag volt.
Az 1920-as években gazdasági pozícióit nem csak megőrizte, de bővíteni is tudta. A Magyar Cukoripar Részvénytársaság, 1929-től a Magyar Általános Hitelbank, a Ganz Villamossági Részvénytársaság és a Stühmer Cukorgyári Részvénytársaság elnöki címe mellett számos más ipari-kereskedelmi vállalat igazgatósági tagja lett. 1922-től a Magyar Mezőgazdasági Szesztermelők Országos Egyesületének társelnökeként működött. Ezen kívül a Fegyver és Gépgyár Részvénytársaság alelnöke, az Első Magyar Általános Biztosító Részvénytársaság választmányi tagja volt. Az 1920-as években felkarolta a taktaharkányi birtokon és annak környezetében lévő fejlesztéseket, és így az apja által 1894-ben létrehozott kisvasút működtetését is. A kisvasút a családi birtokokat kötötte össze Taktaharkány vasútállomással. A kezdetben lóvontatású üzemet 1925-ben gőzmozdonyokkal modernizálták, így szerepe lett a birtokon termesztett cukorrépa elszállításában. Eközben ugyanakkor – a trianoni békeszerződés (1920) következtében – Harkányi veszített földbirtokaiból. Arad megyei nagybirtokát ugyanis a román földreform következtében 1923-ban elárverezték, arra hivatkozva, hogy azt még 1918 őszén József főhercegtől vásárolta, amely így törvényesen Habsburg-birtokként értelmezhető. Nem ismerte el ugyanis a romániai agrár bizottság a vásárlást abból kifolyólag, hogy azt a Károlyi Mihály nevével fémjelzett Magyarországi Népköztársaság (1918. október 31. – 1919. március 21.) idején vitték végbe, tekintve, hogy azt az akkori magyar kormány is illegitim politikai erőként értékelte.
1926-ban az országgyűlés felsőházának tagjává választották. Az 1930-as években sokat betegeskedett, s 1937-ben hónapokig kezelés alatt is állt. 1938 őszén súlyos epebajjal diagnosztizálták, ezért lábadozás céljából szanatóriumba került. Bár a rajta elvégzett műtét sikeres volt, már nem épült fel belőle. 1938. november 19-én, 80 éves korában hunyt el Budapesten szívgyöngeség következtében. Másnap a Zemplén vármegyei Megyaszó község határában fekvő Újvilágpusztán, a Harkányi-kastély sírkertjében, a család birtokán temették el felesége és a háborúban hősi halált halt fia mellé. A szertartás – korábbi kéréséhez híven – rendkívül egyszerű volt: mindössze Tavassy Zoltán, az új csanálosi evangélikus lelkész mondott gyászbeszédet.
Pozícióinak egy jelentős részét, s így többek között a Magyar Általános Hitelbank és a Magyar Cukoripar Részvénytársaság elnöki posztját dr. Fabinyi Tihamér vette át, aki az igazgatóság többi tagjával együtt, Harkányi emlékét a bank többgyermekes alkalmazottjainak megsegítésére szolgáló alap létrehozásával kívánta megörökíteni.
Források
Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon. I. kötet A–K. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1967. 676–677.
Sajtóanyagok 1859–1938.
Tolnai Új Világlexikona 6. Gőz–Hit. Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat Részvénytársaság. Budapest, 1927. 183.
Vécsey Miklós: Száz értékes magyar. Budapest, 1931. 118–120.
Született: 1859. április 6.
Születési hely: Taktaharkány, Zemplén vármegye
Halál ideje: 1938. november 19.
Halál helye: Budapest
Foglalkozás: nagybirtokos, bankár, országgyűlési képviselő, kereskedelemügyi miniszter
Szülők: báró Harkányi Frigyes (1826–1919), báró Podmaniczky Zsuzsanna (1838–1923)
Házastársak: báró taktaharkányi Harkányi Mária, verebi Végh Ilona
Gyermekek: Harkányi Margit Emília Sarolta Mária, Harkányi Sándor Albert Frigyes, Harkányi Ilona Mária Sarolta Eleonóra, Harkányi István, Harkányi Erzsébet
Szerző: Szabó Róbert
Született: 1859. április 6.
Születési hely: Taktaharkány, Zemplén vármegye
Halál ideje: 1938. november 19.
Halál helye: Budapest
Foglalkozás: nagybirtokos, bankár, országgyűlési képviselő, kereskedelemügyi miniszter
Szülők: báró Harkányi Frigyes (1826–1919), báró Podmaniczky Zsuzsanna (1838–1923)
Házastársak: báró taktaharkányi Harkányi Mária, verebi Végh Ilona
Gyermekek: Harkányi Margit Emília Sarolta Mária, Harkányi Sándor Albert Frigyes, Harkányi Ilona Mária Sarolta Eleonóra, Harkányi István, Harkányi Erzsébet
Szerző: Szabó Róbert
Harkányi János de Taktaharkány, báró
Báró Harkányi János (1859–1938) Zemplén vármegyei földbirtokos és bankár, 1896 és 1902 között a szabadelvű párt egyik országgyűlési képviselője, 1913 és 1917 között kereskedelemügyi miniszter. Az 1920-as és 1930-as években számos vállalat és részvénytársaság elnökeként, igazgatósági tagjaként működött, így nem csak a politikai pályán, hanem pénzügyi téren szerzett rendkívüli tapasztalatai nyomán is ismertté vált. A Magyar Cukoripar Részvénytársaság elnöke 1902 és 1938 között.
Harkányi János nemesi (báró) családba született Taktaharkányban, Zemplén vármegyében, 1859. április 6-án. A nemesi cím apai nagyapjától eredeztethető, Koppely Fülöp (1801–1873) nagykereskedő, földbirtokos, a Magyar Központi Vasúttársaság igazgatója ugyanis 1867-ben nemesi címeres levelet kapott Ferenc Józseftől és nevét Harkányira változtatta, s a taktaharkányi nemesi előnevet is megszerezte. Apja Harkányi Frigyes (1826–1919) politikus, a szabadelvű párt tagja volt. Politikai tevékenysége révén 1895-ben bárói rangra emelkedett. Anyja báró Podmaniczky Zsuzsanna (1838–1923).
Első feleségével, elsőfokú unokatestvérével, báró taktaharkányi Harkányi Máriával 1882-ben kötött házasságot, amiből három gyermek, két lány és egy fiú született (utóbbi báró Harkányi Sándor későbbi aranysarkanytús vitéz, földbirtokos). Miután a bárónő válópert indított férje ellen, 1895-ben feleségül vette verebi Végh Ilonát, aki a régi bezerédi nemesi családból származott. Házasságukból egy lány és egy fiú született, utóbbit, báró Harkányi Istvánt azonban korán elveszítette, ő ugyanis az első világháború orosz frontján hősi halált halt (Galícia, 1916). Válása és fia halála ellenére azonban házasodási „politikája” sikeresnek mondható, rokonságot szerzett ugyanis az ugyancsak nagybirtokos és az országos politikában aktív nemesi származású bezerédi családdal.
Ifjúkorában Budapesten és Halléban jogi tanulmányokat folytatott, Hohenheimben pedig a helyi gazdasági akadémiát látogatta. Ennek befejezése után, 1882-től a mintegy 11 ezer holdas családi nagybirtokon gazdálkodott. Itt ménese és versenyistállója is volt, illetve több mint 1 000 holdon cukorrépát termesztett.
Gazdasági tevékenységét báró Kornfeld Zsigmond, a Magyar Általános Hitelbank elnöke mellett kezdte meg. Ezzel párhuzamosan 1896 és 1902 között a politikában apja, Harkányi Frigyes nyomdokaiba lépett, mint a szabadelvű párt országgyűlési képviselője, kétszer nyerve el mandátumot a Krassó-Szörény vármegyei Facseten. Mivel 1902-ben lehetősége volt a Magyar Cukoripar Részvénytársaság elnöki címének betöltésére, ezért második mandátumáról ezzel egyidőben, összeférhetetlenségre hivatkozva lemondott. 1913. július 13-a és 1917. június 15-e között kereskedelemügyi miniszter volt Tisza István kormányában. Ebben az időszakban rendkívül fontos szerepe volt a különböző közgazdasági rendelkezések meghozatalában, amelyek alapvetően meghatározták a háborúban álló Magyar Királyság kereskedelmi kapcsolatait. A magas hivatal miatt Ferenc József belső titkos tanácsossá is kinevezte. Bár 1917 januárjában első ízben már megkísérelte a lemondást, Tisza kérésére mégis maradt és csak szabadságra ment. Ebben az időszakban Teleszky János pénzügyminiszter intézte feladatait. Miután a Tisza-kormánnyal együtt lemondott, 1918 őszéig főrendiházi tag volt.
Az 1920-as években gazdasági pozícióit nem csak megőrizte, de bővíteni is tudta. A Magyar Cukoripar Részvénytársaság, 1929-től a Magyar Általános Hitelbank, a Ganz Villamossági Részvénytársaság és a Stühmer Cukorgyári Részvénytársaság elnöki címe mellett számos más ipari-kereskedelmi vállalat igazgatósági tagja lett. 1922-től a Magyar Mezőgazdasági Szesztermelők Országos Egyesületének társelnökeként működött. Ezen kívül a Fegyver és Gépgyár Részvénytársaság alelnöke, az Első Magyar Általános Biztosító Részvénytársaság választmányi tagja volt. Az 1920-as években felkarolta a taktaharkányi birtokon és annak környezetében lévő fejlesztéseket, és így az apja által 1894-ben létrehozott kisvasút működtetését is. A kisvasút a családi birtokokat kötötte össze Taktaharkány vasútállomással. A kezdetben lóvontatású üzemet 1925-ben gőzmozdonyokkal modernizálták, így szerepe lett a birtokon termesztett cukorrépa elszállításában. Eközben ugyanakkor – a trianoni békeszerződés (1920) következtében – Harkányi veszített földbirtokaiból. Arad megyei nagybirtokát ugyanis a román földreform következtében 1923-ban elárverezték, arra hivatkozva, hogy azt még 1918 őszén József főhercegtől vásárolta, amely így törvényesen Habsburg-birtokként értelmezhető. Nem ismerte el ugyanis a romániai agrár bizottság a vásárlást abból kifolyólag, hogy azt a Károlyi Mihály nevével fémjelzett Magyarországi Népköztársaság (1918. október 31. – 1919. március 21.) idején vitték végbe, tekintve, hogy azt az akkori magyar kormány is illegitim politikai erőként értékelte.
1926-ban az országgyűlés felsőházának tagjává választották. Az 1930-as években sokat betegeskedett, s 1937-ben hónapokig kezelés alatt is állt. 1938 őszén súlyos epebajjal diagnosztizálták, ezért lábadozás céljából szanatóriumba került. Bár a rajta elvégzett műtét sikeres volt, már nem épült fel belőle. 1938. november 19-én, 80 éves korában hunyt el Budapesten szívgyöngeség következtében. Másnap a Zemplén vármegyei Megyaszó község határában fekvő Újvilágpusztán, a Harkányi-kastély sírkertjében, a család birtokán temették el felesége és a háborúban hősi halált halt fia mellé. A szertartás – korábbi kéréséhez híven – rendkívül egyszerű volt: mindössze Tavassy Zoltán, az új csanálosi evangélikus lelkész mondott gyászbeszédet.
Pozícióinak egy jelentős részét, s így többek között a Magyar Általános Hitelbank és a Magyar Cukoripar Részvénytársaság elnöki posztját dr. Fabinyi Tihamér vette át, aki az igazgatóság többi tagjával együtt, Harkányi emlékét a bank többgyermekes alkalmazottjainak megsegítésére szolgáló alap létrehozásával kívánta megörökíteni.
Források
Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon. I. kötet A–K. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1967. 676–677.
Sajtóanyagok 1859–1938.
Tolnai Új Világlexikona 6. Gőz–Hit. Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat Részvénytársaság. Budapest, 1927. 183.
Vécsey Miklós: Száz értékes magyar. Budapest, 1931. 118–120.