Pallavicini Ede, őrgróf
Őrgróf Pallavicini Ede régi olasz eredetű, nemesi családba született 1845-ben. Dunántúli, sokezer holdas birtokának kezelése mellett jogi tanulmányokat folytatott, majd az 1870-es években sikerrel lépdelt előre a ranglétrán. 1880-tól a Magyar Általános Hitelbank elnökeként tevékenykedett, illetve belső tanácsosként működött. A század utolsó évtizedében számos vállalat megalapítását kezdeményezte, többek között a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaságét, amelynek elnöki posztját 1913-ig töltötte be. 1914-ben Fiumében hunyt el.
Pallavicini Ede 1845. július 5-én született Sopronban az olasz eredetű Pallavicini, őrgrófi családba. Édesapja Pallavicini Arthur (1810–1872) császári és királyi aranykulcsos, 7. huszárezred kapitánya, édesanyja gróf Spaur Teréz (1818–1902) csillagkeresztes és palotahölgy volt. Felesége székhelyi Majláth Etelka (1853–1936), székhelyi Mailáth György országbíró leánya, akit 1873-ban, Valpón vett feleségül és aki egyben az első fiumei kormányzó székhelyi Majláth József leszármazottja volt.
Az ifjú Pallavicini Ede tanulmányait Sopronban és Pozsonyban végezte, ahol édesapja huszárkapitányként állomásozott. 1867-ben közigazgatási pályára lépett és Sopron vármegye tiszteletbeli aljegyzőjeként működött. 1869 és 1880 között a pénzügyminisztériumban dolgozott miniszteri tanácsosként: 1871-ben a pénzügyminisztérium 3. osztályán (hitel) fogalmazó, 1872-től a 2. ügyosztályon (hitel, államadósság) töltötte be ugyanezt a tisztséget. 1874-től a 2. ügyosztály miniszteri titkára, majd 1878-tól ugyanitt osztálytanácsosi címmel miniszteri titkár. 1878-tól császári és királyi kamarás, 1897-ben titkos tanácsos volt. 1900-ban a Dunántúli Közművelődési Egyesület elnöke lett.
Külön említésre méltó, hogy 1879-ben a Magyar Általános Hitelbank igazgatója lett. Pallavicinit az 1879 decemberi rendkívüli közgyűlés után az 1880. január 5-i igazgatótanácsi ülésen iktatták be hivatalába. Igazgatói posztját 1900-ig viselte. 1901-től 1905-ig a Hitelbank igazgatótanácsosa, 1906 és 1913 között ügyvezető igazgatója, 1910 és 1913 között alelnöke volt. Az 1881-ben kezdődött aranyjáradék-konverziónál, emellett az összes államkölcsönműveletnél, ideértve a koronajáradék kibocsátásával kapcsolatos 1892-es konverziót, a Rothschild csoportban, mint az ezen üzleteket vezető Magyar Általános Hitelbank képviselője vállalt kiemelkedő szerepet. A nyolcvanas évek legelején az iparpártolási törvény megalkotása után a magyar ipar fejlesztésének feladatának intézésében vett rész. Ez idő tájt alakította meg a Fiumei Rizshántoló-és rizskeményitő Részvénytársaságot, valamint a Kőolajfinomítógyár Részvénytársaságot. Ezt követően a Fém- és Lámpaárugyár újjáalkotása, a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság, a Részvénytársaság villamos és közlekedési vállalatok számára és a Brassói Cellulózgyár Részvénytársaság létesítése fűződik nevéhez. A Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság létrehozásával különösen a magyarországi cukoriparban tett kiemelkedő szolgálatot.
Aktív évei alatt számos gazdasági vállalkozást kezdeményezett, amelyeknek igazgatói tagja is volt. Az említettek mellett igazgatója volt az Országos Központi Hitelszövetkezetnek, valamint igazgatósági, illetve felügyelőbizottsági tagja a Gazdák Biztosító Szövetkezetének és a Magyar Földhitelintézetnek. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgató-választmányában 1882. május 14-ike óta foglalt helyet, s az egyesületnek alapító tagja is volt. Az 1903. december 13-i közgyűlésen III., majd 1912. december 21-én II. alelnökké választották meg.
Pallavicini Ede 1914. január 19-én, 68 évesen hunyt el Fiuméban. A tengeri flotta rajongójaként, illetve a Ganz-Danubius Hajó- és Gépgyár Részvénytársaság elnökeként részt vett a Szent István csatahajó vízrebocsátására szervezett, január 16-án lebonyolított fiumei rendezvényen, azon azonban már rosszul érezte magát. Feltételezhetően még az ünnepség előtt, Fiuméba utazva kapott tüdőgyulladást, amely halálát okozta.
Emlékezetéhez hozzátartozik, hogy 1928-ban az egykor Pallavicini Ede által vezetett Magyar Általános Hitelbank érdekeltségéhez tartozó mezőhegyesi cukorgyár igazgatója a kaposvári polgármesternek írt levelében kérvényezte, hogy nevezzenek el egy kaposvári utcát az őrgrófról. Körmendy Lajos azzal támasztotta alá kérését, hogy Kaposvár fejlődéséhez az őrgróf adta meg az első lökést azzal, hogy az 1890-ben megalakította a Mezőgazdaság Ipar Részvénytársaságot, majd a herceg Esterházy-féle kaposvári uradalom kibérlése után felépítette a kaposvári cukorgyárat. Ennek köszönhetően ugyanis az 1890-es években Kaposvár lakossága 12 ezer főről 18 ezer főre növekedett, amely relatív népességnövekedés a népszámlálási kimutatás szerint a legmagasabb volt a korszakban.
Források
Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon. II. kötet L-Z. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1982. 346.
Kövér György: Bankárok és bürokraták. Aetas. 2005, 20(1–2). 93–114.
Sajtóanyagok 1845–1928.
Született: 1845. július 5.
Születési hely: Sopron (Sopron törvényhatósági jogú város), más források szerint Padova (Habsburg Birodalom)
Halál ideje: 1914. január 19.
Halál helye: Fiume (Magyar Királyság)
Foglalkozás: nagybirtokos, közgazdász, politikus, főrendi ház tagja és jegyzője, valóságos belső tanácsos
Szülők: Pallavicini Arthur (1810–1872), gróf Spaur Teréz (1818–1902)
Házastársak: székhelyi Majláth Etelka (1853–1936)
Gyermekek: Pallavicini Eduardina (1877–1964), Pallavicini Stefánia (1880–1950), Pallavicini György (1881–1946), Pallavicini Mária Terézia (1884–1973?)
Szerző: Szabó Róbert
Született: 1845. július 5.
Születési hely: Sopron (Sopron törvényhatósági jogú város), más források szerint Padova (Habsburg Birodalom)
Halál ideje: 1914. január 19.
Halál helye: Fiume (Magyar Királyság)
Foglalkozás: nagybirtokos, közgazdász, politikus, főrendi ház tagja és jegyzője, valóságos belső tanácsos
Szülők: Pallavicini Arthur (1810–1872), gróf Spaur Teréz (1818–1902)
Házastársak: székhelyi Majláth Etelka (1853–1936)
Gyermekek: Pallavicini Eduardina (1877–1964), Pallavicini Stefánia (1880–1950), Pallavicini György (1881–1946), Pallavicini Mária Terézia (1884–1973?)
Szerző: Szabó Róbert
Pallavicini Ede, őrgróf
Őrgróf Pallavicini Ede régi olasz eredetű, nemesi családba született 1845-ben. Dunántúli, sokezer holdas birtokának kezelése mellett jogi tanulmányokat folytatott, majd az 1870-es években sikerrel lépdelt előre a ranglétrán. 1880-tól a Magyar Általános Hitelbank elnökeként tevékenykedett, illetve belső tanácsosként működött. A század utolsó évtizedében számos vállalat megalapítását kezdeményezte, többek között a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaságét, amelynek elnöki posztját 1913-ig töltötte be. 1914-ben Fiumében hunyt el.
Pallavicini Ede 1845. július 5-én született Sopronban az olasz eredetű Pallavicini, őrgrófi családba. Édesapja Pallavicini Arthur (1810–1872) császári és királyi aranykulcsos, 7. huszárezred kapitánya, édesanyja gróf Spaur Teréz (1818–1902) csillagkeresztes és palotahölgy volt. Felesége székhelyi Majláth Etelka (1853–1936), székhelyi Mailáth György országbíró leánya, akit 1873-ban, Valpón vett feleségül és aki egyben az első fiumei kormányzó székhelyi Majláth József leszármazottja volt.
Az ifjú Pallavicini Ede tanulmányait Sopronban és Pozsonyban végezte, ahol édesapja huszárkapitányként állomásozott. 1867-ben közigazgatási pályára lépett és Sopron vármegye tiszteletbeli aljegyzőjeként működött. 1869 és 1880 között a pénzügyminisztériumban dolgozott miniszteri tanácsosként: 1871-ben a pénzügyminisztérium 3. osztályán (hitel) fogalmazó, 1872-től a 2. ügyosztályon (hitel, államadósság) töltötte be ugyanezt a tisztséget. 1874-től a 2. ügyosztály miniszteri titkára, majd 1878-tól ugyanitt osztálytanácsosi címmel miniszteri titkár. 1878-tól császári és királyi kamarás, 1897-ben titkos tanácsos volt. 1900-ban a Dunántúli Közművelődési Egyesület elnöke lett.
Külön említésre méltó, hogy 1879-ben a Magyar Általános Hitelbank igazgatója lett. Pallavicinit az 1879 decemberi rendkívüli közgyűlés után az 1880. január 5-i igazgatótanácsi ülésen iktatták be hivatalába. Igazgatói posztját 1900-ig viselte. 1901-től 1905-ig a Hitelbank igazgatótanácsosa, 1906 és 1913 között ügyvezető igazgatója, 1910 és 1913 között alelnöke volt. Az 1881-ben kezdődött aranyjáradék-konverziónál, emellett az összes államkölcsönműveletnél, ideértve a koronajáradék kibocsátásával kapcsolatos 1892-es konverziót, a Rothschild csoportban, mint az ezen üzleteket vezető Magyar Általános Hitelbank képviselője vállalt kiemelkedő szerepet. A nyolcvanas évek legelején az iparpártolási törvény megalkotása után a magyar ipar fejlesztésének feladatának intézésében vett rész. Ez idő tájt alakította meg a Fiumei Rizshántoló-és rizskeményitő Részvénytársaságot, valamint a Kőolajfinomítógyár Részvénytársaságot. Ezt követően a Fém- és Lámpaárugyár újjáalkotása, a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság, a Részvénytársaság villamos és közlekedési vállalatok számára és a Brassói Cellulózgyár Részvénytársaság létesítése fűződik nevéhez. A Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság létrehozásával különösen a magyarországi cukoriparban tett kiemelkedő szolgálatot.
Aktív évei alatt számos gazdasági vállalkozást kezdeményezett, amelyeknek igazgatói tagja is volt. Az említettek mellett igazgatója volt az Országos Központi Hitelszövetkezetnek, valamint igazgatósági, illetve felügyelőbizottsági tagja a Gazdák Biztosító Szövetkezetének és a Magyar Földhitelintézetnek. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgató-választmányában 1882. május 14-ike óta foglalt helyet, s az egyesületnek alapító tagja is volt. Az 1903. december 13-i közgyűlésen III., majd 1912. december 21-én II. alelnökké választották meg.
Pallavicini Ede 1914. január 19-én, 68 évesen hunyt el Fiuméban. A tengeri flotta rajongójaként, illetve a Ganz-Danubius Hajó- és Gépgyár Részvénytársaság elnökeként részt vett a Szent István csatahajó vízrebocsátására szervezett, január 16-án lebonyolított fiumei rendezvényen, azon azonban már rosszul érezte magát. Feltételezhetően még az ünnepség előtt, Fiuméba utazva kapott tüdőgyulladást, amely halálát okozta.
Emlékezetéhez hozzátartozik, hogy 1928-ban az egykor Pallavicini Ede által vezetett Magyar Általános Hitelbank érdekeltségéhez tartozó mezőhegyesi cukorgyár igazgatója a kaposvári polgármesternek írt levelében kérvényezte, hogy nevezzenek el egy kaposvári utcát az őrgrófról. Körmendy Lajos azzal támasztotta alá kérését, hogy Kaposvár fejlődéséhez az őrgróf adta meg az első lökést azzal, hogy az 1890-ben megalakította a Mezőgazdaság Ipar Részvénytársaságot, majd a herceg Esterházy-féle kaposvári uradalom kibérlése után felépítette a kaposvári cukorgyárat. Ennek köszönhetően ugyanis az 1890-es években Kaposvár lakossága 12 ezer főről 18 ezer főre növekedett, amely relatív népességnövekedés a népszámlálási kimutatás szerint a legmagasabb volt a korszakban.
Források
Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon. II. kötet L-Z. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1982. 346.
Kövér György: Bankárok és bürokraták. Aetas. 2005, 20(1–2). 93–114.
Sajtóanyagok 1845–1928.