Első magyar gyapjúmosó és finomposztógyár r.-t.
A kiegyezéssel párhuzamosan lehetőség nyílt a XIX. században szorgalmazott hazai textilipar kibővítésére és korszerűsítésére. Erre szükség is volt, hiszen sem az állami szabályozás keretrendszere, sem az osztrák és cseh versenytársak nem kedveztek a hazai vállalatok versenyének, és félő volt, hogy az ágazat elveszti korábbi, világpiaci jelentőségét. Ebből a célból került megalapításra az Első Magyar Gyapjúmosó és Bizományi Részvénytársaság a Pesti Hazai Takarékpénztár és néhány nagybirtokos által 1868-ban, hogy modern alapokra helyezve, együttes erővel vehessék fel ezt a kíméletlen versenyt.
A vállalat az első világháború végéig belföldi és importált gyapjú kereskedelmével foglalkozott. Tevékenységét már a működés első évtizedében elismerték. 1876-ban a gyapjúzsírból készített hamuzsírra, illetve tucatárugyártásra (shoddy) vonatkozóan a szegedi és philadelphiai kiállításon az első díjat nyerték a hasonló német, francia, angol és amerikai termékekkel szemben. Az 1879-es üzemi jelentés büszkén számolt be róla, hogy „jelentősen megnőtt azon gazdák száma, akik a társulat mosó- és bizományi intézetének segítségét vették figyelembe”. A még Cseh- és Morvaországból is megbízási kérelmet benyújtó gazdákat is beszámítva összesen 310 olyan megbízó volt, akik között számos főnemes (Albrecht főherceg, Brunszvick, Csekonics, Erdődy István stb.) is szerepelt.
A vállalat az 1890-es években évente 20 ezer métermázsa gyapjút és 1 000 métermázsa műgyapjút tudott előállítani. Termékeit Ausztriába, Németországba, Franciaországba, Oroszországba exportálta. 1908-tól a fentebb megadott gyártásképesség 20 ezer métermázsa mosott gyapjúra és 500 métermázsa hamuzsír előállítására módosult. Némi visszaesés a vállalat nyereségében és árfolyamában az 1890-es évek végén, 1900-as évek elején következett be.
1920-ban a részvényesek elhatározták egy posztógyári részleg felállítását, így ebben az évtizedben a vállalat tovább fejlődött. Ezzel volt összefüggésben, hogy báró Kohner Adolf az elnöki posztot is betöltötte az 1930-as évek közepéig. 1921-ben az alábbi vállalat-alapításokat tudhatta magáénak a részvénytársaság: Hazai Fésűsfonó- és szövőgyár, Mercatura textilkereskedelmi Részvénytársaság, Maatschappij von Textilendernemungen Amsterdam, Magyar vasfonálgyár Részvénytársaság, Magyar Bélésárugyár Részvénytársaság, Magyar ágytollgyár Részvénytársaság. 1926-ban ez a Lana Konfekció ipari és kereskedelmi Részvénytársasággal egészült ki. A vállalat ezen túl részes volt az Első hazai fésűs, fonó- és szövőgyár Részvénytársaság megalapításában is.
1928–1929-ben teljes vertikális üzemmé alakultak. 1929. április 30-ig viselték korábbi nevüket, ezt követően viszont már az Első Magyar Gyapjúmosó és Finomposztógyár Részvénytársaságra módosult a vállalat elnevezése. A fejlődés pénzügyi feltételeinek előteremtésében a Kohner Adolf és fiai bankárcég nagy részesedést vállalt. A vállalat ekkori fejlődéséről, hazai és nemzetközi piacon betöltött jelentőségéről tanúskodik, hogy az 1930-as években a cég már számos országba, így Angliába, Ausztriába, Jugoszláviába, Palesztinába és Egyiptomba exportált.
A második világháború a vállalat működésére jelentősen rányomta bélyegét. 1944-ben a kártoló, fonó és kikészítő géppark harmadát Hort községbe telepítették, ahol a gépek tűzvész következtében megsemmisültek. Az államosításra 1948. március 26-án került sor.
Források
Csapó Mária: Az üzemek államosítása a Könnyűipari Minisztérium iratainak tükrében, 1949–1952. Levéltári Közlemények, 2001, 72(1–2), 161–185.
Hlbocsányi Norbert: Színház és vállalkozás Az Unió Rt. és a pesti pénzoligarchák. Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) 2014, XXI(2).
Hlbocsányi Norbert: A Kohner család vállalkozásai. Tanulmányok Budapest Múltjából – 37. 2012. 43–76.
Mészáros Ottó (szerk.): A 100 éves Gyapjúmosó és Szövőgyár története. 1868–1968. A Shoddytól a Treviráig. Athenaeum Nyomda. Budapest, 1968.
Nagy Magyar Compass 1891–1944.
Sajtóanyagok 1891–1944.
Alapítás ideje: 1868. március 1.
Megszűnés ideje nincs beállítva
Alapítók: Pesti Hazai Takarékpénztár és néhány nagybirtokos
Meghatározó vezetők:
1873-1888 | Visontai Kovách László |
1889-1906 | idősebb Cséry Lajos |
1906-1918 | Hajós József |
1918-1920 | Bujanovits Gyula |
1920-1935 | báró Kohner Adolf |
1936-1944 | Dr. Bud János |
Főtevékenység: gyapjúkereskedelem és gyapjú előállítás
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Alapítás ideje: 1868. március 1.
Alapítók: Pesti Hazai Takarékpénztár és néhány nagybirtokos
Meghatározó vezetők:
1873-1888 | Visontai Kovách László |
1889-1906 | idősebb Cséry Lajos |
1906-1918 | Hajós József |
1918-1920 | Bujanovits Gyula |
1920-1935 | báró Kohner Adolf |
1936-1944 | Dr. Bud János |
Főtevékenység: gyapjúkereskedelem és gyapjú előállítás
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Első magyar gyapjúmosó és finomposztógyár r.-t.
A kiegyezéssel párhuzamosan lehetőség nyílt a XIX. században szorgalmazott hazai textilipar kibővítésére és korszerűsítésére. Erre szükség is volt, hiszen sem az állami szabályozás keretrendszere, sem az osztrák és cseh versenytársak nem kedveztek a hazai vállalatok versenyének, és félő volt, hogy az ágazat elveszti korábbi, világpiaci jelentőségét. Ebből a célból került megalapításra az Első Magyar Gyapjúmosó és Bizományi Részvénytársaság a Pesti Hazai Takarékpénztár és néhány nagybirtokos által 1868-ban, hogy modern alapokra helyezve, együttes erővel vehessék fel ezt a kíméletlen versenyt.
A vállalat az első világháború végéig belföldi és importált gyapjú kereskedelmével foglalkozott. Tevékenységét már a működés első évtizedében elismerték. 1876-ban a gyapjúzsírból készített hamuzsírra, illetve tucatárugyártásra (shoddy) vonatkozóan a szegedi és philadelphiai kiállításon az első díjat nyerték a hasonló német, francia, angol és amerikai termékekkel szemben. Az 1879-es üzemi jelentés büszkén számolt be róla, hogy „jelentősen megnőtt azon gazdák száma, akik a társulat mosó- és bizományi intézetének segítségét vették figyelembe”. A még Cseh- és Morvaországból is megbízási kérelmet benyújtó gazdákat is beszámítva összesen 310 olyan megbízó volt, akik között számos főnemes (Albrecht főherceg, Brunszvick, Csekonics, Erdődy István stb.) is szerepelt.
A vállalat az 1890-es években évente 20 ezer métermázsa gyapjút és 1 000 métermázsa műgyapjút tudott előállítani. Termékeit Ausztriába, Németországba, Franciaországba, Oroszországba exportálta. 1908-tól a fentebb megadott gyártásképesség 20 ezer métermázsa mosott gyapjúra és 500 métermázsa hamuzsír előállítására módosult. Némi visszaesés a vállalat nyereségében és árfolyamában az 1890-es évek végén, 1900-as évek elején következett be.
1920-ban a részvényesek elhatározták egy posztógyári részleg felállítását, így ebben az évtizedben a vállalat tovább fejlődött. Ezzel volt összefüggésben, hogy báró Kohner Adolf az elnöki posztot is betöltötte az 1930-as évek közepéig. 1921-ben az alábbi vállalat-alapításokat tudhatta magáénak a részvénytársaság: Hazai Fésűsfonó- és szövőgyár, Mercatura textilkereskedelmi Részvénytársaság, Maatschappij von Textilendernemungen Amsterdam, Magyar vasfonálgyár Részvénytársaság, Magyar Bélésárugyár Részvénytársaság, Magyar ágytollgyár Részvénytársaság. 1926-ban ez a Lana Konfekció ipari és kereskedelmi Részvénytársasággal egészült ki. A vállalat ezen túl részes volt az Első hazai fésűs, fonó- és szövőgyár Részvénytársaság megalapításában is.
1928–1929-ben teljes vertikális üzemmé alakultak. 1929. április 30-ig viselték korábbi nevüket, ezt követően viszont már az Első Magyar Gyapjúmosó és Finomposztógyár Részvénytársaságra módosult a vállalat elnevezése. A fejlődés pénzügyi feltételeinek előteremtésében a Kohner Adolf és fiai bankárcég nagy részesedést vállalt. A vállalat ekkori fejlődéséről, hazai és nemzetközi piacon betöltött jelentőségéről tanúskodik, hogy az 1930-as években a cég már számos országba, így Angliába, Ausztriába, Jugoszláviába, Palesztinába és Egyiptomba exportált.
A második világháború a vállalat működésére jelentősen rányomta bélyegét. 1944-ben a kártoló, fonó és kikészítő géppark harmadát Hort községbe telepítették, ahol a gépek tűzvész következtében megsemmisültek. Az államosításra 1948. március 26-án került sor.
Források
Csapó Mária: Az üzemek államosítása a Könnyűipari Minisztérium iratainak tükrében, 1949–1952. Levéltári Közlemények, 2001, 72(1–2), 161–185.
Hlbocsányi Norbert: Színház és vállalkozás Az Unió Rt. és a pesti pénzoligarchák. Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) 2014, XXI(2).
Hlbocsányi Norbert: A Kohner család vállalkozásai. Tanulmányok Budapest Múltjából – 37. 2012. 43–76.
Mészáros Ottó (szerk.): A 100 éves Gyapjúmosó és Szövőgyár története. 1868–1968. A Shoddytól a Treviráig. Athenaeum Nyomda. Budapest, 1968.
Nagy Magyar Compass 1891–1944.
Sajtóanyagok 1891–1944.