Schlick-Nicholson gép-, waggon- és hajógyár r.-t.
Schlick-Nicholson gép-, waggon- és hajógyár Rt. 1871–1929
A Schlick-Nicholson gép-, waggon- és hajógyár Rt. (1912–1927) két jogelőd szervezet – Schlick-féle vasöntöde és gépgyár Rt. (1871–1912); Nicholson Gépgyár Rt. (1895–1912) – egyesülésével 1912-ben jött létre, majd 1927-ben olvadt be a Ganz és társa – Danubius gép-, vagon-, és hajógyár Rt-ba (1911–1929). A két jogelőd, az egyesített vállalat és a Ganz is hasonló háttértörténettel, hasonló technológiákkal, hasonló termékeket állítottak elő. Mind Ganz Ábrahám, mind Schlick Ignác, mind Nicholson W. Fülöp külföldről vándorolt Magyarországra. Míg az első két iparos maga is vasöntőként kezdte, addig Nicholson az apja brit cégét képviselve érkezett hazánkba. Mindhárom cég jókor volt jó helyen, ugyanis az 1860–1870-es évektől kezdve, ahogy fejlődésnek indult Budapest és Magyarország, egy állandó és növekvő kereslet mutatkozott a vas és acélgyártmányok terén, előbb kifejezetten az öntvények irányába, később a hajógyártás, vasúti és városi közlekedési eszközök által pedig a féltermékeken túl a késztermékekre is.
Schlick-féle vasöntöde és gépgyár Rt.:
A Schlick-féle vasöntöde és gépgyár Rt. 1869–1871 között alakult meg. A cég elődje a Schlick Ignác által előbb Budán, majd Pesten az 1860-as évek elejétől működő öntöde volt, melyet az alapító halála (1869) után annak fia Schlick Béla (aki 1896-ban kovarczi előnévvel nemességet szerzett) és korábbi üzlettársa és veje Lagenfeld Frigyes vett át.
Későbbi jelentésekből tudjuk, hogy a cég kezdetben csak vasöntéssel foglalkozott, de folytatólagosan újabb és újabb gyártási ágak, mint a hídépítés, az építési vasszerkezetek, a gőzgépek, a gőzkazánok, a szivattyútelepek, a vagonépítés, a daruk, a hűtőkamrák és a jéggépek építése is bekerült a vállalat termelési portfóliójába.
A cég üzemi tevékenysége sikeresnek bizonyult. A cég alaptőkéje 1871-ben 500 000 Frt volt, vezetője a már említett Lagenfeld Frigyes, aki mellett az igazgatóság tagjai: Meindl István, Nagel Hermann, Pfeifer Ignác, Seitl Ferenc voltak. Üzleti eredményeket tekintve 1874-ben szerény 990 Frt volt a profit, amely 1875-ben 31 238 forintot, 1876-ban 15 795 forintot tett ki, míg 1877-ben 3 732 forint veszteséget. Az első évtizedben a társaság ingadozott az 5000–5000 Frt profit és veszteség között.
A növekedési pálya 1880-ban érkezett meg. Ekkor 39 187 Frt haszna volt a cégnek, mely 1881-ben 600 000 Frt alaptőke mellett 55 231 Frt volt, majd 1882-ben 1 000 000 Frt tőke mellett 76 166 Frt, 1883-ban 122 086 Frt és 1884-ben 1 200 000 Frt tőke mellett 125 842 Frt. Innentől 1892-ig rögzült ez az általában 100 000 Frt környéki haszon.
1893-ban újabb tőkeemelés történt 1 600 000 forintra, mely beruházás mellett a profit szintje ismét növekedni tudott. 1893-ban 139 412 Frt volt, majd 1895-ben 2 000 000 Frt alaptőke mellett már 175 019 Frt. Ezt az emelkedést megőrizve 1896-ban 180 330 Frt volt a profit, mely utána egyre szűkülni kezdett és 1899-ben már 103 509 Frt veszteséget jelentett. 1900-ban nominálisan átállt a cég Koronára (4 000 000 K alaptőke), a veszteség viszont 324 946 koronára növekedett. Ugyanakkor az 1901-es év már újra hozott egy szerény hasznot (2 126 K), ami 1902-től újra emelkedni kezdett (209 143 K). A profit szintje 1907-ben átlépte a 300 000 koronát, 1908-ban a 400 000 koronát és 1910-ben beállt a 440 000 koronás szintre, amikor a sikeres vállalat egyesült a Nicholson társasággal.
A Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár Rt. tőzsdei értékének alakulása is jól leképezi a cég üzleti tevékenységének váltakozását. Egyrészt így áttételesen láthatjuk a részvények árfolyamainak alakulásából a kisebb piaci fellendülések és visszaesések váltakozását, másrészt azt is, hogy az üzleti tevékenység volt az, amely szinte egyedül meghatározta annak ingadozását, a cég papírjait nem a részvények általi haszonszerzés mozgatta, hanem valós teljesítmény. Nagyon jól látszik emellett az 1900-as évek elejének világgazdasági recessziója is, mely több szektort is hátrányosan érintett akkoriban, de mivel a vasöntés és a gépészet meghatározó jelentőségű volt, így nyilván őket még jobban.
A Nicholson Gépgyár Rt. (1895–1911)
Az eredeti Nicholson-féle gyár egy angliai cég Budapesti telephelyeként indult, a brit termékek Európai terjesztése és értékesítése céljából. A céget az eredeti angol vállalatvezető fia Nicholson W. Fülöp vezette, annak 1869-es alapításától kezdve. A budapesti telep ugyanakkor nem csak az anyavállalat ügynökeként tevékenykedett, hanem az ottani gyártmányok szervizeként és nagyon hamar kisebb gépek önálló előállítójaként is. Az üzem nagyarányú fejlődésen ment keresztül, majd 1892-ben leégett. Az újjáépítéssel együtt minden értelemben új alapokra helyezték a céget, mely 1895-ben részvénytársasággá alakult. A fő tulajdonos megmaradt Nicholson W. Fülöp, míg a cég vezérigazgatója az 1910-ben herczegfalvi előnévvel e tisztségében megnemesített Herczegh József lett. Az igazgatóságban helyet kapott továbbá Gróf Zichy Andor, Deutsch Antal, Koppély Géza, Walthier Gyula is.
Az üzem már mindennemű gépészeti tevékenységet folytatott (főleg mezőgazdasági gépek és eszközök, villamosművek részére vasszerkezetek, kazánok, vágóhidak és Linde szabadalmi jéggépek gyártása), melyek közül kiemelendő, hogy az 1894-ben alapított Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. a Nicholson Rt-t bízta meg több folyami gőzösének a megépítésével is, hiszen a vállalat ekkoriban már hajógyártással is foglalkozott. Nevükhöz fűződik az 1888-as Beszédes, az 1891-es Wekerle Sándor, az 1893-as Haza, az 1893-as Vezér és Kati, az 1894-es Margitta-Sziget és Aranka oldalkerekes gőzösök megépítése. Ez folytatódott a részvénytársasági keretek között később, így megépült 1896-ban a Tárta, Mátra és a Fátra, 1897-ben a Nemzet, 1898-ban a Bánffy, a Kékes és a Vértes, 1908-ban a Primus és a Dacia (Brailába), a Bácska, a Baja, és 1910-ben a Dunay (Rosztovba) és 1911-ben a II. Lajos Mohácsra. Végül Nicholson Fülöp 1912-es halálát követően a cég egyesült a Schlick-féle Rt-vel.
A Nicholson Rt. 1895-ös átszervezést követően egy sikeres, nyereséges vállalat képét mutatja. A profit 1895–1899 között 75–90 000 Frt között mozgott évről-évre, míg az 1900-as Korona bevezetésétől (2 000 000 K alaptőke) 1910-is 165–244 000 K között mozgott az éves haszon. Az 1911-es alaptőke emelést követően (3 000 000 K) ugyanakkor már a 278 000 koronát is átlépte.
Ezt a folyamatos és előremutató fejlődési pályát a cég tőzsdei értéke is jól szemlélteti. Ha rátekintünk az alábbi ábrára azt láthatjuk, hogy ha nem is monoton módon de tartósan emelkedett a cég részvényeinek értéke, mely mögött többek között az lehetett a domináns tényező, hogy az MFTR hajózási társaság révén lényegében folyamatos állami megrendelések biztosították a társaság üzleti tevékenységét, melyre így a századforduló után kialakult gazdasági visszaesés sem tudott negatív hatást kifejteni.
A Schlick-Nicholson Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. (1912–1927)
Az egyesült Schlick-Nicholson Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. 8 000 000 K alaptőkével alakult meg 1912-ben és helyileg, a korábbi Nicholson telepek megszüntetésével a korábbi Schlick gyárba települt. Az egyesitett vállalat kibővített gyártelepe az újpesti hajógyárral együtt egész terjedelmében 126 000 m2-t tett ki, melyben 4 000 szakmunkás és 1 000 napszámos dolgozott. A cég egyesítette a két jogelőd vállalat termékpalettáját, melyeken belül továbbra is nagy hangsúlyt kapott a folyami hajógyártás. Így 1913-ban megépült az Álmos, 1916-ban a Huba, az Árpád és a Töhötöm, 1918-ban az I., II. és III. számú csavargőzösök, 1919-ben a IV., 1920-ban az V., VI. és VII., 1921-ben pedig a VIII. és a IX. folyami hajók, melyek a háború miatt nem kaptak hivatalos nevet. A háború alatt egyébként az üzem alapvetően hadifelszereléseket és szétszedhető katonai hidakat gyártott. A háború utáni gazdasági visszaesés, a folyami hajózás Trianon okozta nehézségei (hajók jóvátételre, új országhatárok, gazdasági kapcsolatok megszűnése) erősen kihatottak a Schlick-Nicholson Rt-re is, mely egyedül 1927-ben a Csobáncot bocsátotta vízre, amúgy csődközeli helyzetbe jutott. Végül még abban az évben beolvadt a szintén nehézségekkel küzdő Ganz–Danubius Rt-be.
A cég tőzsdei jegyzése felemás képet mutat. Hiszen az 1913-ban tőzsdére vitt, egy évvel korábban egyesített vállalat piaci értékére erős hatással volt a háborút követő infláció, mely lényegében összehasonlíthatatlanná teszi az 1913-as jegyzést az 1923-assal is, majd pedig pont a Pengő bevezetése előtt a Ganz–Danubiussal való egyesülés miatt a tőzsdei jegyzést még az elinflálódott Koronában meg is szűnt.
Alapítás ideje: 1869
Megszűnés ideje: 1927
Alapítók nincsenek beállítva
Meghatározó vezetők nincsenek beállítva
Főtevékenység nincs beállítva
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1869-1926 | Budapest |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Dr. Pelles Márton
Alapítás ideje: 1869
Alapítók nincsenek beállítva
Meghatározó vezetők nincsenek beállítva
Főtevékenység nincs beállítva
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1869-1926 | Budapest |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Dr. Pelles Márton
Schlick-Nicholson gép-, waggon- és hajógyár r.-t.
Schlick-Nicholson gép-, waggon- és hajógyár Rt. 1871–1929
A Schlick-Nicholson gép-, waggon- és hajógyár Rt. (1912–1927) két jogelőd szervezet – Schlick-féle vasöntöde és gépgyár Rt. (1871–1912); Nicholson Gépgyár Rt. (1895–1912) – egyesülésével 1912-ben jött létre, majd 1927-ben olvadt be a Ganz és társa – Danubius gép-, vagon-, és hajógyár Rt-ba (1911–1929). A két jogelőd, az egyesített vállalat és a Ganz is hasonló háttértörténettel, hasonló technológiákkal, hasonló termékeket állítottak elő. Mind Ganz Ábrahám, mind Schlick Ignác, mind Nicholson W. Fülöp külföldről vándorolt Magyarországra. Míg az első két iparos maga is vasöntőként kezdte, addig Nicholson az apja brit cégét képviselve érkezett hazánkba. Mindhárom cég jókor volt jó helyen, ugyanis az 1860–1870-es évektől kezdve, ahogy fejlődésnek indult Budapest és Magyarország, egy állandó és növekvő kereslet mutatkozott a vas és acélgyártmányok terén, előbb kifejezetten az öntvények irányába, később a hajógyártás, vasúti és városi közlekedési eszközök által pedig a féltermékeken túl a késztermékekre is.
Schlick-féle vasöntöde és gépgyár Rt.:
A Schlick-féle vasöntöde és gépgyár Rt. 1869–1871 között alakult meg. A cég elődje a Schlick Ignác által előbb Budán, majd Pesten az 1860-as évek elejétől működő öntöde volt, melyet az alapító halála (1869) után annak fia Schlick Béla (aki 1896-ban kovarczi előnévvel nemességet szerzett) és korábbi üzlettársa és veje Lagenfeld Frigyes vett át.
Későbbi jelentésekből tudjuk, hogy a cég kezdetben csak vasöntéssel foglalkozott, de folytatólagosan újabb és újabb gyártási ágak, mint a hídépítés, az építési vasszerkezetek, a gőzgépek, a gőzkazánok, a szivattyútelepek, a vagonépítés, a daruk, a hűtőkamrák és a jéggépek építése is bekerült a vállalat termelési portfóliójába.
A cég üzemi tevékenysége sikeresnek bizonyult. A cég alaptőkéje 1871-ben 500 000 Frt volt, vezetője a már említett Lagenfeld Frigyes, aki mellett az igazgatóság tagjai: Meindl István, Nagel Hermann, Pfeifer Ignác, Seitl Ferenc voltak. Üzleti eredményeket tekintve 1874-ben szerény 990 Frt volt a profit, amely 1875-ben 31 238 forintot, 1876-ban 15 795 forintot tett ki, míg 1877-ben 3 732 forint veszteséget. Az első évtizedben a társaság ingadozott az 5000–5000 Frt profit és veszteség között.
A növekedési pálya 1880-ban érkezett meg. Ekkor 39 187 Frt haszna volt a cégnek, mely 1881-ben 600 000 Frt alaptőke mellett 55 231 Frt volt, majd 1882-ben 1 000 000 Frt tőke mellett 76 166 Frt, 1883-ban 122 086 Frt és 1884-ben 1 200 000 Frt tőke mellett 125 842 Frt. Innentől 1892-ig rögzült ez az általában 100 000 Frt környéki haszon.
1893-ban újabb tőkeemelés történt 1 600 000 forintra, mely beruházás mellett a profit szintje ismét növekedni tudott. 1893-ban 139 412 Frt volt, majd 1895-ben 2 000 000 Frt alaptőke mellett már 175 019 Frt. Ezt az emelkedést megőrizve 1896-ban 180 330 Frt volt a profit, mely utána egyre szűkülni kezdett és 1899-ben már 103 509 Frt veszteséget jelentett. 1900-ban nominálisan átállt a cég Koronára (4 000 000 K alaptőke), a veszteség viszont 324 946 koronára növekedett. Ugyanakkor az 1901-es év már újra hozott egy szerény hasznot (2 126 K), ami 1902-től újra emelkedni kezdett (209 143 K). A profit szintje 1907-ben átlépte a 300 000 koronát, 1908-ban a 400 000 koronát és 1910-ben beállt a 440 000 koronás szintre, amikor a sikeres vállalat egyesült a Nicholson társasággal.
A Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár Rt. tőzsdei értékének alakulása is jól leképezi a cég üzleti tevékenységének váltakozását. Egyrészt így áttételesen láthatjuk a részvények árfolyamainak alakulásából a kisebb piaci fellendülések és visszaesések váltakozását, másrészt azt is, hogy az üzleti tevékenység volt az, amely szinte egyedül meghatározta annak ingadozását, a cég papírjait nem a részvények általi haszonszerzés mozgatta, hanem valós teljesítmény. Nagyon jól látszik emellett az 1900-as évek elejének világgazdasági recessziója is, mely több szektort is hátrányosan érintett akkoriban, de mivel a vasöntés és a gépészet meghatározó jelentőségű volt, így nyilván őket még jobban.
A Nicholson Gépgyár Rt. (1895–1911)
Az eredeti Nicholson-féle gyár egy angliai cég Budapesti telephelyeként indult, a brit termékek Európai terjesztése és értékesítése céljából. A céget az eredeti angol vállalatvezető fia Nicholson W. Fülöp vezette, annak 1869-es alapításától kezdve. A budapesti telep ugyanakkor nem csak az anyavállalat ügynökeként tevékenykedett, hanem az ottani gyártmányok szervizeként és nagyon hamar kisebb gépek önálló előállítójaként is. Az üzem nagyarányú fejlődésen ment keresztül, majd 1892-ben leégett. Az újjáépítéssel együtt minden értelemben új alapokra helyezték a céget, mely 1895-ben részvénytársasággá alakult. A fő tulajdonos megmaradt Nicholson W. Fülöp, míg a cég vezérigazgatója az 1910-ben herczegfalvi előnévvel e tisztségében megnemesített Herczegh József lett. Az igazgatóságban helyet kapott továbbá Gróf Zichy Andor, Deutsch Antal, Koppély Géza, Walthier Gyula is.
Az üzem már mindennemű gépészeti tevékenységet folytatott (főleg mezőgazdasági gépek és eszközök, villamosművek részére vasszerkezetek, kazánok, vágóhidak és Linde szabadalmi jéggépek gyártása), melyek közül kiemelendő, hogy az 1894-ben alapított Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. a Nicholson Rt-t bízta meg több folyami gőzösének a megépítésével is, hiszen a vállalat ekkoriban már hajógyártással is foglalkozott. Nevükhöz fűződik az 1888-as Beszédes, az 1891-es Wekerle Sándor, az 1893-as Haza, az 1893-as Vezér és Kati, az 1894-es Margitta-Sziget és Aranka oldalkerekes gőzösök megépítése. Ez folytatódott a részvénytársasági keretek között később, így megépült 1896-ban a Tárta, Mátra és a Fátra, 1897-ben a Nemzet, 1898-ban a Bánffy, a Kékes és a Vértes, 1908-ban a Primus és a Dacia (Brailába), a Bácska, a Baja, és 1910-ben a Dunay (Rosztovba) és 1911-ben a II. Lajos Mohácsra. Végül Nicholson Fülöp 1912-es halálát követően a cég egyesült a Schlick-féle Rt-vel.
A Nicholson Rt. 1895-ös átszervezést követően egy sikeres, nyereséges vállalat képét mutatja. A profit 1895–1899 között 75–90 000 Frt között mozgott évről-évre, míg az 1900-as Korona bevezetésétől (2 000 000 K alaptőke) 1910-is 165–244 000 K között mozgott az éves haszon. Az 1911-es alaptőke emelést követően (3 000 000 K) ugyanakkor már a 278 000 koronát is átlépte.
Ezt a folyamatos és előremutató fejlődési pályát a cég tőzsdei értéke is jól szemlélteti. Ha rátekintünk az alábbi ábrára azt láthatjuk, hogy ha nem is monoton módon de tartósan emelkedett a cég részvényeinek értéke, mely mögött többek között az lehetett a domináns tényező, hogy az MFTR hajózási társaság révén lényegében folyamatos állami megrendelések biztosították a társaság üzleti tevékenységét, melyre így a századforduló után kialakult gazdasági visszaesés sem tudott negatív hatást kifejteni.
A Schlick-Nicholson Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. (1912–1927)
Az egyesült Schlick-Nicholson Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. 8 000 000 K alaptőkével alakult meg 1912-ben és helyileg, a korábbi Nicholson telepek megszüntetésével a korábbi Schlick gyárba települt. Az egyesitett vállalat kibővített gyártelepe az újpesti hajógyárral együtt egész terjedelmében 126 000 m2-t tett ki, melyben 4 000 szakmunkás és 1 000 napszámos dolgozott. A cég egyesítette a két jogelőd vállalat termékpalettáját, melyeken belül továbbra is nagy hangsúlyt kapott a folyami hajógyártás. Így 1913-ban megépült az Álmos, 1916-ban a Huba, az Árpád és a Töhötöm, 1918-ban az I., II. és III. számú csavargőzösök, 1919-ben a IV., 1920-ban az V., VI. és VII., 1921-ben pedig a VIII. és a IX. folyami hajók, melyek a háború miatt nem kaptak hivatalos nevet. A háború alatt egyébként az üzem alapvetően hadifelszereléseket és szétszedhető katonai hidakat gyártott. A háború utáni gazdasági visszaesés, a folyami hajózás Trianon okozta nehézségei (hajók jóvátételre, új országhatárok, gazdasági kapcsolatok megszűnése) erősen kihatottak a Schlick-Nicholson Rt-re is, mely egyedül 1927-ben a Csobáncot bocsátotta vízre, amúgy csődközeli helyzetbe jutott. Végül még abban az évben beolvadt a szintén nehézségekkel küzdő Ganz–Danubius Rt-be.
A cég tőzsdei jegyzése felemás képet mutat. Hiszen az 1913-ban tőzsdére vitt, egy évvel korábban egyesített vállalat piaci értékére erős hatással volt a háborút követő infláció, mely lényegében összehasonlíthatatlanná teszi az 1913-as jegyzést az 1923-assal is, majd pedig pont a Pengő bevezetése előtt a Ganz–Danubiussal való egyesülés miatt a tőzsdei jegyzést még az elinflálódott Koronában meg is szűnt.