Mezőgazdasági ipar r.-t.

Mezőgazdasági ipar r.-t.

A Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaságot 1890-ben a Magyar Általános Hitelbank alapította. Fő tevékenységéhez a cukorfeldolgozás mellett egyéb mezőgazdasági iparhoz tartozó feladatok (konzervgyártás, őrlés stb.) tartoztak. A vállalat cukor-, mezőgazdasági telepet és gőzmalmot működtetett Kaposvárott, cukorgyárat és finomítót pedig Mezőhegyesen. Annak következtében, hogy érdekeltségeit folyamatosan növelte, gyárait pedig fejlesztette, cukorgyártásban elért kapacitásával az 1930-as években Magyarország egyik vezető mezőgazdasági-ipari vállalatává fejlődött.

A Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság a Magyar Általános Hitelbank kezdeményezésére alakult. A mezőgazdasági tevékenység mellett célul tűzte ki a mezőgazdasági iparon alapuló tevékenységek, így a cukorgyártás művelését és fejlesztését. A társaság alakuló közgyűlése 1890. október 27-én zajlott: ekkor a részvénytársaság vezetése átvette a herceg Esterházy Hitbizomány tulajdonában lévő Somogy vármegyei, 44 ezer kataszteri hold kiterjedésű uradalom haszonbérletét, s azon működött egészen 1939-ig.

A részvénytársaság egyik első eredménye a mezőhegyesi cukorgyár üzembe helyezése volt. 1891 elején a vállalat Stummer Károly akkor bécsi cégtől 2,5 millió koronáért megvásárolta a Magyar Királyi Állami Ménesbirtok területén fekvő, 1889 óta működő mezőhegyesi nyerscukorgyárat és finomítót, amely az 1948-ban bekövetkező államosításig a vállalat tulajdonát képezte (kivéve az 1922–1927 közötti éveket, amikor Mezőhegyesi Cukoripar Részvénytársaság néven működött).

Forrás: Magyar Földrajzi Múzeum Erdélyi Mór cége (Fortepan 86788)

Az ott még ebben az évben végrehajtott rekonstrukció napi 80 vagon cukorrépa feldolgozására méretezte, illetve finomítóval is ellátta a gyárat. Ennek köszönhetően a termelés az első világháború előtt országos szinten is egyedülálló méreteket öltött: a gyár a Bánság mellett Temes vármegyét és Erdélyt is ellátta cukorral, sőt a századfordulótól a Balkánra, Olaszországba, Portugáliába, Nagy-Britanniába, sőt Indiába és Japánba is exportált. Három évvel később került sor a kaposvári cukorgyár megalapítására, ami 1894 októberében kezdte meg működését. Mint a régió legnagyobb élelmiszeripari nagyüzemében, a gyárban 250–300 munkást éves szinten állandóan, az előkészületi munkák és a kampányok idején pedig 600–800 ideiglenes munkást is alkalmaztak. A béruradalom még a somogyi nagybirtok-üzemekhez viszonyítva is jelentősnek volt mondható, az állandóan alkalmazott cselédek és a hat hónapra elsősorban a cukorrépa megmunkálására szerződtetett alkalmi munkások száma ugyanis a több ezer főt is meghaladta. A cukorgyár szomszédságában korábban működött, ám leégett, ún. Hirschmann-féle gőzmalom helyébe 1916–1917-ben új malmot építettek, amely 60 munkást foglalkoztatott. Az eredményességről a részvénytársaság nyeresége is tanúskodik, amely az első világháború első feléig a következőképpen alakult:

  • 1907: 557 265 K
  • 1908: n.a.
  • 1909: 777 875 K
  • 1910: 956 274 K
  • 1911: 1 458 967 K
  • 1912: 1 017 026 K
  • 1913: 389 066 K
  • 1914: 713 583 K
  • 1915: 1 015 515 K
  • 1916: 1 252 130 K

A részvénytársaság a századforduló után tovább növelte érdekeltségeit a cukorgyártás vonatkozásában. 1910-ben részt vett az Alföldi Cukorgyár Részvénytársaság alapításában, s az utóbbi tulajdonában lévő sarkadi cukorgyár ügyeinek intézésében is részt vesz. A Baranyavári Cukorgyár Részvénytársaság égisze alatt működő cukorgyárat 1911-ben a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság és Frigyes főherceg közösen alapították meg 1,5 millió korona alaptőkével.

Az első világháború második felében a termelésre mindinkább negatív hatással volt a feldolgozott cukorrépamennyiség csökkenése, a gyártási segédanyagok megdrágulása, illetve a gyakori sorozások. Mindez az előállítási költség emelkedését fokozta. A többi cukoripari vállalathoz hasonlóan a kaposvári gyár exportra szánt cukortermékének egy része nem volt értékesíthető. A háborús időkben a napi feldolgozási átlag 5–7 ezer mázsa körül mozgott, a fehércukorhozam pedig 12–13 mázsa körül volt. Ennek ellenére több ízben, először 1915-ben, majd 1917-ben is fejlesztéseket hajtottak végre, ezen kívül pedig 120 km hosszú vasútvonallal hálózták be a béruradalmat. 1918-ban két 600 lóerős gőzgép és 400 munkás dolgozott a kaposvári cukorgyárban. A másik nagy cukorgyár a Baranyavári Cukorgyár Részvénytársaság égisze alatt működött, s 1 000 munkást foglalkoztatott. Az 1917–1918-as üzleti évben majdnem 500 ezer mázsa cukorrépát dolgozott fel 51 ezer mázsa homokcukorrá és közel 3 ezer mázsa nyerscukorrá.

Az 1920-as években a vállalat megújult intenzitással látott hozzá a tulajdonában lévő gyárai és érdekeltségei fejlesztéséhez, hatékonyságuk és termelőkapacitásuk növeléséhez. A vállalat 1920-ban az államtól koncessziót kapott a kaposvári cukorgyárban mesterséges édesítőszer (szacharin) gyártására. 1922-ben ugyanitt egy modern finomítót állított fel, így az 1923-as nagy tőkebefektetés nyomán a feldolgozóképesség napi 120 vagonra nőtt. Ezen kívül a kaposvári malom 4 vagon őrlési kapacitását 1923-ban napi 6 vagonra emelte. 1924-ben ugyanitt 300 vagon befogadóképességű silót épített. 1922-ben a magyar állammal a mezőhegyesi ménesbirtok bérleti szerződését 30 évre meghosszabbította és ezen bérleti jogok gyakorlására, valamint a mezőhegyesi ipartelepek üzemben tartására megalapította az 1927-ben magába olvasztott Mezőhegyesi Cukoripar Részvénytársaságot. Ugyanitt az 1923-as fejlesztés nyomán a cukorgyárat kb. 3 millió pengő tőkebefektetés után sikerült napi 180 vagonos feldolgozóképességgel bővíteni. A gazdasági világválság a részvénytársaság, illetve üzemeinek működésére kedvezőtlen hatással volt. Ezt igazolja a nyereség időbeli változása:

  • : 823 561 P
  • 1927: 1 110 946 P
  • 1928: 1 112 167 P
  • 1929: 857 421 P
  • 1930: 373 642 P
  • 1931: 374 051 P
  • 1932: 374 051 P
  • 1933: 358 157 P

A kedvezőtlen viszonyokat a vállalat új részesedésekkel, az érdekeltségek kibővítésével igyekezett növelni. Az 1930-as években a Felvidék egy részének visszacsatolása után megszerezte a Diószegi Gazdasági, Cukor- és Szeszgyár Részvénytársaság részvénytöbbségét a Magyar Általános Hitelbankkal együtt. Ennek eredményeképpen üzembe helyezték a diószegi cukorgyárat is. Ezen kívül a részvénytársaság aktív szerepet vállalt a konzerviparban is: 1934-ben Helios Konzervgyár Kft. néven alapított paradicsomkonzervgyárat. Emellett Diószegen is működött egy konzervgyára, amely a paradicsomkonzerven kívül mindenféle főzelék- és húskonzervek előállításával foglalkozott. Ezen kívül a fejlesztések sem álltak le: az 1930-as években a kaposvári cukorgyár feldolgozóképességet napi 200 vagonra sikerült bővíteni. Ezen kívül 1936-ban pedig 2 vagonos rozsmalommal, 1938-ban ugyancsak 2 vagonos borsóhántolóval bővítette ki az üzemet. A válságból való kilábalásról tanúskodik, hogy az 1930-as évek második felére a részvénytársaság nyeresége is emelkedett a korábbi évekhez képest, melynek értékét a második világháborús évek stabilizálni tudták:

  • 1935: 713 181 P
  • 1936: 892 396 P
  • 1937: 898 632 P
  • 1938: 908 848 P
  • 1939: 739 396 P
  • 1940: 740 943 P
  • 1941: 745 639 P
  • 1942: 745 796 P
  • 1943: 749 052 P

Erről tanúskodik a részvénytársaság tőzsdeárfolyamának említett időszakban való kedvező alakulása is:

A részvénytársaság és annak égisze alatt működő gyárak egy további fontos érdeme, hogy Magyarországon 1942-ben kezdődtek meg a gyorsfagyasztási kísérletek a Pozsony melletti Diószegen. Ipari méretekben a vállalat valósította meg a gyorsfagyasztást 1943-ban, s termékeit „Frigelite” márkanéven hozta forgalomba. A második világháború azonban megtörte a fejlődés lendületét, és csupán 1947-ben vette át a termelést a „MIRELITÉ” Vállalat (a név a vállalat korábbi nevének mozaikszavából és az elite szóból keletkezett).

 

Források

Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz 1925–1944.

Nagy Magyar Compass 1890–1922.

Sajtóanyagok 1890–1944.

Alapítás ideje: 1890

Megszűnés ideje: 1947

Alapítók: Magyar Általános Hitelbank

Meghatározó vezetők:

1893-1913

őrgróf Pallavicini Ede

1914-1926

Barcza Károly

1927-1938

Klein Gyula

1939-1941

dr. Fabiny Tihamér

1941-1942

dr. Kállay Miklós

1942-1943

gróf Pongrácz Jenő

Főtevékenység: mezőgazdasági termékek előállítása

Fő termékek nincsenek beállítva

Székhelyek nincsenek beállítva

Telephelyek nincsenek beállítva

Fő mérföldkövek nincsenek beállítva

Szerző: Szabó Róbert

Alapítás ideje: 1890

Alapítók: Magyar Általános Hitelbank

Meghatározó vezetők:

1893-1913

őrgróf Pallavicini Ede

1914-1926

Barcza Károly

1927-1938

Klein Gyula

1939-1941

dr. Fabiny Tihamér

1941-1942

dr. Kállay Miklós

1942-1943

gróf Pongrácz Jenő

Főtevékenység: mezőgazdasági termékek előállítása

Fő termékek nincsenek beállítva

Székhelyek nincsenek beállítva

Telephelyek nincsenek beállítva

Fő mérföldkövek nincsenek beállítva

Szerző: Szabó Róbert

Mezőgazdasági ipar r.-t.

A Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaságot 1890-ben a Magyar Általános Hitelbank alapította. Fő tevékenységéhez a cukorfeldolgozás mellett egyéb mezőgazdasági iparhoz tartozó feladatok (konzervgyártás, őrlés stb.) tartoztak. A vállalat cukor-, mezőgazdasági telepet és gőzmalmot működtetett Kaposvárott, cukorgyárat és finomítót pedig Mezőhegyesen. Annak következtében, hogy érdekeltségeit folyamatosan növelte, gyárait pedig fejlesztette, cukorgyártásban elért kapacitásával az 1930-as években Magyarország egyik vezető mezőgazdasági-ipari vállalatává fejlődött.

A Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság a Magyar Általános Hitelbank kezdeményezésére alakult. A mezőgazdasági tevékenység mellett célul tűzte ki a mezőgazdasági iparon alapuló tevékenységek, így a cukorgyártás művelését és fejlesztését. A társaság alakuló közgyűlése 1890. október 27-én zajlott: ekkor a részvénytársaság vezetése átvette a herceg Esterházy Hitbizomány tulajdonában lévő Somogy vármegyei, 44 ezer kataszteri hold kiterjedésű uradalom haszonbérletét, s azon működött egészen 1939-ig.

A részvénytársaság egyik első eredménye a mezőhegyesi cukorgyár üzembe helyezése volt. 1891 elején a vállalat Stummer Károly akkor bécsi cégtől 2,5 millió koronáért megvásárolta a Magyar Királyi Állami Ménesbirtok területén fekvő, 1889 óta működő mezőhegyesi nyerscukorgyárat és finomítót, amely az 1948-ban bekövetkező államosításig a vállalat tulajdonát képezte (kivéve az 1922–1927 közötti éveket, amikor Mezőhegyesi Cukoripar Részvénytársaság néven működött).

Forrás: Magyar Földrajzi Múzeum Erdélyi Mór cége (Fortepan 86788)

Az ott még ebben az évben végrehajtott rekonstrukció napi 80 vagon cukorrépa feldolgozására méretezte, illetve finomítóval is ellátta a gyárat. Ennek köszönhetően a termelés az első világháború előtt országos szinten is egyedülálló méreteket öltött: a gyár a Bánság mellett Temes vármegyét és Erdélyt is ellátta cukorral, sőt a századfordulótól a Balkánra, Olaszországba, Portugáliába, Nagy-Britanniába, sőt Indiába és Japánba is exportált. Három évvel később került sor a kaposvári cukorgyár megalapítására, ami 1894 októberében kezdte meg működését. Mint a régió legnagyobb élelmiszeripari nagyüzemében, a gyárban 250–300 munkást éves szinten állandóan, az előkészületi munkák és a kampányok idején pedig 600–800 ideiglenes munkást is alkalmaztak. A béruradalom még a somogyi nagybirtok-üzemekhez viszonyítva is jelentősnek volt mondható, az állandóan alkalmazott cselédek és a hat hónapra elsősorban a cukorrépa megmunkálására szerződtetett alkalmi munkások száma ugyanis a több ezer főt is meghaladta. A cukorgyár szomszédságában korábban működött, ám leégett, ún. Hirschmann-féle gőzmalom helyébe 1916–1917-ben új malmot építettek, amely 60 munkást foglalkoztatott. Az eredményességről a részvénytársaság nyeresége is tanúskodik, amely az első világháború első feléig a következőképpen alakult:

  • 1907: 557 265 K
  • 1908: n.a.
  • 1909: 777 875 K
  • 1910: 956 274 K
  • 1911: 1 458 967 K
  • 1912: 1 017 026 K
  • 1913: 389 066 K
  • 1914: 713 583 K
  • 1915: 1 015 515 K
  • 1916: 1 252 130 K

A részvénytársaság a századforduló után tovább növelte érdekeltségeit a cukorgyártás vonatkozásában. 1910-ben részt vett az Alföldi Cukorgyár Részvénytársaság alapításában, s az utóbbi tulajdonában lévő sarkadi cukorgyár ügyeinek intézésében is részt vesz. A Baranyavári Cukorgyár Részvénytársaság égisze alatt működő cukorgyárat 1911-ben a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság és Frigyes főherceg közösen alapították meg 1,5 millió korona alaptőkével.

Az első világháború második felében a termelésre mindinkább negatív hatással volt a feldolgozott cukorrépamennyiség csökkenése, a gyártási segédanyagok megdrágulása, illetve a gyakori sorozások. Mindez az előállítási költség emelkedését fokozta. A többi cukoripari vállalathoz hasonlóan a kaposvári gyár exportra szánt cukortermékének egy része nem volt értékesíthető. A háborús időkben a napi feldolgozási átlag 5–7 ezer mázsa körül mozgott, a fehércukorhozam pedig 12–13 mázsa körül volt. Ennek ellenére több ízben, először 1915-ben, majd 1917-ben is fejlesztéseket hajtottak végre, ezen kívül pedig 120 km hosszú vasútvonallal hálózták be a béruradalmat. 1918-ban két 600 lóerős gőzgép és 400 munkás dolgozott a kaposvári cukorgyárban. A másik nagy cukorgyár a Baranyavári Cukorgyár Részvénytársaság égisze alatt működött, s 1 000 munkást foglalkoztatott. Az 1917–1918-as üzleti évben majdnem 500 ezer mázsa cukorrépát dolgozott fel 51 ezer mázsa homokcukorrá és közel 3 ezer mázsa nyerscukorrá.

Az 1920-as években a vállalat megújult intenzitással látott hozzá a tulajdonában lévő gyárai és érdekeltségei fejlesztéséhez, hatékonyságuk és termelőkapacitásuk növeléséhez. A vállalat 1920-ban az államtól koncessziót kapott a kaposvári cukorgyárban mesterséges édesítőszer (szacharin) gyártására. 1922-ben ugyanitt egy modern finomítót állított fel, így az 1923-as nagy tőkebefektetés nyomán a feldolgozóképesség napi 120 vagonra nőtt. Ezen kívül a kaposvári malom 4 vagon őrlési kapacitását 1923-ban napi 6 vagonra emelte. 1924-ben ugyanitt 300 vagon befogadóképességű silót épített. 1922-ben a magyar állammal a mezőhegyesi ménesbirtok bérleti szerződését 30 évre meghosszabbította és ezen bérleti jogok gyakorlására, valamint a mezőhegyesi ipartelepek üzemben tartására megalapította az 1927-ben magába olvasztott Mezőhegyesi Cukoripar Részvénytársaságot. Ugyanitt az 1923-as fejlesztés nyomán a cukorgyárat kb. 3 millió pengő tőkebefektetés után sikerült napi 180 vagonos feldolgozóképességgel bővíteni. A gazdasági világválság a részvénytársaság, illetve üzemeinek működésére kedvezőtlen hatással volt. Ezt igazolja a nyereség időbeli változása:

  • : 823 561 P
  • 1927: 1 110 946 P
  • 1928: 1 112 167 P
  • 1929: 857 421 P
  • 1930: 373 642 P
  • 1931: 374 051 P
  • 1932: 374 051 P
  • 1933: 358 157 P

A kedvezőtlen viszonyokat a vállalat új részesedésekkel, az érdekeltségek kibővítésével igyekezett növelni. Az 1930-as években a Felvidék egy részének visszacsatolása után megszerezte a Diószegi Gazdasági, Cukor- és Szeszgyár Részvénytársaság részvénytöbbségét a Magyar Általános Hitelbankkal együtt. Ennek eredményeképpen üzembe helyezték a diószegi cukorgyárat is. Ezen kívül a részvénytársaság aktív szerepet vállalt a konzerviparban is: 1934-ben Helios Konzervgyár Kft. néven alapított paradicsomkonzervgyárat. Emellett Diószegen is működött egy konzervgyára, amely a paradicsomkonzerven kívül mindenféle főzelék- és húskonzervek előállításával foglalkozott. Ezen kívül a fejlesztések sem álltak le: az 1930-as években a kaposvári cukorgyár feldolgozóképességet napi 200 vagonra sikerült bővíteni. Ezen kívül 1936-ban pedig 2 vagonos rozsmalommal, 1938-ban ugyancsak 2 vagonos borsóhántolóval bővítette ki az üzemet. A válságból való kilábalásról tanúskodik, hogy az 1930-as évek második felére a részvénytársaság nyeresége is emelkedett a korábbi évekhez képest, melynek értékét a második világháborús évek stabilizálni tudták:

  • 1935: 713 181 P
  • 1936: 892 396 P
  • 1937: 898 632 P
  • 1938: 908 848 P
  • 1939: 739 396 P
  • 1940: 740 943 P
  • 1941: 745 639 P
  • 1942: 745 796 P
  • 1943: 749 052 P

Erről tanúskodik a részvénytársaság tőzsdeárfolyamának említett időszakban való kedvező alakulása is:

A részvénytársaság és annak égisze alatt működő gyárak egy további fontos érdeme, hogy Magyarországon 1942-ben kezdődtek meg a gyorsfagyasztási kísérletek a Pozsony melletti Diószegen. Ipari méretekben a vállalat valósította meg a gyorsfagyasztást 1943-ban, s termékeit „Frigelite” márkanéven hozta forgalomba. A második világháború azonban megtörte a fejlődés lendületét, és csupán 1947-ben vette át a termelést a „MIRELITÉ” Vállalat (a név a vállalat korábbi nevének mozaikszavából és az elite szóból keletkezett).

 

Források

Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz 1925–1944.

Nagy Magyar Compass 1890–1922.

Sajtóanyagok 1890–1944.