Magyar villamossági részvénytársaság
A Magyar Villamossági Részvénytársaságot a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltóbank, a bécsi Union bank és a magyarországi Ganz-gyár alapította 1893-ban 3 millió korona alaptőkével. A vállalat az egyike volt azon hazai vállalatoknak, amelyek 1892-ben koncessziót nyertek a fővárostól Budapest villamosenergia-ellátása céljából. A fejlődés évei után a vállalat a közművesítés áldozata lett, azt ugyanis a főváros 1914-ben megváltotta, így az eladás folytán a felszámolás még 1915 elején megtörtént.
A villanyvilágítás kezdete Magyarországon 1878-ra tehető, amikor a Ganz és Társa cég vasöntödéjét, illetve a Ganz utcát először elektromos áram által megvilágították. Ennek ellenére az üzemszerű, közcélú világítás csak 1893-ban indult meg a fővárosban: ennek az az oka, hogy Budapest fő- és székváros 1879-ben szerződést kötött az Allgemeine Österreichische Gasgesellschaft vállalattal, amely egyedüli koncessziót nyert a villamosvilágítás megvalósítására. Ezt a szerződést csak 1891-ben sikerült felbontani, miáltal a főváros is visszanyerte a jogot arra, hogy saját felügyelete alatt a feladatra vállalkozó cégek útján alapozza meg a város kiszolgálását. Az 1890-es évekre ennek a feladatnak a megoldása már valóban sürgetővé vált a villamosenergia-igény jelentős megnövekedése miatt.
A Magyar Villamossági Részvénytársaság a Budapesti Általános Villamossági Részvénytársasággal szinte egyidőben, 1893-ban került megalapításra. Létrejötte annak köszönhető, hogy a Budapesti Általános Villamossági Részvénytársasággal együtt elnyerték azt a koncessziót, amelyet Budapest vezetése írt ki a főváros villamosenergiával történő ellátása érdekében. A szerződés azonban feljogosította a fővárost arra, hogy ő maga is létesítsen elektromos áram előállítására alkalmas telepeket, valamint előírta, hogy 45 év eltelte után a két vállalat telepei Budapest tulajdonába, térítésmentesen mennek át. A koncesszió értelmében a Magyar Villamossági Részvénytársaság feladata a váltakozó áram előállítása volt. A vállalat áramfejlesztő telepét a Váci út, a Tisza utca, a Visegrádi utca és a Dráva utca által határolt területen létesítette a fővárossal kötött szerződés értelmében a Zipernovszky Károly, Déri Miksa és Bláthy Ottó által feltalált transzformátor alkalmazásával. A vállalat mintegy húsz éves fennállása során jelentős mértékű fejlődéssel büszkélkedhetett. Már 1894-ben rendelkezett fióktelepekkel Pécsett, Egerben és Fiuméban. Az egri telepet 1908 januárjában Eger rendes tanácsú városa, a fiumeit Fiume városa váltotta meg. Így 1910-re a vállalat kezelésében már csak a budapesti villamos áram-fejlesztő telep volt. A technikai feltételek javulásával – többek között a fűtéstechnika korszerűsítésével, illetve modernebb gépek üzembe állításával – a vállalat jelentős fejlődést érhetett el. Ez a fejlődés főképpen a századfordulót követő első években jelentkezett.
Az elektromos áramra vonatkozó igény növekedéséről tanúskodik, hogy míg az alapítás utáni évben még csak alig 100 km kábelt fektettek le a vállalat jóvoltából, addig ez az érték 1912-re 250 km fölé kúszott.
A vállalat fennállásának utolsó éveiben – a Budapesti Általános Villamossági Részvénytársasághoz hasonlóan – kísérletezett elektromos utcai világítással. A Szent István körúton kísérletképpen Ganz-féle elektromos váltakozó áramú ívlámpákat helyeztek fel 1911-ben. Ugyanebben az évben a vállalat folytatta az ívlámpák felszerelését a Bajcsy-Zsilinszky úton, a Károly- és a Múzeum-körúton.
1912-től Budapest szék- és főváros már rendelkezett azzal a joggal, hogy egész ipari telepeket váltson be. E vonatkozásban irányult a figyelem a Magyar Villamossági Részvénytársaság felé. A Pesti Napló szerint a főváros csak azért határozta el a vállalat telepének megváltását, mert a folyamatos üzemzavarok a rosszul működő kábelekről és telepről adott tanúbizonyságot, így vélni lehetett, hogy a részvénytársaság telepének „a legminimálisabb az értéke.” Ennek ellentmond a részvénytársaság árfolyamának változása. Ebből következtethetünk arra a feltételezésre, hogy a vállalat telepének leértékelése céljából a Pesti Napló szándékosan cikkezett.
A részvénytársaság körüli botrányok alatt a lap leggyakrabban a néhány órás vagy félnapos áramszünetet értette. A lap 1912. januárjában adott hangot ellenszenvének a vállalat irányában, amikor három óráig szünetelt a villanyvilágítás. A lap szerint „ennél a társaságnál rendszer lett már a folytonos zavar s az ügyetlen kapkodás”, így javasolta, hogy a főváros szigorúbban járjon el a felelőtlen vállalattal szemben annak érdekében, hogy „nagyobb elővigyázatosságra és lelkiismeretességre” kényszerítsék azt. A lap szerint, ha ilyen eset után sem fordul a polgári lakosság a részvénytársaság ellen, úgy továbbra is várható az ilyen zavarok előfordulása. Annak érdekében, hogy a főváros a vállalatra gazdasági szempontból is nyomást gyakoroljon, Budapest vezetősége létrehozott egy, a főváros tulajdonában lévő áramfejlesztő üzemet. 1912 augusztusában ennek köszönhetően kezdődött meg 1912-ben a Kelenföldi Áramfejlesztő telep építése, amely 1914-ben megkezdte az áramszolgáltatást. A konkurencia létrehozásával a főváros elérte az árak leszorítását, amivel közvetlenül is hozzájárult ahhoz, hogy a magánvállalat felszámolásra kerüljön. Mindezek után várható volt, hogy Budapest ezen jogával 1914-ben élni fog. A sajtó az év elején arról írt, hogy a Magyar Villamossági Részvénytársaság mindent megtesz a jövedelmező üzlet megtartása érdekében. E célból a vállalat javasolta, hogy egyesítsék a részvénytársaság és a főváros villamosenergiát előállító telepjeit úgy, hogy a részvények 51%-a főváros kezébe kerüljön.
Bár a sajtó szerint ez kiváló lehetőségként állt rendelkezésre Budapest számára, a főváros hajthatatlan maradt, így az átvételre 1914. június 1-jén sor került. A vállalat az eladás miatt 1915. február 16-án kimondta a felszámolást.
Források
Bertalan János: A villanyvilágítás első évszázada. Budapest, 1978. XVI(6), 30–32.
Kozma Lilly: Budapesti Villamosenergia szolgáltatás első 25 éve. Elektromos Hiradó. 1968. július. 5–6.
Nagy Magyar Compass 1893–1915.
Pesti Napló 1912.
Sajtóanyagok 1893–1915.
Alapítás ideje: 1893
Megszűnés ideje: 1915
Alapítók: Magyar Leszámítoló- és Pénzváltóbank, Union bank, Ganz-gyár
Kibocsátott értékpapírok:
| Magyar villamossági részvénytársaság |
| Magyar villamossági részvénytársaság határidős |
Meghatározó vezetők:
1893-1915 | Dr. Matlekovics Sándor |
Főtevékenység: elektromos áram előállítása és továbbítása
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Alapítás ideje: 1893
Alapítók: Magyar Leszámítoló- és Pénzváltóbank, Union bank, Ganz-gyár
Meghatározó vezetők:
1893-1915 | Dr. Matlekovics Sándor |
Főtevékenység: elektromos áram előállítása és továbbítása
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Magyar villamossági részvénytársaság
A Magyar Villamossági Részvénytársaságot a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltóbank, a bécsi Union bank és a magyarországi Ganz-gyár alapította 1893-ban 3 millió korona alaptőkével. A vállalat az egyike volt azon hazai vállalatoknak, amelyek 1892-ben koncessziót nyertek a fővárostól Budapest villamosenergia-ellátása céljából. A fejlődés évei után a vállalat a közművesítés áldozata lett, azt ugyanis a főváros 1914-ben megváltotta, így az eladás folytán a felszámolás még 1915 elején megtörtént.
A villanyvilágítás kezdete Magyarországon 1878-ra tehető, amikor a Ganz és Társa cég vasöntödéjét, illetve a Ganz utcát először elektromos áram által megvilágították. Ennek ellenére az üzemszerű, közcélú világítás csak 1893-ban indult meg a fővárosban: ennek az az oka, hogy Budapest fő- és székváros 1879-ben szerződést kötött az Allgemeine Österreichische Gasgesellschaft vállalattal, amely egyedüli koncessziót nyert a villamosvilágítás megvalósítására. Ezt a szerződést csak 1891-ben sikerült felbontani, miáltal a főváros is visszanyerte a jogot arra, hogy saját felügyelete alatt a feladatra vállalkozó cégek útján alapozza meg a város kiszolgálását. Az 1890-es évekre ennek a feladatnak a megoldása már valóban sürgetővé vált a villamosenergia-igény jelentős megnövekedése miatt.
A Magyar Villamossági Részvénytársaság a Budapesti Általános Villamossági Részvénytársasággal szinte egyidőben, 1893-ban került megalapításra. Létrejötte annak köszönhető, hogy a Budapesti Általános Villamossági Részvénytársasággal együtt elnyerték azt a koncessziót, amelyet Budapest vezetése írt ki a főváros villamosenergiával történő ellátása érdekében. A szerződés azonban feljogosította a fővárost arra, hogy ő maga is létesítsen elektromos áram előállítására alkalmas telepeket, valamint előírta, hogy 45 év eltelte után a két vállalat telepei Budapest tulajdonába, térítésmentesen mennek át. A koncesszió értelmében a Magyar Villamossági Részvénytársaság feladata a váltakozó áram előállítása volt. A vállalat áramfejlesztő telepét a Váci út, a Tisza utca, a Visegrádi utca és a Dráva utca által határolt területen létesítette a fővárossal kötött szerződés értelmében a Zipernovszky Károly, Déri Miksa és Bláthy Ottó által feltalált transzformátor alkalmazásával. A vállalat mintegy húsz éves fennállása során jelentős mértékű fejlődéssel büszkélkedhetett. Már 1894-ben rendelkezett fióktelepekkel Pécsett, Egerben és Fiuméban. Az egri telepet 1908 januárjában Eger rendes tanácsú városa, a fiumeit Fiume városa váltotta meg. Így 1910-re a vállalat kezelésében már csak a budapesti villamos áram-fejlesztő telep volt. A technikai feltételek javulásával – többek között a fűtéstechnika korszerűsítésével, illetve modernebb gépek üzembe állításával – a vállalat jelentős fejlődést érhetett el. Ez a fejlődés főképpen a századfordulót követő első években jelentkezett.
Az elektromos áramra vonatkozó igény növekedéséről tanúskodik, hogy míg az alapítás utáni évben még csak alig 100 km kábelt fektettek le a vállalat jóvoltából, addig ez az érték 1912-re 250 km fölé kúszott.
A vállalat fennállásának utolsó éveiben – a Budapesti Általános Villamossági Részvénytársasághoz hasonlóan – kísérletezett elektromos utcai világítással. A Szent István körúton kísérletképpen Ganz-féle elektromos váltakozó áramú ívlámpákat helyeztek fel 1911-ben. Ugyanebben az évben a vállalat folytatta az ívlámpák felszerelését a Bajcsy-Zsilinszky úton, a Károly- és a Múzeum-körúton.
1912-től Budapest szék- és főváros már rendelkezett azzal a joggal, hogy egész ipari telepeket váltson be. E vonatkozásban irányult a figyelem a Magyar Villamossági Részvénytársaság felé. A Pesti Napló szerint a főváros csak azért határozta el a vállalat telepének megváltását, mert a folyamatos üzemzavarok a rosszul működő kábelekről és telepről adott tanúbizonyságot, így vélni lehetett, hogy a részvénytársaság telepének „a legminimálisabb az értéke.” Ennek ellentmond a részvénytársaság árfolyamának változása. Ebből következtethetünk arra a feltételezésre, hogy a vállalat telepének leértékelése céljából a Pesti Napló szándékosan cikkezett.
A részvénytársaság körüli botrányok alatt a lap leggyakrabban a néhány órás vagy félnapos áramszünetet értette. A lap 1912. januárjában adott hangot ellenszenvének a vállalat irányában, amikor három óráig szünetelt a villanyvilágítás. A lap szerint „ennél a társaságnál rendszer lett már a folytonos zavar s az ügyetlen kapkodás”, így javasolta, hogy a főváros szigorúbban járjon el a felelőtlen vállalattal szemben annak érdekében, hogy „nagyobb elővigyázatosságra és lelkiismeretességre” kényszerítsék azt. A lap szerint, ha ilyen eset után sem fordul a polgári lakosság a részvénytársaság ellen, úgy továbbra is várható az ilyen zavarok előfordulása. Annak érdekében, hogy a főváros a vállalatra gazdasági szempontból is nyomást gyakoroljon, Budapest vezetősége létrehozott egy, a főváros tulajdonában lévő áramfejlesztő üzemet. 1912 augusztusában ennek köszönhetően kezdődött meg 1912-ben a Kelenföldi Áramfejlesztő telep építése, amely 1914-ben megkezdte az áramszolgáltatást. A konkurencia létrehozásával a főváros elérte az árak leszorítását, amivel közvetlenül is hozzájárult ahhoz, hogy a magánvállalat felszámolásra kerüljön. Mindezek után várható volt, hogy Budapest ezen jogával 1914-ben élni fog. A sajtó az év elején arról írt, hogy a Magyar Villamossági Részvénytársaság mindent megtesz a jövedelmező üzlet megtartása érdekében. E célból a vállalat javasolta, hogy egyesítsék a részvénytársaság és a főváros villamosenergiát előállító telepjeit úgy, hogy a részvények 51%-a főváros kezébe kerüljön.
Bár a sajtó szerint ez kiváló lehetőségként állt rendelkezésre Budapest számára, a főváros hajthatatlan maradt, így az átvételre 1914. június 1-jén sor került. A vállalat az eladás miatt 1915. február 16-án kimondta a felszámolást.
Források
Bertalan János: A villanyvilágítás első évszázada. Budapest, 1978. XVI(6), 30–32.
Kozma Lilly: Budapesti Villamosenergia szolgáltatás első 25 éve. Elektromos Hiradó. 1968. július. 5–6.
Nagy Magyar Compass 1893–1915.
Pesti Napló 1912.
Sajtóanyagok 1893–1915.