Magyar pamutipar r.-t.

Magyar pamutipar r.-t.

A kiegyezést követően több külföldi tőkés is gondolkodott abban, hogy Magyarországon textilipari, pamutipari vállalkozást hozzon létre, ugyanakkor, a tervezés végén, amikor megismerték a hazai szakmunkások képzettségét, a piaci körülményeket és az állami támogatás hiányát, mind visszakoztak. Végül ezen a helyzeten segített az 1880-as évek ipartámogató gazdaságpolitikája, melynek folyományaként 1882-ben három textilgyár is létrejött Magyarországon: az Első Osztrák Jutafonógyár, a Haas Fülöp és fiai szőnyeggyár és az újpesti Első Magyar Pamutfonó Rt. Roger Tatham brit vállalkozó vezetésével.

Az üzem átadására 1883. május 27-én került sor, melynek alaptőkéje 600 000 forintot tett ki. Azonban az 1885-ös év igen válságos volt a pamutiparban, így a frissen felállt cég csak raktárra tudott termelni, igazán értékesítenie nem sikerült. Ezért a fő részvényesek megszabadultak a papírjaiktól és lényegében sorsára hagyták a vállalkozást, amelyet végül 170 000 forintért a Magyar Országos Bank vásárolt meg, majd 150 000 forintért továbbadta azokat a württembergi Délnémet Pamutipar Rt-nek. Így jött létre 1887. január 14-én a Magyar Pamutipar Rt. 1 000 000 Frt alaptőkével, melyből 990 000 Frt a német cég kezében volt, a maradékra pedig meghívták Lederer Sándort, csetei Herzog Pétert és a MOB elnökét gróf Szapáry Istvánt. Az igazgatóság többi tagja: Waibel Emil, Büchler Tivadar, Richter Frigyes tehát mind a német cég részvényese volt.

A kezdeti évek azonban nem hozták meg a várt sikert, sőt a német cég nógrádi üzemalapítása is kudarcba fulladt, ezért végül az újpesti gyárat 1893-ban eladták a Spitzer Gerzson és Társai cégnek, melyet ekkor már nem az alapító, hanem unokaöccsei a Weisz család tagjai vezettek, akik nem voltak azonosak a csepeli Weissekkel. Azaz a cég igazgatósága az alábbiakból állt 1893-tól: Weisz Adolf, Weisz Leó (előbbi fia), Weisz Nándor, Weisz Géza, Dr. Chorin Ferenc. Az 1894-es évben kénytelenek voltak az addigra leromlott üzemet korszerűsíteni, mely révén közel 100 000 Frt nyereségre is szert tettek. A rekonstrukcióhoz a Hazai Bank Rt-t vonták be 700 000 Frt tőkével, mely Chorin és Hatvany Deutsch érdekszférájába tartozott.

Az üzem ebben az évtizedben vált sikeres céggé: 400–500 munkást foglalkoztattak és 500 lóerőnyi gőzgép kapacitás állt rendelkezésükre. A gyártmányaik éves átlagos értéke 2–3 millió forintot tett ki, mely 160–200 000 vég szövetet jelentett, melyet Szerbiába, Bulgáriába, Belgiumba, Amerikába és Dél-Afrikába exportáltak.

A cég vezetését a 20. század első évtizedében Weisz Róbert, később szurdai Weisz Róbert, majd Szurday Róbert vette át. Mivel szülei hamar elhunytak, őt a bátyjai nevelték, akik megörökölvén a családi vállalkozást, Róbertet kiskorától kezdve textilgyárosnak nevelték, így felsőfokú tanulmányait a mülhauseni Textilfőiskolán végezte, majd európai és amerikai textilgyárakban szerzett gyakorlati tapasztalatokat, de ellátogatott az iparág őshazájába, Kínába, Koreába és Japánba is. Ami ugyanakkor fontos változást hozott később az üzem életébe, hogy nem csak a gyártással ismerkedett meg alaposan, de a munkásokkal is, így olyan vezetővé tudott válni később, akiről a gyár dolgozói még a kommunizmus alatt is elismerően emlékeztek meg.

Ugyanakkor az 1900-as évek elején már olyan nagy volt a hazai verseny a textilpiacon, hogy az újpesti gyár érezte, változásra van szükség. Így bevonták a cégbe a laibachi Baumwollspinnerei und Weberei céget és annak részvényeseit, valamint a Magyar Általános Hitelbankot is, mellyel 3 250 000 koronára nőtt az alaptőke, az igazgatóság tagjai pedig Dr. Cavallor Ágost, Kuffler Henrik, Ullmann Adolf, lovag Galatti Péter, Kratuseneck Vilmos, Moller Hugó, Weisz Géza és Brunner Lipót lettek.

Ezt követte az üzem leégése miatt egy rekonstrukció, majd 1911-ben egy bővítés, mellyel a cég már egy 30 000 orsóval, 600 szövőszékkel, 1600 lóerőnyi géppel felszerelt gyárként funkcionált. Szerencsétlen módon, mikorra az üzem teljes kapacitással felállt, megérkezett a pamutválság. A krízis két okból fakadt: a világpiaci nyerspamut árának emelkedéséből és a balkáni felvevőpiacok bedugulásából, melyek az addigi hazai túltermelést visszahelyezték a Monarchia piacára, szemben az exportpiacokkal. Így az üzem az 1910-es években súlyos, milliós veszteségeket szenvedett. A háború alatt pedig a teljes iparág egy nagy vállalatba tömörült, részben a hadi megrendelések optimalizálására, részben pedig a válság kezelésére, ez volt a Nemzeti Egyesült Textilművek Rt.

Trianon után a cég végérvényesen a Magyar Általános Hitelbank tulajdonába került, igaz, továbbra is Szurday vezetése alatt. Így zajlott le 1927-ben egy újabb kényszerű rekonstrukció az üzemben, mellyel 6 360 000 pengő lett a cég alaptőkéje. A vállalat a 20-as években nagy nyereségre, évenkénti átlagosan 500–600 000 P tett szert és az 1929-es válság után is 300 000 P körüli eredményt ért el. A 30-as évek eseménytelenül teltek az üzemben, amely a Hitelbank révén sorra olvasztott magába kisebb üzemeket országszerte. Így jött el a második világháború, majd az azt követő államosítások, melyek révén az üzem a Magyar Pamutipar Nemzeti Vállalatként működött tovább.

1989-ben a Magyar Pamutipar részvénytársasággá alakult Budaprint Újpesti Textilművek Rt. néven, ám a KGST piacok elvesztésével végül tönkrement, és 1994-ben felszámolták.

 

 

 

Források:

Hanák Péter – Hanák Katalin (1964): A Magyar Pamutipar története 1887–1962. PNYV.

Magyar Compass 1874-1944 | Arcanum Digitális Tudománytár

Alapítás ideje: 1883

Megszűnés ideje: 1994

Alapítók nincsenek beállítva

Kibocsátott értékpapírok:

Magyar pamutipar r.-t.

Meghatározó vezetők:

1922-1932

Kovács Géza

1932-1943

nagykéri Dr. Scitovszky Tibor

Főtevékenység nincs beállítva

Fő termékek nincsenek beállítva

Székhelyek nincsenek beállítva

Telephelyek nincsenek beállítva

Fő mérföldkövek nincsenek beállítva

Szerző: Dr. Pelles Márton

Alapítás ideje: 1883

Alapítók nincsenek beállítva

Meghatározó vezetők:

1922-1932

Kovács Géza

1932-1943

nagykéri Dr. Scitovszky Tibor

Főtevékenység nincs beállítva

Fő termékek nincsenek beállítva

Székhelyek nincsenek beállítva

Telephelyek nincsenek beállítva

Fő mérföldkövek nincsenek beállítva

Szerző: Dr. Pelles Márton

Magyar pamutipar r.-t.

A kiegyezést követően több külföldi tőkés is gondolkodott abban, hogy Magyarországon textilipari, pamutipari vállalkozást hozzon létre, ugyanakkor, a tervezés végén, amikor megismerték a hazai szakmunkások képzettségét, a piaci körülményeket és az állami támogatás hiányát, mind visszakoztak. Végül ezen a helyzeten segített az 1880-as évek ipartámogató gazdaságpolitikája, melynek folyományaként 1882-ben három textilgyár is létrejött Magyarországon: az Első Osztrák Jutafonógyár, a Haas Fülöp és fiai szőnyeggyár és az újpesti Első Magyar Pamutfonó Rt. Roger Tatham brit vállalkozó vezetésével.

Az üzem átadására 1883. május 27-én került sor, melynek alaptőkéje 600 000 forintot tett ki. Azonban az 1885-ös év igen válságos volt a pamutiparban, így a frissen felállt cég csak raktárra tudott termelni, igazán értékesítenie nem sikerült. Ezért a fő részvényesek megszabadultak a papírjaiktól és lényegében sorsára hagyták a vállalkozást, amelyet végül 170 000 forintért a Magyar Országos Bank vásárolt meg, majd 150 000 forintért továbbadta azokat a württembergi Délnémet Pamutipar Rt-nek. Így jött létre 1887. január 14-én a Magyar Pamutipar Rt. 1 000 000 Frt alaptőkével, melyből 990 000 Frt a német cég kezében volt, a maradékra pedig meghívták Lederer Sándort, csetei Herzog Pétert és a MOB elnökét gróf Szapáry Istvánt. Az igazgatóság többi tagja: Waibel Emil, Büchler Tivadar, Richter Frigyes tehát mind a német cég részvényese volt.

A kezdeti évek azonban nem hozták meg a várt sikert, sőt a német cég nógrádi üzemalapítása is kudarcba fulladt, ezért végül az újpesti gyárat 1893-ban eladták a Spitzer Gerzson és Társai cégnek, melyet ekkor már nem az alapító, hanem unokaöccsei a Weisz család tagjai vezettek, akik nem voltak azonosak a csepeli Weissekkel. Azaz a cég igazgatósága az alábbiakból állt 1893-tól: Weisz Adolf, Weisz Leó (előbbi fia), Weisz Nándor, Weisz Géza, Dr. Chorin Ferenc. Az 1894-es évben kénytelenek voltak az addigra leromlott üzemet korszerűsíteni, mely révén közel 100 000 Frt nyereségre is szert tettek. A rekonstrukcióhoz a Hazai Bank Rt-t vonták be 700 000 Frt tőkével, mely Chorin és Hatvany Deutsch érdekszférájába tartozott.

Az üzem ebben az évtizedben vált sikeres céggé: 400–500 munkást foglalkoztattak és 500 lóerőnyi gőzgép kapacitás állt rendelkezésükre. A gyártmányaik éves átlagos értéke 2–3 millió forintot tett ki, mely 160–200 000 vég szövetet jelentett, melyet Szerbiába, Bulgáriába, Belgiumba, Amerikába és Dél-Afrikába exportáltak.

A cég vezetését a 20. század első évtizedében Weisz Róbert, később szurdai Weisz Róbert, majd Szurday Róbert vette át. Mivel szülei hamar elhunytak, őt a bátyjai nevelték, akik megörökölvén a családi vállalkozást, Róbertet kiskorától kezdve textilgyárosnak nevelték, így felsőfokú tanulmányait a mülhauseni Textilfőiskolán végezte, majd európai és amerikai textilgyárakban szerzett gyakorlati tapasztalatokat, de ellátogatott az iparág őshazájába, Kínába, Koreába és Japánba is. Ami ugyanakkor fontos változást hozott később az üzem életébe, hogy nem csak a gyártással ismerkedett meg alaposan, de a munkásokkal is, így olyan vezetővé tudott válni később, akiről a gyár dolgozói még a kommunizmus alatt is elismerően emlékeztek meg.

Ugyanakkor az 1900-as évek elején már olyan nagy volt a hazai verseny a textilpiacon, hogy az újpesti gyár érezte, változásra van szükség. Így bevonták a cégbe a laibachi Baumwollspinnerei und Weberei céget és annak részvényeseit, valamint a Magyar Általános Hitelbankot is, mellyel 3 250 000 koronára nőtt az alaptőke, az igazgatóság tagjai pedig Dr. Cavallor Ágost, Kuffler Henrik, Ullmann Adolf, lovag Galatti Péter, Kratuseneck Vilmos, Moller Hugó, Weisz Géza és Brunner Lipót lettek.

Ezt követte az üzem leégése miatt egy rekonstrukció, majd 1911-ben egy bővítés, mellyel a cég már egy 30 000 orsóval, 600 szövőszékkel, 1600 lóerőnyi géppel felszerelt gyárként funkcionált. Szerencsétlen módon, mikorra az üzem teljes kapacitással felállt, megérkezett a pamutválság. A krízis két okból fakadt: a világpiaci nyerspamut árának emelkedéséből és a balkáni felvevőpiacok bedugulásából, melyek az addigi hazai túltermelést visszahelyezték a Monarchia piacára, szemben az exportpiacokkal. Így az üzem az 1910-es években súlyos, milliós veszteségeket szenvedett. A háború alatt pedig a teljes iparág egy nagy vállalatba tömörült, részben a hadi megrendelések optimalizálására, részben pedig a válság kezelésére, ez volt a Nemzeti Egyesült Textilművek Rt.

Trianon után a cég végérvényesen a Magyar Általános Hitelbank tulajdonába került, igaz, továbbra is Szurday vezetése alatt. Így zajlott le 1927-ben egy újabb kényszerű rekonstrukció az üzemben, mellyel 6 360 000 pengő lett a cég alaptőkéje. A vállalat a 20-as években nagy nyereségre, évenkénti átlagosan 500–600 000 P tett szert és az 1929-es válság után is 300 000 P körüli eredményt ért el. A 30-as évek eseménytelenül teltek az üzemben, amely a Hitelbank révén sorra olvasztott magába kisebb üzemeket országszerte. Így jött el a második világháború, majd az azt követő államosítások, melyek révén az üzem a Magyar Pamutipar Nemzeti Vállalatként működött tovább.

1989-ben a Magyar Pamutipar részvénytársasággá alakult Budaprint Újpesti Textilművek Rt. néven, ám a KGST piacok elvesztésével végül tönkrement, és 1994-ben felszámolták.

 

 

 

Források:

Hanák Péter – Hanák Katalin (1964): A Magyar Pamutipar története 1887–1962. PNYV.

Magyar Compass 1874-1944 | Arcanum Digitális Tudománytár