Magyar általános kőszénbánya r.-t.
A bányászat fellendülése a borsodi régióban a XIX. század közepén kezdődött meg. A fejlődés ütemét egyrészt a diósgyőri és ózdi vasgyártás fellendülése, másrészt a vasútépítés befolyásolta jelentősen. A helyben terjeszkedő vállalatok közül kiemelhető a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság, amely a királdi Zsigmond akna és más bányák megvásárlásával növelte érdekeltségeinek körét.
A Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulatot 1891. június 9-én alapították a Melczer Géza és Társai Czenter-Királdi Kőszénbányák Vállalat jogelőd és Herz Zsigmond alapítók. A vállalat már az 1890-es évek közepén kiterjedt bányahálózattal rendelkezett: bányája volt Királdon, Sajószentpéteren és Tatán. 1897-re szerzett bányát továbbá Tokodon és Ebszönyön. 1899-re már meglévő bányái mellett széntelepeket szerzett Czenter, Királd, Mercse, Bánhorvát, Bóta és Uppony községekben, kb. 10 ezer hold kiterjedésben. Ezen kívül normálvágányú vasutat épített Putnok vasútállomástól a királdi bányatelephez a bányászott nyersanyag hatékonyabb elszállítása érdekében. 1898-ban vette meg az esztergomi bányamedencét a Trifarti kőszénbányatársulattól. 1901-ben tojásbrikettgyárat, 1903-ban egy újabb brikettgyárat állított felAz 1910-es években a részvénytársaság bányái tovább tudták növelni a termelést. Ebben szerepe volt annak is, hogy a MÁV számára korábban problémát jelentő vagonhiány jelentősen javult. 1911-ben jelentős fejlesztéseket eszközölt a részvénytársaság. Egyrészt, épített egy új szénraktározó telepet, másrészt a bányamunkások létszámának növelése érdekében építtetett 18 új, hatlakásos munkásházat és egy gyógyszertárat is. Ezt leszámítva, a vállalat iskolái is fejlesztésre kerültek. Szintén 1911 nyarán kezdte meg működését a felsőgallai cementgyár üzeme. Így az 1910-es évek első felére kőbányával és mészégetővel rendelkezett Miskolcon, Diósgyőrött, cementgyárral pedig Felsőgallán. 1910. augusztus 1-jén a borsodi bányákat és a Kazinczi Kőszénbánya Részvénytársaságot külön részvénytársasággá egyesítette a vállalat Borsodi szénbányák részvénytársasága névvel. 1913-ban már Ausztriába és Szerbiába is exportált termékeket. 1914-ig 10 akna volt kimélyítve és üzembe helyezve a vállalat felügyelete alatt, amelyek mindegyike 2,5 millió mázsa szén kitermelésére voltak berendezve. 1914-ben épült meg a hordógyár az elhasznált bányafából cementszállításhoz, valamint a mészhidrátgyár is. A Miskolc-Diósgyőrött található mésztelepekhez Hejőcsabán épült mészégető ugyanebben az évben. Fatermelési üzeme volt Németújváron, ahol 1911-ben a vállalat megvette gróf Kottulinsky 2900 hold nagyságú erdőgazdaságát fakitermelés céljára. Ezen kívül további faüzemet működtetett Síkvölgyön mintegy 6600 hold nagyságú földön, amely 93 km hosszú erdei vasúttal volt felszerelve. További mezőgazdasági üzemmel rendelkezett száron 2600 hold nagyságú földön, Fácánkerten, Síkvölgyön és Körtvélyesen.
A vállalat 1918-ban az Urikány-zsitvölgyi Magyar Kőszénbánya Részvénytársasággal részesedést vállalt. Az első világháború után, 1920–1921-ben Tokodon egy új tárnát helyezett üzembe a vállalat. A Tatabánya és Tokod közötti szakaszon egy 30 km hosszú elektromos távvezeték és hozzá tartozó transzformátorok lettek felállítva a bányaüzem működtetése céljából. Felsőgallán 1920-ban épült karbidgyár, amely 1921-ben lett üzembe helyezve. 1922-ben áramfejlesztő telepet hozott létre és kibővítette az áramszolgáltatást a Tokod-Dörög-Ebszőnyi községekkel határolt bányászati területekre, valamint a nyergesújfalui cementgyárra és a környező községekre. 1923-ban létrehozott egy légsűrítő-telepet az aknákban zajló munkák elősegítése céljából. Ezenkívül Tatatóvárost, 1924-től pedig Alsógalla települést villanyvilágítással látta el. 1926-ban megszerezte a tatai szénteleppel szomszédos nagynémetegyházi szénvagyont, illetve részesedést vállalt a Bauxit Trust Részvénytársaságnál és a Tapolcai Bánya Részvénytársaságnál, mely utóbbi részvényeinek többségét meg is vásárolta. Ezirányú terjeszkedése igazolja, hogy a vállalat profilja elmozdult a bauxitkitermelés irányába is. 1928-ban a kezébe kerültek a németegyházival határos csordakuti szénjogok is. 1929-ben megalapította a Pannónia Áramszolgáltató Részvénytársaságot Veszprém és Pápa városok, illetve további 120 Veszprém megyei község villamos energiával történő ellátása érdekében. Az 1920-as években további törekvések történtek a munkások munka- és életkörülményeinek javítása érdekében: a tüdőbeteg-szanatórium felállítása mellett további 21 munkásház és 2 munkásbarakk kerület megépítésre.
A világgazdasági válság ellenére a vállalat tovább tudta folytatni tevékenységét az 1930-as években is. 1930-ban érdekeltséget vállalt Dunapataj és Szabadszállás községek villamosenergia ellátásában, megkezdte a dunaföldvári áramszolgáltatást, illetve kísérleti telepet épített fel felsőgallai cementgyára szomszédságában. 1933-ban ugyanitt kátrányfeldolgozó berendezést létesített, illetve részt vett az Ipari Munkaszervező Intézet megalapításában. 1934. január 1-jén magába olvasztotta a Beremendi Portlandcement és Mészművek Részvénytársaságot, a Nyergesújfalusi Cementgyár Részvénytársaságot és a Szilvásáradi Mészművek Részvénytársaságot. 1938-ban ferrosziliciumgyárat, 1940-ben alumíniumgyárat kezdett el működtetni.
A terjeszkedés ellenére a részvénytársaság nyeresége a világgazdasági válság után jelentősen megcsappant és csak lassan kezdett el ismét növekedni az 1930-as évek végén, 1940-es évek elején, a vállalat tehát csak eddigre tudta legyűrni a válságot. Ezt a vállalat árfolyamát bemutató ábra is alátámasztja.
A vállalat és minden üzeme 1946-ban állami tulajdonba került, ettől kezdve pedig a Magyar Állami Szénbányák néven folytatta tevékenységét.
Források
Fűrészné Molnár Anikó: MÁK Rt. A Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat – Egy sikeres nagyvállalat története. http://ombke-tatabanya.hu/mak-rt/
Macher Péter: A Magyar Általános Köszénbánya Rt. gazdasági teljesítménye a II. világháború időszakában 1939–1944. In: Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015–2016. Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. Tatabánya, 2016.
Nagy Magyar Compass 1891–1944.
Sajtóanyagok 1891–1944.
Alapítás ideje: 1891. június 9.
Megszűnés ideje: 1946
Alapítók: Melczer Géza és Társai Czenter-Királdi Kőszénbányák Vállalat, Herz Zsigmond
Meghatározó vezetők:
1893–1912 | gróf széki Teleki Géza |
1920–1933. | Dr. Berzeviczy Albert |
1934–1941 | Vida Jenő |
1942–1944 | Varga József |
Főtevékenység: nyersanyagok kitermelése és késztermék előállítása, elektromos áramszolgáltatás
Fő termékek:
szén, brikett, mész, cement, tüzifa, karbid |
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Alapítás ideje: 1891. június 9.
Alapítók: Melczer Géza és Társai Czenter-Királdi Kőszénbányák Vállalat, Herz Zsigmond
Meghatározó vezetők:
1893–1912 | gróf széki Teleki Géza |
1920–1933. | Dr. Berzeviczy Albert |
1934–1941 | Vida Jenő |
1942–1944 | Varga József |
Főtevékenység: nyersanyagok kitermelése és késztermék előállítása, elektromos áramszolgáltatás
Fő termékek:
szén, brikett, mész, cement, tüzifa, karbid |
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Magyar általános kőszénbánya r.-t.
A bányászat fellendülése a borsodi régióban a XIX. század közepén kezdődött meg. A fejlődés ütemét egyrészt a diósgyőri és ózdi vasgyártás fellendülése, másrészt a vasútépítés befolyásolta jelentősen. A helyben terjeszkedő vállalatok közül kiemelhető a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság, amely a királdi Zsigmond akna és más bányák megvásárlásával növelte érdekeltségeinek körét.
A Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulatot 1891. június 9-én alapították a Melczer Géza és Társai Czenter-Királdi Kőszénbányák Vállalat jogelőd és Herz Zsigmond alapítók. A vállalat már az 1890-es évek közepén kiterjedt bányahálózattal rendelkezett: bányája volt Királdon, Sajószentpéteren és Tatán. 1897-re szerzett bányát továbbá Tokodon és Ebszönyön. 1899-re már meglévő bányái mellett széntelepeket szerzett Czenter, Királd, Mercse, Bánhorvát, Bóta és Uppony községekben, kb. 10 ezer hold kiterjedésben. Ezen kívül normálvágányú vasutat épített Putnok vasútállomástól a királdi bányatelephez a bányászott nyersanyag hatékonyabb elszállítása érdekében. 1898-ban vette meg az esztergomi bányamedencét a Trifarti kőszénbányatársulattól. 1901-ben tojásbrikettgyárat, 1903-ban egy újabb brikettgyárat állított felAz 1910-es években a részvénytársaság bányái tovább tudták növelni a termelést. Ebben szerepe volt annak is, hogy a MÁV számára korábban problémát jelentő vagonhiány jelentősen javult. 1911-ben jelentős fejlesztéseket eszközölt a részvénytársaság. Egyrészt, épített egy új szénraktározó telepet, másrészt a bányamunkások létszámának növelése érdekében építtetett 18 új, hatlakásos munkásházat és egy gyógyszertárat is. Ezt leszámítva, a vállalat iskolái is fejlesztésre kerültek. Szintén 1911 nyarán kezdte meg működését a felsőgallai cementgyár üzeme. Így az 1910-es évek első felére kőbányával és mészégetővel rendelkezett Miskolcon, Diósgyőrött, cementgyárral pedig Felsőgallán. 1910. augusztus 1-jén a borsodi bányákat és a Kazinczi Kőszénbánya Részvénytársaságot külön részvénytársasággá egyesítette a vállalat Borsodi szénbányák részvénytársasága névvel. 1913-ban már Ausztriába és Szerbiába is exportált termékeket. 1914-ig 10 akna volt kimélyítve és üzembe helyezve a vállalat felügyelete alatt, amelyek mindegyike 2,5 millió mázsa szén kitermelésére voltak berendezve. 1914-ben épült meg a hordógyár az elhasznált bányafából cementszállításhoz, valamint a mészhidrátgyár is. A Miskolc-Diósgyőrött található mésztelepekhez Hejőcsabán épült mészégető ugyanebben az évben. Fatermelési üzeme volt Németújváron, ahol 1911-ben a vállalat megvette gróf Kottulinsky 2900 hold nagyságú erdőgazdaságát fakitermelés céljára. Ezen kívül további faüzemet működtetett Síkvölgyön mintegy 6600 hold nagyságú földön, amely 93 km hosszú erdei vasúttal volt felszerelve. További mezőgazdasági üzemmel rendelkezett száron 2600 hold nagyságú földön, Fácánkerten, Síkvölgyön és Körtvélyesen.
A vállalat 1918-ban az Urikány-zsitvölgyi Magyar Kőszénbánya Részvénytársasággal részesedést vállalt. Az első világháború után, 1920–1921-ben Tokodon egy új tárnát helyezett üzembe a vállalat. A Tatabánya és Tokod közötti szakaszon egy 30 km hosszú elektromos távvezeték és hozzá tartozó transzformátorok lettek felállítva a bányaüzem működtetése céljából. Felsőgallán 1920-ban épült karbidgyár, amely 1921-ben lett üzembe helyezve. 1922-ben áramfejlesztő telepet hozott létre és kibővítette az áramszolgáltatást a Tokod-Dörög-Ebszőnyi községekkel határolt bányászati területekre, valamint a nyergesújfalui cementgyárra és a környező községekre. 1923-ban létrehozott egy légsűrítő-telepet az aknákban zajló munkák elősegítése céljából. Ezenkívül Tatatóvárost, 1924-től pedig Alsógalla települést villanyvilágítással látta el. 1926-ban megszerezte a tatai szénteleppel szomszédos nagynémetegyházi szénvagyont, illetve részesedést vállalt a Bauxit Trust Részvénytársaságnál és a Tapolcai Bánya Részvénytársaságnál, mely utóbbi részvényeinek többségét meg is vásárolta. Ezirányú terjeszkedése igazolja, hogy a vállalat profilja elmozdult a bauxitkitermelés irányába is. 1928-ban a kezébe kerültek a németegyházival határos csordakuti szénjogok is. 1929-ben megalapította a Pannónia Áramszolgáltató Részvénytársaságot Veszprém és Pápa városok, illetve további 120 Veszprém megyei község villamos energiával történő ellátása érdekében. Az 1920-as években további törekvések történtek a munkások munka- és életkörülményeinek javítása érdekében: a tüdőbeteg-szanatórium felállítása mellett további 21 munkásház és 2 munkásbarakk kerület megépítésre.
A világgazdasági válság ellenére a vállalat tovább tudta folytatni tevékenységét az 1930-as években is. 1930-ban érdekeltséget vállalt Dunapataj és Szabadszállás községek villamosenergia ellátásában, megkezdte a dunaföldvári áramszolgáltatást, illetve kísérleti telepet épített fel felsőgallai cementgyára szomszédságában. 1933-ban ugyanitt kátrányfeldolgozó berendezést létesített, illetve részt vett az Ipari Munkaszervező Intézet megalapításában. 1934. január 1-jén magába olvasztotta a Beremendi Portlandcement és Mészművek Részvénytársaságot, a Nyergesújfalusi Cementgyár Részvénytársaságot és a Szilvásáradi Mészművek Részvénytársaságot. 1938-ban ferrosziliciumgyárat, 1940-ben alumíniumgyárat kezdett el működtetni.
A terjeszkedés ellenére a részvénytársaság nyeresége a világgazdasági válság után jelentősen megcsappant és csak lassan kezdett el ismét növekedni az 1930-as évek végén, 1940-es évek elején, a vállalat tehát csak eddigre tudta legyűrni a válságot. Ezt a vállalat árfolyamát bemutató ábra is alátámasztja.
A vállalat és minden üzeme 1946-ban állami tulajdonba került, ettől kezdve pedig a Magyar Állami Szénbányák néven folytatta tevékenységét.
Források
Fűrészné Molnár Anikó: MÁK Rt. A Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat – Egy sikeres nagyvállalat története. http://ombke-tatabanya.hu/mak-rt/
Macher Péter: A Magyar Általános Köszénbánya Rt. gazdasági teljesítménye a II. világháború időszakában 1939–1944. In: Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015–2016. Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. Tatabánya, 2016.
Nagy Magyar Compass 1891–1944.
Sajtóanyagok 1891–1944.