Kőbányai polgári serfőző és Szt. István tápszerművek r.-t.

Kőbányai polgári serfőző és Szt. István tápszerművek r.-t.

 

MKVM. [KD_1980.561.1.]

 

A Kőbányai Polgári Serfőző Rt. 1894-ben alakult tószegi Freund Vilmos vezetésével a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltó Bank és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank részvételével a Maglódi út 17. szám alatti 16 200 m2 alapterületű telken. A társaság alaptőkéje 1 500 000 Frt volt, igazgatósági tagjai pedig Dr. Weisz Gusztáv, Posch Gyula, madarasi Beck Miksa, Scavani Miklós lovag, Thausing Gyula, Bischitz Arthur, Lukács József és Geiger B. Zsigmond. Az első tervek szerint a saját fúrt kútból vizet nyerő üzem a gyáron belüli saját malátázóval, ászokpincével stb. évenkénti 50–100 000 hektoliteres termelésre lett volna képes. 1894-ben ennek megfelelően a termelés 44 564 hl volt, azonban 1895-ben már meghaladta a gyár kapacitásait a lefőzött 122 490 hl sör, így további építkezésekkel 150 000 hl-es kapacitást építettek ki.

A Főzde által gyártott termékek a Polgársör, a Szent István Sör, a Királysör, a Kőbányai barátsör és a Kőbányai Kiviteli Márciusi Sör voltak, azonban a sörök mellett a cég a saját malátáját is értékesítette a külföldi piacokon Szent István Maláta néven. Termékeikkel 1896-ban Budapesten és 1906-ban Bécsben Díszoklevelet, valamint 1900-ban Párizsban, 1904-ben Firenzében, 1905-ben Nápolyban, 1908-ban Londonban és 1911-ben Torinoban Nagydíjat nyertek.

1900-ban megvásárolták a kőbányai Király Serfőzdét, melyet Kőbányai malátagyár Rt. néven üzemeltek tovább, így pedig a gyár területén felszabadult területeket (a korábbi malátázójukat) is sörfőzésre tudták berendezni. 1901-ben az enyhe tél miatt vált szükségessé egy jéggyár létesítése, ugyanis ekkoriban egyedül jéggel voltak képesek megteremteni a sörök ászokolásához és tartós tárolásához szükséges hőmérsékletet, ahogy a kereskedők, korcsmárosok is a télről elrakott jéggel hűtötték le a söröket.

A termelés volumene először 1904-ben haladta meg a 150 000 hektolitert, illetve a cég ekkor kezdett terjeszkedésbe is, mely telekvásárlással indult egy lerakat létesítésére Fiuméban, Eszéken, Zimonyban és Nagyváradon. Ezt követte a zombori 1907-ben, a miskolci 1912-ben és az újvidéki és monori 1913-ban.

A háború erőteljesen éreztette hatását a cégben, ugyanis közel 50 tisztviselőjüket és 250 munkásukat elvitték katonának, miközben 1916. szeptember 6-án általános malátázási tilalom lépett életbe. A cég ennek folyományaként mozgatta át tőkéjét az utca túloldalán felépített Szent István Tápszerművek Rt-be, mellyel 1922-ben fuzionált is. A közös cég legkeresettebb termékei a Szitmaltin, a Maltosit és a Demaltos voltak, melyek hasonlóak lehettek a mai napig kapható alkoholmentes malátaitalokhoz.

MKVM. KD_1980.5633.2.]

E mellett más cégalapításokban is részt vett, így például 1919-ben a Lechner rákosi téglagyár Rt átvételében, vagy ugyanazon év októberében a fiumei Fabbrica di Birra Littorale S. A., azaz a Tengermelléki Serfőzde Rt-ben, mely részvényeinek 77%-át bírta a társaság. Ez utóbbi cég vette át a Polgári Serfőzde fiumei érdekeltségeit, melyek igen tetemesek voltak, tekintve, hogy a fiumei szállodák és a magyar kereskedelmi hajók ellátása is a Polgári Serfőzde piaci részesedését erősítette. A piac kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy azt a nagy sörgyárak kartellszerződései szisztematikusan felosztották egymás között és nem csak ebben, hanem a főzött sörök mennyiségében és minőségében is pontos korlátozásokat és elvárásokat fogalmaztak meg egymással és magukkal szemben. Ennek értelmében például 1921-ben a piac 47,8%-a a Dreher, 25%-a a Részvény, 18,5%-a a Polgári és 8,7%-a a Fővárosi Sörfőzde kezében volt; és például rögzítették „a kőbányai sör jellegének mindenkori megóvása érdekében, hogy ismét életbe léptetik azt a rendelkezést, amely szerint 12°-nál (±0,5°eltéréssel) gyöngébb sört nem főznek.” De az értékesített sörök minimális áraira is voltak előírásaik, így például 1915-ben a palacksör legalacsonyabb ára 25 fillér, a hordóé 42 korona 40 fillér volt.

A háború után a Polgári Serfőzde igyekezett új alapításokkal és fúziókkal bővíteni üzemét, így megalapították a Nyugatmagyarországi Serfőzde és Malátagyár Rt-t Sopronban, a Kőszegi Serfőzde és Malátagyár Rt-t Kőszegen, a Pannónia Szálló Rt-t Sopronban, a Déli Vasút Fürdőforgalmi és Kereskedelmi Rt-t Budapesten. Fuzionáltak a Székesfehérvári és fejérmegyei vendéglősök, kávésok és italmérők ipartársulat sörlerakata és kereskedelmi Rt-vel, ez utóbbi kapcsán kezdtek bele a kávégyártásba, ahol termékük lett a Szent István malátakávé, a Szent István cikória és a Családi kávékeverék is. De gyártottak vegyi árut is például a Lanolin, a Baby és az Ólevendula szappanokat.

A cég nyereségessége megkérdőjelezhetetlen volt. A profit 1895-ben lépte át a 100 000 forintot. 1904-ben a 300 000 koronát, 1907-ben a 400 ezret, 1909-ben az 500 ezret, 1911-ben a 600 ezret, 1913-ban a 700 ezret, majd 1918-ban közel másfél millió korona volt a hasznuk. A korona inflációját. majd stabilizálódását követően 1925-ben 520 310 pengő profitjuk volt, mely 1929-re elérte a 741 919 pengőt. A gazdasági válság éreztette ugyanakkor hatását a nyereségükben is, de az még a rosszabb években sem esett 100 000 pengő alá és 1939-ben újra átlépte a 700 ezret.

A minden tekintetben sikeres céget végül a kommunista hatalomátvétel és az államosítás lehetetlenítette el, ugyanis olyan naggyá nőtt ekkorra, hogy a szétdarabolás elkerülhetetlenné vált a Nemzeti Vállalatok korában. Így jött létre belőle a Kőbányai Cukorgyár NV, a Kőbányai Sörgyárak NV, a Szappangyár NV, a Borforgalmi NV és a Növényolajipari és Mosószergyártó NV.

MKVM. [KD_1980.563.3.]
Források:

Kulich Julianna – Hegedüs Krisztián – Katona Csaba – Maczó Balázs – Török Róbert (2018): Ez Sör! A sernevelőtől a sörgyárig. Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum.

HU-MNL-OL-Z 762-H-54. Az 1896-1911 között tartott különféle kiállításokon nyert díszoklevelek szövegének másolatai, 1937 (Tétel)

HU-MNL-OL-Z 762-G-50. Sörszállítási és gyártási statisztikák, 1903-1918 (Tétel)

HU-MNL-OL-Z 762-G-49. Sörszállítási statisztikák, 1894-1903 (Tétel)

HU-MNL-OL-Z 762-G-40. Jelentések, kimutatások, 1911-1921 (Tétel)

HU-MNL-OL-Z 762-C-10. A magyarországi sörgyárak közötti kartell megállapodások jegyzokönyvei, feljegyzések, 1904-1921 (Tétel)

HU-MNL-OL-Z 762-A-2/2. Üzleti jelentések és zárszámadások, 1893-1922 (Tétel)

HU-MNL-OL-Z 762-A-2/1. Üzleti jelentések és zárszámadások, 1893-1922 (Tétel)

Alapítás ideje: 1894

Megszűnés ideje: 1948

Alapítók: tószegi Freund Vilmos

Meghatározó vezetők nincsenek beállítva

Főtevékenység nincs beállítva

Fő termékek nincsenek beállítva

Székhelyek nincsenek beállítva

Telephelyek nincsenek beállítva

Fő mérföldkövek nincsenek beállítva

Szerző: Dr. Pelles Márton

Alapítás ideje: 1894

Alapítók: tószegi Freund Vilmos

Meghatározó vezetők nincsenek beállítva

Főtevékenység nincs beállítva

Fő termékek nincsenek beállítva

Székhelyek nincsenek beállítva

Telephelyek nincsenek beállítva

Fő mérföldkövek nincsenek beállítva

Szerző: Dr. Pelles Márton

Kőbányai polgári serfőző és Szt. István tápszerművek r.-t.

 

MKVM. [KD_1980.561.1.]

 

A Kőbányai Polgári Serfőző Rt. 1894-ben alakult tószegi Freund Vilmos vezetésével a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltó Bank és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank részvételével a Maglódi út 17. szám alatti 16 200 m2 alapterületű telken. A társaság alaptőkéje 1 500 000 Frt volt, igazgatósági tagjai pedig Dr. Weisz Gusztáv, Posch Gyula, madarasi Beck Miksa, Scavani Miklós lovag, Thausing Gyula, Bischitz Arthur, Lukács József és Geiger B. Zsigmond. Az első tervek szerint a saját fúrt kútból vizet nyerő üzem a gyáron belüli saját malátázóval, ászokpincével stb. évenkénti 50–100 000 hektoliteres termelésre lett volna képes. 1894-ben ennek megfelelően a termelés 44 564 hl volt, azonban 1895-ben már meghaladta a gyár kapacitásait a lefőzött 122 490 hl sör, így további építkezésekkel 150 000 hl-es kapacitást építettek ki.

A Főzde által gyártott termékek a Polgársör, a Szent István Sör, a Királysör, a Kőbányai barátsör és a Kőbányai Kiviteli Márciusi Sör voltak, azonban a sörök mellett a cég a saját malátáját is értékesítette a külföldi piacokon Szent István Maláta néven. Termékeikkel 1896-ban Budapesten és 1906-ban Bécsben Díszoklevelet, valamint 1900-ban Párizsban, 1904-ben Firenzében, 1905-ben Nápolyban, 1908-ban Londonban és 1911-ben Torinoban Nagydíjat nyertek.

1900-ban megvásárolták a kőbányai Király Serfőzdét, melyet Kőbányai malátagyár Rt. néven üzemeltek tovább, így pedig a gyár területén felszabadult területeket (a korábbi malátázójukat) is sörfőzésre tudták berendezni. 1901-ben az enyhe tél miatt vált szükségessé egy jéggyár létesítése, ugyanis ekkoriban egyedül jéggel voltak képesek megteremteni a sörök ászokolásához és tartós tárolásához szükséges hőmérsékletet, ahogy a kereskedők, korcsmárosok is a télről elrakott jéggel hűtötték le a söröket.

A termelés volumene először 1904-ben haladta meg a 150 000 hektolitert, illetve a cég ekkor kezdett terjeszkedésbe is, mely telekvásárlással indult egy lerakat létesítésére Fiuméban, Eszéken, Zimonyban és Nagyváradon. Ezt követte a zombori 1907-ben, a miskolci 1912-ben és az újvidéki és monori 1913-ban.

A háború erőteljesen éreztette hatását a cégben, ugyanis közel 50 tisztviselőjüket és 250 munkásukat elvitték katonának, miközben 1916. szeptember 6-án általános malátázási tilalom lépett életbe. A cég ennek folyományaként mozgatta át tőkéjét az utca túloldalán felépített Szent István Tápszerművek Rt-be, mellyel 1922-ben fuzionált is. A közös cég legkeresettebb termékei a Szitmaltin, a Maltosit és a Demaltos voltak, melyek hasonlóak lehettek a mai napig kapható alkoholmentes malátaitalokhoz.

MKVM. KD_1980.5633.2.]

E mellett más cégalapításokban is részt vett, így például 1919-ben a Lechner rákosi téglagyár Rt átvételében, vagy ugyanazon év októberében a fiumei Fabbrica di Birra Littorale S. A., azaz a Tengermelléki Serfőzde Rt-ben, mely részvényeinek 77%-át bírta a társaság. Ez utóbbi cég vette át a Polgári Serfőzde fiumei érdekeltségeit, melyek igen tetemesek voltak, tekintve, hogy a fiumei szállodák és a magyar kereskedelmi hajók ellátása is a Polgári Serfőzde piaci részesedését erősítette. A piac kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy azt a nagy sörgyárak kartellszerződései szisztematikusan felosztották egymás között és nem csak ebben, hanem a főzött sörök mennyiségében és minőségében is pontos korlátozásokat és elvárásokat fogalmaztak meg egymással és magukkal szemben. Ennek értelmében például 1921-ben a piac 47,8%-a a Dreher, 25%-a a Részvény, 18,5%-a a Polgári és 8,7%-a a Fővárosi Sörfőzde kezében volt; és például rögzítették „a kőbányai sör jellegének mindenkori megóvása érdekében, hogy ismét életbe léptetik azt a rendelkezést, amely szerint 12°-nál (±0,5°eltéréssel) gyöngébb sört nem főznek.” De az értékesített sörök minimális áraira is voltak előírásaik, így például 1915-ben a palacksör legalacsonyabb ára 25 fillér, a hordóé 42 korona 40 fillér volt.

A háború után a Polgári Serfőzde igyekezett új alapításokkal és fúziókkal bővíteni üzemét, így megalapították a Nyugatmagyarországi Serfőzde és Malátagyár Rt-t Sopronban, a Kőszegi Serfőzde és Malátagyár Rt-t Kőszegen, a Pannónia Szálló Rt-t Sopronban, a Déli Vasút Fürdőforgalmi és Kereskedelmi Rt-t Budapesten. Fuzionáltak a Székesfehérvári és fejérmegyei vendéglősök, kávésok és italmérők ipartársulat sörlerakata és kereskedelmi Rt-vel, ez utóbbi kapcsán kezdtek bele a kávégyártásba, ahol termékük lett a Szent István malátakávé, a Szent István cikória és a Családi kávékeverék is. De gyártottak vegyi árut is például a Lanolin, a Baby és az Ólevendula szappanokat.

A cég nyereségessége megkérdőjelezhetetlen volt. A profit 1895-ben lépte át a 100 000 forintot. 1904-ben a 300 000 koronát, 1907-ben a 400 ezret, 1909-ben az 500 ezret, 1911-ben a 600 ezret, 1913-ban a 700 ezret, majd 1918-ban közel másfél millió korona volt a hasznuk. A korona inflációját. majd stabilizálódását követően 1925-ben 520 310 pengő profitjuk volt, mely 1929-re elérte a 741 919 pengőt. A gazdasági válság éreztette ugyanakkor hatását a nyereségükben is, de az még a rosszabb években sem esett 100 000 pengő alá és 1939-ben újra átlépte a 700 ezret.

A minden tekintetben sikeres céget végül a kommunista hatalomátvétel és az államosítás lehetetlenítette el, ugyanis olyan naggyá nőtt ekkorra, hogy a szétdarabolás elkerülhetetlenné vált a Nemzeti Vállalatok korában. Így jött létre belőle a Kőbányai Cukorgyár NV, a Kőbányai Sörgyárak NV, a Szappangyár NV, a Borforgalmi NV és a Növényolajipari és Mosószergyártó NV.

MKVM. [KD_1980.563.3.]
Források:

Kulich Julianna – Hegedüs Krisztián – Katona Csaba – Maczó Balázs – Török Róbert (2018): Ez Sör! A sernevelőtől a sörgyárig. Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum.

HU-MNL-OL-Z 762-H-54. Az 1896-1911 között tartott különféle kiállításokon nyert díszoklevelek szövegének másolatai, 1937 (Tétel)

HU-MNL-OL-Z 762-G-50. Sörszállítási és gyártási statisztikák, 1903-1918 (Tétel)

HU-MNL-OL-Z 762-G-49. Sörszállítási statisztikák, 1894-1903 (Tétel)

HU-MNL-OL-Z 762-G-40. Jelentések, kimutatások, 1911-1921 (Tétel)

HU-MNL-OL-Z 762-C-10. A magyarországi sörgyárak közötti kartell megállapodások jegyzokönyvei, feljegyzések, 1904-1921 (Tétel)

HU-MNL-OL-Z 762-A-2/2. Üzleti jelentések és zárszámadások, 1893-1922 (Tétel)

HU-MNL-OL-Z 762-A-2/1. Üzleti jelentések és zárszámadások, 1893-1922 (Tétel)