Kőbányai gőztéglagyár társulat
A Kőbányai Gőztéglagyár-társulat Pesten vállalat az egyik legkorábbi alapítású, építőipari alapanyagok (tégla-, tetőcserép- és virágcserép st) gyártásával és eladásával foglalkozó cég volt. A Magyar Általános Hitelbank érdekeltségébe tartozó társulatot 1868-ban alapították meg. Az 1880–1890-es években beinduló konjunktúra és a társulatban zajló átszervezések, modernizálás révén a vállalat jelentős fejlődést mutatott, többek között bővíteni is tudta Kőbányán és Rákoson elhelyezkedő telepeit. Az 1900-es években jelentkező általános gyengülés után az 1910-es években mindinkább elveszítette kereskedelmi piacait. Ennek eredményeképpen 1916-ban előbb összeolvadt egy másik vállalattal, majd 1926-ban beolvadt a pesti Kőszénbánya- és téglagyár társulatba.
A tégla, mint építkezési késztermék alapanyagát az agyag jelenti, amelyet a föld felső felületéről bányásztak. Az előbb vízzel gyúrt, majd sajtolt nyersanyagot égetéssel állították elő, amely során a nyers tégla elveszítette nedvességét és szilárd lett.
A téglagyártás a kiegyezést követő második-harmadik évtizedben, a második ipari forradalom hatására lendült fel. A kedvező gazdasági feltételek révén a magyar szék- és fővárosban, illetve nagyobb városokban jelentős építkezési folyamat indult meg. Az ipari forradalom kibontakozása révén téglagyárak épültek, hogy kielégítsék a mindinkább növekvő társadalmi igényt. Budapest délkeleti térségében különösen előnyös természeti adottságok álltak rendelkezésre a téglagyártás megkezdéséhez.
A Kőbányai Gőztéglagyár-társulat Pesten vállalatot 1868-ban, a Magyar Általános Hitelbank érdekeltségében alapították meg. 1869-ban megvásárolta a Weisz-testvérek cégtől a Kőbányán lévő kicsiny téglagyárat, ahol megkezdte a téglagyártás üzemét.
A működés kezdeti évei után az 1880-as években a vállalat jelentősen tudta bővíteni piacát. Az 1877-ben a társulat igazgatósági tagjává lett Bálint Sándor jelentős szervezői tevékenységgel újraszervezte a vállalatot, annak növelte méretét, modernizálta, s a gépesítés révén a termelőképességet háromszorosára emelte. 1879-ben a Sugár-úti építő vállalattól megvásárolta a Maglódi úton lévő téglagyárat, amit átalakított. Az 1880-tól meginduló téglakonjunktúra lehetővé tette, hogy a társulat számos beruházást hajtson végre. Többek között épített egy lovaspályát a kőbányai gyártelepen, 14 teljes fogatnyi ló és kocsi állományt szerzett be, számukra istállókat épített. A társulat emellett új agyagtelkeket és egy új téglagépet vásárolt, valamint tíz kemencét építtetett a kőbányai telepen.
Az 1890-es években további fejlesztéseket tudott eszközölni a társulat a nyereséges működésnek köszönhetően. 1892-ben megszerezte a fővárostól a Maglódi úton lévő gyárral szomszédos területet, amelyen gépházat, körkemencéket, illetve munkáslakásokat épített. 1894-ben a már meglévő kőbányai gyártelep mellett üzembe helyezett egy gyárat Rákoson is. Ez a fejlődés az 1890-es években vált igazán jelentőssé. Erről tanúskodik a társulat árfolyamának, illetve nyereségének változása is.
A sajtó is beszámolt róla, hogy az 1910-es években a gyár egyre nehezebben tudta értékesíteni előállított termékeit, s a korábbi évtizedekhez képest működésében igen jelentős gyengülés következett be. Ezt igazolja a társulat nyereségének és árfolyamának csökkenése is a világháború előestéjére. Míg az 1880-as évek közepén 24–28 millió téglát is sikerült eladnia a társulatnak, addig 1905 és 1908 között ez a szám 16–17 millióra csökkent. Az 1911-ben évben eladott 40,5 millió tégla a maximumnak tekinthető, amit a társulat később sem tudott felülmúlni. Gyengülő kapacitását igazolja, hogy 1911 után már a compassok sem jelölték az eladott tégla mennyiségét.
A vállalat élén közel harmincöt éven át álló Bálint Sándor 1915-ben meghalt. A cég 1916-ban összeolvadt a Budapesti tégla- és mészégetőgyár Részvénytársasággal. Az óbudai gyártelepen ekkor kezdte meg a Muschong-féle tetőcserepek gyártását. A cég gyengülésére ad magyarázatot, hogy 1916-ban a gőztéglagyár telkéből 8000 négyszögölt adott el a Fém- és Lámpaárugyárnak 400 ezer koronáért. A vállalat nehéz gazdasági helyzetére utal az első világháborút követő években, hogy néhány évenként más érdekeltségbe került. Míg 1918 – 1919-ben a Magyar Bank és kereskedelmi Részvénytársaság, addig 1920–1921-ben már az Angol-magyar Bank Részvénytársaság, s az abban jelentős pozíciót betöltő érdi Krausz Simon érdekeltségébe került.
Hosszútávon azonban az egyesülés sem tudta orvosolni a társulat egyre inkább gyengülő eladási lehetőségeit. Ezekben az években a társulat sikerrel exportált külföldre termékeiből (Balkán, Ausztria). 1925-ben még a sajtó is cikkezett róla, hogy a gyár „redukáltan dolgozik”, s reméli, hogy a Görögországba (Szaloniki) vasúton szállított téglaüzlet rentábilis lesz a társulat számára hosszútávon is. Mint önálló vállalat azonban ezt már nem érhette meg a társulat, mivel hosszas agónia után, 1926. július 20-án beolvadt a Kőszénbányai Téglagyár-társulatba.
Források
Magyar Pénzügyi Compass 1917–1926.
Nagy Magyar Compass 1879–1916.
Sajtóanyagok 1868–1926.
Alapítás ideje: 1868
Megszűnés ideje: 1926
Alapítók nincsenek beállítva
Kibocsátott értékpapírok:
| Kőbányai gőztéglagyár társulat |
Meghatározó vezetők:
1879-1905 | Bálint Sándor |
1906-1909 | Geiger B. Zsigmond |
1910-1913 | malomszegi Elek Pál |
1914-1915 | Bachrauch Károly |
1916-1917 | Deutsch Gyula |
1918-1926 | érdi Krausz Simon |
Főtevékenység: tégla-, tetőcserép- és virágcserépgyártás és eladás
Fő termékek:
hornyolt és hódfarkú tetőcserép, falitégla, keresztmetszetű tarka és sárga dísztégla, szárazon sajtolt dísztégla és pillértégla, padláskövező-, konyhakövező- és kémény tégla, iszapolt kézi pillér- és szálláskövezőtégla, virágcserép |
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Alapítás ideje: 1868
Alapítók nincsenek beállítva
Meghatározó vezetők:
1879-1905 | Bálint Sándor |
1906-1909 | Geiger B. Zsigmond |
1910-1913 | malomszegi Elek Pál |
1914-1915 | Bachrauch Károly |
1916-1917 | Deutsch Gyula |
1918-1926 | érdi Krausz Simon |
Főtevékenység: tégla-, tetőcserép- és virágcserépgyártás és eladás
Fő termékek:
hornyolt és hódfarkú tetőcserép, falitégla, keresztmetszetű tarka és sárga dísztégla, szárazon sajtolt dísztégla és pillértégla, padláskövező-, konyhakövező- és kémény tégla, iszapolt kézi pillér- és szálláskövezőtégla, virágcserép |
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Kőbányai gőztéglagyár társulat
A Kőbányai Gőztéglagyár-társulat Pesten vállalat az egyik legkorábbi alapítású, építőipari alapanyagok (tégla-, tetőcserép- és virágcserép st) gyártásával és eladásával foglalkozó cég volt. A Magyar Általános Hitelbank érdekeltségébe tartozó társulatot 1868-ban alapították meg. Az 1880–1890-es években beinduló konjunktúra és a társulatban zajló átszervezések, modernizálás révén a vállalat jelentős fejlődést mutatott, többek között bővíteni is tudta Kőbányán és Rákoson elhelyezkedő telepeit. Az 1900-es években jelentkező általános gyengülés után az 1910-es években mindinkább elveszítette kereskedelmi piacait. Ennek eredményeképpen 1916-ban előbb összeolvadt egy másik vállalattal, majd 1926-ban beolvadt a pesti Kőszénbánya- és téglagyár társulatba.
A tégla, mint építkezési késztermék alapanyagát az agyag jelenti, amelyet a föld felső felületéről bányásztak. Az előbb vízzel gyúrt, majd sajtolt nyersanyagot égetéssel állították elő, amely során a nyers tégla elveszítette nedvességét és szilárd lett.
A téglagyártás a kiegyezést követő második-harmadik évtizedben, a második ipari forradalom hatására lendült fel. A kedvező gazdasági feltételek révén a magyar szék- és fővárosban, illetve nagyobb városokban jelentős építkezési folyamat indult meg. Az ipari forradalom kibontakozása révén téglagyárak épültek, hogy kielégítsék a mindinkább növekvő társadalmi igényt. Budapest délkeleti térségében különösen előnyös természeti adottságok álltak rendelkezésre a téglagyártás megkezdéséhez.
A Kőbányai Gőztéglagyár-társulat Pesten vállalatot 1868-ban, a Magyar Általános Hitelbank érdekeltségében alapították meg. 1869-ban megvásárolta a Weisz-testvérek cégtől a Kőbányán lévő kicsiny téglagyárat, ahol megkezdte a téglagyártás üzemét.
A működés kezdeti évei után az 1880-as években a vállalat jelentősen tudta bővíteni piacát. Az 1877-ben a társulat igazgatósági tagjává lett Bálint Sándor jelentős szervezői tevékenységgel újraszervezte a vállalatot, annak növelte méretét, modernizálta, s a gépesítés révén a termelőképességet háromszorosára emelte. 1879-ben a Sugár-úti építő vállalattól megvásárolta a Maglódi úton lévő téglagyárat, amit átalakított. Az 1880-tól meginduló téglakonjunktúra lehetővé tette, hogy a társulat számos beruházást hajtson végre. Többek között épített egy lovaspályát a kőbányai gyártelepen, 14 teljes fogatnyi ló és kocsi állományt szerzett be, számukra istállókat épített. A társulat emellett új agyagtelkeket és egy új téglagépet vásárolt, valamint tíz kemencét építtetett a kőbányai telepen.
Az 1890-es években további fejlesztéseket tudott eszközölni a társulat a nyereséges működésnek köszönhetően. 1892-ben megszerezte a fővárostól a Maglódi úton lévő gyárral szomszédos területet, amelyen gépházat, körkemencéket, illetve munkáslakásokat épített. 1894-ben a már meglévő kőbányai gyártelep mellett üzembe helyezett egy gyárat Rákoson is. Ez a fejlődés az 1890-es években vált igazán jelentőssé. Erről tanúskodik a társulat árfolyamának, illetve nyereségének változása is.
A sajtó is beszámolt róla, hogy az 1910-es években a gyár egyre nehezebben tudta értékesíteni előállított termékeit, s a korábbi évtizedekhez képest működésében igen jelentős gyengülés következett be. Ezt igazolja a társulat nyereségének és árfolyamának csökkenése is a világháború előestéjére. Míg az 1880-as évek közepén 24–28 millió téglát is sikerült eladnia a társulatnak, addig 1905 és 1908 között ez a szám 16–17 millióra csökkent. Az 1911-ben évben eladott 40,5 millió tégla a maximumnak tekinthető, amit a társulat később sem tudott felülmúlni. Gyengülő kapacitását igazolja, hogy 1911 után már a compassok sem jelölték az eladott tégla mennyiségét.
A vállalat élén közel harmincöt éven át álló Bálint Sándor 1915-ben meghalt. A cég 1916-ban összeolvadt a Budapesti tégla- és mészégetőgyár Részvénytársasággal. Az óbudai gyártelepen ekkor kezdte meg a Muschong-féle tetőcserepek gyártását. A cég gyengülésére ad magyarázatot, hogy 1916-ban a gőztéglagyár telkéből 8000 négyszögölt adott el a Fém- és Lámpaárugyárnak 400 ezer koronáért. A vállalat nehéz gazdasági helyzetére utal az első világháborút követő években, hogy néhány évenként más érdekeltségbe került. Míg 1918 – 1919-ben a Magyar Bank és kereskedelmi Részvénytársaság, addig 1920–1921-ben már az Angol-magyar Bank Részvénytársaság, s az abban jelentős pozíciót betöltő érdi Krausz Simon érdekeltségébe került.
Hosszútávon azonban az egyesülés sem tudta orvosolni a társulat egyre inkább gyengülő eladási lehetőségeit. Ezekben az években a társulat sikerrel exportált külföldre termékeiből (Balkán, Ausztria). 1925-ben még a sajtó is cikkezett róla, hogy a gyár „redukáltan dolgozik”, s reméli, hogy a Görögországba (Szaloniki) vasúton szállított téglaüzlet rentábilis lesz a társulat számára hosszútávon is. Mint önálló vállalat azonban ezt már nem érhette meg a társulat, mivel hosszas agónia után, 1926. július 20-án beolvadt a Kőszénbányai Téglagyár-társulatba.
Források
Magyar Pénzügyi Compass 1917–1926.
Nagy Magyar Compass 1879–1916.
Sajtóanyagok 1868–1926.