Hungária egyesült gőzmalmok r.-t
A gőzmalmok története összefonódik a székesfőváros történetével: bár a gőzmalmok már Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítését megelőzően létrejöttek, kialakulásokra hatott a főváros gazdasági szerepének fejlődése. A népességnövekedés révén nagyobb kereslet mutatkozott ugyanis az élelmiszerekre, így a gabonára is. Az egymás után épült gőzmalmok abból a szempontból voltak előnyösek, hogy a gőzmeghajtás révén telephelyük szabadon megválasztható volt, hiszen működésükhöz nem szükségeltetett sem víz, sem szél. Közlekedési szempontból viszont elengedhetetlen volt a Duna közelsége.
A Magyarországon elterjedt ún. magasőrlés módja a következő volt: a gabona a raktárból először a malomba került, ahol a koptatóban megtisztították a nagyobb szennyeződésektől, illetve a héjtól. Az ún. tarár feladata az volt, hogy megtisztítsa a búzaszemet, mielőtt az a búzaosztályozó rostába került, ami képes volt rostálni a hibás búzaszemeket. A trieur a magok kiszűréséért, a kefélőgép a por eltávolításáért volt felelős. Az őrlést megelőző utolsó munkafolyamat a kondicionálás volt, melynek során a búzaszemek tömege 2–3%-ának megfelelő vizet adtak a búzához. Ezután pihentetés következett, majd a megtisztított búza többszöri törésen keresztül vált finom őrleménnyé. A nagyobb szemű dara kialakításához hengerszékeken, illetve hengerpárokon őrölték lisztté.
A Hungária Egyesült Gőzmalmok Részvénytársaság 1892-ben került megalapításra, első elnöke Kornfeld Zsigmond volt. A gőzmalom az egykori Tóth Kálmán utca, a Soroksári út és a Vágóhíd utca által határolt telken épült és öt főépületből állt, mint a főváros egyik legmodernebb gőzmalma.
Az első terjeszkedés már a századforduló előtti években megtörtént. 1897-ben a vállalat megvásárolta a Magyar Általános Hitelbank egyesült gőzmalmait, azaz az Árpád és Blum-féle gőzmalmokat. A malom fejlődését mutatja, hogy 1906-ban a vállalat részt vett egy új részvénytársaság megalapításában, ami a putnoki malom megvásárlását tűzte ki célul a szolnoki Hungária-gőzmalom részvénytársaságtól. Miután erre sor került, 1906. augusztus 1-től a malomnak új gazdája lett a Hungária gőzmalom rt. személyében.
A malom 1909. november 2-án teljesen leégett: a kár értékét 1,5 millió Koronára becsülték. A hivatalos megállapítás szerint a malom teljesen elpusztult, de a malomtól különálló, egyedülálló raktárhelyiségek sértetlenek maradtak. Áldozatul esett a tűzvésznek az árpa-, rozs- és tengerimalom, illetve a rizs-, köles- és borsóhántoló az összes nyersáruval, félgyártmánnyal és késztermékkel. A Duna bal partján lévő malomtelep csupán tíz hónapig üzemelt, míg a jobbparton lévő malom egész évben működésben volt. Bár a tűzvész valóban jelentős károkat okozott, 1910-ben sikerült újjáépíteni. Feltehetőleg az a tűzvész okozta azt, hogy a vállalat nyereségének töretlen emelkedésében a század első évtizedében törés állt be 1910-ben, korábbi nyereségét 1911-re azonban már ismét elérte:
- 1908: 352 176 K
- 1909: 377 065 K
- 1910: 421 586 K
- 1911: 57 274 K
- 1912: 560 096 K
A vállalat 1915. júliusában megvásárolta az 1909-ben újjáépített, 1910-ben részvénytársasággá válóHungária hengermalmot Karcagon, majd némi átalakítást és fejlesztést követően, augusztusban működésbe helyezték. Ezzel együtt került sor a fővárosi telephely bővítésére a IX. kerületben lévő Közvágóhíd utca 6. szám alatt lévő ingatlan megvásárlásával. 1916-ban a vállalat ugyancsak megvásárolta a Annau és Winkler cég által működtetett Első nagybecskereki Hengermalmot.
A gőzmalomban – akárcsak a többi malomban – 1910 után is többször pusztított tűzvész. 1916. március 21-én elpusztult a 120 méter hosszú, háromemeletes raktárépület és a benne lévő gépek, illetve árukészlet. A kár több százezer korona volt azon kívül, hogy a malomban dolgozó egyik katona a tűzvész során eltűnt. Katona azért tartózkodott a malom területén, mert 1916 elején az udvarban lévő raktárhelységet a katonaság lefoglalta lótakarmány előállítása céljából.
A malom egy része egy másik alkalommal is kis híján a tűz martalékává vált. 1923. január 5-én éjjel tűz keletkezett a harmadik emeleten lévő árpahántoló helyiségekben. A tüzet ezúttal azonban még a tűzoltók megérkezése előtt el tudták oltani: ezt az ún. Sprinkler-féle tűzoltókészülék tette lehetővé, ami automatikusan működésbe lépett a tűz hatására. A sajtó beszámolt róla, hogy ez volt a malom igazi szerencséje, de azt fenntartani olyan drága, hogy a fővárosban csupán kettő–három malom volt ilyennel felszerelve.
1926. március 8-án a vállalat magába olvasztotta az érdekeltségébe tartozó, 1900-tól a Szolnoki Hungária Gőzmalom Részvénytársaság tulajdonát képező. putnoki gőzmalmot. 1928-ban olyan leányvállalatokkal rendelkezett, mint a Nagybecskereki Hengermalom, illetve az „Asztag” terménykereskedelmi részvénytársaság Budapesten.
Az 1930-as évek elején botrány pattant ki a gőzmalom tevékenysége kapcsán. Letartóztatták a vállalat igazgatóját, miután felmerült a vád, hogy arra kötelezték a munkásokat, hogy romlott, állott lisztet új liszttel keverjenek össze. Az ügy még 1933-ban sem került lezárásra, ekkor már csalás bűntette nyomán kihallgatták a vállalatot 1920 óta elnöklő Klein Gyulát is. Minden bizonnyal ezzel van összefüggésben, hogy 1935-ben elnökváltás történt a vállalat élén.
Az 1940-es években a vállalat a karcagi és putnoki malomtelep mellett malommal rendelkezett Újvidéken is. Modern technológiájának és gyártási kapacitásának hála exportálni tudott Európába és a tengerentúlra is, többek között Ausztriába és Olaszországba lisztet és hántolt cikkeket. A második világháborúban elpusztult a búza-, rozs-, árpamalom, a borsó-, köles- és rozshántoló, s csak a pehelygyártó üzem és az erőmű maradt épségben. A ferencvárosi malom 1944 decemberében egy gyújtóbomba áldozata lett. A telepet 1945. január 16-án foglalta le az orosz hadsereg.
Az újjáépítésre 1948-ban került sor, 1949-ben az üzemet államosították. A malom épülete azonban fennmaradt: abban jelenleg is aktív gazdasági tevékenység folyik.
Felhasznált irodalom
Berza László (szerk.) 1973: Budapest Lexikon. Budapest, 450.
Elek György: Várostörténet ötvenkét tételben LXXVIV. Dr. Szentesi Tóth Kálmán IV. Karcagi Hírmondó. 2007. november 30. 5.
Földi Tamás 1960: Iratok a magyar nagyipar történetéhez 1945–1946-ban: az Iparügyi Minisztérium iratanyagából. Levéltári Közlemények (31) 205–262.
Klement Judit 2010: Gőzmalmok a Duna partján. Budapest.
Klement Judit 2012: Hazai vállalkozók a hőskorban. A Budapesti Gőzmalomipar vállalkozói a 19. század második felében. Budapest.
Nagy Magyar Compass 1893–1944.
Sajtóanyagok 1893–1944.
Alapítás ideje: 1893
Megszűnés ideje nincs beállítva
Alapítók: Magyar Általános Hitelbank
Kibocsátott értékpapírok:
| Hungária egyesült gőzmalmok r.-t |
Meghatározó vezetők:
1897–1908 | Kornfeld Zsigmond |
1909–1919 | Barcza Károly |
1920–1934 | Klein Gyula |
1935–1944 | nagykéri Scitovszky Béla |
Főtevékenység: malomipar
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1897–1906 | Budapest IX. Soroksári út 106/b. |
1907– | Budapest IX. Soroksári út 48. |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Alapítás ideje: 1893
Alapítók: Magyar Általános Hitelbank
Meghatározó vezetők:
1897–1908 | Kornfeld Zsigmond |
1909–1919 | Barcza Károly |
1920–1934 | Klein Gyula |
1935–1944 | nagykéri Scitovszky Béla |
Főtevékenység: malomipar
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1897–1906 | Budapest IX. Soroksári út 106/b. |
1907– | Budapest IX. Soroksári út 48. |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Hungária egyesült gőzmalmok r.-t
A gőzmalmok története összefonódik a székesfőváros történetével: bár a gőzmalmok már Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítését megelőzően létrejöttek, kialakulásokra hatott a főváros gazdasági szerepének fejlődése. A népességnövekedés révén nagyobb kereslet mutatkozott ugyanis az élelmiszerekre, így a gabonára is. Az egymás után épült gőzmalmok abból a szempontból voltak előnyösek, hogy a gőzmeghajtás révén telephelyük szabadon megválasztható volt, hiszen működésükhöz nem szükségeltetett sem víz, sem szél. Közlekedési szempontból viszont elengedhetetlen volt a Duna közelsége.
A Magyarországon elterjedt ún. magasőrlés módja a következő volt: a gabona a raktárból először a malomba került, ahol a koptatóban megtisztították a nagyobb szennyeződésektől, illetve a héjtól. Az ún. tarár feladata az volt, hogy megtisztítsa a búzaszemet, mielőtt az a búzaosztályozó rostába került, ami képes volt rostálni a hibás búzaszemeket. A trieur a magok kiszűréséért, a kefélőgép a por eltávolításáért volt felelős. Az őrlést megelőző utolsó munkafolyamat a kondicionálás volt, melynek során a búzaszemek tömege 2–3%-ának megfelelő vizet adtak a búzához. Ezután pihentetés következett, majd a megtisztított búza többszöri törésen keresztül vált finom őrleménnyé. A nagyobb szemű dara kialakításához hengerszékeken, illetve hengerpárokon őrölték lisztté.
A Hungária Egyesült Gőzmalmok Részvénytársaság 1892-ben került megalapításra, első elnöke Kornfeld Zsigmond volt. A gőzmalom az egykori Tóth Kálmán utca, a Soroksári út és a Vágóhíd utca által határolt telken épült és öt főépületből állt, mint a főváros egyik legmodernebb gőzmalma.
Az első terjeszkedés már a századforduló előtti években megtörtént. 1897-ben a vállalat megvásárolta a Magyar Általános Hitelbank egyesült gőzmalmait, azaz az Árpád és Blum-féle gőzmalmokat. A malom fejlődését mutatja, hogy 1906-ban a vállalat részt vett egy új részvénytársaság megalapításában, ami a putnoki malom megvásárlását tűzte ki célul a szolnoki Hungária-gőzmalom részvénytársaságtól. Miután erre sor került, 1906. augusztus 1-től a malomnak új gazdája lett a Hungária gőzmalom rt. személyében.
A malom 1909. november 2-án teljesen leégett: a kár értékét 1,5 millió Koronára becsülték. A hivatalos megállapítás szerint a malom teljesen elpusztult, de a malomtól különálló, egyedülálló raktárhelyiségek sértetlenek maradtak. Áldozatul esett a tűzvésznek az árpa-, rozs- és tengerimalom, illetve a rizs-, köles- és borsóhántoló az összes nyersáruval, félgyártmánnyal és késztermékkel. A Duna bal partján lévő malomtelep csupán tíz hónapig üzemelt, míg a jobbparton lévő malom egész évben működésben volt. Bár a tűzvész valóban jelentős károkat okozott, 1910-ben sikerült újjáépíteni. Feltehetőleg az a tűzvész okozta azt, hogy a vállalat nyereségének töretlen emelkedésében a század első évtizedében törés állt be 1910-ben, korábbi nyereségét 1911-re azonban már ismét elérte:
- 1908: 352 176 K
- 1909: 377 065 K
- 1910: 421 586 K
- 1911: 57 274 K
- 1912: 560 096 K
A vállalat 1915. júliusában megvásárolta az 1909-ben újjáépített, 1910-ben részvénytársasággá válóHungária hengermalmot Karcagon, majd némi átalakítást és fejlesztést követően, augusztusban működésbe helyezték. Ezzel együtt került sor a fővárosi telephely bővítésére a IX. kerületben lévő Közvágóhíd utca 6. szám alatt lévő ingatlan megvásárlásával. 1916-ban a vállalat ugyancsak megvásárolta a Annau és Winkler cég által működtetett Első nagybecskereki Hengermalmot.
A gőzmalomban – akárcsak a többi malomban – 1910 után is többször pusztított tűzvész. 1916. március 21-én elpusztult a 120 méter hosszú, háromemeletes raktárépület és a benne lévő gépek, illetve árukészlet. A kár több százezer korona volt azon kívül, hogy a malomban dolgozó egyik katona a tűzvész során eltűnt. Katona azért tartózkodott a malom területén, mert 1916 elején az udvarban lévő raktárhelységet a katonaság lefoglalta lótakarmány előállítása céljából.
A malom egy része egy másik alkalommal is kis híján a tűz martalékává vált. 1923. január 5-én éjjel tűz keletkezett a harmadik emeleten lévő árpahántoló helyiségekben. A tüzet ezúttal azonban még a tűzoltók megérkezése előtt el tudták oltani: ezt az ún. Sprinkler-féle tűzoltókészülék tette lehetővé, ami automatikusan működésbe lépett a tűz hatására. A sajtó beszámolt róla, hogy ez volt a malom igazi szerencséje, de azt fenntartani olyan drága, hogy a fővárosban csupán kettő–három malom volt ilyennel felszerelve.
1926. március 8-án a vállalat magába olvasztotta az érdekeltségébe tartozó, 1900-tól a Szolnoki Hungária Gőzmalom Részvénytársaság tulajdonát képező. putnoki gőzmalmot. 1928-ban olyan leányvállalatokkal rendelkezett, mint a Nagybecskereki Hengermalom, illetve az „Asztag” terménykereskedelmi részvénytársaság Budapesten.
Az 1930-as évek elején botrány pattant ki a gőzmalom tevékenysége kapcsán. Letartóztatták a vállalat igazgatóját, miután felmerült a vád, hogy arra kötelezték a munkásokat, hogy romlott, állott lisztet új liszttel keverjenek össze. Az ügy még 1933-ban sem került lezárásra, ekkor már csalás bűntette nyomán kihallgatták a vállalatot 1920 óta elnöklő Klein Gyulát is. Minden bizonnyal ezzel van összefüggésben, hogy 1935-ben elnökváltás történt a vállalat élén.
Az 1940-es években a vállalat a karcagi és putnoki malomtelep mellett malommal rendelkezett Újvidéken is. Modern technológiájának és gyártási kapacitásának hála exportálni tudott Európába és a tengerentúlra is, többek között Ausztriába és Olaszországba lisztet és hántolt cikkeket. A második világháborúban elpusztult a búza-, rozs-, árpamalom, a borsó-, köles- és rozshántoló, s csak a pehelygyártó üzem és az erőmű maradt épségben. A ferencvárosi malom 1944 decemberében egy gyújtóbomba áldozata lett. A telepet 1945. január 16-án foglalta le az orosz hadsereg.
Az újjáépítésre 1948-ban került sor, 1949-ben az üzemet államosították. A malom épülete azonban fennmaradt: abban jelenleg is aktív gazdasági tevékenység folyik.
Felhasznált irodalom
Berza László (szerk.) 1973: Budapest Lexikon. Budapest, 450.
Elek György: Várostörténet ötvenkét tételben LXXVIV. Dr. Szentesi Tóth Kálmán IV. Karcagi Hírmondó. 2007. november 30. 5.
Földi Tamás 1960: Iratok a magyar nagyipar történetéhez 1945–1946-ban: az Iparügyi Minisztérium iratanyagából. Levéltári Közlemények (31) 205–262.
Klement Judit 2010: Gőzmalmok a Duna partján. Budapest.
Klement Judit 2012: Hazai vállalkozók a hőskorban. A Budapesti Gőzmalomipar vállalkozói a 19. század második felében. Budapest.
Nagy Magyar Compass 1893–1944.
Sajtóanyagok 1893–1944.