Egyesült tégla- és cementgyár r.-t.
Az Egyesült Cement- és Téglagyár Részvénytársaságot 1892-ben alapította meg a Magyar Általános Hitelbank. Az 1890-es években bekövetkező fellendülés eredményeként a vállalat további gyárakra tett szert, 1903-ban egy másik részvénytársaságot is magába olvasztott. Az 1910-es évek elején a vállalat részvételével történt meg az első olyan magyarországi cementgyár megépítése, amely a legmodernebb technikát alkalmazta az ipari eljárás során (földgáz égetése). Az első világháború, illetve a gazdasági válság azonban erőteljesen rányomta bélyegét a vállalat működésére, amely utóbbit már nem is élte túl, s 1932-ben egy másik részvénytársaság részévé vált.
A tégla, mint építkezési késztermék alapanyagát az agyag jelenti, amelyet a föld felső felületéről bányásztak. Az előbb vízzel gyúrt, majd sajtolt nyersanyagot égetéssel állították elő, amely során a nyers tégla elveszítette nedvességét és szilárd lett.
A téglagyártás a kiegyezést követő második-harmadik évtizedben, a második ipari forradalom hatására lendült fel. A kedvező gazdasági feltételek révén a magyar szék- és fővárosban, illetve nagyobb városokban jelentős építkezési folyamat indult meg. Az ipari forradalom kibontakozása révén téglagyárak épültek, hogy kielégítsék a mindinkább növekvő társadalmi igényt. Az 1890-es években sorra létrejövő téglagyárak és az őket felügyelő részvénytársaságok közül a Magyar Általános Hitelbank érdekeltségébe tartozó Egyesült Cement- és Téglagyár Részvénytársaságot 1892-ben alapították meg.
A vállalat a Weissenbacher-féle lábatlani cementgyár és a Holzspach A. és fiai téglagyár egyesítéséből jött létre. A Holtzspach és fiai céget Holtzspach András testvérével, Nándorral és sógorával, Weissenbacher Endrével vezette, s számos fontos építkezést végzett el a fővárosban. Így többek között részt vett az Ördögárok szabályozásában, a ferencvárosi teherpályaudvar kiállítás iparcsarnokának és a Ferencz József kaszárnya, sőt az új Parlament és Budai Vár megépítésében is.
A vállalat birtokában lévő lábatlani cementgyár története a XIX. század közepére nyúlik vissza. A cementgyár a kiegyezés által megteremtett kedvező gazdasági feltételek révén 1869-ben került megalapításra Plescha Mátyás elnökletével, a Raik u. Ziegelwerk A-H. által. Az eredetileg a víz alatt is, gyorsan kötő ún. románcement előállítására berendezett gyárat 1870-ben gróf Roon német hadügyminiszter vásárolta meg. Élére Wendland Károly került, akinek irányítása alatt kezdődött meg a beton egyik alapanyagaként ismert portland-cement gyártása. 1890-ben Weisenbacher vásárolta meg a gyárat, tőle került át a tulajdonjog 1892-ben a részvénytársaság kezébe.
1893-ban téglagyárral rendelkezett Budapest III. kerületében fekvő Szépvölgy-utca 15. szám alatt és az Üröm-utcában. 1894-ben megvásárolta a Bentum és társától a Nyerges-Újfalun és Dömösön lévő téglagyárakat.
Az első évtizedben végbement sikeres működésnek köszönhetően megkezdődött a részvénytársaság további terjeszkedése. 1903-ban magába olvasztotta a Magyar gőztégla-, czement- és gipszgyárak részvénytársaságot. Ekkor került a tulajdonába az említett vállalat birtokában lévő Guttmann -féle kőbányai téglagyár is a Gyömöri-út 77–78. szám alatt.
1912-ben született döntés arról, hogy az Egyesült Tégla- és Cementgyár Részvénytársaság Tordán akarja megépíteni az új cementgyárát, amely a kissármási földgázt kívánja hasznosítani. A gyár újdonságát az adta, hogy ez volt az első olyan vállalat Magyarországon, amely a cementet a földgázzal való égetés útján állította elő. E célból hozta létre a vállalat a Tordai Czementgyár, a Magyar Solvay művek Részvénytársasággal közösen az Első erdélyi földgázvezeték Részvénytársaságot. Az utóbbi jóvoltából épített 52 km hosszú gázvezeték a forrásoktól Tordára, a tordai cementgyárhoz vezetett. Az Egyesült tégla- és cementgyár Részvénytársaság a vezeték építését a Bernstein, Káldor és Belcsey céggel végeztette el. A gyár évi szükséglete a tervezet szerint 21–25 millió m3 földgáz volt, minek köszönhetően évi 7000–8000 vagon cement előállítására volt képes.
Az első világháborút megelőző évek, illetve a háború időszaka megnehezítette a vállalat nyereséges működtetését: az árfolyam mellett a nyereség is csökkenőben volt. Ez a mindinkább erősödő infláció mellett azzal indokolható, hogy az építkezéseket a háború időszakában leállították, így nem voltak megrendelői a vállalatnak sem.
A háború utáni kilábalás eredményeként az 1920-as évek második felében a vállalat jelentős eredményeket mutatott fel. Az évtized elején jelentős mértékben exportált téglát Ausztriába. Ennek oka az volt, hogy míg Ausztriában a nagyméretű tégla darabja 6 090 koronába, addig Magyarországon 3 200 koronába került. 1928-ban az évi gyártási képesség 12 ezer vagon cement volt.
Ez a fejlődés addig tartott, amíg a gazdasági válság éreztetni kezdte a hatását. Az 1930-as évek elején a válság következtében a vállalat működtetése veszteségessé vált, ez látszik a részvénytársaság nyereségének változásán is. Ennek eredményeként 1933. április 7-én a Salgó-Tarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság magába olvasztotta, így megszűnt létezni, mint önálló vállalat.
Források
Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága. Budapest, 1944, 257.
Magyar Pénzügyi Compass 1917–1932/1933.
Nagy Magyar Compass 1892–1916.
Sajtóanyagok 1892–1933.
Alapítás ideje: 1892
Megszűnés ideje: 1933
Alapítók: Magyar Általános Hitelbank
Meghatározó vezetők:
1892-1902 | budavári Dr. Országh Sándor |
1903-1918 | Szabó Jenő |
1919-1933 | Weisz Fülöp |
Főtevékenység: tégla- és cementgyártás
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Alapítás ideje: 1892
Alapítók: Magyar Általános Hitelbank
Meghatározó vezetők:
1892-1902 | budavári Dr. Országh Sándor |
1903-1918 | Szabó Jenő |
1919-1933 | Weisz Fülöp |
Főtevékenység: tégla- és cementgyártás
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Egyesült tégla- és cementgyár r.-t.
Az Egyesült Cement- és Téglagyár Részvénytársaságot 1892-ben alapította meg a Magyar Általános Hitelbank. Az 1890-es években bekövetkező fellendülés eredményeként a vállalat további gyárakra tett szert, 1903-ban egy másik részvénytársaságot is magába olvasztott. Az 1910-es évek elején a vállalat részvételével történt meg az első olyan magyarországi cementgyár megépítése, amely a legmodernebb technikát alkalmazta az ipari eljárás során (földgáz égetése). Az első világháború, illetve a gazdasági válság azonban erőteljesen rányomta bélyegét a vállalat működésére, amely utóbbit már nem is élte túl, s 1932-ben egy másik részvénytársaság részévé vált.
A tégla, mint építkezési késztermék alapanyagát az agyag jelenti, amelyet a föld felső felületéről bányásztak. Az előbb vízzel gyúrt, majd sajtolt nyersanyagot égetéssel állították elő, amely során a nyers tégla elveszítette nedvességét és szilárd lett.
A téglagyártás a kiegyezést követő második-harmadik évtizedben, a második ipari forradalom hatására lendült fel. A kedvező gazdasági feltételek révén a magyar szék- és fővárosban, illetve nagyobb városokban jelentős építkezési folyamat indult meg. Az ipari forradalom kibontakozása révén téglagyárak épültek, hogy kielégítsék a mindinkább növekvő társadalmi igényt. Az 1890-es években sorra létrejövő téglagyárak és az őket felügyelő részvénytársaságok közül a Magyar Általános Hitelbank érdekeltségébe tartozó Egyesült Cement- és Téglagyár Részvénytársaságot 1892-ben alapították meg.
A vállalat a Weissenbacher-féle lábatlani cementgyár és a Holzspach A. és fiai téglagyár egyesítéséből jött létre. A Holtzspach és fiai céget Holtzspach András testvérével, Nándorral és sógorával, Weissenbacher Endrével vezette, s számos fontos építkezést végzett el a fővárosban. Így többek között részt vett az Ördögárok szabályozásában, a ferencvárosi teherpályaudvar kiállítás iparcsarnokának és a Ferencz József kaszárnya, sőt az új Parlament és Budai Vár megépítésében is.
A vállalat birtokában lévő lábatlani cementgyár története a XIX. század közepére nyúlik vissza. A cementgyár a kiegyezés által megteremtett kedvező gazdasági feltételek révén 1869-ben került megalapításra Plescha Mátyás elnökletével, a Raik u. Ziegelwerk A-H. által. Az eredetileg a víz alatt is, gyorsan kötő ún. románcement előállítására berendezett gyárat 1870-ben gróf Roon német hadügyminiszter vásárolta meg. Élére Wendland Károly került, akinek irányítása alatt kezdődött meg a beton egyik alapanyagaként ismert portland-cement gyártása. 1890-ben Weisenbacher vásárolta meg a gyárat, tőle került át a tulajdonjog 1892-ben a részvénytársaság kezébe.
1893-ban téglagyárral rendelkezett Budapest III. kerületében fekvő Szépvölgy-utca 15. szám alatt és az Üröm-utcában. 1894-ben megvásárolta a Bentum és társától a Nyerges-Újfalun és Dömösön lévő téglagyárakat.
Az első évtizedben végbement sikeres működésnek köszönhetően megkezdődött a részvénytársaság további terjeszkedése. 1903-ban magába olvasztotta a Magyar gőztégla-, czement- és gipszgyárak részvénytársaságot. Ekkor került a tulajdonába az említett vállalat birtokában lévő Guttmann -féle kőbányai téglagyár is a Gyömöri-út 77–78. szám alatt.
1912-ben született döntés arról, hogy az Egyesült Tégla- és Cementgyár Részvénytársaság Tordán akarja megépíteni az új cementgyárát, amely a kissármási földgázt kívánja hasznosítani. A gyár újdonságát az adta, hogy ez volt az első olyan vállalat Magyarországon, amely a cementet a földgázzal való égetés útján állította elő. E célból hozta létre a vállalat a Tordai Czementgyár, a Magyar Solvay művek Részvénytársasággal közösen az Első erdélyi földgázvezeték Részvénytársaságot. Az utóbbi jóvoltából épített 52 km hosszú gázvezeték a forrásoktól Tordára, a tordai cementgyárhoz vezetett. Az Egyesült tégla- és cementgyár Részvénytársaság a vezeték építését a Bernstein, Káldor és Belcsey céggel végeztette el. A gyár évi szükséglete a tervezet szerint 21–25 millió m3 földgáz volt, minek köszönhetően évi 7000–8000 vagon cement előállítására volt képes.
Az első világháborút megelőző évek, illetve a háború időszaka megnehezítette a vállalat nyereséges működtetését: az árfolyam mellett a nyereség is csökkenőben volt. Ez a mindinkább erősödő infláció mellett azzal indokolható, hogy az építkezéseket a háború időszakában leállították, így nem voltak megrendelői a vállalatnak sem.
A háború utáni kilábalás eredményeként az 1920-as évek második felében a vállalat jelentős eredményeket mutatott fel. Az évtized elején jelentős mértékben exportált téglát Ausztriába. Ennek oka az volt, hogy míg Ausztriában a nagyméretű tégla darabja 6 090 koronába, addig Magyarországon 3 200 koronába került. 1928-ban az évi gyártási képesség 12 ezer vagon cement volt.
Ez a fejlődés addig tartott, amíg a gazdasági válság éreztetni kezdte a hatását. Az 1930-as évek elején a válság következtében a vállalat működtetése veszteségessé vált, ez látszik a részvénytársaság nyereségének változásán is. Ennek eredményeként 1933. április 7-én a Salgó-Tarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság magába olvasztotta, így megszűnt létezni, mint önálló vállalat.
Források
Jócsik Lajos: A Közép-Dunamedence közgazdasága. Budapest, 1944, 257.
Magyar Pénzügyi Compass 1917–1932/1933.
Nagy Magyar Compass 1892–1916.
Sajtóanyagok 1892–1933.