Egyesült izzólámpa és villamossági r.-t.
Az Egyesült Izzólámpa- és Villamossági Részvénytársaság 1896-ban került megalapításra. Híres gyártelepét 1900-ban Újpesten építették fel, ahol 1907-ben indult meg a széles népszerűségnek örvendő, volframszálas izzólámpa gyártása. Az 1910-es évek első felében zajló fejlesztések révén a részvénytársaság nagyvállalattá fejlődött, mely töretlen ütemű fejlődését az első világháború és a gazdasági világválság csak elhanyagolható mértékben befolyásolta. A részvénytársaság a második világháborút követő helyreállítási munkálatok után a szocializmus időszakában is megőrizte elismertségét.
Az 1896-ban alapított, eredetileg Egyesült Villamossági Részvénytársaság 1897-ben egyesült az 1888-ban alapított Elektromos Izzólámpa Részvénytársasággal. Ekkor nyerte el végleges nevét, az Egyesült Villamossági és Izzólámpa Részvénytársaság elnevezést. A fúzió annak tudható be, hogy a korábban az Egger-testvérek által vezetett Izzólámpa Részvénytársaság tőkeereje 1895-re kimerült, működését pedig a versenytársak megjelenése erőteljesen fenyegette. Az egyesülést követően, a tőkének és a fejlesztéseknek révén már csak egy megfelelő nagyságú terület hiányzott a valódi, akár napi 10 ezer darab izzólámpa előállítására képes üzem létrejöttéhez. E céltól vezérelve került sor 1900. január 28-án gróf Károlyi Sándor újpesti birtokán lévő ingatlanok megvásárlására, amely kiváló lehetőséget nyújtott a gyár felépítésére. részvénytársaság megvásárolta. Az egyesült részvénytársaság Újpesten centralizálta üzemeit, gyára ugyanitt, Váci út 5. szám alatt működött. A termeléshez szükséges gépi berendezések, valamint a csatornázás és a gyár vízellátásának, illetve a saját gázgyár létrehozásának köszönhetően 1901 végére a gyár teljes kapacitással működött.
A legfontosabb áttörést azonban egyértelműen Juszt Sándor és Henemann Ferenc találmányának megvásárlása jelentette. Nekik sikerült ugyanis – több évnyi kísérletezés után – először volframszálas izzólámpát előállítani, amely a szénszálas izzókhoz képest viszonylag magas élettartammal (800 óra) és fényerővel (7,8 lumen/W) rendelkezett. 1904 decemberében a részvénytársaság szerződést kötött a feltalálókkal, miszerint a volframlámpa gyártása és értékesítése kizárólag a részvénytársaság joga. A tömegtermelés 1907-ben indult meg. Az első világháború előtti években a részvénytársaság újabb találmányokat volt kénytelen megvásárolni, hogy lépést tudjon tartani az évről-évre újabb eredményekkel szolgáló izzólámpa gyártás terén. A spiralizálás és a gáztöltés alkalmazásával az 1910-es évek elejére a részvénytársaság gyára világszínvonalú nagyvállalattá fejlődött, s évi termelése elérte a 8 millió db izzólámpát (szemben a századfordulón előállított 2,3 millió darabbal). A hazai fogyasztás mellett az izzólámpákat értékesíteni tudta nem csak Európában (Franciaország, Nagy-Britannia, Spanyolország), de Japánban, Kanadában és Dél-Amerikában is; sőt saját gyára működött Ausztriában, Olaszországban, illetve Oroszországban. Ezidőtájt született meg a Tungsram márkanév, amelyet 1912 óta használt a vállalat. A nagyívű fejlődésnek köszönhetően a vállalat további részvénytársaságokat is alapított: ezek közé sorolhatjuk a Gyorstávíró Részvénytársaságot, a Nemzetközi Wolfram-lámpa Részvénytársaságot, a Budafoki Villamossági Részvénytársaságot, illetve a Clára losonczi villamossági Részvénytársaságot is.
Kiterjedt gyártási kapacitásának és népszerűségének hála az első világháború sem befolyásolta jelentősen a gyár termelését, exporttermékei ugyanis a háborúban szövetséges államokon kívül ellenséges országokhoz is eljutottak. Nehézséget a háborút követő néhány év (1918–1921) jelentett, ebben az időszakban ugyanis megcsappant az előállított izzólámpák száma, s csak 1921-re normalizálódott a korábbi értékre. Az első világháború után a részvénytársaság gyártási profilja kiegészült a már háborús években is gyártott elektroncsövek előállításával, amely az elektromos hálózat hiánya miatt a rádiózást volt hivatott szolgálni. 1917-ben a világon harmadikként az újpesti telepen történtek kísérletezések az elektroncsövek előállítására, amelyek sikeressége révén már az év végén megkezdődhetett a termelés. 1918-ban a budapesti Telefongyár katonai rádiókat épített a Tungsram által előállított elektroncsövekkel, amelyek az olasz fronton bevetésre is kerültek. Az 1920-as évek elején az egyre inkább elterjedő báriumcső-termékből a Tungsram egy saját verziót készített, amelynek termelése 1927-ben kezdődött el. Ennek köszönhetően 1930-ban 1,2 millió elektroncső került legyártásra. A részvénytársaság termékeinek népszerűségére utal, hogy az előállított elektroncsövek 75%-át exportálta a vállalat. A folyamatos fejlesztéseknek hála az 1930-as évekre elérhetővé vált, hogy széles körben is elterjedjen a rövidhullámú rádiózás. Érdemes továbbá megjegyezni, hogy az 1930-ban Bay Zoltán jóvoltából vált elérhetővé a kriptongázzal töltött izzólámpa szabadalmaztatása, illetve ezidőtájt a Tungsram kísérletezett a magyarországi televíziózás meghonosításának alapjaival is.
A háború utáni években a részvénytársaság megvette a Tokodi Üveggyár Részvénytársaság összes részvényeit, majd a gyárat üvegbura és villanykörte gyártására alakította át. Emellett azonban már ekkor számos érdekeltséggel rendelkezett: ezek közé tartozott a Gyorstelegraph Részvénytársaság, a Magyar üveggyári művek – Jnwald József Részvénytársaságot; a bécsi Glühlampenfabr. Watt. A-G. féle vállalatot, valamint a varsói Zirkon izzólámpagyárat is ide sorolhatjuk. A vállalat sikerességéről a részvénytársaság 1926 és 1943 közötti nyereségének és tőzsdeárfolyamának változása tanúskodik, amelyből kivehető az első világháborút követő, majd a gazdasági világválság utáni időszakban látható jelentős növekedés.
A második világháború idején a gyár jelentősen megsérült, a károkat fokozta, hogy a dolgozók egy része a háború áldozata lett vagy külföldre emigrált. A háborús károk helyreállítása után a vállalat változatlan névvel és változatlan részvénytársasági működési formával folytatta tevékenységét az államosítást követően is. Ez annak volt köszönhető, hogy tartani lehetett a vállalat külföldi részvényeseinek megtorló intézkedéseitől, illetve attól, hogy a Tungsram külföldi érdekeltségei az állami beavatkozás miatt végérvényesen elvesznek.
A vállalat 1989-ben az amerikai General Electric tulajdonába került, aki 2018-ban eladta azt egy magánszemélynek. A vállalat működésében a COVID-19 világjárvány és az azt követő gazdasági válság jelentős nehézségeket okoztak, miáltal a cég megmentése érdekében 2022-ben kormányzati beavatkozásra volt szükség.
Források
Magyar Pénzügyi Compass 1908–1929.
Kadlecovits Géza: Tungsram. Egy nagy múltú gyár szerepe a magyar műszaki életben. Természet Világa. 1987(118), 12. 487–492.
Koroknai Ákos: A Tungsram Rt. első évszázada. Honismeret 1996. 57–63.
Magyar Compass 1927–1943.
Sajtóanyagok 1888–1944.
Tóth Imre: 75 éves az Egyesült Izzó. Budapest. 1971, 9(12). 12–14.
Alapítás ideje: 1896. augusztus 1.
Megszűnés ideje nincs beállítva
Alapítók: Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, Niederösterreichische Escompte Gesellschaft, Egger testvérek
Meghatározó vezetők:
1908–1921 | Szabó Jenő |
1922–1932 | Fellner Henrik |
1932. | Krassny Miksa |
1933–1941 | Weisz Fülöp |
1942–1944 | Dr. Walko Lajos |
Főtevékenység: elektromos eszközök gyártása (izzólámpák, telefonok, elektromos jelzők, vasúti biztosító-berendezések)
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1908–1921 | Újpest Váci út 77. |
1922–1944 | Budapest V. Fürdő utca 5 |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Alapítás ideje: 1896. augusztus 1.
Alapítók: Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, Niederösterreichische Escompte Gesellschaft, Egger testvérek
Meghatározó vezetők:
1908–1921 | Szabó Jenő |
1922–1932 | Fellner Henrik |
1932. | Krassny Miksa |
1933–1941 | Weisz Fülöp |
1942–1944 | Dr. Walko Lajos |
Főtevékenység: elektromos eszközök gyártása (izzólámpák, telefonok, elektromos jelzők, vasúti biztosító-berendezések)
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1908–1921 | Újpest Váci út 77. |
1922–1944 | Budapest V. Fürdő utca 5 |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Egyesült izzólámpa és villamossági r.-t.
Az Egyesült Izzólámpa- és Villamossági Részvénytársaság 1896-ban került megalapításra. Híres gyártelepét 1900-ban Újpesten építették fel, ahol 1907-ben indult meg a széles népszerűségnek örvendő, volframszálas izzólámpa gyártása. Az 1910-es évek első felében zajló fejlesztések révén a részvénytársaság nagyvállalattá fejlődött, mely töretlen ütemű fejlődését az első világháború és a gazdasági világválság csak elhanyagolható mértékben befolyásolta. A részvénytársaság a második világháborút követő helyreállítási munkálatok után a szocializmus időszakában is megőrizte elismertségét.
Az 1896-ban alapított, eredetileg Egyesült Villamossági Részvénytársaság 1897-ben egyesült az 1888-ban alapított Elektromos Izzólámpa Részvénytársasággal. Ekkor nyerte el végleges nevét, az Egyesült Villamossági és Izzólámpa Részvénytársaság elnevezést. A fúzió annak tudható be, hogy a korábban az Egger-testvérek által vezetett Izzólámpa Részvénytársaság tőkeereje 1895-re kimerült, működését pedig a versenytársak megjelenése erőteljesen fenyegette. Az egyesülést követően, a tőkének és a fejlesztéseknek révén már csak egy megfelelő nagyságú terület hiányzott a valódi, akár napi 10 ezer darab izzólámpa előállítására képes üzem létrejöttéhez. E céltól vezérelve került sor 1900. január 28-án gróf Károlyi Sándor újpesti birtokán lévő ingatlanok megvásárlására, amely kiváló lehetőséget nyújtott a gyár felépítésére. részvénytársaság megvásárolta. Az egyesült részvénytársaság Újpesten centralizálta üzemeit, gyára ugyanitt, Váci út 5. szám alatt működött. A termeléshez szükséges gépi berendezések, valamint a csatornázás és a gyár vízellátásának, illetve a saját gázgyár létrehozásának köszönhetően 1901 végére a gyár teljes kapacitással működött.
A legfontosabb áttörést azonban egyértelműen Juszt Sándor és Henemann Ferenc találmányának megvásárlása jelentette. Nekik sikerült ugyanis – több évnyi kísérletezés után – először volframszálas izzólámpát előállítani, amely a szénszálas izzókhoz képest viszonylag magas élettartammal (800 óra) és fényerővel (7,8 lumen/W) rendelkezett. 1904 decemberében a részvénytársaság szerződést kötött a feltalálókkal, miszerint a volframlámpa gyártása és értékesítése kizárólag a részvénytársaság joga. A tömegtermelés 1907-ben indult meg. Az első világháború előtti években a részvénytársaság újabb találmányokat volt kénytelen megvásárolni, hogy lépést tudjon tartani az évről-évre újabb eredményekkel szolgáló izzólámpa gyártás terén. A spiralizálás és a gáztöltés alkalmazásával az 1910-es évek elejére a részvénytársaság gyára világszínvonalú nagyvállalattá fejlődött, s évi termelése elérte a 8 millió db izzólámpát (szemben a századfordulón előállított 2,3 millió darabbal). A hazai fogyasztás mellett az izzólámpákat értékesíteni tudta nem csak Európában (Franciaország, Nagy-Britannia, Spanyolország), de Japánban, Kanadában és Dél-Amerikában is; sőt saját gyára működött Ausztriában, Olaszországban, illetve Oroszországban. Ezidőtájt született meg a Tungsram márkanév, amelyet 1912 óta használt a vállalat. A nagyívű fejlődésnek köszönhetően a vállalat további részvénytársaságokat is alapított: ezek közé sorolhatjuk a Gyorstávíró Részvénytársaságot, a Nemzetközi Wolfram-lámpa Részvénytársaságot, a Budafoki Villamossági Részvénytársaságot, illetve a Clára losonczi villamossági Részvénytársaságot is.
Kiterjedt gyártási kapacitásának és népszerűségének hála az első világháború sem befolyásolta jelentősen a gyár termelését, exporttermékei ugyanis a háborúban szövetséges államokon kívül ellenséges országokhoz is eljutottak. Nehézséget a háborút követő néhány év (1918–1921) jelentett, ebben az időszakban ugyanis megcsappant az előállított izzólámpák száma, s csak 1921-re normalizálódott a korábbi értékre. Az első világháború után a részvénytársaság gyártási profilja kiegészült a már háborús években is gyártott elektroncsövek előállításával, amely az elektromos hálózat hiánya miatt a rádiózást volt hivatott szolgálni. 1917-ben a világon harmadikként az újpesti telepen történtek kísérletezések az elektroncsövek előállítására, amelyek sikeressége révén már az év végén megkezdődhetett a termelés. 1918-ban a budapesti Telefongyár katonai rádiókat épített a Tungsram által előállított elektroncsövekkel, amelyek az olasz fronton bevetésre is kerültek. Az 1920-as évek elején az egyre inkább elterjedő báriumcső-termékből a Tungsram egy saját verziót készített, amelynek termelése 1927-ben kezdődött el. Ennek köszönhetően 1930-ban 1,2 millió elektroncső került legyártásra. A részvénytársaság termékeinek népszerűségére utal, hogy az előállított elektroncsövek 75%-át exportálta a vállalat. A folyamatos fejlesztéseknek hála az 1930-as évekre elérhetővé vált, hogy széles körben is elterjedjen a rövidhullámú rádiózás. Érdemes továbbá megjegyezni, hogy az 1930-ban Bay Zoltán jóvoltából vált elérhetővé a kriptongázzal töltött izzólámpa szabadalmaztatása, illetve ezidőtájt a Tungsram kísérletezett a magyarországi televíziózás meghonosításának alapjaival is.
A háború utáni években a részvénytársaság megvette a Tokodi Üveggyár Részvénytársaság összes részvényeit, majd a gyárat üvegbura és villanykörte gyártására alakította át. Emellett azonban már ekkor számos érdekeltséggel rendelkezett: ezek közé tartozott a Gyorstelegraph Részvénytársaság, a Magyar üveggyári művek – Jnwald József Részvénytársaságot; a bécsi Glühlampenfabr. Watt. A-G. féle vállalatot, valamint a varsói Zirkon izzólámpagyárat is ide sorolhatjuk. A vállalat sikerességéről a részvénytársaság 1926 és 1943 közötti nyereségének és tőzsdeárfolyamának változása tanúskodik, amelyből kivehető az első világháborút követő, majd a gazdasági világválság utáni időszakban látható jelentős növekedés.
A második világháború idején a gyár jelentősen megsérült, a károkat fokozta, hogy a dolgozók egy része a háború áldozata lett vagy külföldre emigrált. A háborús károk helyreállítása után a vállalat változatlan névvel és változatlan részvénytársasági működési formával folytatta tevékenységét az államosítást követően is. Ez annak volt köszönhető, hogy tartani lehetett a vállalat külföldi részvényeseinek megtorló intézkedéseitől, illetve attól, hogy a Tungsram külföldi érdekeltségei az állami beavatkozás miatt végérvényesen elvesznek.
A vállalat 1989-ben az amerikai General Electric tulajdonába került, aki 2018-ban eladta azt egy magánszemélynek. A vállalat működésében a COVID-19 világjárvány és az azt követő gazdasági válság jelentős nehézségeket okoztak, miáltal a cég megmentése érdekében 2022-ben kormányzati beavatkozásra volt szükség.
Források
Magyar Pénzügyi Compass 1908–1929.
Kadlecovits Géza: Tungsram. Egy nagy múltú gyár szerepe a magyar műszaki életben. Természet Világa. 1987(118), 12. 487–492.
Koroknai Ákos: A Tungsram Rt. első évszázada. Honismeret 1996. 57–63.
Magyar Compass 1927–1943.
Sajtóanyagok 1888–1944.
Tóth Imre: 75 éves az Egyesült Izzó. Budapest. 1971, 9(12). 12–14.