Egyesült izzólámpa és villamossági r.-t.
A dualizmus kora
A kiegyezés után felgyorsult Magyarország iparosodása. Az Osztrák-Magyar Monarchia monetáris és vámuniója és a magyar kormány önálló hatásköre a belső gazdasági kérdésekben (pl. iparfejlesztési törvények 1882-től) kedvező előfeltételeket biztosított az ipar fejlődése számára. A magyar piachoz való hozzáférés biztosítása érdekében számos osztrák és cseh vállalat alapított fiókvállalatot Magyarországon, közöttük 1872-ben a bécsi Mechanische Werkstätte und Telegraphen-Bauanstalt B. Egger. Az alapító, Egger Béla Bernát (1838–1910) Óbudáról kivándorolt lakatos volt, aki a gyorsan fejlődő elektrotechnika alapjait különféle európai vállalatoknál való munkavállalás révén tanulta meg. 1882-ben Egger Béla a budapesti fióküzlettel együtt közkereseti társasággá alakította távíróműhelyét testvéreinek és Johann Kremenezkynek, az osztrák elektrotechnikai ipar egy másik úttörőjének a közreműködésével Erste österreichisch-ungarische Fabrik für elektrische Beleuchtung und Kraftübertragung, Egger, Kremenezky & Co. (Első Osztrák–Magyar Villamvilágítási és Erőátviteli Gyár Egger B. és Tsa) néven. A budapesti gyár Pintér József műszaki és Egger Gyula kereskedelmi igazgató vezetésével gyorsan fejlődött. Portfólióját távírda-felszerelés és -javítás mellett telefonok és telefonközpontok gyártásával és szerelésével, különféle elektrotechnikai cikkek, izzólámpák, majd vasúti biztosító berendezések gyártásával bővítette. A szűkké vált belvárosi telephely helyett a cégvezetés 1900-ban az akkor önálló, iparosodó Újpesten vásárolt építési telket, ahova 1901-ben áttelepítette a gyártást.
Az állami pályázatokon való részvételhez szükséges projekt-előfinanszírozás és a gyártásfejlesztés tőkebevonást tett szükségessé. Az Egger testvérek bécsi és budapesti gyárait a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a bécsi Niederösterreichische Esompte Gesellschaft részvételével Egyesült Villamossági Rt. néven részvénytársasággá alakították 1896-ban. Ezt tekintjük a Tungsram alapítási időpontjának. A bécsi vállalat 1899-ben Vereinigte Elektrizitäts AG (VEAG) néven önálló részvénytársasággá alakult. Portfólió-megosztási megállapodás született a két vállalat között: a VEAG az erősáramú iparra, az Egyesült Villamossági Rt. a gyengeáramú cikkekre és az izzólámpagyártásra specializálódott; kölcsönösen rendelkezésre bocsátották egymásnak találmányaikat, szabadalmaikat és részesedéssel bírtak egymás részvénytőkéjében.
A dinamikusan fejlődő magyar és birodalmi piacra tekintettel, valamint a balkáni államok hasonlóan gyors gazdasági fejlődésének reményében sikerült az Egyesült Villamossági Rt-nek az iparág vezető vállalataival licencszerződéseket kötni (pl. Western Electric Corporation, Chicago, telefonközpontok, 1899, Westinghouse Electric Company, London, vasúti biztosító berendezések, 1899). A vállalat a két fő német gyártó, az AEG és a Siemens által vezetett, a szénszálas izzólámpák piacát szabályozó első nemzetközi izzólámpakartell (1903-1914) alapító tagjává vált, a holland Philips-szel kb. azonos részesedéssel.
A Just Sándor és Hanaman Ferenc, a bécsi Műszaki Főiskola Kémiai Intézetének munkatársaitól megvásárolt volfrámszálas izzólámpa-szabadalom nem csupán e termékkel való piaci megjelenés elsőbbségét biztosította a vállalat számára, hanem lehetővé tette William J. Coolidge és Irving Langmuir (General Electric, GE) kulcsfontosságú szabadalmainak megvásárlását azok német használóin keresztül. Így a vállalat 1912-től húzott volfrámdróttal gyártotta lámpáit, majd 1913-ban elindította a gáztöltésű izzólámpák gyártását. Az izzólámpaüzletág növekvő jelentőségét hangsúlyozandó a vállalat nevét 1906-ban Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt-re változtatta (röviden Egyesült Izzó). 1909-ben jegyezték be a volfrám angol és német megfelelőjéből alkotott Tungsram márkanevet, mely a vállalat volfrámszálas izzólámpáinak, később más termékeinek is védjegyévé lett.
Az izzólámpákat már 1914 előtt világszerte exportálta a Tungsram. Eladási képviseletei kiépítésének megkezdése mellett megvásárolta első külföldi gyártóegységét is Milánóban. Az ekkoriban jövedelmezőbb mechanikai üzem (távíró, telefon, vasúti biztosító berendezések) elsősorban a hazai és a dél-európai piacra dolgozott. 1914-re a Tungsram a magyar gyengeáramú elektrotechnikai ipar legjelentősebb gyártójává vált.
Az első világháború
A hadseregszállítások (pl. kézigránát, gyújtóhüvely) magas profitot biztosítottak a Tungsram számára, mellyel a vállalat jól sáfárkodott: jelentős lépéseket tett a vertikális gyártási struktúra és a hazai, azaz a magyar és osztrák piacon a monopolpozíció kiépítése felé. Így megvásárolt két üveggyárat (1916 Magyar Üveggyári Művek Inwald József rt., Utekac és Újpest, 1921 Tokodi üveggyár rt.), 1917-ben felvásárolta egy régi konkurensét a Monarchia közös piacán, a bécsi Watt AG-t, valamint piacfelosztó megállapodást kötött másik jelentős hazai versenytársával, Johann Kremenezkyvel, akinek Bécsben és Budapesten volt izzólámpagyára. A Tungsram elővásárlási jogot is biztosított magának a budapesti gyárra, az 1913-ban alapított Magyar Wolframlámpagyár Kremenezky János Rt-re. A legfontosabb technológiai előrelépést az első rádiócsövek előállítása jelentette a hadsereg számára. Ezek gyártásának egyik kulcsát a vákuumtechnológia adta, ezért fordult számos izzólámpagyár ezen új terület felé.
A két világháború között
Az első világháború végén a Monarchia vám- és valutaközösségének felbomlása, a Magyar Királyság területének és ezzel fogyasztópiacának és nyersanyagkészleteinek jelentős csökkenése, az ország anyagi kimerülése, s a tőkebevonás megnehezült feltételei transzformációs válsághoz vezettek. A háborús veszteségek, a jelentős összegű külföldi tartozások, s a jóvátétel megnehezítették a belső tőkefelhalmozást, és szűk költségvetési korlátok közé szorították a közlekedési és kommunikációs infrastruktúra állami fejlesztését is. Az exportpiacokhoz való hozzáférést hátráltatta a külkapcsolatok átpolitizálódása és a világkereskedelem volumenének csökkenése. A Tungsram a magyar vállalatok azon kisebb csoportjához tartozott, mely sikeresen reagált a megváltozott piaci körülményekre: A Philips és a német Osram/Telefunken mögött a kontinentális Európa harmadik legnagyobb izzólámpa- és rádiócsőgyártó vállalatává nőtte ki magát. A siker fő elemei (1) a termelés specializációja és a két kulcstermék, az izzólámpa és a rádiócső terén teljes vertikális gyártási és értékesítési lánc felépítése, (2) az önálló kutatólaboratórium és (3) a nemzetközi hálózatépítés voltak.
Az új vezérigazgató, az izzólámparészleg korábbi vezetője, Aschner Lipót (1921-1944) egyik első, nagy jelentőségű döntése volt az önálló kutatólaboratórium létrehozatala. Pfeifer Ignác, aki 1912−1921 között a Műegyetem kémia professzora volt, kiváló tudósokból, mérnökökből és technikusokból álló csapatot épített fel. A laboratórium élére 1936−1937-től Bay Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem elméleti fizika professzora (1932-1936) került, aki 1938−1948 között a Műegyetem atomfizika professzoraként is dolgozott. Az első világháború alatti elszigetelődésből fakadó technológiai elmaradás gyors felszámolásának kulcsát az önálló kutatás mellett a licenciaszerződések jelentették. A Tungsram az elektrotechnikai ipar vezető vállalataival (GE, az IT&T, a Philips és az Osram/Telefunken) kötött ill. újított meg licencszerződéseket, valamint e vállalatok mind kb. 10 %-kal részesedtek a vállalat tőkéjében. A GE közvetítésével a Tungsram 1933-ban licencszerződést kötött a vezető amerikai rádiógyártóval, a Radio Corporation of Americaval (RCA). E kapcsolatok hozzájárultak a nemzetközi összehasonlításban kis létszámú Tungsram-labor sikeres működéséhez, lehetővé téve egyes fejlesztési eljárások lerövidítését és a források koncentrálását. A Tungsram kutatólaboratóriumának legfontosabb eredményei közé tartozott az ún. nagykristályos volframszál, amely növelte az izzószál ellenállóképességét, az energiát hatékonyabban használó, dekorációs célra is kiváló kriptontöltésű izzólámpa, a kriptongáz gazdaságos kinyerése a levegőből, valamint számos eljárás, mely javította a rádiócsövek minőségét.
1925-ben a Tungsram átadta vasúti biztosítóberendezés-gyártó profilját az érdekkörébe került Telefongyárnak. 1928-ban az időközben az IT&T érdekkörébe került licencadó Western Electric Co. nyomására távíró- és telefon üzletágát Standard Villamossági Rt. néven önálló vállalattá alakította, melyben 1934-ig 49% részesedést tartott meg. 1931-ben a Tungsram felvásárolta régi versenytársa, Johann Kremenezky bécsi és budapesti gyárát. Ezzel Magyarország egyetlen izzólámpagyártójává vált, rádiócsőgyártását pedig egy elismert rádiócső- és készülékgyártó tapasztalataival, márkaneveivel (pl. Orion) és eladási hálózatával erősítette. A kriptontöltésű izzólámpák gyártásához a Tungsram 1936-1937-ben kriptongyárat épített Ajkán, nagy kapacitású szénerőművel. A különösen a világgazdasági válság idején felerősödő kereskedelmi protekcionizmus kivédésére fontosabb fogyasztópiacain izzólámpa- és rádiócsőgyárakat (összeszerelő üzemek) létesített.
Az 1924-ben megszerveződött, a GE vezetése alatt álló új nemzetközi izzólámpakartellben a Tungsram részt tudott venni azoknak a szabályoknak a megalkotásában, amelyek a piac megdolgozására pl. (piacfelosztás, árak, kedvezmények), az új termékek forgalomba hozatalára és a szabadalmakhoz való hozzáférésre vonatkoztak. Hasonló előnyök reményében vált a Tungsram 1934/1936-ban egy rádiócsőkartell tagjává, mely a világpiacnak a kartell hatálya alá tartozó területét 88:12 arányban osztotta fel egyrészt a Philips és a Telefunken, másrészt a Tungsram között.
1937-ben mérlegfőösszeg és árfolyamérték alapján a Tungsram helye a tőzsdén jegyzett magyar vállalatok rangsorában már 5. ill. 4. volt, tekintettel a vállalat dinamikus növekedésére, s arra, hogy a magyar ipari export legmegbízhatóbb, konvertibilis valutát hozó cikkei közé tartozott az izzólámpa és a rádiócső (ill. készülék). A világháború előestéjén a Tungsram konszern termelése 90 %-át exportálta, 18 országban rendelkezett önálló eladási képviselettel, 9 európai országban voltak gyártóegységei, s a világ izzólámpa-termelésének kb. 5%-át adta. Központi gyártelepe Újpest egyik legfontosabb ipari munkaadója volt.
A második világháború és az átmenet ideje
Magyarország német megszállásáig a Tungsram exportja hozzájárult az ország konvertibilis valutával való ellátásához. Bay Zoltán vezetésével a Tungsram kutatóban kifejlesztett radartechnológia segítségével készültek el az ország első radarberendezései a Tungsram egykori telefon-, távíró és rádiórészlegéből alakult Standard Villamossági Rt-ben 1943-1944-ben. A német megszállás napján Aschner Lipótot deportálták. A Tungsram megkezdte a felkészülést a német hadsereg rádiócsővel való ellátására. Az új vezérigazgatók, Bay Zoltán professzor és gróf Jankovich Dénes vezetése alatt a Tungsram elkerülte gyártókapacitásának Németországba való kitelepítését, s munkatársai és gépei jelentős részét megmentette a nyilasok pusztításaitól.
A háborút a Tungsram újpesti központja bombatámadás nélkül vészelte át. 1945 tavaszán azonban a szovjet hadsereg leszerelte a gyárat. Ezt a kb. 12 millió USD értékű anyagi veszteséget soha nem számították be a jóvátételbe. A vállalat több mint 500 alkalmazottja lett a háború áldozata. A Tungsram kelet-európai gyárait államosították.
1946. február 6-án a Bay Zoltán vezette laboratórium munkatársai sikerrel küldtek radarjeleket a Holdra és fogták fel azok visszhangját, alig három héttel az amerikai haditengerészet hasonló sikere után. A Holdradar-kísérlet kulcsfontosságú szerepet játszott egy új tudományág, a radarcsillagászat születésében. 1947-ben sikerült megújítani a Tungsram licencszerződését a GE-vel. Magyarország fokozatos integrációja a szovjet érdekszférába és a tervutasításos gazdálkodás bevezetése miatt azonban a licencszerződést a Magyar Nemzeti Bank nem írta alá, ellehetetlenítve a vállalat gyors felzárkózását a háború idején felgyorsult technológiai fejlődéshez. A vezérigazgatók külföldre menekülése után a Tungsramot és az érdekkörébe tartozó vállalatokat államosították, bár a Tungsram formálisan részvénytársaság maradt.
1949-1989
1957-ben a Tungsram visszakapta önálló exportjogát és elindította nyugat-európai értékesítési hálózatának újjáépítését. Dienes Béla vezérigazgató idején (1962-1982) a Tungsram ismét a világ vezető fényforrásgyártói közé emelkedett, így a 80-as évek elején a világ fényforrástermelésének (izzólámpák, halogén- és kisülőlámpák, fénycsövek) 3,5 – 4 %-át adta. Fényforrásexportja több mint 50%-a USD-relációban került értékesítésre. A vállalat új gyártási ágakat is kiépített. A gépgyártás gyors fejlődését a leszerelt újpesti gyár gépei pótlásának szükségessége kényszerítette ki, majd az erőteljes villamosítási és iparosítási programot végrehajtó KGST-országok piaca nyújtott páratlan növekedési lehetőséget. 1963-tól a Tungsram gyöngyösi gyára lett a hazai félvezetőeszköz tömeggyártás bázisa, ahol diódákat, tranzisztorokat, majd integrált áramköröket állítottak elő. Az 1980-as évek elejére azonban a Tungsram – Magyarország egészéhez hasonlóan –súlyos válságba került. A tőkés export bővítését szolgáló beruházási hitelek kamatai, a szervezeti korszerűtlenségből fakadó költségek, az olajválság hatására átrendeződő piaci viszonyok és csökkenő árak miatt súlyosan eladósodott, melyből a Demeter Károly vezérigazgató idején (1983-1985) megindult szervezeti korszerűsítés ellenére sem tudott kilábalni. 1989 decemberében a már valódi részvénytársasággá alakított, 1984 óta Tungsram rt. néven működő vállalatban, melyben a Girozentrale vezette nyugat-európai bankkonzorcium 1989 áprilisa óta 49,65% részesedéssel bírt, többségi részesedést szerzett a General Electric.
A rendszerváltás után
A Tungsram átszervezése, információs rendszerének és gyártástechnológiájának modernizálása (pl. halogén autólámpák és kompakt fénycsövek gyártása) után hamarosan a GE Lighting (GEL) európai központjává vált. A világítástechnika újabb korszakváltása, a LED-technológia térhódítása hatására a GEL vezetői kivásárlást hagyott jóvá, melynek értelmében 2018. április 3-ától a Tungsram Group átvette a GEL európai, közel-keleti, afrikai és törökországi fényforrás üzletét és a GE globális autólámpaüzletágát. Az ismét magyarországi székhelyű vállalat Jörg Bauer vezetésével a világítástechnika határterületeire (pl. komplett világítástechnikai rendszerek, intelligens városok, vertikális farmok) kívánt betörni, technológiai ismereteit, gyártási képességeit új területeken alkalmazni (pl. a volfrámhuzal gyógyászati és egyéb célú felhasználása). A COVID, majd az energiaválság és az ukrajnai háború azonban megtörte az átalakulást. 2022 májusában a Tungsram csődöt jelentett, jelenleg felszámolása folyik.
Források
* A Tungsram Gyártörténeti Gyűjtemény beszállításra került a Magyar Nemzeti Levéltárba (központi jelzet XXIX-F-378), anyaga rendezés alatt áll.
Bay Zoltán, Az élet erősebb. Csokonai, Debrecen/Budapest, 1990.
Hidvégi Mária, Anschluss an den Weltmarkt. Ungarns elektrotechnische Leitunternehmen 1867-1949. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 2016.
Hidvégi Mária, Hálózat, hierarchia, nemzetközi piaci integráció: a Tungsram részvétele nemzetközi kartellekben, in: György Kövér, Ágnes Pogány and Boglárka Weisz (eds.), Hálózat és Hierarchia. Magyar Gazdaságtörténeti Évkönyv 2020, Hajnal István Alapítvány/ MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2020, 389-410. http://real.mtak.hu/118302/1/Gazd_t%C3%B6rt_2020_K%C3%96NYV_2020_10_15_online.pdf
Koroknai Ákos (szerk.), A Tungsram Rt. története 1896-1996. Aschner Lipót Alapítvány, Budapest, 2004. https://mek.oszk.hu/08700/08736/08736.pdf
Kövér György, Ötven óriás. Iparvállalati toplisták Magyarországon a 20. század első felében. Múltunk 12 (2000) 3, 86–122.
Prokob Tibor – Berkovics Gábor: Radarfejlesztések Magyarországon a második világháború alatt a Haditechnikai Intézet irányításával, https://haditechnikaiintezet.hu/prokob-tibor-berkovics-gabor-radarfejlesztesek-magyarorszagon-masodik-vilaghaboru-alatt
Vajda Endre (főszerk.), A magyar híradástechnika évszázada. Híradástechnikai Tudományos Egyesület/MTESZ, Budapest, [1981].
Alapítás ideje: 1896. augusztus 1.
Megszűnés ideje nincs beállítva
Alapítók: Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, Niederösterreichische Escompte Gesellschaft, Egger testvérek
Meghatározó vezetők:
1908–1921 | Szabó Jenő |
1922–1932 | Fellner Henrik |
1932. | Krassny Miksa |
1933–1941 | Weisz Fülöp |
1942–1944 | Dr. Walko Lajos |
Főtevékenység: elektromos eszközök gyártása (izzólámpák, telefonok, elektromos jelzők, vasúti biztosító-berendezések)
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1908–1921 | Újpest Váci út 77. |
1922–1944 | Budapest V. Fürdő utca 5 |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Hidvégi Mária
Alapítás ideje: 1896. augusztus 1.
Alapítók: Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, Niederösterreichische Escompte Gesellschaft, Egger testvérek
Meghatározó vezetők:
1908–1921 | Szabó Jenő |
1922–1932 | Fellner Henrik |
1932. | Krassny Miksa |
1933–1941 | Weisz Fülöp |
1942–1944 | Dr. Walko Lajos |
Főtevékenység: elektromos eszközök gyártása (izzólámpák, telefonok, elektromos jelzők, vasúti biztosító-berendezések)
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1908–1921 | Újpest Váci út 77. |
1922–1944 | Budapest V. Fürdő utca 5 |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Hidvégi Mária
Egyesült izzólámpa és villamossági r.-t.
A dualizmus kora
A kiegyezés után felgyorsult Magyarország iparosodása. Az Osztrák-Magyar Monarchia monetáris és vámuniója és a magyar kormány önálló hatásköre a belső gazdasági kérdésekben (pl. iparfejlesztési törvények 1882-től) kedvező előfeltételeket biztosított az ipar fejlődése számára. A magyar piachoz való hozzáférés biztosítása érdekében számos osztrák és cseh vállalat alapított fiókvállalatot Magyarországon, közöttük 1872-ben a bécsi Mechanische Werkstätte und Telegraphen-Bauanstalt B. Egger. Az alapító, Egger Béla Bernát (1838–1910) Óbudáról kivándorolt lakatos volt, aki a gyorsan fejlődő elektrotechnika alapjait különféle európai vállalatoknál való munkavállalás révén tanulta meg. 1882-ben Egger Béla a budapesti fióküzlettel együtt közkereseti társasággá alakította távíróműhelyét testvéreinek és Johann Kremenezkynek, az osztrák elektrotechnikai ipar egy másik úttörőjének a közreműködésével Erste österreichisch-ungarische Fabrik für elektrische Beleuchtung und Kraftübertragung, Egger, Kremenezky & Co. (Első Osztrák–Magyar Villamvilágítási és Erőátviteli Gyár Egger B. és Tsa) néven. A budapesti gyár Pintér József műszaki és Egger Gyula kereskedelmi igazgató vezetésével gyorsan fejlődött. Portfólióját távírda-felszerelés és -javítás mellett telefonok és telefonközpontok gyártásával és szerelésével, különféle elektrotechnikai cikkek, izzólámpák, majd vasúti biztosító berendezések gyártásával bővítette. A szűkké vált belvárosi telephely helyett a cégvezetés 1900-ban az akkor önálló, iparosodó Újpesten vásárolt építési telket, ahova 1901-ben áttelepítette a gyártást.
Az állami pályázatokon való részvételhez szükséges projekt-előfinanszírozás és a gyártásfejlesztés tőkebevonást tett szükségessé. Az Egger testvérek bécsi és budapesti gyárait a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a bécsi Niederösterreichische Esompte Gesellschaft részvételével Egyesült Villamossági Rt. néven részvénytársasággá alakították 1896-ban. Ezt tekintjük a Tungsram alapítási időpontjának. A bécsi vállalat 1899-ben Vereinigte Elektrizitäts AG (VEAG) néven önálló részvénytársasággá alakult. Portfólió-megosztási megállapodás született a két vállalat között: a VEAG az erősáramú iparra, az Egyesült Villamossági Rt. a gyengeáramú cikkekre és az izzólámpagyártásra specializálódott; kölcsönösen rendelkezésre bocsátották egymásnak találmányaikat, szabadalmaikat és részesedéssel bírtak egymás részvénytőkéjében.
A dinamikusan fejlődő magyar és birodalmi piacra tekintettel, valamint a balkáni államok hasonlóan gyors gazdasági fejlődésének reményében sikerült az Egyesült Villamossági Rt-nek az iparág vezető vállalataival licencszerződéseket kötni (pl. Western Electric Corporation, Chicago, telefonközpontok, 1899, Westinghouse Electric Company, London, vasúti biztosító berendezések, 1899). A vállalat a két fő német gyártó, az AEG és a Siemens által vezetett, a szénszálas izzólámpák piacát szabályozó első nemzetközi izzólámpakartell (1903-1914) alapító tagjává vált, a holland Philips-szel kb. azonos részesedéssel.
A Just Sándor és Hanaman Ferenc, a bécsi Műszaki Főiskola Kémiai Intézetének munkatársaitól megvásárolt volfrámszálas izzólámpa-szabadalom nem csupán e termékkel való piaci megjelenés elsőbbségét biztosította a vállalat számára, hanem lehetővé tette William J. Coolidge és Irving Langmuir (General Electric, GE) kulcsfontosságú szabadalmainak megvásárlását azok német használóin keresztül. Így a vállalat 1912-től húzott volfrámdróttal gyártotta lámpáit, majd 1913-ban elindította a gáztöltésű izzólámpák gyártását. Az izzólámpaüzletág növekvő jelentőségét hangsúlyozandó a vállalat nevét 1906-ban Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt-re változtatta (röviden Egyesült Izzó). 1909-ben jegyezték be a volfrám angol és német megfelelőjéből alkotott Tungsram márkanevet, mely a vállalat volfrámszálas izzólámpáinak, később más termékeinek is védjegyévé lett.
Az izzólámpákat már 1914 előtt világszerte exportálta a Tungsram. Eladási képviseletei kiépítésének megkezdése mellett megvásárolta első külföldi gyártóegységét is Milánóban. Az ekkoriban jövedelmezőbb mechanikai üzem (távíró, telefon, vasúti biztosító berendezések) elsősorban a hazai és a dél-európai piacra dolgozott. 1914-re a Tungsram a magyar gyengeáramú elektrotechnikai ipar legjelentősebb gyártójává vált.
Az első világháború
A hadseregszállítások (pl. kézigránát, gyújtóhüvely) magas profitot biztosítottak a Tungsram számára, mellyel a vállalat jól sáfárkodott: jelentős lépéseket tett a vertikális gyártási struktúra és a hazai, azaz a magyar és osztrák piacon a monopolpozíció kiépítése felé. Így megvásárolt két üveggyárat (1916 Magyar Üveggyári Művek Inwald József rt., Utekac és Újpest, 1921 Tokodi üveggyár rt.), 1917-ben felvásárolta egy régi konkurensét a Monarchia közös piacán, a bécsi Watt AG-t, valamint piacfelosztó megállapodást kötött másik jelentős hazai versenytársával, Johann Kremenezkyvel, akinek Bécsben és Budapesten volt izzólámpagyára. A Tungsram elővásárlási jogot is biztosított magának a budapesti gyárra, az 1913-ban alapított Magyar Wolframlámpagyár Kremenezky János Rt-re. A legfontosabb technológiai előrelépést az első rádiócsövek előállítása jelentette a hadsereg számára. Ezek gyártásának egyik kulcsát a vákuumtechnológia adta, ezért fordult számos izzólámpagyár ezen új terület felé.
A két világháború között
Az első világháború végén a Monarchia vám- és valutaközösségének felbomlása, a Magyar Királyság területének és ezzel fogyasztópiacának és nyersanyagkészleteinek jelentős csökkenése, az ország anyagi kimerülése, s a tőkebevonás megnehezült feltételei transzformációs válsághoz vezettek. A háborús veszteségek, a jelentős összegű külföldi tartozások, s a jóvátétel megnehezítették a belső tőkefelhalmozást, és szűk költségvetési korlátok közé szorították a közlekedési és kommunikációs infrastruktúra állami fejlesztését is. Az exportpiacokhoz való hozzáférést hátráltatta a külkapcsolatok átpolitizálódása és a világkereskedelem volumenének csökkenése. A Tungsram a magyar vállalatok azon kisebb csoportjához tartozott, mely sikeresen reagált a megváltozott piaci körülményekre: A Philips és a német Osram/Telefunken mögött a kontinentális Európa harmadik legnagyobb izzólámpa- és rádiócsőgyártó vállalatává nőtte ki magát. A siker fő elemei (1) a termelés specializációja és a két kulcstermék, az izzólámpa és a rádiócső terén teljes vertikális gyártási és értékesítési lánc felépítése, (2) az önálló kutatólaboratórium és (3) a nemzetközi hálózatépítés voltak.
Az új vezérigazgató, az izzólámparészleg korábbi vezetője, Aschner Lipót (1921-1944) egyik első, nagy jelentőségű döntése volt az önálló kutatólaboratórium létrehozatala. Pfeifer Ignác, aki 1912−1921 között a Műegyetem kémia professzora volt, kiváló tudósokból, mérnökökből és technikusokból álló csapatot épített fel. A laboratórium élére 1936−1937-től Bay Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem elméleti fizika professzora (1932-1936) került, aki 1938−1948 között a Műegyetem atomfizika professzoraként is dolgozott. Az első világháború alatti elszigetelődésből fakadó technológiai elmaradás gyors felszámolásának kulcsát az önálló kutatás mellett a licenciaszerződések jelentették. A Tungsram az elektrotechnikai ipar vezető vállalataival (GE, az IT&T, a Philips és az Osram/Telefunken) kötött ill. újított meg licencszerződéseket, valamint e vállalatok mind kb. 10 %-kal részesedtek a vállalat tőkéjében. A GE közvetítésével a Tungsram 1933-ban licencszerződést kötött a vezető amerikai rádiógyártóval, a Radio Corporation of Americaval (RCA). E kapcsolatok hozzájárultak a nemzetközi összehasonlításban kis létszámú Tungsram-labor sikeres működéséhez, lehetővé téve egyes fejlesztési eljárások lerövidítését és a források koncentrálását. A Tungsram kutatólaboratóriumának legfontosabb eredményei közé tartozott az ún. nagykristályos volframszál, amely növelte az izzószál ellenállóképességét, az energiát hatékonyabban használó, dekorációs célra is kiváló kriptontöltésű izzólámpa, a kriptongáz gazdaságos kinyerése a levegőből, valamint számos eljárás, mely javította a rádiócsövek minőségét.
1925-ben a Tungsram átadta vasúti biztosítóberendezés-gyártó profilját az érdekkörébe került Telefongyárnak. 1928-ban az időközben az IT&T érdekkörébe került licencadó Western Electric Co. nyomására távíró- és telefon üzletágát Standard Villamossági Rt. néven önálló vállalattá alakította, melyben 1934-ig 49% részesedést tartott meg. 1931-ben a Tungsram felvásárolta régi versenytársa, Johann Kremenezky bécsi és budapesti gyárát. Ezzel Magyarország egyetlen izzólámpagyártójává vált, rádiócsőgyártását pedig egy elismert rádiócső- és készülékgyártó tapasztalataival, márkaneveivel (pl. Orion) és eladási hálózatával erősítette. A kriptontöltésű izzólámpák gyártásához a Tungsram 1936-1937-ben kriptongyárat épített Ajkán, nagy kapacitású szénerőművel. A különösen a világgazdasági válság idején felerősödő kereskedelmi protekcionizmus kivédésére fontosabb fogyasztópiacain izzólámpa- és rádiócsőgyárakat (összeszerelő üzemek) létesített.
Az 1924-ben megszerveződött, a GE vezetése alatt álló új nemzetközi izzólámpakartellben a Tungsram részt tudott venni azoknak a szabályoknak a megalkotásában, amelyek a piac megdolgozására pl. (piacfelosztás, árak, kedvezmények), az új termékek forgalomba hozatalára és a szabadalmakhoz való hozzáférésre vonatkoztak. Hasonló előnyök reményében vált a Tungsram 1934/1936-ban egy rádiócsőkartell tagjává, mely a világpiacnak a kartell hatálya alá tartozó területét 88:12 arányban osztotta fel egyrészt a Philips és a Telefunken, másrészt a Tungsram között.
1937-ben mérlegfőösszeg és árfolyamérték alapján a Tungsram helye a tőzsdén jegyzett magyar vállalatok rangsorában már 5. ill. 4. volt, tekintettel a vállalat dinamikus növekedésére, s arra, hogy a magyar ipari export legmegbízhatóbb, konvertibilis valutát hozó cikkei közé tartozott az izzólámpa és a rádiócső (ill. készülék). A világháború előestéjén a Tungsram konszern termelése 90 %-át exportálta, 18 országban rendelkezett önálló eladási képviselettel, 9 európai országban voltak gyártóegységei, s a világ izzólámpa-termelésének kb. 5%-át adta. Központi gyártelepe Újpest egyik legfontosabb ipari munkaadója volt.
A második világháború és az átmenet ideje
Magyarország német megszállásáig a Tungsram exportja hozzájárult az ország konvertibilis valutával való ellátásához. Bay Zoltán vezetésével a Tungsram kutatóban kifejlesztett radartechnológia segítségével készültek el az ország első radarberendezései a Tungsram egykori telefon-, távíró és rádiórészlegéből alakult Standard Villamossági Rt-ben 1943-1944-ben. A német megszállás napján Aschner Lipótot deportálták. A Tungsram megkezdte a felkészülést a német hadsereg rádiócsővel való ellátására. Az új vezérigazgatók, Bay Zoltán professzor és gróf Jankovich Dénes vezetése alatt a Tungsram elkerülte gyártókapacitásának Németországba való kitelepítését, s munkatársai és gépei jelentős részét megmentette a nyilasok pusztításaitól.
A háborút a Tungsram újpesti központja bombatámadás nélkül vészelte át. 1945 tavaszán azonban a szovjet hadsereg leszerelte a gyárat. Ezt a kb. 12 millió USD értékű anyagi veszteséget soha nem számították be a jóvátételbe. A vállalat több mint 500 alkalmazottja lett a háború áldozata. A Tungsram kelet-európai gyárait államosították.
1946. február 6-án a Bay Zoltán vezette laboratórium munkatársai sikerrel küldtek radarjeleket a Holdra és fogták fel azok visszhangját, alig három héttel az amerikai haditengerészet hasonló sikere után. A Holdradar-kísérlet kulcsfontosságú szerepet játszott egy új tudományág, a radarcsillagászat születésében. 1947-ben sikerült megújítani a Tungsram licencszerződését a GE-vel. Magyarország fokozatos integrációja a szovjet érdekszférába és a tervutasításos gazdálkodás bevezetése miatt azonban a licencszerződést a Magyar Nemzeti Bank nem írta alá, ellehetetlenítve a vállalat gyors felzárkózását a háború idején felgyorsult technológiai fejlődéshez. A vezérigazgatók külföldre menekülése után a Tungsramot és az érdekkörébe tartozó vállalatokat államosították, bár a Tungsram formálisan részvénytársaság maradt.
1949-1989
1957-ben a Tungsram visszakapta önálló exportjogát és elindította nyugat-európai értékesítési hálózatának újjáépítését. Dienes Béla vezérigazgató idején (1962-1982) a Tungsram ismét a világ vezető fényforrásgyártói közé emelkedett, így a 80-as évek elején a világ fényforrástermelésének (izzólámpák, halogén- és kisülőlámpák, fénycsövek) 3,5 – 4 %-át adta. Fényforrásexportja több mint 50%-a USD-relációban került értékesítésre. A vállalat új gyártási ágakat is kiépített. A gépgyártás gyors fejlődését a leszerelt újpesti gyár gépei pótlásának szükségessége kényszerítette ki, majd az erőteljes villamosítási és iparosítási programot végrehajtó KGST-országok piaca nyújtott páratlan növekedési lehetőséget. 1963-tól a Tungsram gyöngyösi gyára lett a hazai félvezetőeszköz tömeggyártás bázisa, ahol diódákat, tranzisztorokat, majd integrált áramköröket állítottak elő. Az 1980-as évek elejére azonban a Tungsram – Magyarország egészéhez hasonlóan –súlyos válságba került. A tőkés export bővítését szolgáló beruházási hitelek kamatai, a szervezeti korszerűtlenségből fakadó költségek, az olajválság hatására átrendeződő piaci viszonyok és csökkenő árak miatt súlyosan eladósodott, melyből a Demeter Károly vezérigazgató idején (1983-1985) megindult szervezeti korszerűsítés ellenére sem tudott kilábalni. 1989 decemberében a már valódi részvénytársasággá alakított, 1984 óta Tungsram rt. néven működő vállalatban, melyben a Girozentrale vezette nyugat-európai bankkonzorcium 1989 áprilisa óta 49,65% részesedéssel bírt, többségi részesedést szerzett a General Electric.
A rendszerváltás után
A Tungsram átszervezése, információs rendszerének és gyártástechnológiájának modernizálása (pl. halogén autólámpák és kompakt fénycsövek gyártása) után hamarosan a GE Lighting (GEL) európai központjává vált. A világítástechnika újabb korszakváltása, a LED-technológia térhódítása hatására a GEL vezetői kivásárlást hagyott jóvá, melynek értelmében 2018. április 3-ától a Tungsram Group átvette a GEL európai, közel-keleti, afrikai és törökországi fényforrás üzletét és a GE globális autólámpaüzletágát. Az ismét magyarországi székhelyű vállalat Jörg Bauer vezetésével a világítástechnika határterületeire (pl. komplett világítástechnikai rendszerek, intelligens városok, vertikális farmok) kívánt betörni, technológiai ismereteit, gyártási képességeit új területeken alkalmazni (pl. a volfrámhuzal gyógyászati és egyéb célú felhasználása). A COVID, majd az energiaválság és az ukrajnai háború azonban megtörte az átalakulást. 2022 májusában a Tungsram csődöt jelentett, jelenleg felszámolása folyik.
Források
* A Tungsram Gyártörténeti Gyűjtemény beszállításra került a Magyar Nemzeti Levéltárba (központi jelzet XXIX-F-378), anyaga rendezés alatt áll.
Bay Zoltán, Az élet erősebb. Csokonai, Debrecen/Budapest, 1990.
Hidvégi Mária, Anschluss an den Weltmarkt. Ungarns elektrotechnische Leitunternehmen 1867-1949. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 2016.
Hidvégi Mária, Hálózat, hierarchia, nemzetközi piaci integráció: a Tungsram részvétele nemzetközi kartellekben, in: György Kövér, Ágnes Pogány and Boglárka Weisz (eds.), Hálózat és Hierarchia. Magyar Gazdaságtörténeti Évkönyv 2020, Hajnal István Alapítvány/ MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2020, 389-410. http://real.mtak.hu/118302/1/Gazd_t%C3%B6rt_2020_K%C3%96NYV_2020_10_15_online.pdf
Koroknai Ákos (szerk.), A Tungsram Rt. története 1896-1996. Aschner Lipót Alapítvány, Budapest, 2004. https://mek.oszk.hu/08700/08736/08736.pdf
Kövér György, Ötven óriás. Iparvállalati toplisták Magyarországon a 20. század első felében. Múltunk 12 (2000) 3, 86–122.
Prokob Tibor – Berkovics Gábor: Radarfejlesztések Magyarországon a második világháború alatt a Haditechnikai Intézet irányításával, https://haditechnikaiintezet.hu/prokob-tibor-berkovics-gabor-radarfejlesztesek-magyarorszagon-masodik-vilaghaboru-alatt
Vajda Endre (főszerk.), A magyar híradástechnika évszázada. Híradástechnikai Tudományos Egyesület/MTESZ, Budapest, [1981].