Borsodi szénbányák r.-t.

A bányászat fellendülése a borsodi régióban a XIX. század közepén kezdődött meg. A fejlődés ütemét egyrészt a diósgyőri és ózdi vasgyártás fellendülése, másrészt a vasútépítés befolyásolta jelentősen. A helyben terjeszkedő vállalatok közül kiemelhető a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság, amely a királdi Zsigmond akna és más bányák megvásárlásával növelte érdekeltségeinek körét.

1910. augusztus 1-jén kezdte meg működését a Borsodi Szénbányák Részvénytársasága a királdi, sajószentpéteri és disznóshorváti bányák és a Sajó völgyében működő Kazinczi Kőszénbánya Részvénytársaság egyesüléséből. A vállalat eredetileg a kazinci barnaszéntelepek kiaknázására jött létre.

A vállalat az első világháború idején nagymértékben fokozta termelését oly mértékben, hogy a kitermelt szén mennyisége a békeévek alatti termelést is meghaladta. Ennek részben az az oka, hogy a vállalat bányáit a háború szolgálatába állították és a munkások katonai felügyelet alatt működtek. A korszakban jelentős mennyiségű szén állt rendelkezésre, tekintve, hogy a vállalat szénbányái mellett a többi, a háború alatt még a Magyar Királysághoz tartozó területeken (Zsil-völgye, Petrozsény stb.) is zajlott a termelés, miközben a porosz szén importjának sem volt akadálya.

Az első világháború után, 1923-ban a bányákban zajló munkák villamosítása érdekében Barczikán villamos központot létesített, amely a Mucsonyon és Ormos-pusztán lévő állami szénbányákat is ellátta árammal. A Borsodi Szénbányák Központi Villamostelepe nem csak a Sajó völgyének szénbányáit látta el elektromos árammal, hanem sok környező község és falu, illetve ipari üzem számára is biztosította a villamos energiát. A vállalat 1922-ben megszerezte a császtapusztai szénterületet.

Az 1930-as években az alábbiak szerint alakult a vállalat által kitermelt barnaszén mennyisége mázsában:

• 1 938 703 q
• 2 003 704 q
• 2 028 295 q
• 2 481 956 q
• 2 647 475 q
• 3 134 273 q
• 3 705 939 q

Ebből látszik, hogy a vállalat az 1930-as évek közepétől növelni tudta bányászott barnaszén-termelését. Ehhez hasonlóan nőtt a vállalat elektromos áram termelése is: 1938-ban az 1937-es év termeléséhez képest 35%-kal. Ebben nagy szerepet játszott az a körülmény, hogy a Magyar Általános Kőszénbánya és az Eger-Gyöngyösvidéki Villamossági Részvénytársaság látta el elektromos árammal a recski ércbányát, az Eger-Gyöngyösvidéki Villamossági Részvénytársaság pedig az áramot részben a Borsodi Szén barcikai villamostelepről, részben a  Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság vízválasztói központjától kapta.

A második világháború idején a vállalat termelése ingadozott. 1943-ban a fejlesztéseknek köszönhetően némileg sikerült növelni a széntermelést, de a háború végével be kellett szüntetni a működést. A háború után a vállalat a többi szénbánya, illetve az azokat irányító részvénytársaságok sorsára jutott: a többi iparággal szemben már 1945-ben államosították, s a Magyar Állami Szénbányák felügyelete alatt működött tovább a borsodi Szénipari Központ részeként.

Források

Csíkvári Antal (szerk.): Vármegyei Szociográfiák V.  – Borsod vármegye. Miskolc, 1939.

Nagy Magyar Compass 1910–1944.

Sajtóanyagok 1910–1944.

Schmotzer Imre – Martényi Árpád – Vadász Endre: Volt egyszer egy… Borsodi szénbányák. Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat. 138(3), 16–22.

Alapítás ideje: 1910. augusztus 1.

Megszűnés ideje: 1945

Alapítók: Magyar Általános Kőszénbánya Rt.

Kibocsátott értékpapírok:

Meghatározó vezetők:

Főtevékenység: bányászat és elektromos áram előállítása

Fő termékek:

Székhelyek nincsenek beállítva

Telephelyek nincsenek beállítva

Fő mérföldkövek nincsenek beállítva

Szerző: Szabó Róbert