Bécsi élet- és járadék-biztosító intézet

A Bécsi Élet- és Járadékbiztosító Intézet az Első Magyar Általános Biztosító (EMÁBIT) és a Bécsi Biztosító Társaság bécsi üzleti körök közös alapítása. A Bécsi Biztosító ikercégének tekinthető, amely az 1870-es évek közepén bevezetett új szabályozás értelmében, az elemi biztosítótól elválasztva, kizárólag élet és járadékbiztosításokkal foglalkozott. Működési területe elvileg a Habsburg Monarchia Lajtán túli tartományaira terjedt ki, gyakorlatilag azonban Magyarország területén is széleskörben adott el biztosításokat az EMÁBIT infrastruktúrájára és ügynökhálózatára támaszkodva. A társaság a Monarchia felbomlása után 1925-ben beolvadt a szintén bécsi székhelyű Phőnix Életbiztosító Társaságba.

Az EMÁBIT csoportnak három bécsi székhelyű tagja közül a Bécsi Élet- és Járadékbiztosító kizárólag élet és járadékbiztosításokkal foglalkozott. A biztosító és ikertársasága a Bécsi Biztosító korai példái annak a gyakorlatnak, amely az 1870-es évek végétől terjedt el Európában, miszerint az életbiztosításokat az elemi (kár-) biztosításoktól elkülönítve, külön cégben kell kezelni. Ez elsősorban a kontinentális Európában, főleg Németországban, Olaszországban és az Osztrák Magyar Monarchiában jelentett komoly változást a korábbi évtizedek gyakorlatával szemben. Angliával és az észak-európai országokkal szemben, ahol az egy-egy üzletágra specializált biztosítók terjedtek el, ezekben az országokban az 1820-as évektől kezdve a minden üzletágat egyszerre művelő nagy, úgynevezett általános biztosítók jöttek létre. Közülük legjelentősebbek Magyarországon az Első Magyar Általános, a Monarchia olasz tartományában, Triesztben a Generali és az Adriai, Bécsben pedig a Donau és a Phönix voltak. Az általános biztosítói formának kétségkívül megvoltak a kockázatkezelési és vállalatszervezési előnyei, de két teljesen eltérő jellegű biztosítási fajtát fogtak össze. A kárbiztosítások éven belüli vagy legfeljebb néhány éves üzleti időhorizontjával szemben az életbiztosítások több évtizedes kötelezettségvállalást jelentettek. Ennek tükröződnie kellet a kockázatvállalás és a szakkezelés módjában, de leginkább az árazási és tartalékolási technikákban és a befektetések kiválasztásában és kezelésében. A biztosítási matematika fejlődésével a 19. század utolsó negyedére világossá vált, hogy a két üzletágat érdemes külön kezelni és ez bekerült az országok biztosítási szabályozásaiba, Magyarországon a Kereskedelmi Törvénybe is. A szétválasztás nem vonatkozott a régóta működő nagy társaságokra, de új céget már csak így lehetett alapítani. Valamivel több, mint száz évvel később a történelem megismételte önmagát: pontosan ugyanilyen szabályozási változás ment végbe hazánkban az 1996-os Biztosítási Törvény bevezetésével, amely előtt még létrejöhettek a mai nagy kompozit biztosítók, de amely után már az életbiztosítót csak külön cégbe szervezve lehetett indítani.

A Bécsi Élet- és Járadékbiztosító termékköre ennek megfelelően kizárólag különféle élet és járadékbiztosításokból állt. Tőkebiztosítások közül határozott időre szóló haláleseti, elérési és vegyes életbiztosításokat, egész életre szóló úgynevezett temetési biztosításokat, illetve ezek több életre – általában házastársakra – szóló változatait árulta a cég. A tőkebiztosítások közé tartozott a 19. században meglehetősen népszerű kiházasítási biztosítás is, amelyet szintén határozott időre, a biztosított leány meghatározott koráig kötöttek meg. A tőkebiztosítások közös jellemzője volt, hogy – az általában rendszeres ¬– díjfizetés ellenében a biztosító a haláleset vagy az előre meghatározott tartam lejárta esetén egyösszegben fizette ki a biztosított tőkét. A manapság természetes inflációkövetésről, vagy valorizációról szó sem volt, hiszen ezekben az évtizedekben az infláció ismeretlen fogalom volt, inkább a trendszerű áresés okozott gondokat. A tőkebiztosítások tették ki az összes életbiztosítás 90%-át, a biztosítási esemény bekövetkezésétől rendszeres életjáradékot térítő járadékbiztosítások jóval kevésbé voltak népszerűek.

A Bécsi Élet- és Járadékbiztosító megalapításához – ikertársaságával egyetemben – az vezetett, hogy anyavállalat, az EMÁBIT felismerte, hogy az osztrák ügyfélkör kifejezetten tartózkodott attól, hogy magyar – különösen magyar nevű – társaságnál biztosítsa életét és javait. Ez az elutasító légkör 1881. év elejére erősödött fel olyan mértékben, hogy a Lajtán-túli üzletvitelének átszervezésére kényszerítette az EMÁBIT vezetését. A biztosító teljes ausztriai életbiztosítási állományt átvette át az anyavállalattól.

A Bécsi Élet- és Járadékbiztosítót az EMÁBIT és az általa frissen alapított Bécsi Biztosító alapította, az alapításba  banki tőkét nem vontak be, de a Bécsi Biztosítón keresztül egy jelentős bécsi üzleti kör is részese lett a vállalkozásnak. A társaság alaptőkéje 1 millió forint volt, amely 5 000 db 200 forintos részvény formájában a kezdetektől nem csak a bécsi, hanem a budapesti tőzsdén is forgott. A biztosító vezető tisztségviselői a Bécsi Biztosítóval közösek voltak, elnöke Bécs egyik legjelentősebb vállalkozója Schoeller Pál Ede lovag volt. Schoeller az 1880-as években elsősorban vasúti vállalkozóként volt ismert (Wittmansdorf-Ebenfurti vasút, 1883), de üzletköre kiterjedt a fegyver- és fémáru gyártásra, évtizedekig a bécsi terménytőzsde, majd azzal párhuzamosan az osztrák kereskedelmi és iparkamara elnöke volt. A biztosító vezetéseben a bécsi üzleti köröket Schoelleren kívül az alelnök gróf Batthyány Géza, majd báró Nikolics Fedor, valamint egy igazgatósági tag képviselte. Az EMÁBIT-ból a három tagú igazgatóságban eleinte Lévay Henrik vezérigazgató és Ormody Vilmos vezérigazgató-helyettes ült, majd 1892-től a Bécsi Biztosító vezérigazgatói pozíciójába került Nyitrai Zsigmond is bekerült. A biztosítónak eleinte közös vezérigazgatója volt az ikercéggel, később vezérigazgatót már nem neveztek ki. Előbb Sonnleithner Vilmos, majd Lazsánszky Antal, ügyvezető-igazgatóként irányította a társaságot.

A Bécsi Élet és Járadékbiztosítóra éppúgy igaz volt, mint ikercégére, hogy működési köre csak nem korlátozódott a Lajtán túli tartományokra. Neki is volt – a Bécsi Biztosítóval közösen működő – magyarországi fiókja, amely persze az EMÁBIT infrastruktúráját és üzletkötői hálózatát használta. A cégcsoport bonyolult – már-már kaotikus – üzleti stratégiáját mutatta ugyanakkor, hogy az osztrák tartományokban viszont az anyacég értékesítette továbbra is saját életbiztosításait. Az 1890-es évektől kibontakozó életbiztosítási boomból a Bécsi Élet is kivette a részét, mérlegfőösszege gyorsan lehagyta a Bécsi Biztosítóét és az első világháború előtt már az EMÁBIT-éhoz mérve is jelentősnek számított.

A Bécsi Élet- és Járadékbiztosító az első világháború és az Osztrák Magyar Monarchia felbomlása után is osztozott tulajdonosa és ikervállalata sorsában. Az EMÁBIT a kivonulás mellett döntött és a két bécsi cégbeli részesedését 1924-ben eladta a német Münchener Rückversicherungs AG-nak. Az új tulajdonos, a következő évben mindkét céget összeolvasztotta saját bécsi leányvállalataival, így a Bécsi Élet- és Járadékbiztosító a Phönix Életbiztosító része lett. Érdekesség, hogy ily módon – egy évtizeddel később – közvetve részese lett Közép-Európa legnagyobb biztosítási összeomlásának, a híres Phőnix botránynak is. A világháború után agresszív üzletpolitikával és felvásárlásokkal kisgömböcként növekedő életbiztosító hamis mérlegekkel igyekezett elleplezni, az osztrák GDP 15%-ra rúgó mérleghiányát. Az ügy kipattanása nem csak Bécs, de a Monarchia utódállamainak biztosítási piacait is megrengette, mindenhol az életbiztosításokba vetett – a háború utáni hiperinfláció által amúgy is megtépázott – bizalom visszaeséséhez és az életbiztosítási piac felügyeletének újjászervezéséhez vezetett.

Források

Csury Jenő ifj. – Marosi Imre 1931: A magyar biztosítás története. Budapest.

Mihók Sándor, majd Ambruster Jakab, G. Nagy Sándor, később Della Vedella Mihály (szerk.) 1873–1944/45: Magyar Compass. Pénzügyi évkönyv. Budapest.

EMÁBIT (Ormody Vilmos) 1908: Az Első magyar általános biztosító társaság: 1857−1907. jubileumi albuma. Budapest.

Horváth Gyula – Tamás Gábor 2018: A Phönix-botrány. Biztosítás és Kockázat. (5.) 4. 96–100.

Tamás Gábor 2019a: Menedzseruralom? Szervezeti evolúció és tisztviselői karrierpályák egy biztosítótársaságnál. Kövér György – Pogány Ágnes – Weisz Boglárka (szerk.): Uradalom – Vállalat. Magyar Gazdaságtörténeti Évkönyv 2019. (3.) 287–324.

Tamás Gábor 2019b: A biztosítási piac fejlődése Magyarországon a 19. század közepétől az első világháborúig. Biztosítás és kockázat. (6.) 1. 14–49.

Név nélkül 1881: Bécsi Biztosító. Közgazdasági rovat. A Hon.1881. június 7.

Név nélkül 1881: A Hon magán távsürgönyei. Bécs. A Hon. 1881. június 14.

Alapítás ideje: 1881. július 15.

Megszűnés ideje: 1925

Alapítók: Első Magyar Általános Biztosító Társaság és a Bécsi Biztosító Társaság közös alapítása

Kibocsátott értékpapírok:

Meghatározó vezetők:

Főtevékenység: Életbiztosítás

Fő termékek nincsenek beállítva

Székhelyek nincsenek beállítva

Telephelyek:

Fő mérföldkövek nincsenek beállítva

Szerző: Tamás Gábor