“Atlantica” tengerhajózási r.-t.
Az Atlantica Tengerhajózási Rt-t 1907-ben az új szabadhajózási törvény[i] elfogadásával egy időben, az abban foglalt támogatásokkal már számolva, politikusok, tehetősebb budapesti kereskedők, bankárok és állami vállalatok vezetői alapították.[ii] A társaság alaptőkéje 4 000 000 korona volt (20 000 db 200 koronás részvénnyel), melynek 70%-át az Angol-Osztrák Bank birtokolta. A bank képviselőin (Dóczi Ignác, Engel Pál, Landesberger Gyula) kívül részvényes volt Morawitz Károly politikus (10%), Dr. Petschek Izidor (10%), Pollacsek Jenő fakereskedő (2,5%), és egy-egy részvénnyel Serényi Béla politikus, algyői Kotányi Zsigmond, a MÁV egyik vezetője és Batthyány István nyugalmazott pénzügyminisztériumi titkár is, valamint a bank további dolgozói és ezek hozzátartozói.[iii] A vállalat alapítását támogatta az akkori kereskedelmi miniszter Kossuth Ferencz, és államtitkára, Szterényi József is. Az alapításában részt vett kereskedelmi politikusok közreműködése miatt az Alkotmány című újság 1907. október 4-i számában Bájjer Lajos éles kritikát fogalmazott meg.[iv] A vezércikk rámutatott egy erős korrupciós gyanúra, hiszen a vállalat már az 1907-es törvény megszavazása előtt elkezdett a törvénynek megfelelő hajóépítési támogatásokkal gőzösöket építtetni Angliában, illetve az üzembe helyezett hajókon a legénység nemzetiségi összetétele nem felelt meg az 1879. évi XVI. törvénynek, azaz kevés volt a magyar matróz és parancsnok az állam pénzén építtetett hajókon.[v] A lap azt állította, hogy a fiumei munkanélküli tengerészkapitányok sértve érezték magukat a kialakult helyzet miatt. Az Alkotmány című lap működésére Bájjer szerkesztőn keresztül erős befolyása volt a Fiumei Sirius Páholynak, melyben sok olyan tag volt, akik valóban veszélyes versenytársat láttak a frissen megalakult Atlanticában és Pollacsekben.[vi] Az ügy kapcsán az Atlantica felvett magyar tengerészeket is, ám a háttérben mozgó pénzügyi aggályokat végül a Szterényi államtitkár alatt működő Tengerészeti Hatóságnak kellett elsimítania.
Az Atlantica alapszabálya értelmében a vállalat célja hosszújáratú hajózás volt.[x] Ezt a társaság a fontosabb kikötőkben létrehozott ügynökségei révén kívánta elérni. A vállalat székhelye Budapest volt, ahol Geiger Béla, Solymássy E. Oszkár, dr. Fónagy Ödön és Czanich Ferencz vezetésével egy 25 főt foglalkoztató központot tartott fenn. (A Falk Miksa u. 18–20. szám alatt a mai napig megtalálható az egykori Atlantica székháza.) Fiuméban három fős fiók; Odesszában két fős és Nyikolajeffben öt fős ügynökség; Brailában tizenhat fős, Sulinában két fős és Londonban egy fős képviselet működött.[xi] A társaság alapvetően Polnay Jenő vezérigazgató kapcsolati rendszerét használta fel.
Az 1907-es alapításkor a vállalat hat modern óceánjárót építtetett; négyet azonos tervek alapján West Hartlepoolban (Szterényi, Magyarország, Gróf Serényi Béla, Pollacsek) és kettőt Sunderlandban (Kossuth Ferencz, Morawitz). A gőzhajókat az Atlantica részvényeseiről és a megalakítását segítő politikusokról nevezték el. (A Pollacsek gőzöst az 1911-es nemességi adománylevél és névváltoztatás után Polnayra keresztelték át.) Az alapítás körüli botrány után volt a hajóvásárlásoknál is egy feltűnő eset: 1910-ben megvásároltak egy viszonylag kisméretű óceánjárót, a Tengert, majd teljesítették az 1907. évi szabadhajózási törvény hajóbeszerzési támogatásához szükséges minimumot (2–3 teljes rakománynyi hazai érdekű fuvar), és a gőzöst 1911 végén eladták. Ezt követően az állam részére benyújtották a támogatási kérvényt az 1912-es évre, és meg is kapták az összesen 97 600 korona összeget.[xii]
A vállalat 1911-ben új részvényesek bevonásával 6 000 000 Koronára emelte alaptőkéjét, azért hogy a társaság új gőzösöket építhessen.[xiii] Stockton on Tees-ben épült meg a Budapest és a Fiume, Newcastleban a Gróf Khuen-Héderváry, az Atlantica és a Hunnia. A vállalat így az 1907–1910 közötti négy évben átlagosan 15 873 NRT, az 1911–1914 közötti négy évben pedig 28 598 NRT tiszta szállítókapacitással rendelkezett. A gőzösök után 1918. évig összesen 3 531 730 K hajóbeszerzési támogatást kaptak.[xiv]
Az Atlantica forgalmának rekonstruálásához háromféle forrásból tudunk dolgozni. Az első a társaság egyes hajóinak hajónapló szelvényei, melyek egy-egy út részleteit tartalmazzák; a második a fiumei Tengerészeti Hatóság éves forgalmi kimutatásai; a harmadik pedig a vállalat éves közgyűléseinek jegyzőkönyve, mely tartalmazza az adott év aggregált áruforgalmát.[xv] Ezek jól kirajzolják, hogy a vállalat által létrehozott kereskedelmi ügynökségek kulcsszerepet játszottak a társaság forgalmában és 1912-ig a vállalatnak még bérelt gőzösökkel is kellett fuvaroznia, annyira sok megrendelést kapott. Az Atlantica saját hajói az alapítástól az első világháború kitöréséig 81 kikötő között 483 fuvart teljesítettek 1 723 331 tengeri mérföld hosszúságban. Emellett a bérelt gőzösök további 368 922 tengeri mérföldet tettek meg.
Az Atlantica áruforgalmát – iránya alapján – három csoportba lehet sorolni. Egyrészt, több gőzösnél is rendszeresen megfigyelhető, hogy az al-dunai és fekete-tengeri kikötőkből gabonát és erdélyi (Polnay erdőgazdaságaiból származó) faárut szállítottak Alexandriába és Rotterdamba, majd ezután a hollandiai és angliai kikötőből (pl. Cardiff) kőszenet és kokszot hoztak Fiume vagy az al-dunai kikötők részére. Harmadrészt voltak tipikusan a „hazai közgazdaság” (sic!) részére Fiuméba történt egyéb fuvarok is, például rizs Indonéziából, foszfát a Karácsony-szigetekről vagy gyapot az Egyesült Államok délkeleti kikötőiből. Harmadrészt pedig ott voltak az egyéb szabadhajózási fuvarok a világ kikötői között.[xvii]
Az Atlantica összes áruforgalma 1907–1914 között 2 912 162 t volt, melyből 81%-ot (2 369 037 t) saját gőzösökön, 19%-ot (543 125 t) bérelt hajókon szállítottak. Az áruforgalom iránya alapján három célpont volt kiemelkedő: a saját gőzösök az összes áru 48,68%-át a dunai kikötők, 38,96%-át Rotterdam, 20,64%-át Fiume részére szállították.
Az 1907. évi szabadhajózási törvény kedvezményeket és bizonyos fokú finanszírozást is biztosított az Atlanticának. Ez a háború végéig összesen 3 531 730 K – nominális értéken vett – állami támogatást jelentett. Emellett a feltárt áruforgalmi adatok alapján legalább 931 894 K fuvardíjtámogatásban is részesültek. A vállalat többi jövedelme a szabadhajózásból származott. A költségek levonása után keletkező tiszta nyereséget négyféleképpen osztotta szét a vállalat. Először az évenként összeülő közgyűlés megállapította a részvényeseknek adandó osztalék mértékét, ezután az alapítóknak adott további osztalék mértékét. A fennmaradó összeg egy részét a tartalékalapba tették, a maradékot pedig a vezetőség kapta prémium gyanánt. Láthatjuk, hogy az Atlantica már az első 1907-es üzletévtől kezdve nyereségesen tudott működni, fennállása első négy évében átlagosan 5%-os osztalékot adott a részvényeseknek, majd a második – a tőkeemelést követő – négy évben 8–10%-os osztalékot fizetett.
[i] 1907:VI. tc.
[ii] DAR. TH. 415–1907–XXI–437.
[iii] DAR. TH. 460–1908–XX–3426.
[iv] Bájjerről lásd részletesebben: Mák 2019.
[v] DAR. TH. 415–1907–XXI–437.
[vi] MNL. OL. P–1083; P–1134.
[vii] Libri Regii 71:603.
[viii] Takáts Tamás gyűjteménye.
[ix] MÉL.
[x] DAR. TH. 539–1910–II–2768.
[xi] DAR. TH. 583–1911–II–3058.
[xii] DAR. TH. 623–1912–I–128; Állami Költségvetés 1912:895–898.
[xiii] DAR. TH. 630–1912–II–636.
[xiv] Állami Költségvetés 1917–1918:979–980.
[xv] Atlantica iratok 2019.
[xvi] Atlantica iratok 2019.
[xvii] Atlantica iratok 2019.
[xviii] Atlantica iratok 2019.
Alapítás ideje: 1906
Megszűnés ideje: 1944
Alapítók: Polnay Jenő, Angol-Magyar Bank, Groedel bárók
Meghatározó vezetők:
1906-1944 | tiszasülyi Polnay Jenő |
Főtevékenység: tengerhajózás
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Dr. Pelles Márton
Alapítás ideje: 1906
Alapítók: Polnay Jenő, Angol-Magyar Bank, Groedel bárók
Meghatározó vezetők:
1906-1944 | tiszasülyi Polnay Jenő |
Főtevékenység: tengerhajózás
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Dr. Pelles Márton
“Atlantica” tengerhajózási r.-t.
Az Atlantica Tengerhajózási Rt-t 1907-ben az új szabadhajózási törvény[i] elfogadásával egy időben, az abban foglalt támogatásokkal már számolva, politikusok, tehetősebb budapesti kereskedők, bankárok és állami vállalatok vezetői alapították.[ii] A társaság alaptőkéje 4 000 000 korona volt (20 000 db 200 koronás részvénnyel), melynek 70%-át az Angol-Osztrák Bank birtokolta. A bank képviselőin (Dóczi Ignác, Engel Pál, Landesberger Gyula) kívül részvényes volt Morawitz Károly politikus (10%), Dr. Petschek Izidor (10%), Pollacsek Jenő fakereskedő (2,5%), és egy-egy részvénnyel Serényi Béla politikus, algyői Kotányi Zsigmond, a MÁV egyik vezetője és Batthyány István nyugalmazott pénzügyminisztériumi titkár is, valamint a bank további dolgozói és ezek hozzátartozói.[iii] A vállalat alapítását támogatta az akkori kereskedelmi miniszter Kossuth Ferencz, és államtitkára, Szterényi József is. Az alapításában részt vett kereskedelmi politikusok közreműködése miatt az Alkotmány című újság 1907. október 4-i számában Bájjer Lajos éles kritikát fogalmazott meg.[iv] A vezércikk rámutatott egy erős korrupciós gyanúra, hiszen a vállalat már az 1907-es törvény megszavazása előtt elkezdett a törvénynek megfelelő hajóépítési támogatásokkal gőzösöket építtetni Angliában, illetve az üzembe helyezett hajókon a legénység nemzetiségi összetétele nem felelt meg az 1879. évi XVI. törvénynek, azaz kevés volt a magyar matróz és parancsnok az állam pénzén építtetett hajókon.[v] A lap azt állította, hogy a fiumei munkanélküli tengerészkapitányok sértve érezték magukat a kialakult helyzet miatt. Az Alkotmány című lap működésére Bájjer szerkesztőn keresztül erős befolyása volt a Fiumei Sirius Páholynak, melyben sok olyan tag volt, akik valóban veszélyes versenytársat láttak a frissen megalakult Atlanticában és Pollacsekben.[vi] Az ügy kapcsán az Atlantica felvett magyar tengerészeket is, ám a háttérben mozgó pénzügyi aggályokat végül a Szterényi államtitkár alatt működő Tengerészeti Hatóságnak kellett elsimítania.
Az Atlantica alapszabálya értelmében a vállalat célja hosszújáratú hajózás volt.[x] Ezt a társaság a fontosabb kikötőkben létrehozott ügynökségei révén kívánta elérni. A vállalat székhelye Budapest volt, ahol Geiger Béla, Solymássy E. Oszkár, dr. Fónagy Ödön és Czanich Ferencz vezetésével egy 25 főt foglalkoztató központot tartott fenn. (A Falk Miksa u. 18–20. szám alatt a mai napig megtalálható az egykori Atlantica székháza.) Fiuméban három fős fiók; Odesszában két fős és Nyikolajeffben öt fős ügynökség; Brailában tizenhat fős, Sulinában két fős és Londonban egy fős képviselet működött.[xi] A társaság alapvetően Polnay Jenő vezérigazgató kapcsolati rendszerét használta fel.
Az 1907-es alapításkor a vállalat hat modern óceánjárót építtetett; négyet azonos tervek alapján West Hartlepoolban (Szterényi, Magyarország, Gróf Serényi Béla, Pollacsek) és kettőt Sunderlandban (Kossuth Ferencz, Morawitz). A gőzhajókat az Atlantica részvényeseiről és a megalakítását segítő politikusokról nevezték el. (A Pollacsek gőzöst az 1911-es nemességi adománylevél és névváltoztatás után Polnayra keresztelték át.) Az alapítás körüli botrány után volt a hajóvásárlásoknál is egy feltűnő eset: 1910-ben megvásároltak egy viszonylag kisméretű óceánjárót, a Tengert, majd teljesítették az 1907. évi szabadhajózási törvény hajóbeszerzési támogatásához szükséges minimumot (2–3 teljes rakománynyi hazai érdekű fuvar), és a gőzöst 1911 végén eladták. Ezt követően az állam részére benyújtották a támogatási kérvényt az 1912-es évre, és meg is kapták az összesen 97 600 korona összeget.[xii]
A vállalat 1911-ben új részvényesek bevonásával 6 000 000 Koronára emelte alaptőkéjét, azért hogy a társaság új gőzösöket építhessen.[xiii] Stockton on Tees-ben épült meg a Budapest és a Fiume, Newcastleban a Gróf Khuen-Héderváry, az Atlantica és a Hunnia. A vállalat így az 1907–1910 közötti négy évben átlagosan 15 873 NRT, az 1911–1914 közötti négy évben pedig 28 598 NRT tiszta szállítókapacitással rendelkezett. A gőzösök után 1918. évig összesen 3 531 730 K hajóbeszerzési támogatást kaptak.[xiv]
Az Atlantica forgalmának rekonstruálásához háromféle forrásból tudunk dolgozni. Az első a társaság egyes hajóinak hajónapló szelvényei, melyek egy-egy út részleteit tartalmazzák; a második a fiumei Tengerészeti Hatóság éves forgalmi kimutatásai; a harmadik pedig a vállalat éves közgyűléseinek jegyzőkönyve, mely tartalmazza az adott év aggregált áruforgalmát.[xv] Ezek jól kirajzolják, hogy a vállalat által létrehozott kereskedelmi ügynökségek kulcsszerepet játszottak a társaság forgalmában és 1912-ig a vállalatnak még bérelt gőzösökkel is kellett fuvaroznia, annyira sok megrendelést kapott. Az Atlantica saját hajói az alapítástól az első világháború kitöréséig 81 kikötő között 483 fuvart teljesítettek 1 723 331 tengeri mérföld hosszúságban. Emellett a bérelt gőzösök további 368 922 tengeri mérföldet tettek meg.
Az Atlantica áruforgalmát – iránya alapján – három csoportba lehet sorolni. Egyrészt, több gőzösnél is rendszeresen megfigyelhető, hogy az al-dunai és fekete-tengeri kikötőkből gabonát és erdélyi (Polnay erdőgazdaságaiból származó) faárut szállítottak Alexandriába és Rotterdamba, majd ezután a hollandiai és angliai kikötőből (pl. Cardiff) kőszenet és kokszot hoztak Fiume vagy az al-dunai kikötők részére. Harmadrészt voltak tipikusan a „hazai közgazdaság” (sic!) részére Fiuméba történt egyéb fuvarok is, például rizs Indonéziából, foszfát a Karácsony-szigetekről vagy gyapot az Egyesült Államok délkeleti kikötőiből. Harmadrészt pedig ott voltak az egyéb szabadhajózási fuvarok a világ kikötői között.[xvii]
Az Atlantica összes áruforgalma 1907–1914 között 2 912 162 t volt, melyből 81%-ot (2 369 037 t) saját gőzösökön, 19%-ot (543 125 t) bérelt hajókon szállítottak. Az áruforgalom iránya alapján három célpont volt kiemelkedő: a saját gőzösök az összes áru 48,68%-át a dunai kikötők, 38,96%-át Rotterdam, 20,64%-át Fiume részére szállították.
Az 1907. évi szabadhajózási törvény kedvezményeket és bizonyos fokú finanszírozást is biztosított az Atlanticának. Ez a háború végéig összesen 3 531 730 K – nominális értéken vett – állami támogatást jelentett. Emellett a feltárt áruforgalmi adatok alapján legalább 931 894 K fuvardíjtámogatásban is részesültek. A vállalat többi jövedelme a szabadhajózásból származott. A költségek levonása után keletkező tiszta nyereséget négyféleképpen osztotta szét a vállalat. Először az évenként összeülő közgyűlés megállapította a részvényeseknek adandó osztalék mértékét, ezután az alapítóknak adott további osztalék mértékét. A fennmaradó összeg egy részét a tartalékalapba tették, a maradékot pedig a vezetőség kapta prémium gyanánt. Láthatjuk, hogy az Atlantica már az első 1907-es üzletévtől kezdve nyereségesen tudott működni, fennállása első négy évében átlagosan 5%-os osztalékot adott a részvényeseknek, majd a második – a tőkeemelést követő – négy évben 8–10%-os osztalékot fizetett.
[i] 1907:VI. tc.
[ii] DAR. TH. 415–1907–XXI–437.
[iii] DAR. TH. 460–1908–XX–3426.
[iv] Bájjerről lásd részletesebben: Mák 2019.
[v] DAR. TH. 415–1907–XXI–437.
[vi] MNL. OL. P–1083; P–1134.
[vii] Libri Regii 71:603.
[viii] Takáts Tamás gyűjteménye.
[ix] MÉL.
[x] DAR. TH. 539–1910–II–2768.
[xi] DAR. TH. 583–1911–II–3058.
[xii] DAR. TH. 623–1912–I–128; Állami Költségvetés 1912:895–898.
[xiii] DAR. TH. 630–1912–II–636.
[xiv] Állami Költségvetés 1917–1918:979–980.
[xv] Atlantica iratok 2019.
[xvi] Atlantica iratok 2019.
[xvii] Atlantica iratok 2019.
[xviii] Atlantica iratok 2019.