Magyar jég- és viszontbiztosító részvénytársaság
Budapest, V. kerület Dorottya utca 10. 1910 körül
Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Budapest Gyűjtemény
A Magyar Jég- és Viszontbiztosító Részvénytársaság a Trieszti Általános Biztosítótársaság (Generali), a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbank és a Magyar Általános Takarékpénztár közös alapítása. Elsődleges profilja a jégbiztosítások művelése volt, de tűz-, jég- és betörésbiztosítási ágazatban aktív viszontbiztosítással is foglalkozott. 1890-es alapításakor az egyetlen olyan részvénytársasági formában működő biztosító volt, amely kizárólag a jégbiztosításra szakosodott. A társaság fennállásának 50 éve alatt mindvégig a Generali csoport részeként működött, annak infrastruktúráját és üzletkötői hálózatát használta. 1940-ben az anyavállalatba olvadt és megszűnt.
A Magyar Jég- és Viszontbiztosító Részvénytársaság a Trieszti Általános Biztosító, a Generali alapítása volt, amelyben két pénzintézet, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbank és a Magyar Általános Takarékpénztár is részt vett. Az alapításról szóló stratégiai döntés ugyanakkor egyértelműen a Generaliban született meg még 1889-ben. A hivatalos indoklás szerint a társaság az életbiztosítási tevékenységének fókuszba állítás érdekében szervezte ki a jégbiztosítás művelését, ahhoz hasonlóan, ahogy korábban a balesetbiztosítással is tette (Első Általános Baleset Elleni Biztosítótársaság).
A jégbiztosítást ekkor már évtizedek óta se lenyelni se kiköpni nem tudta a magyar biztosítási szektor. Évtizedenként rendszeresen következtek be rendkívül káros évek, amelyek a korábbi évek felhalmozott tartalékát felemésztették és óriási veszteségeket okoztak a biztosítóknak. A Generali 1932-es alapítása óta többször megszüntette, majd újraindította az ágazat művelését. Az 1880-as évek második felében új módszerrel, szakosított társaságok alapításával próbálták kezelni a helyzetet és növelni a penetrációt a szereplők. 1887-ben az Első Magyar Általános Biztosító szövetkezeti formában hozott létre jégbiztosítót, Magyar Gazdák Jégbiztosító Szövetkezete néven, amelybe a piacinál kedvezőbb díjakért léphettek be a gazdák, amennyiben 12 évre elkötelezték magukat a társaság mellett. Az egyesületet 100%-ig az anyacég viszontbiztosította, tehát végsősoron a kockázatot ő állta. Erre a piaci innovációra volt válasz a Generali részéről Magyar Jég- és Viszontbiztosító megalapítása. A Generali vezetői hagyományosan nem bíztak a szövetkezeti forma hatékonyságában, ezért a biztosító részvénytársasági formában jött létre. Az 1 millió forint alaptőkével alapított társaság a Generali épületeit és ügynöki hálózatát használta.
Ahogy az Első Magyar alapításának, úgy a Magyar Jégnek sem sikerült radikálisan megnövelnie az ország jégbiztosítási lefedettségét. Gyakori panasz volt, hogy a gazdák csak ott biztosítanak, ahol jellemző a jégverés, és ha néhány évig elkerüli a területet, azonnal hanyatlik a biztosítási kedv. Még az 1910-es években is csak a termény töredéke volt biztosítva. A szaksajtóban megjelent egymástól eltérő számítások 1/6 és 1/8 között valószínűsítették az arányt. A gazdákat kora tavasszal a bizonytalan terméskilátások, utána a gyors magérés, valamint a drágának tartott árak tartották vissza a biztosítástól, a társaságok pedig nem rendelkeztek elegendő személyzettel az ország teljes lefedésére. Nem csoda, ha újra és újra felvetődött a kérdés, hogy nem kellene-e a jégkár elleni biztosítást kötelezővé tenni. Persze ilyenkor az ellenvélemény is azonnal megjelent: az állami biztosítás nem működne ott, „ahol a fináncot becsapni nem is szégyen”, sőt talán még új fogalom is születne a „kortes kárbecslés”. Az államilag szervezett kárrendezés könnyen az országgyűlési és megyei választási kampányok eszközévé válhatna, ezekben az időszakokban esetleg vastagabban fogna a kárbecslők ceruzája.
A lefedettség nem nőtt, az időjárás szeszélye viszont hamar lecsapott az új társaságra. Az 1898-as katasztrofális évben csak az anyavállalat beavatkozása és a tőkeemelés mentette meg a céget. A társaság portfóliójában ekkor 17 480 jégbiztosítási kötvény volt, közel 56 millió forint biztosított összeggel. Ebből az éves bevétel 941 ezer forintot tett ki, a – zömmel a június 26-án és június 28-án bekövetkezett két óriási jégverés számlájára írható – 4 259 kárra ugyanakkor több mint 2,1 millió forintot kellett kifizetni. Az év az egész piac számára borzalmas volt, az Első Magyar például beszüntette a Magyar Gazdák számára a tagszervezést, így a társaság a 12 év lejárta után megszűnt. A Generali ugyanakkor kitartott a jégbiztosítás és a szakosított intézete mellett. Új megoldásként a piaci szintű együttműködés élére állt, már 1890-ben létrehoztak hat társaság részvételével egy közös kárrendezési szervezetet, ehhez 1898 után minden társaság csatlakozott. Az így létrejött Központi Jégiroda később a feltételek és vállalási díjak egységesítésére is kiterjesztette hatáskörét és a biztosítási szektor hosszú távon működő és hatékony kartell szervezete lett.
Az 1898-ashoz hasonló katasztrofális évek később is előfordultak. 1924-ben a Magyar Jégnek ismét olyan mennyiségű kártérítési igénnyel kellett szembenéznie, amit önállóan nem tudott teljesíteni. Ekkor ismét a Generali állt helyt a leányvállalata helyett, sőt az 1925-ös évben saját számlára volt kénytelen elfogadni a jégbiztosításokat és csak a következő évtől vette át újra az üzletág művelését az újjászervezett Magyar Jég. Ez a válságidőszak a társaság élén bekövetkezett vezetőváltással is egybeesett. Nyugdíjba vonult a társaságot, annak alapítása óta, 35 éven át irányító vezérigazgató Kelemen Sámuel és korábbi helyettese Szabó Sándor lépett a helyébe. Kelemen a jégbiztosítás egyik leginkább elismert hazai szaktekintélyének számított, noha a társaság igazgatóságában csak 1918-ban találkozunk a nevével. Egészen addig vezénylő főhivatalnok titulussal vezette a céget. Az gazdaság fejlesztése terén elért eredményei elismeréseként 1917-ben a bodajki előnévvel magyar nemességet is kapott. A társaság elnöke ekkor már Eduardo Morpurgo volt, aki 1906-ban az elhunyt korábbi kereskedelmi miniszter Hegedüs Sándor helyébe lépett. Morpurgo 1913-tól a trieszti Generali központ vezérigazgatója lett, tehát kicsi magyarországi jégbiztosító elnöke a több tucat céget számláló hatalmas nemzetközi Generali csoport elsőszámú vezetője volt.
A jégbiztosítás az 1920-as évek második felében és a válságos 1930-as évtizedben sem számított sikeres ágazatnak. A Magyar Jég eredményét ugyanakkor a sokkal kiszámíthatóbb tűz- és szállítmány viszontbiztosítási tevékenység általában kiegyenlítette, noha ezek mindvégig kisebb súllyal szerepeltek a társaság portfóliójában, mint az alaptevékenységnek tekintett jégüzlet. A társaság 1940-ben szüntette be működését és beolvadt az anyavállalatába a Generaliba.
Források
Csury Jenő ifj. – Marosi Imre 1931: A magyar biztosítás története. Budapest.
Lipari, Marzio – Marizza, Marco – Stenner, Silvia – Delfabro, Elisabetta – Miot, Annamaria –Rosasco, Roberto (ed.) 2012: Stories from the Historical Archive. Trieszt.
Mihók Sándor, majd Ambruster Jakab, G. Nagy Sándor, később Della Vedella Mihály (szerk.) 1873–1944/45: Magyar Compass. Pénzügyi évkönyv. Budapest.
Rombay Dezső1915: A jégbiztosítás ügye Magyarországon. Magyar Biztosítási Évkönyv (17.) 2. 289−311.
Szüts Mihály 1899: A jégkár elleni biztosítás az állam kezében. Magyar Biztosítási Évkönyv (2.) 45–58.
Tamás Gábor 2019: A biztosítási piac fejlődése Magyarországon a 19. század közepétől az első világháborúig. Biztosítás és kockázat. (6.) 1. 14–49.
Török Jenő Endre 1905: A magyar biztosításügy 1903-ik évben. Magyar Biztosítási Évkönyv (7.) 2. 293−318.
Vaktor Ferenc 1931: A Triesti általános biztosító társulat (Assicurazioni Generali) és a biztosítási intézmény 100 éves története Magyarországon. Budapest.
Alapítás ideje: 1890
Megszűnés ideje: 1940
Alapítók: A Trieszti Általános Biztosítótársaság (Generali), a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbank és a Magyar Általános Takarékpénztár közös alapítása
Kibocsátott értékpapírok:
| Magyar jég- és viszontbiztosító részvénytársaság |
Meghatározó vezetők:
1890–1906 | Hegedüs Sándor, elnök |
1919–1940 | Morpurgo Edgárd, elnök |
1890–1924 | Kelemen Sámuel, vezénylő főhivatalnok |
1924–1940 | Szabó Sándor, vezénylő főhivatalnok |
Főtevékenység: Jégbiztosítás, Jégverés elleni biztosítás, aktív viszontbiztosítás
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1890: | Budapest, V. Gizella tér 7. |
1918: | Budapest, V. Nádor utca 5. |
1938: | Budapest, V. Dorottya utca 10. |
Telephelyek:
A Trieszti Általános Biztosítótársaság (Generali) ügynöki hálózatát és telephelyeit használta |
Fő mérföldkövek:
1940-ben beolvadt a Trieszti Általános Biztosítóba |
Szerző: Tamás Gábor
Alapítás ideje: 1890
Alapítók: A Trieszti Általános Biztosítótársaság (Generali), a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbank és a Magyar Általános Takarékpénztár közös alapítása
Meghatározó vezetők:
1890–1906 | Hegedüs Sándor, elnök |
1919–1940 | Morpurgo Edgárd, elnök |
1890–1924 | Kelemen Sámuel, vezénylő főhivatalnok |
1924–1940 | Szabó Sándor, vezénylő főhivatalnok |
Főtevékenység: Jégbiztosítás, Jégverés elleni biztosítás, aktív viszontbiztosítás
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1890: | Budapest, V. Gizella tér 7. |
1918: | Budapest, V. Nádor utca 5. |
1938: | Budapest, V. Dorottya utca 10. |
Telephelyek:
A Trieszti Általános Biztosítótársaság (Generali) ügynöki hálózatát és telephelyeit használta |
Fő mérföldkövek:
1940-ben beolvadt a Trieszti Általános Biztosítóba |
Szerző: Tamás Gábor
Magyar jég- és viszontbiztosító részvénytársaság
Budapest, V. kerület Dorottya utca 10. 1910 körül
Forrás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Budapest Gyűjtemény
A Magyar Jég- és Viszontbiztosító Részvénytársaság a Trieszti Általános Biztosítótársaság (Generali), a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbank és a Magyar Általános Takarékpénztár közös alapítása. Elsődleges profilja a jégbiztosítások művelése volt, de tűz-, jég- és betörésbiztosítási ágazatban aktív viszontbiztosítással is foglalkozott. 1890-es alapításakor az egyetlen olyan részvénytársasági formában működő biztosító volt, amely kizárólag a jégbiztosításra szakosodott. A társaság fennállásának 50 éve alatt mindvégig a Generali csoport részeként működött, annak infrastruktúráját és üzletkötői hálózatát használta. 1940-ben az anyavállalatba olvadt és megszűnt.
A Magyar Jég- és Viszontbiztosító Részvénytársaság a Trieszti Általános Biztosító, a Generali alapítása volt, amelyben két pénzintézet, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbank és a Magyar Általános Takarékpénztár is részt vett. Az alapításról szóló stratégiai döntés ugyanakkor egyértelműen a Generaliban született meg még 1889-ben. A hivatalos indoklás szerint a társaság az életbiztosítási tevékenységének fókuszba állítás érdekében szervezte ki a jégbiztosítás művelését, ahhoz hasonlóan, ahogy korábban a balesetbiztosítással is tette (Első Általános Baleset Elleni Biztosítótársaság).
A jégbiztosítást ekkor már évtizedek óta se lenyelni se kiköpni nem tudta a magyar biztosítási szektor. Évtizedenként rendszeresen következtek be rendkívül káros évek, amelyek a korábbi évek felhalmozott tartalékát felemésztették és óriási veszteségeket okoztak a biztosítóknak. A Generali 1932-es alapítása óta többször megszüntette, majd újraindította az ágazat művelését. Az 1880-as évek második felében új módszerrel, szakosított társaságok alapításával próbálták kezelni a helyzetet és növelni a penetrációt a szereplők. 1887-ben az Első Magyar Általános Biztosító szövetkezeti formában hozott létre jégbiztosítót, Magyar Gazdák Jégbiztosító Szövetkezete néven, amelybe a piacinál kedvezőbb díjakért léphettek be a gazdák, amennyiben 12 évre elkötelezték magukat a társaság mellett. Az egyesületet 100%-ig az anyacég viszontbiztosította, tehát végsősoron a kockázatot ő állta. Erre a piaci innovációra volt válasz a Generali részéről Magyar Jég- és Viszontbiztosító megalapítása. A Generali vezetői hagyományosan nem bíztak a szövetkezeti forma hatékonyságában, ezért a biztosító részvénytársasági formában jött létre. Az 1 millió forint alaptőkével alapított társaság a Generali épületeit és ügynöki hálózatát használta.
Ahogy az Első Magyar alapításának, úgy a Magyar Jégnek sem sikerült radikálisan megnövelnie az ország jégbiztosítási lefedettségét. Gyakori panasz volt, hogy a gazdák csak ott biztosítanak, ahol jellemző a jégverés, és ha néhány évig elkerüli a területet, azonnal hanyatlik a biztosítási kedv. Még az 1910-es években is csak a termény töredéke volt biztosítva. A szaksajtóban megjelent egymástól eltérő számítások 1/6 és 1/8 között valószínűsítették az arányt. A gazdákat kora tavasszal a bizonytalan terméskilátások, utána a gyors magérés, valamint a drágának tartott árak tartották vissza a biztosítástól, a társaságok pedig nem rendelkeztek elegendő személyzettel az ország teljes lefedésére. Nem csoda, ha újra és újra felvetődött a kérdés, hogy nem kellene-e a jégkár elleni biztosítást kötelezővé tenni. Persze ilyenkor az ellenvélemény is azonnal megjelent: az állami biztosítás nem működne ott, „ahol a fináncot becsapni nem is szégyen”, sőt talán még új fogalom is születne a „kortes kárbecslés”. Az államilag szervezett kárrendezés könnyen az országgyűlési és megyei választási kampányok eszközévé válhatna, ezekben az időszakokban esetleg vastagabban fogna a kárbecslők ceruzája.
A lefedettség nem nőtt, az időjárás szeszélye viszont hamar lecsapott az új társaságra. Az 1898-as katasztrofális évben csak az anyavállalat beavatkozása és a tőkeemelés mentette meg a céget. A társaság portfóliójában ekkor 17 480 jégbiztosítási kötvény volt, közel 56 millió forint biztosított összeggel. Ebből az éves bevétel 941 ezer forintot tett ki, a – zömmel a június 26-án és június 28-án bekövetkezett két óriási jégverés számlájára írható – 4 259 kárra ugyanakkor több mint 2,1 millió forintot kellett kifizetni. Az év az egész piac számára borzalmas volt, az Első Magyar például beszüntette a Magyar Gazdák számára a tagszervezést, így a társaság a 12 év lejárta után megszűnt. A Generali ugyanakkor kitartott a jégbiztosítás és a szakosított intézete mellett. Új megoldásként a piaci szintű együttműködés élére állt, már 1890-ben létrehoztak hat társaság részvételével egy közös kárrendezési szervezetet, ehhez 1898 után minden társaság csatlakozott. Az így létrejött Központi Jégiroda később a feltételek és vállalási díjak egységesítésére is kiterjesztette hatáskörét és a biztosítási szektor hosszú távon működő és hatékony kartell szervezete lett.
Az 1898-ashoz hasonló katasztrofális évek később is előfordultak. 1924-ben a Magyar Jégnek ismét olyan mennyiségű kártérítési igénnyel kellett szembenéznie, amit önállóan nem tudott teljesíteni. Ekkor ismét a Generali állt helyt a leányvállalata helyett, sőt az 1925-ös évben saját számlára volt kénytelen elfogadni a jégbiztosításokat és csak a következő évtől vette át újra az üzletág művelését az újjászervezett Magyar Jég. Ez a válságidőszak a társaság élén bekövetkezett vezetőváltással is egybeesett. Nyugdíjba vonult a társaságot, annak alapítása óta, 35 éven át irányító vezérigazgató Kelemen Sámuel és korábbi helyettese Szabó Sándor lépett a helyébe. Kelemen a jégbiztosítás egyik leginkább elismert hazai szaktekintélyének számított, noha a társaság igazgatóságában csak 1918-ban találkozunk a nevével. Egészen addig vezénylő főhivatalnok titulussal vezette a céget. Az gazdaság fejlesztése terén elért eredményei elismeréseként 1917-ben a bodajki előnévvel magyar nemességet is kapott. A társaság elnöke ekkor már Eduardo Morpurgo volt, aki 1906-ban az elhunyt korábbi kereskedelmi miniszter Hegedüs Sándor helyébe lépett. Morpurgo 1913-tól a trieszti Generali központ vezérigazgatója lett, tehát kicsi magyarországi jégbiztosító elnöke a több tucat céget számláló hatalmas nemzetközi Generali csoport elsőszámú vezetője volt.
A jégbiztosítás az 1920-as évek második felében és a válságos 1930-as évtizedben sem számított sikeres ágazatnak. A Magyar Jég eredményét ugyanakkor a sokkal kiszámíthatóbb tűz- és szállítmány viszontbiztosítási tevékenység általában kiegyenlítette, noha ezek mindvégig kisebb súllyal szerepeltek a társaság portfóliójában, mint az alaptevékenységnek tekintett jégüzlet. A társaság 1940-ben szüntette be működését és beolvadt az anyavállalatába a Generaliba.
Források
Csury Jenő ifj. – Marosi Imre 1931: A magyar biztosítás története. Budapest.
Lipari, Marzio – Marizza, Marco – Stenner, Silvia – Delfabro, Elisabetta – Miot, Annamaria –Rosasco, Roberto (ed.) 2012: Stories from the Historical Archive. Trieszt.
Mihók Sándor, majd Ambruster Jakab, G. Nagy Sándor, később Della Vedella Mihály (szerk.) 1873–1944/45: Magyar Compass. Pénzügyi évkönyv. Budapest.
Rombay Dezső1915: A jégbiztosítás ügye Magyarországon. Magyar Biztosítási Évkönyv (17.) 2. 289−311.
Szüts Mihály 1899: A jégkár elleni biztosítás az állam kezében. Magyar Biztosítási Évkönyv (2.) 45–58.
Tamás Gábor 2019: A biztosítási piac fejlődése Magyarországon a 19. század közepétől az első világháborúig. Biztosítás és kockázat. (6.) 1. 14–49.
Török Jenő Endre 1905: A magyar biztosításügy 1903-ik évben. Magyar Biztosítási Évkönyv (7.) 2. 293−318.
Vaktor Ferenc 1931: A Triesti általános biztosító társulat (Assicurazioni Generali) és a biztosítási intézmény 100 éves története Magyarországon. Budapest.