Magyar asphalt részvénytársaság
A Kiegyezést követően, ahogy Budapest egyesült és elkezdett világvárossá válni, az utakat a legmodernebb technológiával, aszfalttal kezdték borítani. Ezt az 1870-es években külföldi, monopol helyzetben levő vállalatok magasabb áron végezték. Aztán az évtized végére felfedeztek Magyarországon is megfelelő alapanyagokat az aszfaltkészítéshez, és hazai főurak egy csoportja megalakította a Magyar Asphalt Rt-t 1878-ban. Alapvetően tehát ekkor még a természetben előforduló aszfaltot alkalmazták útburkoláshoz, és később jutott el a technológia arra szintre, értelemszerűen a kőolajfinomítók megjelenésével, hogy a kőolajfinomításaként visszamaradó, mesterséges melléktermékeket használják az aszfaltgyártásban.
Az alapításkor a cég kezdőtőkéje 110 000, más források szerint 101 000 forint volt. A cég elnöki posztját visontai Kovách László töltötte be, igazgatósági tagok: Dr. Kemény Géza, Hannover Miksa, Popper István lettek. A cég székhelye Budapest lett.
Az első időszak kifejezetten nehéz volt a vállalat számára, ugyanis hiába nyertek több megrendelést is, a nemzetközi versenyben a tőkeerősebb külföldi cégek jobban tudtak versenyezni, mint az újonnan alakult magyar cég. A helyzetet súlyosbította, hogy 1879-ben a társaság Bihar vármegyei Felső-Dernán levő üzeme leégett. Egyébként az itt talált aszfalt anyag rendkívül gazdag volt. Korabeli mérések alapján a svájci hannoveri és olaszországi telepeken a bányászott ércben csak 6–12% aszfalt volt megtalálható, míg Felső-Dernán 18–20%. A cég itteni üzeme több frakcióra bontotta a bányászott anyagot, mely különböző felhasználásokat tett lehetővé. Így gyártottak bitument (tiszta aszfaltot), melyet hordókban hoztak forgalomba; aszphalt-mastixot, mely a tulajdonképpen járda és út burkoló anyag volt; mineralt azaz aszfalt-gyantát, mely a legtisztább aszfaltként fekete lakk (vaslakk) készítésére szolgált a szíriai aszfalt helyettesítésére; aszfalt-lakkot, mely hajótestek, vasúti kocsik befestésére használtak, ugyanis vízhatlanná tette őket; és aszfalt-olajat, mely kenőolajnak és kocsikenőcsnek adtak el.
Az 1880-as években tehát újjá kellett építeni a leégett üzemet, és hiába adtak át járdákat és egyéb burkolatokat Budapest és Bécs fővárosokban, azonkívül Eger, Arad, Győr, Zombor, Szeged, Pozsony, Debrecen, Kolozsvár, Marosvásárhely városokban, a cég veszteségesen üzemelt. 1880–1887 között a felhalmozott hiány meghaladta a 380 000 forintot. A veszteség azért is következett be, és ez a későbbiekben is gondot okozott a cégnek, hogy a városok az útburkolásért 10–15 éves határidővel fizettek, addig pedig a cég kénytelen volt részvénykibocsátásból és hitelekből fedezni a likviditását. Így 1888-ban 300 000 Frt alaptőke mellett volt először nyereséges a cég, majd úgy tűnik a piac is kedvezett a vállalkozásnak, mert a nyereség hamarosan meghaladta a felhalmozott veszteséget.
A piac bővülését jelezte újabb hazai aszfaltgyárak megalakulása is. Az egyik ilyen rivális cég hirdetéséből tudjuk, milyen termékek jelentek meg a piacon időközben: „Gyártmányai: tetőfedési, építkezési és útburkolási anyagok: valódi aszfalt fedőlemez (gyárak, lakházak, gazdasági épületek stb. rendkívül tartós és tűzbiztos fedésére); valódi aszfalt fedélmáz (fedéllemez tetők konzerválására); vörös fedélmáz; elszigetelő aszfaltlemezek (alapfalak nedvesség elleni elszigetelésére); bitumen (utcai járdák, kocsiutak, udvarok stb. burkolására); aszfalt mastix, aszfalt ragasz (fedlemez tetők szélére), aszfalt lakk (gépek és fémek bemázolására). Különböző zsiradékok u. m.: kenderzsír, sodrony kötélzsír, parazsir (sárga és fekete), vazelin, szerszámzsír, gatterfűrész zsír, fogszerszám-zsír, pályakocsi kenő, bányakocsi kenő. c) Gép- és kenőolajok: gépolaj nagyobb és kisebb gépek számára, hengerolaj, vulkánolaj, sűrített gépolaj á fa Torette, oroszlánzsír (bőrkenő). d) Fa- és fémkonzerváló olajfestékék különböző színekben.
Ekkor a Magyar Aszfalt már jobban bírta a versenyt, és 1896-ra már 1 450 000 Frt alaptőkével értek el 261 073 Frt nyereséget. Ekkor a birtokukban volt egyébként a felsődernai bánya és üzem; egy masztikgyár Mezőtelegden és egy másik gyár Verseczen. A cég annyira magabiztosan vette ekkor már a versenyt, hogy 1905-ben legnagyobb riválisát, a Hazai Asphaltipar Rt-t fel is vásárolta. 1908-ban pedig 5 800 000 koronára emelte alaptőkéjét és gyárat alapított Aradon is, illetve létrehozta a Bihari szénbánya és villamossági Rt-t.
Az 1910-es év ugyanakkor olyan időponttá vált, amikor újból likviditási gondokba került a vállalat és 1911-re a veszteség elérte a 2 950 000 koronát is, majd a kitörő háborúval tovább nőtt a hiány, mely 1918-ra majdnem a teljes tőkét felemésztette. Ekkor jött a Korona inflációja és Trianon, mely tovább súlyosbította a helyzetet.
Végül 1924-ben helyezték új alapokra a vállalatot 1 200 000 P alaptőkével. A Horthy korban terjedő gépkocsi-használat megnövelte a keresletet az aszfaltozott utak iránt és így a cég újra növekedési fázisba került, 1927-ben a tőkét felemelték 1 800 000 pengőre és innentől évenként hozták a minimum 550 000 P hasznot, mely a gazdasági világválság alatt is csak 300 000 pengőre esett vissza. Az 1930-as évek is kielégítő üzletet hoztak a cégnek, mely veszteséges a háború alatt lett, újfent.
A háború után, mint a vállalatok általában, a Magyar Asphalt sem kerülhette el az államosítást. 1949. február 4-én a Palatinus Rt., a Magyar Általános Útépítő Rt. a Hazai Magas- és Mélyépítő Rt., a Magyar Asphalt Rt., a Hirsch Mihály Rt., az OSZH Földmunkás Szakosztály, a Gimes Sándor, az özv. Hirsch Lászlóné, a Magyar Gazdasági és Kisvasúti Rt. és a Besnyői István cégekből alkották meg az Út és Vasútépítő Nemzeti Vállalatot, majd 1950. január 1-én ezt bontották ketté: Aszfaltútépítő vállalatra és Betonútépítő vállalatra.
Források:
Magyar Compass 1874-1944 | Arcanum Digitális Tudománytár
https://adt.arcanum.com/hu/view/MagyarSzalon_11_06-2__1888-1889/
https://adt.arcanum.com/hu/view/AzAszfalt_1995
Film:
Filmhíradók Online / A Magyar Asphalt Rt. újrendszerű aszfaltozása (filmhiradokonline.hu)
Alapítás ideje: 1878
Megszűnés ideje: 1949
Alapítók nincsenek beállítva
Kibocsátott értékpapírok:
| Magyar asphalt részvénytársaság |
Meghatározó vezetők:
1878-1895 | visontai Kovách László |
1896-1902 | budavári Dr. Országh Sándor |
1903-1927 | Dr. Matlekovits Sándor |
1928-1938 | báró Szterényi József |
1939 | Dr. Tormay Géza |
1940 | Ereky Károly |
1941-1943 | Dr. vitéz Andorka Rudolf |
Főtevékenység nincs beállítva
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Dr. Pelles Márton
Alapítás ideje: 1878
Alapítók nincsenek beállítva
Meghatározó vezetők:
1878-1895 | visontai Kovách László |
1896-1902 | budavári Dr. Országh Sándor |
1903-1927 | Dr. Matlekovits Sándor |
1928-1938 | báró Szterényi József |
1939 | Dr. Tormay Géza |
1940 | Ereky Károly |
1941-1943 | Dr. vitéz Andorka Rudolf |
Főtevékenység nincs beállítva
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Dr. Pelles Márton
Magyar asphalt részvénytársaság
A Kiegyezést követően, ahogy Budapest egyesült és elkezdett világvárossá válni, az utakat a legmodernebb technológiával, aszfalttal kezdték borítani. Ezt az 1870-es években külföldi, monopol helyzetben levő vállalatok magasabb áron végezték. Aztán az évtized végére felfedeztek Magyarországon is megfelelő alapanyagokat az aszfaltkészítéshez, és hazai főurak egy csoportja megalakította a Magyar Asphalt Rt-t 1878-ban. Alapvetően tehát ekkor még a természetben előforduló aszfaltot alkalmazták útburkoláshoz, és később jutott el a technológia arra szintre, értelemszerűen a kőolajfinomítók megjelenésével, hogy a kőolajfinomításaként visszamaradó, mesterséges melléktermékeket használják az aszfaltgyártásban.
Az alapításkor a cég kezdőtőkéje 110 000, más források szerint 101 000 forint volt. A cég elnöki posztját visontai Kovách László töltötte be, igazgatósági tagok: Dr. Kemény Géza, Hannover Miksa, Popper István lettek. A cég székhelye Budapest lett.
Az első időszak kifejezetten nehéz volt a vállalat számára, ugyanis hiába nyertek több megrendelést is, a nemzetközi versenyben a tőkeerősebb külföldi cégek jobban tudtak versenyezni, mint az újonnan alakult magyar cég. A helyzetet súlyosbította, hogy 1879-ben a társaság Bihar vármegyei Felső-Dernán levő üzeme leégett. Egyébként az itt talált aszfalt anyag rendkívül gazdag volt. Korabeli mérések alapján a svájci hannoveri és olaszországi telepeken a bányászott ércben csak 6–12% aszfalt volt megtalálható, míg Felső-Dernán 18–20%. A cég itteni üzeme több frakcióra bontotta a bányászott anyagot, mely különböző felhasználásokat tett lehetővé. Így gyártottak bitument (tiszta aszfaltot), melyet hordókban hoztak forgalomba; aszphalt-mastixot, mely a tulajdonképpen járda és út burkoló anyag volt; mineralt azaz aszfalt-gyantát, mely a legtisztább aszfaltként fekete lakk (vaslakk) készítésére szolgált a szíriai aszfalt helyettesítésére; aszfalt-lakkot, mely hajótestek, vasúti kocsik befestésére használtak, ugyanis vízhatlanná tette őket; és aszfalt-olajat, mely kenőolajnak és kocsikenőcsnek adtak el.
Az 1880-as években tehát újjá kellett építeni a leégett üzemet, és hiába adtak át járdákat és egyéb burkolatokat Budapest és Bécs fővárosokban, azonkívül Eger, Arad, Győr, Zombor, Szeged, Pozsony, Debrecen, Kolozsvár, Marosvásárhely városokban, a cég veszteségesen üzemelt. 1880–1887 között a felhalmozott hiány meghaladta a 380 000 forintot. A veszteség azért is következett be, és ez a későbbiekben is gondot okozott a cégnek, hogy a városok az útburkolásért 10–15 éves határidővel fizettek, addig pedig a cég kénytelen volt részvénykibocsátásból és hitelekből fedezni a likviditását. Így 1888-ban 300 000 Frt alaptőke mellett volt először nyereséges a cég, majd úgy tűnik a piac is kedvezett a vállalkozásnak, mert a nyereség hamarosan meghaladta a felhalmozott veszteséget.
A piac bővülését jelezte újabb hazai aszfaltgyárak megalakulása is. Az egyik ilyen rivális cég hirdetéséből tudjuk, milyen termékek jelentek meg a piacon időközben: „Gyártmányai: tetőfedési, építkezési és útburkolási anyagok: valódi aszfalt fedőlemez (gyárak, lakházak, gazdasági épületek stb. rendkívül tartós és tűzbiztos fedésére); valódi aszfalt fedélmáz (fedéllemez tetők konzerválására); vörös fedélmáz; elszigetelő aszfaltlemezek (alapfalak nedvesség elleni elszigetelésére); bitumen (utcai járdák, kocsiutak, udvarok stb. burkolására); aszfalt mastix, aszfalt ragasz (fedlemez tetők szélére), aszfalt lakk (gépek és fémek bemázolására). Különböző zsiradékok u. m.: kenderzsír, sodrony kötélzsír, parazsir (sárga és fekete), vazelin, szerszámzsír, gatterfűrész zsír, fogszerszám-zsír, pályakocsi kenő, bányakocsi kenő. c) Gép- és kenőolajok: gépolaj nagyobb és kisebb gépek számára, hengerolaj, vulkánolaj, sűrített gépolaj á fa Torette, oroszlánzsír (bőrkenő). d) Fa- és fémkonzerváló olajfestékék különböző színekben.
Ekkor a Magyar Aszfalt már jobban bírta a versenyt, és 1896-ra már 1 450 000 Frt alaptőkével értek el 261 073 Frt nyereséget. Ekkor a birtokukban volt egyébként a felsődernai bánya és üzem; egy masztikgyár Mezőtelegden és egy másik gyár Verseczen. A cég annyira magabiztosan vette ekkor már a versenyt, hogy 1905-ben legnagyobb riválisát, a Hazai Asphaltipar Rt-t fel is vásárolta. 1908-ban pedig 5 800 000 koronára emelte alaptőkéjét és gyárat alapított Aradon is, illetve létrehozta a Bihari szénbánya és villamossági Rt-t.
Az 1910-es év ugyanakkor olyan időponttá vált, amikor újból likviditási gondokba került a vállalat és 1911-re a veszteség elérte a 2 950 000 koronát is, majd a kitörő háborúval tovább nőtt a hiány, mely 1918-ra majdnem a teljes tőkét felemésztette. Ekkor jött a Korona inflációja és Trianon, mely tovább súlyosbította a helyzetet.
Végül 1924-ben helyezték új alapokra a vállalatot 1 200 000 P alaptőkével. A Horthy korban terjedő gépkocsi-használat megnövelte a keresletet az aszfaltozott utak iránt és így a cég újra növekedési fázisba került, 1927-ben a tőkét felemelték 1 800 000 pengőre és innentől évenként hozták a minimum 550 000 P hasznot, mely a gazdasági világválság alatt is csak 300 000 pengőre esett vissza. Az 1930-as évek is kielégítő üzletet hoztak a cégnek, mely veszteséges a háború alatt lett, újfent.
A háború után, mint a vállalatok általában, a Magyar Asphalt sem kerülhette el az államosítást. 1949. február 4-én a Palatinus Rt., a Magyar Általános Útépítő Rt. a Hazai Magas- és Mélyépítő Rt., a Magyar Asphalt Rt., a Hirsch Mihály Rt., az OSZH Földmunkás Szakosztály, a Gimes Sándor, az özv. Hirsch Lászlóné, a Magyar Gazdasági és Kisvasúti Rt. és a Besnyői István cégekből alkották meg az Út és Vasútépítő Nemzeti Vállalatot, majd 1950. január 1-én ezt bontották ketté: Aszfaltútépítő vállalatra és Betonútépítő vállalatra.
Források:
Magyar Compass 1874-1944 | Arcanum Digitális Tudománytár
https://adt.arcanum.com/hu/view/MagyarSzalon_11_06-2__1888-1889/
https://adt.arcanum.com/hu/view/AzAszfalt_1995
Film:
Filmhíradók Online / A Magyar Asphalt Rt. újrendszerű aszfaltozása (filmhiradokonline.hu)