Pesti Viktória gőzmalom
A gőzmalmok története összefonódik a székesfőváros történetével: bár a gőzmalmok már Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítését megelőzően létrejöttek, kialakulásokra hatott a főváros és gazdasági szerepének fejlődése. A gőzmalmok alapítását a dunai gőzhajózással kialakult kedvező szállítási feltételek, illetve a század közepén kialakuló agrár-konjunktúra tették lehetővé az európai városok urbanizációja következtében. A népességnövekedés révén nagyobb kereslet mutatkozott a gabonára, ami azt jelenti, hogy megfelelő felvevőpiaccal is rendelkezett. Az egymás után épült gőzmalmok abból a szempontból voltak előnyösek, hogy a gőzmeghajtás révén telephelyük szabadon megválasztható volt, hiszen működésükhöz nem szükségeltetett sem víz, sem szél. A gőzgép alkalmazásához mégis jelentős vízmennyiséget igényeltek a gőzmalmok: ennek köszönhető, hogy a Duna közelébe építették őket.
A Magyarországon elterjedt ún. magasőrlés módja a következő volt: a gabona a raktárból először a malomba került, ahol a koptatóban megtisztították a nagyobb szennyeződésektől, illetve a héjtól. Az ún. tarár feladata az volt, hogy megtisztítsa a búzaszemet, mielőtt az a búzaosztályozó rostába került, ami képes volt rostálni a hibás búzaszemeket. A trieur a magok kiszűréséért, a kefélőgép a por eltávolításáért volt felelős. Az őrlést megelőző utolsó munkafolyamat a kondicionálás volt, melynek során a búzaszemek tömege 2–3%-ának megfelelő vizet adtak a búzához. Ezután pihentetés következett, majd a megtisztított búza többszöri törésen keresztül vált finom őrleménnyé. A nagyobb szemű dara kialakításához hengerszékeken, illetve hengerpárokon őrölték lisztté.
A Pesti Viktória Gőzmalmot Lord Sámuel fakereskedő alapította 1866-ban. Az épület területe a mai Újpesti rakpart, Tutaj utca, Kárpát utca és Bessenyei utcák által körülvett helyen található. A malmot 1867-ben a Viktória Gőzmalom Részvénytársaság megvásárolta
Az 1880-as évek elején – a többi malom működéséhez hasonlóan – a Pesti Viktória gőzmalom is nehézségekkel küzdött. A búzaárak emelkedése, illetve a németországi export kiesése miatt a malom az év egy részén beszüntette működését. Az olcsó amerikai gabona még tetézte a nehézségeket, ezért az évtized első felében folytatódott a malom veszteséges működése. Az évtized közepén technikai fejlesztéseket eszközölt a vállalat vezetése, annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen az előállítás költségein. Az évtized első felében jelentkező nehézségek jól látszódnak a termelés métermázsában megadott mennyiségén:
- 1878: 378142 mm
- 1879: 350730 mm
- 1880: 304082 mm
- 1881: 296093 mm
- 1882: 334478 mm
- 1884: 233510 mm
A vállalat 1891-ben megvásárolta a szegedi Ligeti-féle malmot; ellenőrzésére létrejött a Szegedi Victoria-gőzmalom cég. 1896. január 12-én a szegedi Viktória-malom leégett, így a vállalat azt a Back Bernát fiai cégnek adta el. Az 1890-es évtized végén ismét fejlesztéseket végeztek a termelés növelése érdekében: a malom 1898-ban a Wörner és Társa cég által teljes átalakításon esett át.
A századfordulón sem volt példanélküli az üzemmegszorítás este. A lisztfelesleg exportja ugyanis nem volt lehetséges úgy, hogy a malom haszonra tegyen szert. A külföldi búza Ausztriába, illetve Magyarországra áramlása ismét üzemleállásra kényszerítette a malom vezetését. 1902-ben elektromos elevátor beépítésére került sor, mellyel a Dunán érkező gabonaszállítmányok rakodása vált lehetővé.
A malom virágkora az 1910-es évekre tehető, amikor a vállalat jól tudta kezelni a külföldi versenyből adódó hátrányokat, olyannyira, hogy még az első világháborúval járó kötöttségek (gabonavásárlás korlátozása) ellenére is növelni tudta nyereségét.
Az első világháború után számos tényező rontotta a versenyképes termelés lehetőségeit. Ez részben a trianoni békeszerződés révén elveszített területeken lévő malmok, részben a felvevőpiac drámai csökkenése miatt következett be. A magyar malmok elveszítették a még meglévő előnyüket a külföldi versenytársakkal szemben. A hazai felvevőpiac is jelentősen összeszűkült, a korszerűsítés hiánya miatt a lisztminőség erőteljesen gyengült.
Az első világháborúból lassacskán kilábaló malom jelentőségét mutatja, hogy a békeszerződést megelőzően a vállalat jelentős potenciállal rendelkezett a hazai malomiparban. Érdekeltségébe 1920 körül tíz vidéki részvénytársaság tartozott, melyek az alábbiak voltak: Czeglédi hengermalom, szolnoki Hungária-gőzmalom, Czeglédi Hunnia-gőzmalom, kecskeméti József-gőzmalom, Halasi gazdasági gőzmalom, Bajai hengermalom, kiskunfélegyházai Krausz-hengermalom Részvénytársaság, Csongrádi hengermalom és gőzfűrész Részvénytársaság, hódmezővásárhelyi Bauer-malom Részvénytársaság, Szegedi mezőgazdasági ipar Részvénytársaság. Ezen kívül tíz, a trianoni békeszerződés után határon túlra került területen működő malmot tudhatott magáénak: Egyesült nagyváradi László és Hunyadi-gőzmalom, Temesvári műmalom, pozsonyi Ludvig Gottfried-gőzmalom Részvénytársaság, pozsonyi Ludvig Gottfried-gőzmalom Részvénytársaság, Szabadkai gőzmalom, Bajmoki gőzmalom, Első újvidéki hengergőzmalom, Felsőbácskai gőzmalom Részvénytársaság, Beszterczebányai hengermalom. Ugyancsak a vállalat érdekeltségét gyarapította egy külföldön működő vállalat (Sarajevoer Walzmühl A.-G.) is.
Az általában a malomiparban, az 1920-as évek első felében megjelenő problémák kialakulásában fontos szerepet játszott az a tény, hogy 1924-ig a gabona- és lisztpiac adminisztratív szabályozás alatt állt az első világháború óta (a gabona elosztását a Haditermény Részvénytársaság végezte). A legfőbb problémát az jelentette, hogy a további élelmiszer-ár infláció elkerülése érdekében a magyar kormány megtiltotta a határidős ügyletek végzését. Így, amikor 1925-ben megszűnt a gabonakivitel tilalma, a malmok nem csökkenthették a búza áralakulásának rizikóját a budapesti tőzsdén, határidős ügyletek formájában. Emiatt döntött a vállalat vezetősége amellett, hogy a külföldi tőzsdén nyit határidős ügyletet, ezen azonban egy hirtelen válsághoz vezetett: amikor árcsökkenés helyett drágulás ment végbe, a hazai malom leányvállalatok hatalmas veszteséget szenvedtek. Mindezt tetézte, hogy a malom eddigre jelentős adósságokat halmozott fel.
A válságot a jegybank beavatkozása azzal oldotta meg, hogy rendezték a vállalat tartozásait, majd felszámolták a céget. Az állami beavatkozás oka egyrészt az volt, hogy a Pesti Viktória Gőzmalom korábban aktívan részt vett a gazdasági stabilizációban, így ezt az állam kompenzálni akarta. Másrészt tartottak attól, hogy egy esetleges gazdasági összeomlás elriasztja a külföldi befektetőket Magyarországtól.
A történtek után, 1926 márciusában ügyészségi vizsgálat indult a vállalatot vezető Bacher Emil ellen, akit 1926 júniusában le is tartóztattak azzal az indokkal, hogy a vállalat részvényeseit „bűnös spekulációk” révén károsította meg. Bacher Emil 1926-ban halt meg szívroham következtében. A vállalat felszámolására 1931. április 30-ától került sor. Az egykor malomként alkalmazott épületeket raktárként használták az 1970-es évek elejéig, amikor lebontották őket.
Lord Sámuel fakereskedő 1866-ban spekulációs célból alapított malmot, amit 1867-ben megvásárolt a Victoria Gőzmalom Rt. Ezt követően, 1898-ban a Wörner J. és Társa cég a legújabb malomipari technológiát alkalmazva felújította, 1902-ben elektromos elevátort helyeztek üzembe a Dunán érkező gabonaszállítmányok rakodására. A Pesti Victoria Gőzmalomhoz az 1920 évek közepén további kilenc vidéki és tíz, az utódállamok területén fekvő malom és más vállalat tartozott, 1925 végén azonban fizetésképtelenné vált, majd 1931-ben felszámolás alá került. A malomban az 1930-as évektől már nem folyt malomipari tevékenység, később raktárként használták az épületeket, melyeket véglegesen 1972 körül bontottak le.
Források
Klement Judit (2010): Gőzmalmok a Duna partján. A budapesti malomipar a 19–20. században. Budapest.
Klement Judit (2012): Hazai vállalkozók a hőskorban. A Budapesti Gőzmalomipar vállalkozói a 19. század második felében. Budapest.
Klement, Judit (2023): Budapest és a malmok, 1841–2008. Történelmi Szemle 65. 1. 155–167.
Nagy Magyar Compass 1876–1926.
Pogány Ágnes (2003): A Pesti Victoria Gőzmalom összeomlása. Korall 14. 98–116.
Pogány Ágnes (2000): ’Haditermény Részvénytársaság’. In: Szijj Jolán – Ravasz István: Magyarország az első világháborúban. Budapest, Petit-Real.
Sajtóanyagok 1876–1926.
Victoria Gőzmalom. Online weboldal: https://hu.museum-digital.org/object/870441?navlang=hu. Utolsó letöltés dátuma: 2024. november 23.
Alapítás ideje: 1866
Megszűnés ideje: 1928
Alapítók: Lord Sámuel
Kibocsátott értékpapírok:
| Pesti Viktória gőzmalom |
Meghatározó vezetők:
1867-1875 | Mannaberg Mihály |
1876-1905 | Herzog Rudolf |
1906- | csetei Herzog Péter |
-1925 | Bacher Emil |
Főtevékenység: gabonaőrlés (búza, árpa, rozs)
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1874-1878 | Budapest Feldunasor |
1879-1885 | Budapest Újpesti rakpart 22. |
1886-1905 | Budapest V. Felső-rakpart 22. |
1906-1925 | Budapest V. Újpesti rakpart 22. |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Alapítás ideje: 1866
Alapítók: Lord Sámuel
Meghatározó vezetők:
1867-1875 | Mannaberg Mihály |
1876-1905 | Herzog Rudolf |
1906- | csetei Herzog Péter |
-1925 | Bacher Emil |
Főtevékenység: gabonaőrlés (búza, árpa, rozs)
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1874-1878 | Budapest Feldunasor |
1879-1885 | Budapest Újpesti rakpart 22. |
1886-1905 | Budapest V. Felső-rakpart 22. |
1906-1925 | Budapest V. Újpesti rakpart 22. |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Pesti Viktória gőzmalom
A gőzmalmok története összefonódik a székesfőváros történetével: bár a gőzmalmok már Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítését megelőzően létrejöttek, kialakulásokra hatott a főváros és gazdasági szerepének fejlődése. A gőzmalmok alapítását a dunai gőzhajózással kialakult kedvező szállítási feltételek, illetve a század közepén kialakuló agrár-konjunktúra tették lehetővé az európai városok urbanizációja következtében. A népességnövekedés révén nagyobb kereslet mutatkozott a gabonára, ami azt jelenti, hogy megfelelő felvevőpiaccal is rendelkezett. Az egymás után épült gőzmalmok abból a szempontból voltak előnyösek, hogy a gőzmeghajtás révén telephelyük szabadon megválasztható volt, hiszen működésükhöz nem szükségeltetett sem víz, sem szél. A gőzgép alkalmazásához mégis jelentős vízmennyiséget igényeltek a gőzmalmok: ennek köszönhető, hogy a Duna közelébe építették őket.
A Magyarországon elterjedt ún. magasőrlés módja a következő volt: a gabona a raktárból először a malomba került, ahol a koptatóban megtisztították a nagyobb szennyeződésektől, illetve a héjtól. Az ún. tarár feladata az volt, hogy megtisztítsa a búzaszemet, mielőtt az a búzaosztályozó rostába került, ami képes volt rostálni a hibás búzaszemeket. A trieur a magok kiszűréséért, a kefélőgép a por eltávolításáért volt felelős. Az őrlést megelőző utolsó munkafolyamat a kondicionálás volt, melynek során a búzaszemek tömege 2–3%-ának megfelelő vizet adtak a búzához. Ezután pihentetés következett, majd a megtisztított búza többszöri törésen keresztül vált finom őrleménnyé. A nagyobb szemű dara kialakításához hengerszékeken, illetve hengerpárokon őrölték lisztté.
A Pesti Viktória Gőzmalmot Lord Sámuel fakereskedő alapította 1866-ban. Az épület területe a mai Újpesti rakpart, Tutaj utca, Kárpát utca és Bessenyei utcák által körülvett helyen található. A malmot 1867-ben a Viktória Gőzmalom Részvénytársaság megvásárolta
Az 1880-as évek elején – a többi malom működéséhez hasonlóan – a Pesti Viktória gőzmalom is nehézségekkel küzdött. A búzaárak emelkedése, illetve a németországi export kiesése miatt a malom az év egy részén beszüntette működését. Az olcsó amerikai gabona még tetézte a nehézségeket, ezért az évtized első felében folytatódott a malom veszteséges működése. Az évtized közepén technikai fejlesztéseket eszközölt a vállalat vezetése, annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen az előállítás költségein. Az évtized első felében jelentkező nehézségek jól látszódnak a termelés métermázsában megadott mennyiségén:
- 1878: 378142 mm
- 1879: 350730 mm
- 1880: 304082 mm
- 1881: 296093 mm
- 1882: 334478 mm
- 1884: 233510 mm
A vállalat 1891-ben megvásárolta a szegedi Ligeti-féle malmot; ellenőrzésére létrejött a Szegedi Victoria-gőzmalom cég. 1896. január 12-én a szegedi Viktória-malom leégett, így a vállalat azt a Back Bernát fiai cégnek adta el. Az 1890-es évtized végén ismét fejlesztéseket végeztek a termelés növelése érdekében: a malom 1898-ban a Wörner és Társa cég által teljes átalakításon esett át.
A századfordulón sem volt példanélküli az üzemmegszorítás este. A lisztfelesleg exportja ugyanis nem volt lehetséges úgy, hogy a malom haszonra tegyen szert. A külföldi búza Ausztriába, illetve Magyarországra áramlása ismét üzemleállásra kényszerítette a malom vezetését. 1902-ben elektromos elevátor beépítésére került sor, mellyel a Dunán érkező gabonaszállítmányok rakodása vált lehetővé.
A malom virágkora az 1910-es évekre tehető, amikor a vállalat jól tudta kezelni a külföldi versenyből adódó hátrányokat, olyannyira, hogy még az első világháborúval járó kötöttségek (gabonavásárlás korlátozása) ellenére is növelni tudta nyereségét.
Az első világháború után számos tényező rontotta a versenyképes termelés lehetőségeit. Ez részben a trianoni békeszerződés révén elveszített területeken lévő malmok, részben a felvevőpiac drámai csökkenése miatt következett be. A magyar malmok elveszítették a még meglévő előnyüket a külföldi versenytársakkal szemben. A hazai felvevőpiac is jelentősen összeszűkült, a korszerűsítés hiánya miatt a lisztminőség erőteljesen gyengült.
Az első világháborúból lassacskán kilábaló malom jelentőségét mutatja, hogy a békeszerződést megelőzően a vállalat jelentős potenciállal rendelkezett a hazai malomiparban. Érdekeltségébe 1920 körül tíz vidéki részvénytársaság tartozott, melyek az alábbiak voltak: Czeglédi hengermalom, szolnoki Hungária-gőzmalom, Czeglédi Hunnia-gőzmalom, kecskeméti József-gőzmalom, Halasi gazdasági gőzmalom, Bajai hengermalom, kiskunfélegyházai Krausz-hengermalom Részvénytársaság, Csongrádi hengermalom és gőzfűrész Részvénytársaság, hódmezővásárhelyi Bauer-malom Részvénytársaság, Szegedi mezőgazdasági ipar Részvénytársaság. Ezen kívül tíz, a trianoni békeszerződés után határon túlra került területen működő malmot tudhatott magáénak: Egyesült nagyváradi László és Hunyadi-gőzmalom, Temesvári műmalom, pozsonyi Ludvig Gottfried-gőzmalom Részvénytársaság, pozsonyi Ludvig Gottfried-gőzmalom Részvénytársaság, Szabadkai gőzmalom, Bajmoki gőzmalom, Első újvidéki hengergőzmalom, Felsőbácskai gőzmalom Részvénytársaság, Beszterczebányai hengermalom. Ugyancsak a vállalat érdekeltségét gyarapította egy külföldön működő vállalat (Sarajevoer Walzmühl A.-G.) is.
Az általában a malomiparban, az 1920-as évek első felében megjelenő problémák kialakulásában fontos szerepet játszott az a tény, hogy 1924-ig a gabona- és lisztpiac adminisztratív szabályozás alatt állt az első világháború óta (a gabona elosztását a Haditermény Részvénytársaság végezte). A legfőbb problémát az jelentette, hogy a további élelmiszer-ár infláció elkerülése érdekében a magyar kormány megtiltotta a határidős ügyletek végzését. Így, amikor 1925-ben megszűnt a gabonakivitel tilalma, a malmok nem csökkenthették a búza áralakulásának rizikóját a budapesti tőzsdén, határidős ügyletek formájában. Emiatt döntött a vállalat vezetősége amellett, hogy a külföldi tőzsdén nyit határidős ügyletet, ezen azonban egy hirtelen válsághoz vezetett: amikor árcsökkenés helyett drágulás ment végbe, a hazai malom leányvállalatok hatalmas veszteséget szenvedtek. Mindezt tetézte, hogy a malom eddigre jelentős adósságokat halmozott fel.
A válságot a jegybank beavatkozása azzal oldotta meg, hogy rendezték a vállalat tartozásait, majd felszámolták a céget. Az állami beavatkozás oka egyrészt az volt, hogy a Pesti Viktória Gőzmalom korábban aktívan részt vett a gazdasági stabilizációban, így ezt az állam kompenzálni akarta. Másrészt tartottak attól, hogy egy esetleges gazdasági összeomlás elriasztja a külföldi befektetőket Magyarországtól.
A történtek után, 1926 márciusában ügyészségi vizsgálat indult a vállalatot vezető Bacher Emil ellen, akit 1926 júniusában le is tartóztattak azzal az indokkal, hogy a vállalat részvényeseit „bűnös spekulációk” révén károsította meg. Bacher Emil 1926-ban halt meg szívroham következtében. A vállalat felszámolására 1931. április 30-ától került sor. Az egykor malomként alkalmazott épületeket raktárként használták az 1970-es évek elejéig, amikor lebontották őket.
Lord Sámuel fakereskedő 1866-ban spekulációs célból alapított malmot, amit 1867-ben megvásárolt a Victoria Gőzmalom Rt. Ezt követően, 1898-ban a Wörner J. és Társa cég a legújabb malomipari technológiát alkalmazva felújította, 1902-ben elektromos elevátort helyeztek üzembe a Dunán érkező gabonaszállítmányok rakodására. A Pesti Victoria Gőzmalomhoz az 1920 évek közepén további kilenc vidéki és tíz, az utódállamok területén fekvő malom és más vállalat tartozott, 1925 végén azonban fizetésképtelenné vált, majd 1931-ben felszámolás alá került. A malomban az 1930-as évektől már nem folyt malomipari tevékenység, később raktárként használták az épületeket, melyeket véglegesen 1972 körül bontottak le.
Források
Klement Judit (2010): Gőzmalmok a Duna partján. A budapesti malomipar a 19–20. században. Budapest.
Klement Judit (2012): Hazai vállalkozók a hőskorban. A Budapesti Gőzmalomipar vállalkozói a 19. század második felében. Budapest.
Klement, Judit (2023): Budapest és a malmok, 1841–2008. Történelmi Szemle 65. 1. 155–167.
Nagy Magyar Compass 1876–1926.
Pogány Ágnes (2003): A Pesti Victoria Gőzmalom összeomlása. Korall 14. 98–116.
Pogány Ágnes (2000): ’Haditermény Részvénytársaság’. In: Szijj Jolán – Ravasz István: Magyarország az első világháborúban. Budapest, Petit-Real.
Sajtóanyagok 1876–1926.
Victoria Gőzmalom. Online weboldal: https://hu.museum-digital.org/object/870441?navlang=hu. Utolsó letöltés dátuma: 2024. november 23.