Pesti molnárok és sütők gőzmalom r.-t.

A gőzmalmok története összefonódik a székesfőváros történetével: bár a gőzmalmok már Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítését megelőzően létrejöttek, kialakulásokra hatott a főváros és gazdasági szerepének fejlődése. A gőzmalmok alapítását a dunai gőzhajózással kialakult kedvező szállítási feltételek, illetve a század közepén kialakuló agrár-konjunktúra tették lehetővé az európai városok urbanizációja következtében. A népességnövekedés révén nagyobb kereslet mutatkozott a gabonára, ami azt jelenti, hogy megfelelő felvevőpiaccal is rendelkezett. Az egymás után épült gőzmalmok abból a szempontból voltak előnyösek, hogy a gőzmeghajtás révén telephelyük szabadon megválasztható volt, hiszen működésükhöz nem szükségeltetett sem víz, sem szél. A gőzgép alkalmazásához mégis jelentős vízmennyiséget igényeltek a gőzmalmok: ennek köszönhető, hogy a Duna közelébe építették őket.

A Magyarországon elterjedt ún. magasőrlés módja a következő volt: a gabona a raktárból először a malomba került, ahol a koptatóban megtisztították a nagyobb szennyeződésektől, illetve a héjtól. Az ún. tarár feladata az volt, hogy megtisztítsa a búzaszemet, mielőtt az a búzaosztályozó rostába került, ami képes volt rostálni a hibás búzaszemeket. A trieur a magok kiszűréséért, a kefélőgép a por eltávolításáért volt felelős. Az őrlést megelőző utolsó munkafolyamat a kondicionálás volt, melynek során a búzaszemek tömege 2–3%-ának megfelelő vizet adtak a búzához. Ezután pihentetés következett, majd a megtisztított búza többszöri törésen keresztül vált finom őrleménnyé. A nagyobb szemű dara kialakításához hengerszékeken, illetve hengerpárokon őrölték lisztté.

A malom a mai Boráros térnél, a Soroksári út és Liliom utca sarkán elhelyezkedő telken épült fel. A malom irányítására létrehozott részvénytársaságot 1868-ban alapította a Haggenmacher-család.

A többi fővárosi (és vidéki) malomhoz hasonlóan, a Pesti molnárok és sütők gőzmalom-részvény-társulatban is nehézségek merültek fel az 1880-as évek elején a nyersanyag drágasága miatt. Ez olvasható ki az őrleménytermelést métermázsában bemutató ábráról is.

A századfordulón a budapesti malmok – a vidéki malmokkal egyetértve – ismét azzal a problémával néztek szembe, hogy csökkentsék üzemeiket. Ezt a fogyasztási viszonyok kedvezőtlensége, illetve a lisztkészletek felhalmozódása okozta. A malom 1903-ban átalakította egyik szárnyát, mivel annak műszaki berendezése időközben elavult. Megépítésre került emellett egy új lisztraktár is. A fejlesztésekben feltehetőleg az is közrejátszott, hogy a századforduló éveiben egyre inkább tért nyert a malomiparban a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank. 1903-ban jutott a bank érdekeltségébe a Lujza-malom, illetve a Pesti Molnárok és Sütők Gőzmalom Részvénytársaság is.

Ugyanakkor, mivel a problémák továbbra is fennálltak, 1904 novemberétől 1905 szeptemberéig csökkentett üzemben működtek a malmok. Ebben közrejátszott az is, hogy sztrájkok nehezítették a termelés folytatását 1905 nyár végén és 1906 májusában. Ebből a nehézségből a malom csak lassan tudott kilábalni. Koronában mért nyeresége az alábbiak szerint változott 1903 és 1907 között:

• 1903: 18982 K
• 1904: 24911 K
• 1905: 28172 K
• 1906: 40822 K
• 1907: 209618 K

Az első világháború jelentős nyersanyaghiányhoz és késztermékhiányhoz vezetett. Problémát okozott többek között az is, hogy a szállítási eszközöket a hadvezetőség lefoglalta, így a nyersanyaggal való ellátás nem vált megoldhatóvá. A hadvezetőség a vállalatot katonai felügyelet alá helyezte, az üzem folytatására kényszerítette és a munkaerő pótlására katonai munkásosztagot rendelt ki. A vállalat tisztviselőit és munkásait a mindinkább erősödő infláció miatt drágasági pótlékban részesítette, családjaikat segélyezte.

Az első világháború után számos tényező rontotta a versenyképes termelés lehetőségeit. Ez részben a trianoni békeszerződés révén elveszített területeken lévő malmok, részben a felvevőpiac drámai csökkenése miatt következett be. A magyar malmok elveszítették a még meglévő előnyüket a külföldi versenytársakkal szemben. A hazai felvevőpiac is jelentősen összeszűkült, a korszerűsítés hiánya miatt a lisztminőség erőteljesen gyengült.

A malom az 1920-as évtized közepére egyre nagyobb veszteségeket halmozott fel, ezzel összefüggésben került sor a vállalat önállóságának felszámolására: az Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársaság 1926. április 24-én magába olvasztotta. Ezt követően a malom inkább csak raktárként funkcionált, s kevésbé foglalkozott őrlemények előállításával.

A budapesti városrendezéssel összefüggésben, 1932-ben döntöttek a malom épülete lebontása mellett. 1933-ban megkezdődött a bontás és a szanálás: a tulajdonosok a berendezéseket és épületvasat a sajtóban próbálták meg értékesíteni. A telek felparcellázása után kialakítottak egy közterületet is, amit a malom után Gabona utcának nevezett el.

Források

Gönczi Ambrus: Gyárépület helyén lakóházak – 90 éve bontották el a Pesti Molnárok és Sütők Malmát a Boráros térnél. 2023. augusztus 30. Online weboldal: Pestbuda.hu.

Juhász Erzsébet (1992): Százéves (lenne) a budapestijobb parti körvasút. Városi Közlekedés. 32(4–6). 232–233.

Klement Judit (2010): Gőzmalmok a Duna partján. A budapesti malomipar a 19–20. században. Budapest.

Klement Judit (2012): Hazai vállalkozók a hőskorban. A Budapesti Gőzmalomipar vállalkozói a 19. század második felében. Budapest.

Klement, Judit (2023): Budapest és a malmok, 1841–2008. Történelmi Szemle 65. 1. 155–167.

Pogány Ágnes (2003): A Pesti Victoria Gőzmalom összeomlása. Korall 14. 98–116.

Szűcs Ernő (1981): A gyárjellegű magyar malomipar negyedszázados válsága. In: Szendrey István (szerk.): Magyar Történeti Tanulmányok 14.

Nagy Magyar Compass 1875–1926.

Sajtóanyagok 1875–1926.

Alapítás ideje: 1868

Megszűnés ideje: 1926

Alapítók: Haggenmacher-család

Kibocsátott értékpapírok:

Meghatározó vezetők:

Főtevékenység: búza- és rozsőrlemény

Fő termékek nincsenek beállítva

Székhelyek:

Telephelyek nincsenek beállítva

Fő mérföldkövek nincsenek beállítva

Szerző: Szabó Róbert