Lujza-gőzmalom részvénytársaság
A gőzmalmok története összefonódik a székesfőváros történetével: bár a gőzmalmok már Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítését megelőzően létrejöttek, kialakulásokra hatott a főváros és gazdasági szerepének fejlődése. A gőzmalmok alapítását a dunai gőzhajózással kialakult kedvező szállítási feltételek, illetve a század közepén kialakuló agrár-konjunktúra tették lehetővé az európai városok urbanizációja következtében. A népességnövekedés révén nagyobb kereslet mutatkozott a gabonára, ami azt jelenti, hogy megfelelő felvevőpiaccal is rendelkezett. Az egymás után épült gőzmalmok abból a szempontból voltak előnyösek, hogy a gőzmeghajtás révén telephelyük szabadon megválasztható volt, hiszen működésükhöz nem szükségeltetett sem víz, sem szél. A gőzgép alkalmazásához mégis jelentős vízmennyiséget igényeltek a gőzmalmok: ennek köszönhető, hogy a Duna közelébe építették őket.
A Magyarországon elterjedt ún. magasőrlés módja a következő volt: a gabona a raktárból először a malomba került, ahol a koptatóban megtisztították a nagyobb szennyeződésektől, illetve a héjtól. Az ún. tarár feladata az volt, hogy megtisztítsa a búzaszemet, mielőtt az a búzaosztályozó rostába került, ami képes volt rostálni a hibás búzaszemeket. A trieur a magok kiszűréséért, a kefélőgép a por eltávolításáért volt felelős. Az őrlést megelőző utolsó munkafolyamat a kondicionálás volt, melynek során a búzaszemek tömege 2–3%-ának megfelelő vizet adtak a búzához. Ezután pihentetés következett, majd a megtisztított búza többszöri törésen keresztül vált finom őrleménnyé. A nagyobb szemű dara kialakításához hengerszékeken, illetve hengerpárokon őrölték lisztté.
A Lujza-Gőzmalom Részvénytársaság élén a Wahrmann és Fia bankház vezette konzorcium állt, amely 1867-ben megvásárolta a Barber és Klusemann-féle, 1854-ben épített budai malomtelepet. A malomalapító, Wahrmann Mór a malmot feleségéről, Gold Lujzáról nevezte el.
Az 1880-as években éreztette hatását az egyre erősödő amerikai verseny, ez tetten érhető a vállalat árfolyamában bekövetkező változásban is. A gőzmalom 1880-ban hajtott végre jelentősebb fejlesztést, átalakítást az üzemben. Elsősorban ennek következtében sikerült csökkenteni a termelési költségeket és nagyobb nyereségre szert tenni. Az évtized közepére a külföldi verseny problémája mindinkább felerősödött és egyre nehezebbé vált a magyar liszt értékesítése a nemzetközi piacon.
A malom életében a századforduló hozott változást. A Lujza-gőzmalom részvénytársaság és az Első Budapesti Gőzmalom Részvénytársaság között szorosabb kapcsolat jött létre. Az Első Budapesti Gőzmalom Részvénytársaság birtokolta a Lujza-gőzmalom Részvénytársaság részvényeinek egy részét, s ekkor felvásárolta a maradékot is. Részben ennek köszönhető, hogy a malom növelni tudta termelését: a századforduló elején jellemző 600 000 mázsa/év termelését az évtized közepére 850 000 mázsa/évre bővítette.
Az 1906-ban megkezdett, majd 1907-ben befejeződött a gabonalift felállítása. Ugyanebben az évben intézkedés történt szociális téren is: ettől kezdve a malom egykori, nyugdíjas hivatalnokai számára a nyugdíjjogosultság megszabásakor minden, teljes szolgálati évet beszámítottak. 1909. augusztus 26-án géptörés következett be, minek következtében az üzem tíz heti szünetre kényszerült az őrlés terén. 1910-ben munkás-sztrájkok léptek színre, amelyek meggátolták a budapesti malmokat az őrlés lehetőségeinek eredményes bővítésében. 1911-ben a magas búzaárak, illetve az üzemdrágulás okozott problémát. Júliusban emiatt kéthétnyi szünetre kényszerült az üzem. Az év végére – az exportálási nehézségek következtében – a magyar malmok felhalmozták készleteiket, így 1912 első felében ismét üzemmegszorításokra került sor.
Az első világháború alapvető változást hozott a malom életében. A gabona- és lisztárat az állam maximalizálta, 1915 júniusában pedig lefoglalta az évi termést. Megalakították a Haditermény-részvénytársaságot, illetve a Korpaközpontot. A szállítási szerződések révén a malmok nagyobb mértékben kaptak nyersanyagot, így 1915 augusztusától teljes nappali és éjjeli üzemben zajlott a termelés. Ennek köszönhető, hogy az évtized elején jelentkező nehézségek a háború idején fokozódtak, s 1915-ig a termelés szinte folyamatosan csökkent.
Az első világháború után számos tényező rontotta a versenyképes termelés lehetőségeit. Ez részben a trianoni békeszerződés révén elveszített területeken lévő malmok, részben a felvevőpiac drámai csökkenése miatt következett be. A magyar malmok elveszítették a még meglévő előnyüket a külföldi versenytársakkal szemben. A hazai felvevőpiac is jelentősen összeszűkült, a korszerűsítés hiánya miatt a lisztminőség erőteljesen gyengült.
Az említett nehézségek hatására a vállalat fennállása hátralévő két évtizedében a malom agóniája következett be. A malom liszt- és búzaraktára 1921. október 18-án leégett. Feltehetőleg ezzel összefüggésben, 1926-ban üzletkörét közraktári jegyekkel kapcsolatos (warrants) ügyek lebonyolítására is kiterjesztette. A vállalat jelentőségét mutatja, hogy ebben az évben, amikor a részvénytulajdonos Első Budapesti Gőzmalom Részvénytársaság magába olvasztotta a Pesti Hengermalmot, az Erzsébet malmot és a Pesti Molnárok és Sütők Gőzmalom Részvénytársaságot, a vállalat közraktári üzlet funkcióját töltötte be.
A vállalatot a gazdasági válsággal összefüggésben már a részvénytulajdonos Első Budapesti Gőzmalom Részvénytársaság sem tudta megmenteni és 1936. május 13-án magába olvasztotta a céget. Az ekkor zajló városrendezéssel párhuzamosan elbontották a malom épületét, illetve az abba vezető vasúti pályákat is.
Források
Juhász Erzsébet (1992): Százéves (lenne) a budapestijobb parti körvasút. Városi Közlekedés. 32(4–6). 232–233.
Magyar Statisztikai Évkönyv 1906. 14. Új folyam, Budapest, 1907. 197.
Nagy Magyar Compass 1880–1936.
Sajtóanyagok 1880–1936.
Alapítás ideje: 1868
Megszűnés ideje: 1936
Alapítók: Wahrmann Mór
Kibocsátott értékpapírok:
| Lujza-gőzmalom részvénytársaság. |
Meghatározó vezetők:
1879-1896 | baranyavári Ullmann Adolf |
1897-1898 | Strasser Zsigmond |
1899-1906 | gárdonyi Neumann Frigyes |
1907-1930 | Fellner Henrik |
1931 | Gerisch Lajos |
1932-1936 | Stux Sándor |
Főtevékenység: gabonaőrlés (búza, árpa, rozs)
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1879-1881 | Budapest Fő-út 329. |
1882-1899 | Budapest III. Lajos utca 57. |
1900-1936 | Budapest III. Kolosy tér 1. |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Alapítás ideje: 1868
Alapítók: Wahrmann Mór
Meghatározó vezetők:
1879-1896 | baranyavári Ullmann Adolf |
1897-1898 | Strasser Zsigmond |
1899-1906 | gárdonyi Neumann Frigyes |
1907-1930 | Fellner Henrik |
1931 | Gerisch Lajos |
1932-1936 | Stux Sándor |
Főtevékenység: gabonaőrlés (búza, árpa, rozs)
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1879-1881 | Budapest Fő-út 329. |
1882-1899 | Budapest III. Lajos utca 57. |
1900-1936 | Budapest III. Kolosy tér 1. |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Lujza-gőzmalom részvénytársaság
A gőzmalmok története összefonódik a székesfőváros történetével: bár a gőzmalmok már Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítését megelőzően létrejöttek, kialakulásokra hatott a főváros és gazdasági szerepének fejlődése. A gőzmalmok alapítását a dunai gőzhajózással kialakult kedvező szállítási feltételek, illetve a század közepén kialakuló agrár-konjunktúra tették lehetővé az európai városok urbanizációja következtében. A népességnövekedés révén nagyobb kereslet mutatkozott a gabonára, ami azt jelenti, hogy megfelelő felvevőpiaccal is rendelkezett. Az egymás után épült gőzmalmok abból a szempontból voltak előnyösek, hogy a gőzmeghajtás révén telephelyük szabadon megválasztható volt, hiszen működésükhöz nem szükségeltetett sem víz, sem szél. A gőzgép alkalmazásához mégis jelentős vízmennyiséget igényeltek a gőzmalmok: ennek köszönhető, hogy a Duna közelébe építették őket.
A Magyarországon elterjedt ún. magasőrlés módja a következő volt: a gabona a raktárból először a malomba került, ahol a koptatóban megtisztították a nagyobb szennyeződésektől, illetve a héjtól. Az ún. tarár feladata az volt, hogy megtisztítsa a búzaszemet, mielőtt az a búzaosztályozó rostába került, ami képes volt rostálni a hibás búzaszemeket. A trieur a magok kiszűréséért, a kefélőgép a por eltávolításáért volt felelős. Az őrlést megelőző utolsó munkafolyamat a kondicionálás volt, melynek során a búzaszemek tömege 2–3%-ának megfelelő vizet adtak a búzához. Ezután pihentetés következett, majd a megtisztított búza többszöri törésen keresztül vált finom őrleménnyé. A nagyobb szemű dara kialakításához hengerszékeken, illetve hengerpárokon őrölték lisztté.
A Lujza-Gőzmalom Részvénytársaság élén a Wahrmann és Fia bankház vezette konzorcium állt, amely 1867-ben megvásárolta a Barber és Klusemann-féle, 1854-ben épített budai malomtelepet. A malomalapító, Wahrmann Mór a malmot feleségéről, Gold Lujzáról nevezte el.
Az 1880-as években éreztette hatását az egyre erősödő amerikai verseny, ez tetten érhető a vállalat árfolyamában bekövetkező változásban is. A gőzmalom 1880-ban hajtott végre jelentősebb fejlesztést, átalakítást az üzemben. Elsősorban ennek következtében sikerült csökkenteni a termelési költségeket és nagyobb nyereségre szert tenni. Az évtized közepére a külföldi verseny problémája mindinkább felerősödött és egyre nehezebbé vált a magyar liszt értékesítése a nemzetközi piacon.
A malom életében a századforduló hozott változást. A Lujza-gőzmalom részvénytársaság és az Első Budapesti Gőzmalom Részvénytársaság között szorosabb kapcsolat jött létre. Az Első Budapesti Gőzmalom Részvénytársaság birtokolta a Lujza-gőzmalom Részvénytársaság részvényeinek egy részét, s ekkor felvásárolta a maradékot is. Részben ennek köszönhető, hogy a malom növelni tudta termelését: a századforduló elején jellemző 600 000 mázsa/év termelését az évtized közepére 850 000 mázsa/évre bővítette.
Az 1906-ban megkezdett, majd 1907-ben befejeződött a gabonalift felállítása. Ugyanebben az évben intézkedés történt szociális téren is: ettől kezdve a malom egykori, nyugdíjas hivatalnokai számára a nyugdíjjogosultság megszabásakor minden, teljes szolgálati évet beszámítottak. 1909. augusztus 26-án géptörés következett be, minek következtében az üzem tíz heti szünetre kényszerült az őrlés terén. 1910-ben munkás-sztrájkok léptek színre, amelyek meggátolták a budapesti malmokat az őrlés lehetőségeinek eredményes bővítésében. 1911-ben a magas búzaárak, illetve az üzemdrágulás okozott problémát. Júliusban emiatt kéthétnyi szünetre kényszerült az üzem. Az év végére – az exportálási nehézségek következtében – a magyar malmok felhalmozták készleteiket, így 1912 első felében ismét üzemmegszorításokra került sor.
Az első világháború alapvető változást hozott a malom életében. A gabona- és lisztárat az állam maximalizálta, 1915 júniusában pedig lefoglalta az évi termést. Megalakították a Haditermény-részvénytársaságot, illetve a Korpaközpontot. A szállítási szerződések révén a malmok nagyobb mértékben kaptak nyersanyagot, így 1915 augusztusától teljes nappali és éjjeli üzemben zajlott a termelés. Ennek köszönhető, hogy az évtized elején jelentkező nehézségek a háború idején fokozódtak, s 1915-ig a termelés szinte folyamatosan csökkent.
Az első világháború után számos tényező rontotta a versenyképes termelés lehetőségeit. Ez részben a trianoni békeszerződés révén elveszített területeken lévő malmok, részben a felvevőpiac drámai csökkenése miatt következett be. A magyar malmok elveszítették a még meglévő előnyüket a külföldi versenytársakkal szemben. A hazai felvevőpiac is jelentősen összeszűkült, a korszerűsítés hiánya miatt a lisztminőség erőteljesen gyengült.
Az említett nehézségek hatására a vállalat fennállása hátralévő két évtizedében a malom agóniája következett be. A malom liszt- és búzaraktára 1921. október 18-án leégett. Feltehetőleg ezzel összefüggésben, 1926-ban üzletkörét közraktári jegyekkel kapcsolatos (warrants) ügyek lebonyolítására is kiterjesztette. A vállalat jelentőségét mutatja, hogy ebben az évben, amikor a részvénytulajdonos Első Budapesti Gőzmalom Részvénytársaság magába olvasztotta a Pesti Hengermalmot, az Erzsébet malmot és a Pesti Molnárok és Sütők Gőzmalom Részvénytársaságot, a vállalat közraktári üzlet funkcióját töltötte be.
A vállalatot a gazdasági válsággal összefüggésben már a részvénytulajdonos Első Budapesti Gőzmalom Részvénytársaság sem tudta megmenteni és 1936. május 13-án magába olvasztotta a céget. Az ekkor zajló városrendezéssel párhuzamosan elbontották a malom épületét, illetve az abba vezető vasúti pályákat is.
Források
Juhász Erzsébet (1992): Százéves (lenne) a budapestijobb parti körvasút. Városi Közlekedés. 32(4–6). 232–233.
Magyar Statisztikai Évkönyv 1906. 14. Új folyam, Budapest, 1907. 197.
Nagy Magyar Compass 1880–1936.
Sajtóanyagok 1880–1936.