Fiumei rizshántoló- és rizskeményitő-gyár
A Fiumei Első Magyar Rizshántoló- és Keményítőgyár Rt-t 1881-ben alapította két helyi üzletember Ossoinack Lajos és Steinacker Arthur a Magyar Általános Hitelbank helyi fiókja finanszírozásával. 1882–1914 között 10 000 000 métermázsa mennyiségű terméket állított elő több, mint 200 000 000 Korona értékben. Ekkoriban a vállalat átlagosan 15%-os osztalékot fizetett. A cég a háború után tovább üzemelt, de az osztrák-magyar háttér hiánya okozta veszteségek miatt az 1930-as évek elején megszűnt.
Története
A fiumei rizshántoló története (1881–1931)
A fiumei rizshántoló gyárat Ossoinack Lajos a Magyar Általános Hitelbank helyi fiókjának (kezdetben Steinacker és Társa Rt.) finanszírozásával 1881. július 11-én alapította. A gyár budapesti székhellyel és 800.000 Frt tőkével alakult, elnöke Zichy Nándor lett, alelnökei pedig Pallavicini Ede őrgróf (Magyar Általános Hitelbank) és Steinacker Arthur voltak. Maga az üzem Fiume külvárosában, Ponsalban a Via Voloscán épült fel és két gyárépületből állt: a rizshántolóból és a keményítőgyárból.
Az üzem már a kialakítás során korszerűnek számított. Amellett, hogy 520 lőerőnyi gépi hajtással bírt, a villanyvilágítást is bevezették. Évi gyártási kapacitása 500.000 q (400.000 q hántolt rizs, 30.000 q keményítő és 70.000 q melléktermék) volt, mellyel egész Ausztria-Magyarország legnagyobb hántolója lett. Noha a gyárnak elnöke és alelnökei is voltak, a valódi menedzseri feladatokat Ossoinack Lajos látta el, akinek tevékenysége különösen fontos volt az 1890-es években, amikor a trieszti rizshántoló egyre nagyobb vetélytársa lett a fiumeinek. Vezetése alatt folyamatosan modernizálták az üzemet, amelynek mértéke a gépesítettségben érhető leginkább tetten: míg az alapítástól 1881–1892-ig 520 LE, addig 1893–94-ben 1.200 LE, 1895–1904 között 1.500 LE, 1905-től pedig 2.000 LE állt a vállalat rendelkezésére. Amikor már Ossoinack fia, Endre irányította a céget 1910-ben bővítették a termelési kapacitásokat és így egyetlen évben az üzem már akár 700.000 métermázsa termék előállítására is képessé vált. 1891–1910 között átlagosan 450 fő dolgozott a vállalatnál, melynek 67%-a férfi, 27%-a nő, 2,5%-a fiú és 3,5%-a leány volt. Itt fontos említést tenni arról, hogy a fiumei szabályozások lehetővé tették a gyermekmunkát, így bizonyos gépekkel csak a megtermett férfiaknál kisebb fiúk tudtak dolgozni.
A hántoló 1889–1912 között folyamatosan növelni tudta a termelésének mértékét. Ezen időszak alatt az üzem átlagosan évi 318.905 q hántolt rizst, 66.829 q keményítőt és 67.924 q mellékterméket (leginkább állati takarmánynak használták fel) állított elő. Abszolút értékben mérve a vállalat 1889–1911 között 2,6-szorosára növelte termelését. Ez koronaértéken számítva azt jelentette, hogy a rizshántoló 1883-ban 596.093 K, 1885-ben 1.868.743 K, 1895-ben 8.333.333 K, 1904-ben 12.000.000 K és 1910-ben 16.675.000 K értékben állított elő termékeket. Ez 1882–1914 között legalább 194.697.568 K értékű termelést jelentett, melyet az alábbi ábra részletez métermázsában:
A társaság alaptőkéjének összege a következőképpen alakult:
- 1881–1897: 800 000 Frt,
- 1898–1899: 965 000 Frt,
- 1900–1904: 1.930.000 K,
- 1905–1925: 2 895 000 K,
- 1926–1931: 1 447 500 P.
Az első tőkeemelésnek az oka az volt, hogy a Rizshántoló a Magyar Általános Hitelbankkal közösen 50%-50%-ban megvásárolta a budapesti Hungária Gőzmalom Rt. részvényeit, ennek fedezésére pedig tőkeemelést és részvénykibocsátást hajtott végre a cég. Ezt követően 190-ban álltak át könyvelésben a Koronára, majd az üzem 1905-ben megkezdett bővítésének finanszírozására újból megemelték az alaptőkét, melyet a háború után 1925-ben konvertáltak Pengőre. A társaság nyereségességét az alábbi táblázat mutatja.
Jól láthatjuk a nyereségesség és osztalék évenkénti változásából, hogy amíg Fiume Magyarorszg része volt és megvolt a gyár termékeinek állandó felvevőpiaca addig igencsak jól működött a cég, hisz volt év, amikor a nyereségessége az alaptőkéhez viszonyítva a 46%-ot is meghaladta (1896), ugyanakkor a háború után, noha először még meg tudta őrizni a cég a nyereségességét az 1929-es válság teljesen ellehetetlenítette a vállalkozást, mely 1932 körül biztosan megszűnt. Összességében a fiumei rizshántoló nagyon jó alapításnak bizonyult, melyet az Ossoinackok az olasz és osztrák versenytársak megjelenését követően is biztos kézzel tudtak irányítani.
Források
- Compass (1882–1932)
- Državni Arhiv u Rijeci. Fiumei Állami Levéltár. Kereskedelmi és iparkamara iratok. PO–1. 198–201.
- Fest Aladár – Holek Sámuel (1896b): Fiume ipara. In: Borovszky Samu – Sziklay János (szerk.): Magyarország Vármegyéi és Városai. Fiume és a magyar-horvát tengerpart. Budapest. Apollo Irodalmi és Nyomdai Rt. kiadása. 261–275. pp.
- Pelles Márton – Zsigmond Gábor (2018): A fiumei magyar kereskedelmi tengerészet története (1868–1918) – The Hungarian maritime trade history of Fiume (1868–1918). Pécs, Pro Pannonia.
Alapítás ideje: 1881.07.11.
Megszűnés ideje nincs beállítva
Alapítók: Ossoinack Lajos, Steinacker Arthur, Fiumei Hitelbank Rt.
Kibocsátott értékpapírok:
Fiumei rizshántoló- és rizskeményitő-gyár |
Meghatározó vezetők:
1881 | gr. Zichy Nándor |
1912 | Pallavicini Ede őrgróf |
1915 | Barcza Károly |
1926 | Russo Illés |
Főtevékenység: Hántolt rizs, keményítő, és egyéb rizsszármazékok (pl. púder, fényvasaló) termelése és forgalmazása itthon és külföldön
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1881 | Budapest, V. ker., Nádor u. 12. |
Telephelyek:
1881 | Fiume, Via Volosca |
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Dr. Pelles Márton
Alapítás ideje: 1881.07.11.
Alapítók: Ossoinack Lajos, Steinacker Arthur, Fiumei Hitelbank Rt.
Meghatározó vezetők:
1881 | gr. Zichy Nándor |
1912 | Pallavicini Ede őrgróf |
1915 | Barcza Károly |
1926 | Russo Illés |
Főtevékenység: Hántolt rizs, keményítő, és egyéb rizsszármazékok (pl. púder, fényvasaló) termelése és forgalmazása itthon és külföldön
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1881 | Budapest, V. ker., Nádor u. 12. |
Telephelyek:
1881 | Fiume, Via Volosca |
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Dr. Pelles Márton
Fiumei rizshántoló- és rizskeményitő-gyár
A Fiumei Első Magyar Rizshántoló- és Keményítőgyár Rt-t 1881-ben alapította két helyi üzletember Ossoinack Lajos és Steinacker Arthur a Magyar Általános Hitelbank helyi fiókja finanszírozásával. 1882–1914 között 10 000 000 métermázsa mennyiségű terméket állított elő több, mint 200 000 000 Korona értékben. Ekkoriban a vállalat átlagosan 15%-os osztalékot fizetett. A cég a háború után tovább üzemelt, de az osztrák-magyar háttér hiánya okozta veszteségek miatt az 1930-as évek elején megszűnt.
Története
A fiumei rizshántoló története (1881–1931)
A fiumei rizshántoló gyárat Ossoinack Lajos a Magyar Általános Hitelbank helyi fiókjának (kezdetben Steinacker és Társa Rt.) finanszírozásával 1881. július 11-én alapította. A gyár budapesti székhellyel és 800.000 Frt tőkével alakult, elnöke Zichy Nándor lett, alelnökei pedig Pallavicini Ede őrgróf (Magyar Általános Hitelbank) és Steinacker Arthur voltak. Maga az üzem Fiume külvárosában, Ponsalban a Via Voloscán épült fel és két gyárépületből állt: a rizshántolóból és a keményítőgyárból.
Az üzem már a kialakítás során korszerűnek számított. Amellett, hogy 520 lőerőnyi gépi hajtással bírt, a villanyvilágítást is bevezették. Évi gyártási kapacitása 500.000 q (400.000 q hántolt rizs, 30.000 q keményítő és 70.000 q melléktermék) volt, mellyel egész Ausztria-Magyarország legnagyobb hántolója lett. Noha a gyárnak elnöke és alelnökei is voltak, a valódi menedzseri feladatokat Ossoinack Lajos látta el, akinek tevékenysége különösen fontos volt az 1890-es években, amikor a trieszti rizshántoló egyre nagyobb vetélytársa lett a fiumeinek. Vezetése alatt folyamatosan modernizálták az üzemet, amelynek mértéke a gépesítettségben érhető leginkább tetten: míg az alapítástól 1881–1892-ig 520 LE, addig 1893–94-ben 1.200 LE, 1895–1904 között 1.500 LE, 1905-től pedig 2.000 LE állt a vállalat rendelkezésére. Amikor már Ossoinack fia, Endre irányította a céget 1910-ben bővítették a termelési kapacitásokat és így egyetlen évben az üzem már akár 700.000 métermázsa termék előállítására is képessé vált. 1891–1910 között átlagosan 450 fő dolgozott a vállalatnál, melynek 67%-a férfi, 27%-a nő, 2,5%-a fiú és 3,5%-a leány volt. Itt fontos említést tenni arról, hogy a fiumei szabályozások lehetővé tették a gyermekmunkát, így bizonyos gépekkel csak a megtermett férfiaknál kisebb fiúk tudtak dolgozni.
A hántoló 1889–1912 között folyamatosan növelni tudta a termelésének mértékét. Ezen időszak alatt az üzem átlagosan évi 318.905 q hántolt rizst, 66.829 q keményítőt és 67.924 q mellékterméket (leginkább állati takarmánynak használták fel) állított elő. Abszolút értékben mérve a vállalat 1889–1911 között 2,6-szorosára növelte termelését. Ez koronaértéken számítva azt jelentette, hogy a rizshántoló 1883-ban 596.093 K, 1885-ben 1.868.743 K, 1895-ben 8.333.333 K, 1904-ben 12.000.000 K és 1910-ben 16.675.000 K értékben állított elő termékeket. Ez 1882–1914 között legalább 194.697.568 K értékű termelést jelentett, melyet az alábbi ábra részletez métermázsában:
A társaság alaptőkéjének összege a következőképpen alakult:
- 1881–1897: 800 000 Frt,
- 1898–1899: 965 000 Frt,
- 1900–1904: 1.930.000 K,
- 1905–1925: 2 895 000 K,
- 1926–1931: 1 447 500 P.
Az első tőkeemelésnek az oka az volt, hogy a Rizshántoló a Magyar Általános Hitelbankkal közösen 50%-50%-ban megvásárolta a budapesti Hungária Gőzmalom Rt. részvényeit, ennek fedezésére pedig tőkeemelést és részvénykibocsátást hajtott végre a cég. Ezt követően 190-ban álltak át könyvelésben a Koronára, majd az üzem 1905-ben megkezdett bővítésének finanszírozására újból megemelték az alaptőkét, melyet a háború után 1925-ben konvertáltak Pengőre. A társaság nyereségességét az alábbi táblázat mutatja.
Jól láthatjuk a nyereségesség és osztalék évenkénti változásából, hogy amíg Fiume Magyarorszg része volt és megvolt a gyár termékeinek állandó felvevőpiaca addig igencsak jól működött a cég, hisz volt év, amikor a nyereségessége az alaptőkéhez viszonyítva a 46%-ot is meghaladta (1896), ugyanakkor a háború után, noha először még meg tudta őrizni a cég a nyereségességét az 1929-es válság teljesen ellehetetlenítette a vállalkozást, mely 1932 körül biztosan megszűnt. Összességében a fiumei rizshántoló nagyon jó alapításnak bizonyult, melyet az Ossoinackok az olasz és osztrák versenytársak megjelenését követően is biztos kézzel tudtak irányítani.
Források
- Compass (1882–1932)
- Državni Arhiv u Rijeci. Fiumei Állami Levéltár. Kereskedelmi és iparkamara iratok. PO–1. 198–201.
- Fest Aladár – Holek Sámuel (1896b): Fiume ipara. In: Borovszky Samu – Sziklay János (szerk.): Magyarország Vármegyéi és Városai. Fiume és a magyar-horvát tengerpart. Budapest. Apollo Irodalmi és Nyomdai Rt. kiadása. 261–275. pp.
- Pelles Márton – Zsigmond Gábor (2018): A fiumei magyar kereskedelmi tengerészet története (1868–1918) – The Hungarian maritime trade history of Fiume (1868–1918). Pécs, Pro Pannonia.