Erzsébet-gőzmalom-társaság

A gőzmalmok története összefonódik a székesfőváros történetével: bár a gőzmalmok már Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítését megelőzően létrejöttek, kialakulásokra hatott a főváros és gazdasági szerepének fejlődése. A gőzmalmok alapítását a dunai gőzhajózással kialakult kedvező szállítási feltételek, illetve a század közepén kialakuló agrár-konjunktúra tették lehetővé az európai városok urbanizációja következtében. A népességnövekedés révén nagyobb kereslet mutatkozott a gabonára, ami azt jelenti, hogy megfelelő felvevőpiaccal is rendelkezett. Az egymás után épült gőzmalmok abból a szempontból voltak előnyösek, hogy a gőzmeghajtás révén telephelyük szabadon megválasztható volt, hiszen működésükhöz nem szükségeltetett sem víz, sem szél. A gőzgép alkalmazásához mégis jelentős vízmennyiséget igényeltek a gőzmalmok: ennek köszönhető, hogy a Duna közelébe építették őket.

A Magyarországon elterjedt ún. magasőrlés módja a következő volt: a gabona a raktárból először a malomba került, ahol a koptatóban megtisztították a nagyobb szennyeződésektől, illetve a héjtól. Az ún. tarár feladata az volt, hogy megtisztítsa a búzaszemet, mielőtt az a búzaosztályozó rostába került, ami képes volt rostálni a hibás búzaszemeket. A trieur a magok kiszűréséért, a kefélőgép a por eltávolításáért volt felelős. Az őrlést megelőző utolsó munkafolyamat a kondicionálás volt, melynek során a búzaszemek tömege 2–3%-ának megfelelő vizet adtak a búzához. Ezután pihentetés következett, majd a megtisztított búza többszöri törésen keresztül vált finom őrleménnyé. A nagyobb szemű dara kialakításához hengerszékeken, illetve hengerpárokon őrölték lisztté.

Az Erzsébet gőzmalom-társaság épülete 1868-ra készült el. Az alapításban  nagyrészt terménykereskedők (Weiss B. A., Baumgarten I., Harkányi (Koppély) Frigyes, Adler Ádám és fia, Herzfelder Lajos, Kohner Károly), bankemberek (Hajós József), illetve gyárosok (Neuschloss Emil, Barber Ágoston) is részt vettek.

Az 1880-as években változás ment végbe a malom életében. 1880-ban a társaság megvásárolta a temesvári gőzmalmot és a nyár folyamán átalakíttatta, modernizálta. Az amerikai verseny 1881-re éreztette hatását: a lisztkészletek felhalmozódása megakadályozása céljából a budapesti és temesvári malom is redukálta az őrlést. 1895-ben a malom fúzió útján megszerezte az 1862-ben megalakult Pannonia Gőzmalom Társaságtól a Pannónia-malmot. 1896-ban a malom már nem csak Európába, hanem Amerikába, Ázsiába és Afrikába is exportált. A malom jelentőségéről ad tanúbizonyságot, hogy az 1880-as évek közepétől közel fél évtizeden át szinte folyamatosan nőtt a vállalat árfolyama:

• 218 Ft
• 282,5 Ft
• 285,5 Ft
• 371,5 Ft
• 464 Ft
• 490 Ft

A századfordulón tovább gyarapodtak a különféle nehézségek. 1903-ban erős csökkenés következett be Ausztriában a magyar liszt iránti érdeklődésben, miközben Nyugat-Európában (Anglia) az olcsóbb, amerikai lisztre nőtt leginkább a kereslet. Mindez az üzem redukálásához vezetett, hasonlóan a következő évhez, amikor a Cseh- és Morvaországba történő kivitel volt kevésbé eredményes a korábbi évek exportjaihoz képest. Ezzel párhuzamosan zajlott a temesvári malom átalakítása, fejlesztése. 1906-ban munkássztrájk zavarta meg a normál működést. 1907-ben a Bánság gyenge búzatermelése nehezítette a nyereséges vállalkozást.

Egy 1908. decemberi közgyűlés határozata szerint a társulat a Temesvári Első Mümalom-Társaság Rieger G. és Társai temesvári céggel együtt vett részt egy részvénytársaság megalapításában. Ősszel az Erzsébet-malomban zajló átalakítási előmunkálatok miatt csak a Pannónia-malomban zajlott a termelés, ezért megváltozott a részvénytársaság címe.

Az új társaság a temesvári fiókmalom üzleteinek lebonyolításáért felelt 1909. január 1-től. Ezzel párhuzamosan, 1909-ben – némi vigaszként – ment végbe néhány fejlesztés a malomban: átalakították a gőzgépet, új kazántelepet építettek, illetve új berendezésekkel (elevátor, siló, lisztraktár, szállítóhidak) látták el az üzemet.

A következő évtized elején a korábbi időszakhoz képest további problémát jelentett a rossz gabonatermés. 1910-ben ez odáig fajult, hogy a hazai malomipar búzaszükségleteinek kielégítéséhez külföldi búzára volt szükség. Ezt tetézte a munkássztrájk, amely öt hétig bénította az üzem működését. Talán ennek is része volt abban, hogy 1911-ben az Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársaság még szorosabbra fűzte a viszonyt a társasággal. A részvények túlnyomó többsége ugyanis ekkor a részvénytársaság birtokába került át. Ezzel párhuzamosan a Temesvári műmalom, mint az Erzsébet-gőzmalom fióküzeme összes részvényeit a Rieger G. és Társa cégnek adta el. 1913-ban a nehézségek még a korábbihoz képest is jelentősebbek voltak. A malom nemcsak üzemkorlátozásra, de egy időre a teljes üzemszünetre is rákényszerült. A legfőbb problémát az jelentette, hogy a korlátozásra aratás után – vagyis a legjövedelmezőbb, üzleti eredményt biztosítani hivatott időszakban – került sor, melyre korábban még nem akadt példa.

A malom további sorsát az 1914. szeptember 19-én bekövetkező tűzeset pecsételte meg. A malomépület a szomszédos koptatóval és zsákraktárral együtt leégett, bár a teljes telep kétharmada megmenekült. Az első világháború kitörése miatt az új malomépület megépítése sokáig váratott magára, a cserébe átengedett Első budapesti gőzmalom budai malmát csak 1916. október 1-jén vehette át a társaság. A malom számára központilag kiutalt búzát ezalatt más malmok őrölték le.

A gazdasági nehézségek meghatározták a malom működésének későbbi időszakát is. Ennek következtében, 1926. április 24-én beolvadt az Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársaságba.

Források

Erzsébet Gőzmalom Részvénytársaság. Online weboldal: http://remlac.hu/angyalfold_htk/13angyalfold_htk__cimekszerint/garamutca4/garamutca4.html. Utolsó letöltés dátuma: 2024. november 14.

Magyar Statisztikai Évkönyv 1906. 14. Új folyam, Budapest, 1907. 197.

Malmozó Hirschlerek. Online weboldal: https://sites.google.com/site/hirschlercsalad/malmozo-hirschlerek. Utolsó letöltés dátuma: 2024. december 1.

Nagy Magyar Compass 1875–1926.

Sajtóanyagok 1875–1926.

Sándor Vilmos (1959): A budapesti malomipar kialakulása, 1839–1880. Tanulmányok Budapest Múltjából 13. 315–422.

Alapítás ideje: 1868

Megszűnés ideje: 1926

Alapítók: Weiss B. A., Baumgarten I., Harkányi (Koppély) Frigyes, Adler Ádám és fia, Herzfelder Lajos, Kohner Károly, Hajós József, Neuschloss Emil és Barber Ágoston

Kibocsátott értékpapírok:

Meghatározó vezetők:

Főtevékenység: gabonaőrlés (búza, árpa, rozs)

Fő termékek nincsenek beállítva

Székhelyek:

Telephelyek nincsenek beállítva

Fő mérföldkövek nincsenek beállítva

Szerző: Szabó Róbert