Első gyulai gőzmalom Reisner Ede r.-t.
Az Első Gyulai Gőzmalom Reisner Ede Részvénytársaság 1917. szeptemberében alakult, a vállalat tevékenységi köre „a czég Gyulán lévő gőzmalmának megszerzése, malomüzlet folytatása, továbbá saját és idegen számlára gabonaneműek és más mezőgazdasági termékek vétele, eladása, őrlemények előállítása, feldolgozása, forgalombahozatala.”. A cég 1924 és 1926 között volt a tőzsdén. A nagy gazdasági válság idején, 1929-ben a cég válságba került, eladósodott, ami végül 1935-ben a megszűnéséhez vezetett.
Története
Az 1800-as évek második felében az Alföld dél-keleti sarkában található Gyula városa 20 ezer főt számlált, 1920-ban már 25 ezret. A rohamosan növekvő lakosság és a javuló gabonatermelés szükségessé tette a városban már működő szélmalom és szárazmalmok mellett gőzmalom alapítását. Gyulán az első gőzmalom felállítására Geyer Rudolf kapott engedélyt 1866 novemberében.
A 60-as években Gyula jelentős vásárközpont szerepét is betöltötte, noha a kereskedelem élénkítéséhez szükséges fuvarozás az Alföldön erősen függött az időjárás viszontagságaitól. A helyi gabonakereskedelem is az útviszonyoknak megfelelően rendezkedett be, magtárakat tartott és száraz időben szállította el a felvásárolt árut. A hitelviszonyok kezdetlegesek voltak, az árut nagyrészt csak előre fizetéssel lehetett beszerezni.
Alapítás
A Reisner-malom eredetileg a Wenckheim család tulajdona volt és 1864-ben került Reisnerékhez.
1907-ben Első Gyulai Gőzmalom, Reisner Zsigmond néven betéti társaság alakult „a gőzmalom üzletkörén kívül liszteladással, kenyérsütéssel és árulással is foglalkozik.” A cég 1910-ben megszűnik.
Az Első Gyulai Gőzmalom Reisner Ede Részvénytársaság 1917. szeptemberében alakult, budapesti székhellyel, és 500 000 korona alaptőkével. Mint az a korabeli Központi Értesítőből kiderül, a vállalat tevékenységi köre „a czég Gyulán lévő gőzmalmának megszerzése, malomüzlet folytatása, továbbá saját és idegen számlára gabonaneműek és más mezőgazdasági termékek vétele, eladása, őrlemények előállítása, feldolgozása, forgalombahozatala.”
A gőzmalom évi össztermelése 800-1200 vagon között mozgott. Exportált Ausztriába és Csehszlovákiába is.
A cég a tőzsdén
1924 március végén rendelte el a tőzsdetanács a tőzsdei lajstromozást és jegyzést.
1925 május közepétől – több más részvényhez hasonlóan – pengőnévértéken szerepel a tőzsdei árjegyző lapon.
1929 júliusában arról szólnak a hírek, hogy a tőzsdetanács elrendelte a társaság törlését, több egyéb társasághoz hasonlóan. A Magyar Hírlap viszonylag nagy terjedelmű cikkben, alapos magyarázattal szolgál: „A tőzsdéről, a tőzsde parkettjéről már rég eltüntek. Egy részüknek tőzsdei jegyzését már régebben felfüggesztették, más részük pedig a tőzsde szempontjából annyira jelentéktelen volt, hogy több mint egy év óta kötés sem fordult bennük elő…. Ezzel a törléssel sem a vállalatok bonitását, sem a vállalatok hitelképességét nem akarta senki kétségbevonni, csak meg akarta tiszítani a tőzsdét, mint piacot, olyan árutól, amelyet csak venni lehetett, de eladni nem s amelyen ily módon csak veszíteni lehetett.”
A cég válsága, majd bukása
Az Első Gyulai Gőzmalom Rt. 1929-ben „csak” 2912 pengő nyereséget termelt, szemben az előző évi 3623 pengővel. 1930-ban már csak 840 pengő tiszta nyereségről szólnak a hírek. Osztalékot évek óta nem fizetett a társaság.
Az 1920-as évek közepétől az 52 százalékban tulajdonos Pénzintézeti Központ hitelezte a malmot, ám az 1935-ös évben a rendszeres félévi revízió alkalmával feltűnően hosszú ideig tartózkodtak a malomban.
1935 júliusában már napok óta keringtek hírek arról, hogy „súlyos differenciák keletkeztek a P.K. és a malmot vezető Reisner család között”, és bajok vannak a Dél-Tiszántúl egyik legnagyobb forgalmú malmánál mely „naponta 5-6 vagón lisztet termelt és az aratás óta 200 munkással éjjel-nappal teljes üzemben dolgozik.” A hónap végére aztán „100 000 pengő hátralékos lisztfogalmi adóváltság tartozás” miatt megindult a végrehajtás a Reisner-malom ellen, és a készletekkel együtt zár alá vették, ami pillanatok alatt óriási feszültséget keltett a malom dolgozói körében és az érdekelt 1000-1500 környékbeli gazdánál. Akadt köztük olyan, akinek 40-50 vagon gabonája ragadt benn.
A zár alá vételt a pénzügyminiszter rendelte el, melyhez megvolt a jogszabályi háttér: a szabályok szerint már egyhavi lisztforgalmi adóváltságnál életbe léphetett a végrehajtás, miközben a Reisner-malom kéthavinál is több hátralékot halmozott fel.
A Pénzintézeti Központ aztán árverést kezdeményezett és 1937 augusztusában az árverésen nyertes Egyesült Magyar Malomipari r.t. lett az új tulajdonos, mely akkor már egy éve üzemeltette a malmot. A részvénytársaság felszámolása 1939 tavaszára befejeződött.
Reisner Ede a malom bukása után a gyártelep melletti telken 1936-ban Dehydró-t létesített, mely eleinte főképp tejpor előállításával, de később vajgyártással és kukoricaszárítással is foglalkozott.
Források
- Molnárok Lapja, 1917. február 24.
- Világ, 1924. 03. 23.
- Magyar Hírlap, 1929. július 14.
- Esti Kurír, 1930. március 25.
- Molnárok Lapja, 1935. augusztus 3.
- Budapesti Hírlap, 1935. július 28. 170. szám
- Függetlenség, 1935. július 28.
- Orosházi Friss Hírek, 1937. augusztus 14.
- Dr. Scherer Ferenc (1938) Gyula város története II. kötet A rendezett tanácsú város. Gyula m. Város kiadása
Alapítás ideje: 1917
Megszűnés ideje: 1939
Alapítók: Reisner Ede
Kibocsátott értékpapírok:
| Első gyulai gőzmalom Reisner Ede r.-t. |
Meghatározó vezetők:
1917 | Reisner István |
Főtevékenység: Malomipar
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1917 | V. Wurm-u. 3., Budapest |
Telephelyek:
1917 | Reisner malom, Gyula |
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Ternyák Edit
Alapítás ideje: 1917
Alapítók: Reisner Ede
Meghatározó vezetők:
1917 | Reisner István |
Főtevékenység: Malomipar
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1917 | V. Wurm-u. 3., Budapest |
Telephelyek:
1917 | Reisner malom, Gyula |
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Ternyák Edit
Első gyulai gőzmalom Reisner Ede r.-t.
Az Első Gyulai Gőzmalom Reisner Ede Részvénytársaság 1917. szeptemberében alakult, a vállalat tevékenységi köre „a czég Gyulán lévő gőzmalmának megszerzése, malomüzlet folytatása, továbbá saját és idegen számlára gabonaneműek és más mezőgazdasági termékek vétele, eladása, őrlemények előállítása, feldolgozása, forgalombahozatala.”. A cég 1924 és 1926 között volt a tőzsdén. A nagy gazdasági válság idején, 1929-ben a cég válságba került, eladósodott, ami végül 1935-ben a megszűnéséhez vezetett.
Története
Az 1800-as évek második felében az Alföld dél-keleti sarkában található Gyula városa 20 ezer főt számlált, 1920-ban már 25 ezret. A rohamosan növekvő lakosság és a javuló gabonatermelés szükségessé tette a városban már működő szélmalom és szárazmalmok mellett gőzmalom alapítását. Gyulán az első gőzmalom felállítására Geyer Rudolf kapott engedélyt 1866 novemberében.
A 60-as években Gyula jelentős vásárközpont szerepét is betöltötte, noha a kereskedelem élénkítéséhez szükséges fuvarozás az Alföldön erősen függött az időjárás viszontagságaitól. A helyi gabonakereskedelem is az útviszonyoknak megfelelően rendezkedett be, magtárakat tartott és száraz időben szállította el a felvásárolt árut. A hitelviszonyok kezdetlegesek voltak, az árut nagyrészt csak előre fizetéssel lehetett beszerezni.
Alapítás
A Reisner-malom eredetileg a Wenckheim család tulajdona volt és 1864-ben került Reisnerékhez.
1907-ben Első Gyulai Gőzmalom, Reisner Zsigmond néven betéti társaság alakult „a gőzmalom üzletkörén kívül liszteladással, kenyérsütéssel és árulással is foglalkozik.” A cég 1910-ben megszűnik.
Az Első Gyulai Gőzmalom Reisner Ede Részvénytársaság 1917. szeptemberében alakult, budapesti székhellyel, és 500 000 korona alaptőkével. Mint az a korabeli Központi Értesítőből kiderül, a vállalat tevékenységi köre „a czég Gyulán lévő gőzmalmának megszerzése, malomüzlet folytatása, továbbá saját és idegen számlára gabonaneműek és más mezőgazdasági termékek vétele, eladása, őrlemények előállítása, feldolgozása, forgalombahozatala.”
A gőzmalom évi össztermelése 800-1200 vagon között mozgott. Exportált Ausztriába és Csehszlovákiába is.
A cég a tőzsdén
1924 március végén rendelte el a tőzsdetanács a tőzsdei lajstromozást és jegyzést.
1925 május közepétől – több más részvényhez hasonlóan – pengőnévértéken szerepel a tőzsdei árjegyző lapon.
1929 júliusában arról szólnak a hírek, hogy a tőzsdetanács elrendelte a társaság törlését, több egyéb társasághoz hasonlóan. A Magyar Hírlap viszonylag nagy terjedelmű cikkben, alapos magyarázattal szolgál: „A tőzsdéről, a tőzsde parkettjéről már rég eltüntek. Egy részüknek tőzsdei jegyzését már régebben felfüggesztették, más részük pedig a tőzsde szempontjából annyira jelentéktelen volt, hogy több mint egy év óta kötés sem fordult bennük elő…. Ezzel a törléssel sem a vállalatok bonitását, sem a vállalatok hitelképességét nem akarta senki kétségbevonni, csak meg akarta tiszítani a tőzsdét, mint piacot, olyan árutól, amelyet csak venni lehetett, de eladni nem s amelyen ily módon csak veszíteni lehetett.”
A cég válsága, majd bukása
Az Első Gyulai Gőzmalom Rt. 1929-ben „csak” 2912 pengő nyereséget termelt, szemben az előző évi 3623 pengővel. 1930-ban már csak 840 pengő tiszta nyereségről szólnak a hírek. Osztalékot évek óta nem fizetett a társaság.
Az 1920-as évek közepétől az 52 százalékban tulajdonos Pénzintézeti Központ hitelezte a malmot, ám az 1935-ös évben a rendszeres félévi revízió alkalmával feltűnően hosszú ideig tartózkodtak a malomban.
1935 júliusában már napok óta keringtek hírek arról, hogy „súlyos differenciák keletkeztek a P.K. és a malmot vezető Reisner család között”, és bajok vannak a Dél-Tiszántúl egyik legnagyobb forgalmú malmánál mely „naponta 5-6 vagón lisztet termelt és az aratás óta 200 munkással éjjel-nappal teljes üzemben dolgozik.” A hónap végére aztán „100 000 pengő hátralékos lisztfogalmi adóváltság tartozás” miatt megindult a végrehajtás a Reisner-malom ellen, és a készletekkel együtt zár alá vették, ami pillanatok alatt óriási feszültséget keltett a malom dolgozói körében és az érdekelt 1000-1500 környékbeli gazdánál. Akadt köztük olyan, akinek 40-50 vagon gabonája ragadt benn.
A zár alá vételt a pénzügyminiszter rendelte el, melyhez megvolt a jogszabályi háttér: a szabályok szerint már egyhavi lisztforgalmi adóváltságnál életbe léphetett a végrehajtás, miközben a Reisner-malom kéthavinál is több hátralékot halmozott fel.
A Pénzintézeti Központ aztán árverést kezdeményezett és 1937 augusztusában az árverésen nyertes Egyesült Magyar Malomipari r.t. lett az új tulajdonos, mely akkor már egy éve üzemeltette a malmot. A részvénytársaság felszámolása 1939 tavaszára befejeződött.
Reisner Ede a malom bukása után a gyártelep melletti telken 1936-ban Dehydró-t létesített, mely eleinte főképp tejpor előállításával, de később vajgyártással és kukoricaszárítással is foglalkozott.
Források
- Molnárok Lapja, 1917. február 24.
- Világ, 1924. 03. 23.
- Magyar Hírlap, 1929. július 14.
- Esti Kurír, 1930. március 25.
- Molnárok Lapja, 1935. augusztus 3.
- Budapesti Hírlap, 1935. július 28. 170. szám
- Függetlenség, 1935. július 28.
- Orosházi Friss Hírek, 1937. augusztus 14.
- Dr. Scherer Ferenc (1938) Gyula város története II. kötet A rendezett tanácsú város. Gyula m. Város kiadása