Cukorgyár r.-t. Veliki-Beckerek
A Nagybecskereki Cukorgyár Részvénytársaság (1910 és 1920 között Délmagyarországi Cukoripar Részvénytársaság, 1920-tól Veliki Bečkerek Cukorgyár Részvénytársaság) egy 1910 óta fennálló, a trianoni békeszerződés értelmében 1920 után külföldön, de mindvégig a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank érdekeltségében működő cukorgyár volt. Alapítása gróf Csekonics Sándor nevéhez fűződik, aki a kezdetektől fogva elnökként koordinálta a részvénytársaság működését. A gyár fő tevékenysége a nyerscukor és finomított cukor előállítása volt, melynek eredményessége a többi jugoszláviai cukorgyár között is kiemelkedő volt.
A répatermelés biztosítására az alapítást kezdeményező Osztrák Länderbank 450 holdnyi földterületet kötött le Nagybecskerek városától, s további 51 holdnyi területet a létesítendő gyár céljára. A cég továbbá kérte a nagybecskereki városvezetéstől, hogy a város 15 évre adókedvezményt biztosítson számára. Utóbbi kérések zömét (községi pótadó stb.) a polgármester teljesítette is, s a gyár létrehozása érdekében százezer koronáért vásárolt telket, a szükséges összeget pedig a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Banktól vette fel. Ezzel hozható összefüggésbe, hogy a Délmagyarországi Cukoripar Részvénytársaság alapításában a később többségi érdekeltséget szerző Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank is részt vett az összesen 3 millió korona alaptőkével rendelkező cukorgyár részvénytársaságban. A gyár építése 1910 szeptember elején kezdődött meg.
Bár Nagybecskereken a vasúti forgalom már 1898-ban megindult, a gyár felépülése és üzembe helyezése után – a megnövekedett ipari és személyi forgalom révén – az 1910-es évek első felében a mozdony- és vagonparkot bővíteni kellett. A gróf Csekonics Sándor-féle uradalmon átívelő vasút segítségével ugyanis közvetlenül lehetett a cukorrépát szállítani más vasútállomásról vagy hajókikötőből.
A cukorgyár működése már az első években is sikeresnek volt mondható, nyeresége ugyanis az 1910-es években az alábbiak szerint változott:
- 1912: 253 497 K
- 1913: 358 454 K
- 1914: nincs adat
- 1915: 699 297 K
- 1916: 292 757 K
- 1917: nincs adat
- 1918: 812 697 K
- 1919: 1 168 404 K
- 1920: 2 040 821 K
- 1921: 2 330 072 K
A Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank 1917-ben szerezte meg a részvények többségét. Az első világháború és a trianoni békeszerződés azonban negatívan befolyásolta a részvénytársaság nyereségét: amennyiben a korona inflációját figyelembe véve (20 frankos vagy a vele megegyező értékű 8 forintos) arany egyenértékesre számoljuk át a nyereséget, úgy az 1920-tól külföldi vállalatként működő Nagybecskerek (Veliki-Bečkerek) Cukorgyár Részvénytársaság nyereségében csökkenés látható . A termelés eredményességét jelzi ugyanakkor ebben az időszakban, hogy 1922-ben a nyolc jugoszláviai cukorgyár évente legalább 80 ezer vagon cukorrépát tudott feldolgozni, amiből a Veliki-Bečkerek Cukorgyár Részvénytársaság mintegy 12 ezer vagonnal képviseltette magát.
A részvénytársaság nyereségének változása koronában és a valódi értéket jelentő aranyforintban.
Az üzem, az 1930-as években – a gazdasági válság ellenére – viszonylag kedvező helyzetnek örvendhetett, nehézségeiből pedig az évtized második felére, az 1940-es évek elejére teljesen kilábalt. A világválság következtében fennálló „elhelyezési nehézségek” miatt a cukorgyár kisebb forgalmat ért el 1929-hez képest, ebben az évben exportra cukrot ugyanis egyáltalán nem termelt. Ehhez az is hozzájárult, hogy a világpiacon mutatkozó krízis elővigyázatosságra bírta a bank vezetését. Ezen kívül nem csak a termelés mennyiségében, hanem az eladott cukor árában is visszaesés mutatkozott. Az 1932–1933-as évben a cukorrépa előző évinél alacsonyabb cukortartalma, illetve a cukorfogyasztás csökkenése miatt az eredmény a korábbiakhoz képest is mérsékeltebb lett. 1935-ben a Közgazdasági Újság részleteiben is foglalkozott a gyár részvényeinek változásával, és úgy fogalmazott, hogy „azon papírok mellett, melyeknek árfolyama felfelé vagy lefelé nagyobb kilengéseket mutat, érdemes egyszer egy olyan részvénnyel is foglalkozni, melynek legjellemzőbb sajátsága: árfolyamának stabilitása.”
A részvények stabil árfolyamalakulását a lap elsősorban a társaság patronáló bankintézetének és nagyrészvényesének, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Banknak felügyeletére vezette vissza. A többségi érdekeltségű bank említett tevékenységét ugyanakkor azzal indokolta, hogy a részvények egy részét átengedte a svájci Schweizerische Kreditanstaltnak, amelynek a részvények kedvező alakulásával egyfelől imponálni akart, másfelől, fontos kiemelni, hogy a külföldieknek ekkoriban csak nagyon korlátozott lehetőségei voltak a budapesti tőzsdei üzletekben való részvételre, a magyarok pedig kevésbé kedvelték az utódállamok területén lévő vállalatok részvényeit, törekedve azok belföldi részvényekre történő elcserélésére. Végül, a stabilitás kiemelkedő gondozása ugyancsak indokolható még a jugoszláviai cukoripar magyarhoz képesti gyengébb helyzetével. Bár a felgyülemlett készleteket ott is sikerült a termelés korlátozása útján eltüntetni vagy mérsékelni, a világpiacon beállott katasztrofális árzuhanásokkal szemben nem alkalmazhattak olyan hathatós védőeszközöket, mint Magyarországon. Ugyanis, míg nálunk nem csak az ármegállapításra és a kartellezésre nyílt lehetőség, addig Jugoszláviában a kartellellenes törvények megtiltották az ottani cukorgyáraknak, hogy termelvényeiket közös iroda útján adják el.
A veszteségeket a részvénytársaság az üzem megfelelő „racionalizálása” révén igyekezett pótolni, takarékossági rendszabályok életbeléptetése, s így a termelési költségek csökkentése révén. Mindezek hatására sikerült kilábalni a gazdasági válságból: az 1937–1938-as évben a cukorgyár részvénytársaság 11 460 vagon cukorrépát dolgozott fel, miáltal a jugoszláv cukorgyárak között a legnagyobb termelést érte el. A második világháború után ismét Jugoszláviához került gyárat államosították, a termelésben pedig 2006-ig vett részt, amikor végleg bezárt.
Források
Felek Ferenc: A Nagybecskerek-Zsombolya kisvasút története dióhéjban. Vonatmagazin.blog.hu, 2018.
Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz 1925–1944.
Nagy Magyar Compass 1890–1922.
Sajtóanyagok 1872–1944.
Városok lapja 1910.
Alapítás ideje: 1910
Megszűnés ideje nincs beállítva
Alapítók: Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank
Kibocsátott értékpapírok:
| Cukorgyár r.-t. Veliki-Beckerek |
Meghatározó vezetők:
1912-1944 | gróf Csekonics Sándor |
Főtevékenység: nyerscukor és cukor késztermék előállítása
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Alapítás ideje: 1910
Alapítók: Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank
Meghatározó vezetők:
1912-1944 | gróf Csekonics Sándor |
Főtevékenység: nyerscukor és cukor késztermék előállítása
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Cukorgyár r.-t. Veliki-Beckerek
A Nagybecskereki Cukorgyár Részvénytársaság (1910 és 1920 között Délmagyarországi Cukoripar Részvénytársaság, 1920-tól Veliki Bečkerek Cukorgyár Részvénytársaság) egy 1910 óta fennálló, a trianoni békeszerződés értelmében 1920 után külföldön, de mindvégig a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank érdekeltségében működő cukorgyár volt. Alapítása gróf Csekonics Sándor nevéhez fűződik, aki a kezdetektől fogva elnökként koordinálta a részvénytársaság működését. A gyár fő tevékenysége a nyerscukor és finomított cukor előállítása volt, melynek eredményessége a többi jugoszláviai cukorgyár között is kiemelkedő volt.
A répatermelés biztosítására az alapítást kezdeményező Osztrák Länderbank 450 holdnyi földterületet kötött le Nagybecskerek városától, s további 51 holdnyi területet a létesítendő gyár céljára. A cég továbbá kérte a nagybecskereki városvezetéstől, hogy a város 15 évre adókedvezményt biztosítson számára. Utóbbi kérések zömét (községi pótadó stb.) a polgármester teljesítette is, s a gyár létrehozása érdekében százezer koronáért vásárolt telket, a szükséges összeget pedig a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Banktól vette fel. Ezzel hozható összefüggésbe, hogy a Délmagyarországi Cukoripar Részvénytársaság alapításában a később többségi érdekeltséget szerző Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank is részt vett az összesen 3 millió korona alaptőkével rendelkező cukorgyár részvénytársaságban. A gyár építése 1910 szeptember elején kezdődött meg.
Bár Nagybecskereken a vasúti forgalom már 1898-ban megindult, a gyár felépülése és üzembe helyezése után – a megnövekedett ipari és személyi forgalom révén – az 1910-es évek első felében a mozdony- és vagonparkot bővíteni kellett. A gróf Csekonics Sándor-féle uradalmon átívelő vasút segítségével ugyanis közvetlenül lehetett a cukorrépát szállítani más vasútállomásról vagy hajókikötőből.
A cukorgyár működése már az első években is sikeresnek volt mondható, nyeresége ugyanis az 1910-es években az alábbiak szerint változott:
- 1912: 253 497 K
- 1913: 358 454 K
- 1914: nincs adat
- 1915: 699 297 K
- 1916: 292 757 K
- 1917: nincs adat
- 1918: 812 697 K
- 1919: 1 168 404 K
- 1920: 2 040 821 K
- 1921: 2 330 072 K
A Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank 1917-ben szerezte meg a részvények többségét. Az első világháború és a trianoni békeszerződés azonban negatívan befolyásolta a részvénytársaság nyereségét: amennyiben a korona inflációját figyelembe véve (20 frankos vagy a vele megegyező értékű 8 forintos) arany egyenértékesre számoljuk át a nyereséget, úgy az 1920-tól külföldi vállalatként működő Nagybecskerek (Veliki-Bečkerek) Cukorgyár Részvénytársaság nyereségében csökkenés látható . A termelés eredményességét jelzi ugyanakkor ebben az időszakban, hogy 1922-ben a nyolc jugoszláviai cukorgyár évente legalább 80 ezer vagon cukorrépát tudott feldolgozni, amiből a Veliki-Bečkerek Cukorgyár Részvénytársaság mintegy 12 ezer vagonnal képviseltette magát.
A részvénytársaság nyereségének változása koronában és a valódi értéket jelentő aranyforintban.
Az üzem, az 1930-as években – a gazdasági válság ellenére – viszonylag kedvező helyzetnek örvendhetett, nehézségeiből pedig az évtized második felére, az 1940-es évek elejére teljesen kilábalt. A világválság következtében fennálló „elhelyezési nehézségek” miatt a cukorgyár kisebb forgalmat ért el 1929-hez képest, ebben az évben exportra cukrot ugyanis egyáltalán nem termelt. Ehhez az is hozzájárult, hogy a világpiacon mutatkozó krízis elővigyázatosságra bírta a bank vezetését. Ezen kívül nem csak a termelés mennyiségében, hanem az eladott cukor árában is visszaesés mutatkozott. Az 1932–1933-as évben a cukorrépa előző évinél alacsonyabb cukortartalma, illetve a cukorfogyasztás csökkenése miatt az eredmény a korábbiakhoz képest is mérsékeltebb lett. 1935-ben a Közgazdasági Újság részleteiben is foglalkozott a gyár részvényeinek változásával, és úgy fogalmazott, hogy „azon papírok mellett, melyeknek árfolyama felfelé vagy lefelé nagyobb kilengéseket mutat, érdemes egyszer egy olyan részvénnyel is foglalkozni, melynek legjellemzőbb sajátsága: árfolyamának stabilitása.”
A részvények stabil árfolyamalakulását a lap elsősorban a társaság patronáló bankintézetének és nagyrészvényesének, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Banknak felügyeletére vezette vissza. A többségi érdekeltségű bank említett tevékenységét ugyanakkor azzal indokolta, hogy a részvények egy részét átengedte a svájci Schweizerische Kreditanstaltnak, amelynek a részvények kedvező alakulásával egyfelől imponálni akart, másfelől, fontos kiemelni, hogy a külföldieknek ekkoriban csak nagyon korlátozott lehetőségei voltak a budapesti tőzsdei üzletekben való részvételre, a magyarok pedig kevésbé kedvelték az utódállamok területén lévő vállalatok részvényeit, törekedve azok belföldi részvényekre történő elcserélésére. Végül, a stabilitás kiemelkedő gondozása ugyancsak indokolható még a jugoszláviai cukoripar magyarhoz képesti gyengébb helyzetével. Bár a felgyülemlett készleteket ott is sikerült a termelés korlátozása útján eltüntetni vagy mérsékelni, a világpiacon beállott katasztrofális árzuhanásokkal szemben nem alkalmazhattak olyan hathatós védőeszközöket, mint Magyarországon. Ugyanis, míg nálunk nem csak az ármegállapításra és a kartellezésre nyílt lehetőség, addig Jugoszláviában a kartellellenes törvények megtiltották az ottani cukorgyáraknak, hogy termelvényeiket közös iroda útján adják el.
A veszteségeket a részvénytársaság az üzem megfelelő „racionalizálása” révén igyekezett pótolni, takarékossági rendszabályok életbeléptetése, s így a termelési költségek csökkentése révén. Mindezek hatására sikerült kilábalni a gazdasági válságból: az 1937–1938-as évben a cukorgyár részvénytársaság 11 460 vagon cukorrépát dolgozott fel, miáltal a jugoszláv cukorgyárak között a legnagyobb termelést érte el. A második világháború után ismét Jugoszláviához került gyárat államosították, a termelésben pedig 2006-ig vett részt, amikor végleg bezárt.
Források
Felek Ferenc: A Nagybecskerek-Zsombolya kisvasút története dióhéjban. Vonatmagazin.blog.hu, 2018.
Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz 1925–1944.
Nagy Magyar Compass 1890–1922.
Sajtóanyagok 1872–1944.
Városok lapja 1910.