Általános waggonkölcsönző-társulat

A kiegyezést követően Magyarországon elindult az a hatalmas vasútépítési láz, amelyből addig a Bécs alá központosított szállítási hálózat okán nagyrészt kimaradt. Az önállósult magyar közlekedéspolitika ugyanakkor visszanyúlt a Gróf Széchenyi István által 1848-ra megálmodott elképzelésekhez és elkezdődött a legfontosabb vonalak építése. A vasútépítés magával hozta, a megteremtett kínálat révén a keresletet is, így a szállítmányozók egyre nagyobb mértékben választották a kiszámítható és gyors vasúti szállítást, melyet ugyanakkor a birodalom vasúttársaságai nem bírtak a rendelkezésre álló eszközeikkel mindig kielégíteni, ezért megnyílt a piac a waggonkölcsönző vállalatok előtt, amelyek mögött álló tőkéseknek így nem kellett új vasúttársaságok alapításával és azok menedzselésével bajlódniuk, hanem betölthették a piaci rést, azaz különféle vasúti kocsik, de inkább a teherszállításra fókuszálva vagonok révén, azok kölcsönzésével tudtak biztos, kiszámítható és nagy nyereségre szert tenni.

Magyarország első ilyen profilú vállalatát 1872-ben, Pestbudán a Hold utca 10. szám alatt alapították 2 000 000 Frt alaptőkével Gróf Szapáry Antal vezetése alatt. Az igazgatóság tagjai lettek Horváth Boldizsár, Fackh Károly, Vicomte de Maistre, Dr. Loebenstein Otto, Dr. Schmidt Alfred, D. Cahn Speyer, Wahl Albert, Dr. Ostheim, míg a cég vezérigazgatói feladatait Spritzer Gábora bízták.

Az, hogy az üzlet kifizetődő volt, mutatja, hogy már 1875-ben százezeres nagyságrendű profitja lett a cégnek (ekkor 101 878 Frt). 1876-ban a cégvezetés átalakult és Dr. Sztroiny Sándor lett az elnök, aki mellett az igazgatóság tagjai Pontzen Ágoston, lovag Rossman Alajos, Deutsch J., Landesberger Miksa lettek. A cég vezetését továbbra is Spitzer Gábor vitte.

Ekkoriban a cég eszközállománya, mintegy 1000 db vasúti kocsit foglalt magába, és rengeteg alkatrészt, úgy, mint fékek, kocsikerekek stb. 1877-ben következett be először ugyanakkor az, hogy az összes kocsijuk kibérlésre került, majd nemsokkal ezután a kiépülő vasútvonalakon a felálló vasúti cégek is elkezdték növelni saját eszközállományukat, így az Általános Waggonkölcsönző Rt. az eszközei egy részét 133 db kocsit értékesített is részükre. 1878-ról maradt fenn ugyanakkor egy részletesebb kimutatás is. E szerint ekkor a cég birtokában volt:

• 362 darab fedett teherkocsi dörzsfék nélkül,
• 66 darab fedett teherkocsi dörzsfék nélkül küllős kerekekkel,
• 84 darab fedett teherkocsi dörzsfékkel,
• 185 db szénkocsi dörzsfék nélkül,
• 25 db szénkocsi dörzsfékkel,
• 88 darab magasoldalú kocsi Lowry dörzsfék nélkül
• 12 darab magasoldalú kocsi Lowry dörzsfékkel,
• 15 darab sertéskocsi dörzsfék nélkül.

Ehhez képest 1880-ra a cég a meglévő kocsiállománya bővítése mellett, azt fejlesztette is, így például a kocsik kerekeit lecserélték a Ganz-féle kéregöntésű kerekekre, illetve 1881-re már 512 db feett teherkcsival, 210 db szénkocsival, 100 lowry kocsival, 15 sertéskocsival, azaz összesen 837 db kocsival dolgoztak. A cég nyeresége 1883-ban haladta meg a kétszáz-ezer forintot (265 188 Frt). A következő tíz évben pedig, noha már versenytársa is akadt a cégnek a vagonkölcsönzés terén, a nyereségesség megmaradt hasonló mértékben, mint addig.

A cég vezetésében 1892-ben történt változás, az elnöki székbe Polyák Béla ült, aki ebbéli tevékenységéért, és a rivális, Nemzetközi Waggonkölcsönző Rt. alelnöki posztjáért 1895-ben Ferencz Józseftől magyar nemességet és szabolcsi előnevet nyert. Az igazgatóság tagjai Dr. Sztoriny Sándor, lovag Fackh Károly, Dr. Lánczy Gyula, Deutsch J., Landesberger Miksa, Tisza László és Hartenstein Zsigmond lettek; akik 1898-ban egészültek ki Dr. Heltai Ferenccel és Gróf Neuhaus Gyulával. A vezérigazgatói feladatokat mindvégig Hartenstein Zsigmond látta el.

A cég nyeresége 1898-ban lépte át a háromszáz-ezer forintot (317 269 Frt), majd nominálisan a korona 1900-as bevezetése miatt elérte a 677 882 koronát is. Ez volt ugyanakkor a legmagasabb profit, amit a cég el tudott érni. Innentől kezdve a cég nyereségessége folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott, bár még 1904-ben is majdnem elérte a 300 000 koronát. Igaz ugyanakkor, hogy időközben a kiépült vasúti hálózat, a feltőkésített vasútvállalatok és a hazai ipar erőteljes kocsi- és kerékgyártása folytán a vagonkölcsönzés egy egyre szűkülő iparággá vált, mely révén az Általános Waggonkölcsönző 1906-ban be is olvadt a Magyar Helyiérdekű Vasutak Részvénytársaságába és így megszűnt.

Alapítás ideje: 1872

Megszűnés ideje: 1906

Alapítók nincsenek beállítva

Kibocsátott értékpapírok:

Meghatározó vezetők:

Főtevékenység nincs beállítva

Fő termékek nincsenek beállítva

Székhelyek nincsenek beállítva

Telephelyek nincsenek beállítva

Fő mérföldkövek nincsenek beállítva

Szerző: Dr. Pelles Márton