Pesti hengermalom-társaság
A gőzmalmok története összefonódik a székesfőváros történetével: bár a gőzmalmok már Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítését megelőzően létrejöttek, kialakulásokra hatott a főváros gazdasági szerepének fejlődése. A népességnövekedés révén nagyobb kereslet mutatkozott ugyanis az élelmiszerekre, így a gabonára is. Az egymás után épült gőzmalmok abból a szempontból voltak előnyösek, hogy a gőzmeghajtás révén telephelyük szabadon megválasztható volt, hiszen működésükhöz nem szükségeltetett sem víz, sem szél. Közlekedési szempontból viszont elengedhetetlen volt a Duna közelsége.
A Magyarországon elterjedt ún. magasőrlés módja a következő volt: a gabona a raktárból először a malomba került, ahol a koptatóban megtisztították a nagyobb szennyeződésektől, illetve a héjtól. Az ún. tarár feladata az volt, hogy megtisztítsa a búzaszemet, mielőtt az a búzaosztályozó rostába került, ami képes volt rostálni a hibás búzaszemeket. A trieur a magok kiszűréséért, a kefélőgép a por eltávolításáért volt felelős. Az őrlést megelőző utolsó munkafolyamat a kondicionálás volt, melynek során a búzaszemek tömege 2–3%-ának megfelelő vizet adtak a búzához. Ezután pihentetés következett, majd a megtisztított búza többszöri törésen keresztül vált finom őrleménnyé. A nagyobb szemű dara kialakításához hengerszékeken, illetve hengerpárokon őrölték lisztté.
A Pesti József Hengermalom Részvénytársulat két szempontból is egyedülálló volt Magyarországon a saját korában. Egyfelől, ez volt az első gőzerőn alapuló kereskedelmi malom, másfelől az első olyan vállalkozás, amely részvénytársasági formában jött létre.
A részvénytársulat alapításában részt vett gróf Széchenyi István is. 1836 elején kapcsolatba lépett báró Pulzer Jánossal, a bolzanói Holzhammer-cég főnökével annak érdekében, hogy az részben járuljon hozzá a hengermalom létrehozásához. Az alapításhoz szükséges tőke másik részére Széchenyi tehetősebb pesti polgárok hozzájárulása nyomán tett szert. Ezen kívül megszerezte József nádor támogatását is, aki alacsonyabb telekárat biztosított a hengermalom létrehozásához. Ezen kívül nevét adta a részvénytársulathoz is. Az alapításra 1838. december 28-án került sor, amelyben a svájci Holzhammer I. A. vállalat mellett hat pesti nagykereskedő, két iparos, öt arisztokrata vállalt elsődleges szerepet.
Az árvizet követően újjáépülő várossal párhuzamosan a hengermalom 1841-re épült fel a mai Balassi Bálint, Stollár Béla, Falk Miksa és Balaton utcák által határolt területen. Még ebben az évben, 1841. szeptember 15-én működésbe lépett. 1850-ben teljesen leégett a gőzgép épülete, 1851-ben pedig annak öntödéje is. Az öntödét nem állították helyre, mert erre nem volt elegendő biztosítási keret. E célból biztosítási, garantált kamatozású kötvényeket bocsátottak ki, ahelyett, hogy banki kölcsönt vettek volna fel. A malom helyére újat építettek 1867-ben, amelynek előnye többek között az volt, hogy modernebb volt, mint az előző. A régi malomépület 1888-ban ismét leégett, így a termelés csak az új malomépületben folytatódott. Ekkor a hengermalom már exportálta termékeit Európába, Ázsiába, Afrikába, Indiába, Brazíliába és Arábiába; naponta 2 400 métermázsát volt képes őrölni. A részvénytársasági árfolyamban tapasztalható csökkenés általánosságban is összefügg a malomipar korabeli mélyrepülésével, ami azzal indokolható, hogy ebben az időszakban kevésbé álltak rendelkezésre könnyen elérhető hitelek, ami a tartalékok felhalmozásához vezetett. Az ennek növelésére vonatkozó törekvés tovább csökkenthette a vállalatok korabeli nyereségeit.
A századfordulón a malom súlyos anyagi gondokkal küszködött. Az 1906-ban összehívott rendkívüli közgyűlésen több igazgatósági tag is kilépett a malom kötelékéből. Ebben az évben vette át Buchard Konrád az igazgatói posztot, illetve visszavette a vezérigazgatóit. A válság azzal volt összefüggésben, hogy a korábbi veszteségek mellett a termelés rendkívül gyenge eredményű volt 1905-ben. Ezt tétezte az a probléma, hogy Rajner Kálmán működése közben rendkívül nagy veszteségeket halmozott fel. A cégnek fel kellett bontania az összeköttetést az 1893 óta a vállalat érdekeltségébe tartozó Váci Hengermalom Részvénytársasággal.
Ezzel együtt kellett a főváros „növekedése” miatt átköltöztetni a malmot. 1911-ben városrendezési okokból a malom új épülete is lebontásra került, az újat Lágymányoson építették fel.
A vállalat a következő évtizedben rendezni tudta korábbi anyagi problémáit, így Burchard Konrád vezetése alatt fejlődni is tudott. Amikor azonban Burchard 1916. július 2-án elhunyt, a hengermalom sorsa is megpecsételődött. Halála után a vállalat még 10 évig működött önállóan, amikor anyagi gondok miatt 1926. április 24-én beolvadt az Első budapesti gőzmalmi Részvénytársulatba.
Irodalom
Diószegi György Antal 2010: Széchenyi gróf és a pesti görögök a „Haza és haladás” jegyében. Honismeret (38) 39–42.
Domonkos Csaba: Az első pesti gőzmalom jelentős ipari fejlődést indított el – 180 éve kezdte meg működését a József Hengermalom, Pestbuda.hu, https://pestbuda.hu/cikk/20210922_az_elso_pesti_gozmalom_jelentos_ipari_fejlodest_inditott_el_180_eve_kezdte_meg_mukodeset_a_jozsef_hengermalom
Klement Judit 2010: Gőzmalmok a Duna partján. Budapest.
Klement Judit 2012: Hazai vállalkozók a hőskorban. A Budapesti Gőzmalomipar vállalkozói a 19. század második felében. Budapest.
Nagy Magyar Compass 1873–1926.
Sajtóanyagok 1873–1926.
Terplán Zénó 1991: Széchenyi István szerepe a hazai gépipar megalapozásában. Magyar Tudomány (98. Új folyam 36.) 1000–1011.
Viszota Gyula 1910: Széchenyi és a pesti hengermalom. Budapest.
Alapítás ideje: 1839
Megszűnés ideje nincs beállítva
Alapítók: gróf Széchenyi István, Holzhammer I. A. vállalat, hat pesti nagykereskedő, két iparos, öt arisztokrata
Kibocsátott értékpapírok:
Pesti hengermalom-társaság |
Meghatározó vezetők:
1873–1876 | Karlowszky Zsigmond |
1873–1904 | Kochmeister Frigyes |
1905–1916 | Burchard-Bélaváry Konrád |
1917–1920 | Langfelder Ede |
1921–1926 | Stux Sándor |
Főtevékenység: malomipar
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1873–1875 | Hengermalom utca 388. |
1876–1881 | Budapest V. Clotild utca 338. |
1882–1912 | Budapest V. Klotild utca 6. |
1913–1926 | Budapest I. Hengermalom út 49/51. |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Alapítás ideje: 1839
Alapítók: gróf Széchenyi István, Holzhammer I. A. vállalat, hat pesti nagykereskedő, két iparos, öt arisztokrata
Meghatározó vezetők:
1873–1876 | Karlowszky Zsigmond |
1873–1904 | Kochmeister Frigyes |
1905–1916 | Burchard-Bélaváry Konrád |
1917–1920 | Langfelder Ede |
1921–1926 | Stux Sándor |
Főtevékenység: malomipar
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1873–1875 | Hengermalom utca 388. |
1876–1881 | Budapest V. Clotild utca 338. |
1882–1912 | Budapest V. Klotild utca 6. |
1913–1926 | Budapest I. Hengermalom út 49/51. |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Pesti hengermalom-társaság
A gőzmalmok története összefonódik a székesfőváros történetével: bár a gőzmalmok már Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítését megelőzően létrejöttek, kialakulásokra hatott a főváros gazdasági szerepének fejlődése. A népességnövekedés révén nagyobb kereslet mutatkozott ugyanis az élelmiszerekre, így a gabonára is. Az egymás után épült gőzmalmok abból a szempontból voltak előnyösek, hogy a gőzmeghajtás révén telephelyük szabadon megválasztható volt, hiszen működésükhöz nem szükségeltetett sem víz, sem szél. Közlekedési szempontból viszont elengedhetetlen volt a Duna közelsége.
A Magyarországon elterjedt ún. magasőrlés módja a következő volt: a gabona a raktárból először a malomba került, ahol a koptatóban megtisztították a nagyobb szennyeződésektől, illetve a héjtól. Az ún. tarár feladata az volt, hogy megtisztítsa a búzaszemet, mielőtt az a búzaosztályozó rostába került, ami képes volt rostálni a hibás búzaszemeket. A trieur a magok kiszűréséért, a kefélőgép a por eltávolításáért volt felelős. Az őrlést megelőző utolsó munkafolyamat a kondicionálás volt, melynek során a búzaszemek tömege 2–3%-ának megfelelő vizet adtak a búzához. Ezután pihentetés következett, majd a megtisztított búza többszöri törésen keresztül vált finom őrleménnyé. A nagyobb szemű dara kialakításához hengerszékeken, illetve hengerpárokon őrölték lisztté.
A Pesti József Hengermalom Részvénytársulat két szempontból is egyedülálló volt Magyarországon a saját korában. Egyfelől, ez volt az első gőzerőn alapuló kereskedelmi malom, másfelől az első olyan vállalkozás, amely részvénytársasági formában jött létre.
A részvénytársulat alapításában részt vett gróf Széchenyi István is. 1836 elején kapcsolatba lépett báró Pulzer Jánossal, a bolzanói Holzhammer-cég főnökével annak érdekében, hogy az részben járuljon hozzá a hengermalom létrehozásához. Az alapításhoz szükséges tőke másik részére Széchenyi tehetősebb pesti polgárok hozzájárulása nyomán tett szert. Ezen kívül megszerezte József nádor támogatását is, aki alacsonyabb telekárat biztosított a hengermalom létrehozásához. Ezen kívül nevét adta a részvénytársulathoz is. Az alapításra 1838. december 28-án került sor, amelyben a svájci Holzhammer I. A. vállalat mellett hat pesti nagykereskedő, két iparos, öt arisztokrata vállalt elsődleges szerepet.
Az árvizet követően újjáépülő várossal párhuzamosan a hengermalom 1841-re épült fel a mai Balassi Bálint, Stollár Béla, Falk Miksa és Balaton utcák által határolt területen. Még ebben az évben, 1841. szeptember 15-én működésbe lépett. 1850-ben teljesen leégett a gőzgép épülete, 1851-ben pedig annak öntödéje is. Az öntödét nem állították helyre, mert erre nem volt elegendő biztosítási keret. E célból biztosítási, garantált kamatozású kötvényeket bocsátottak ki, ahelyett, hogy banki kölcsönt vettek volna fel. A malom helyére újat építettek 1867-ben, amelynek előnye többek között az volt, hogy modernebb volt, mint az előző. A régi malomépület 1888-ban ismét leégett, így a termelés csak az új malomépületben folytatódott. Ekkor a hengermalom már exportálta termékeit Európába, Ázsiába, Afrikába, Indiába, Brazíliába és Arábiába; naponta 2 400 métermázsát volt képes őrölni. A részvénytársasági árfolyamban tapasztalható csökkenés általánosságban is összefügg a malomipar korabeli mélyrepülésével, ami azzal indokolható, hogy ebben az időszakban kevésbé álltak rendelkezésre könnyen elérhető hitelek, ami a tartalékok felhalmozásához vezetett. Az ennek növelésére vonatkozó törekvés tovább csökkenthette a vállalatok korabeli nyereségeit.
A századfordulón a malom súlyos anyagi gondokkal küszködött. Az 1906-ban összehívott rendkívüli közgyűlésen több igazgatósági tag is kilépett a malom kötelékéből. Ebben az évben vette át Buchard Konrád az igazgatói posztot, illetve visszavette a vezérigazgatóit. A válság azzal volt összefüggésben, hogy a korábbi veszteségek mellett a termelés rendkívül gyenge eredményű volt 1905-ben. Ezt tétezte az a probléma, hogy Rajner Kálmán működése közben rendkívül nagy veszteségeket halmozott fel. A cégnek fel kellett bontania az összeköttetést az 1893 óta a vállalat érdekeltségébe tartozó Váci Hengermalom Részvénytársasággal.
Ezzel együtt kellett a főváros „növekedése” miatt átköltöztetni a malmot. 1911-ben városrendezési okokból a malom új épülete is lebontásra került, az újat Lágymányoson építették fel.
A vállalat a következő évtizedben rendezni tudta korábbi anyagi problémáit, így Burchard Konrád vezetése alatt fejlődni is tudott. Amikor azonban Burchard 1916. július 2-án elhunyt, a hengermalom sorsa is megpecsételődött. Halála után a vállalat még 10 évig működött önállóan, amikor anyagi gondok miatt 1926. április 24-én beolvadt az Első budapesti gőzmalmi Részvénytársulatba.
Irodalom
Diószegi György Antal 2010: Széchenyi gróf és a pesti görögök a „Haza és haladás” jegyében. Honismeret (38) 39–42.
Domonkos Csaba: Az első pesti gőzmalom jelentős ipari fejlődést indított el – 180 éve kezdte meg működését a József Hengermalom, Pestbuda.hu, https://pestbuda.hu/cikk/20210922_az_elso_pesti_gozmalom_jelentos_ipari_fejlodest_inditott_el_180_eve_kezdte_meg_mukodeset_a_jozsef_hengermalom
Klement Judit 2010: Gőzmalmok a Duna partján. Budapest.
Klement Judit 2012: Hazai vállalkozók a hőskorban. A Budapesti Gőzmalomipar vállalkozói a 19. század második felében. Budapest.
Nagy Magyar Compass 1873–1926.
Sajtóanyagok 1873–1926.
Terplán Zénó 1991: Széchenyi István szerepe a hazai gépipar megalapozásában. Magyar Tudomány (98. Új folyam 36.) 1000–1011.
Viszota Gyula 1910: Széchenyi és a pesti hengermalom. Budapest.