Mezőgazdasági ipar r.-t.
A Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaságot 1890-ben a Magyar Általános Hitelbank alapította. Fő tevékenységéhez a cukorfeldolgozás mellett egyéb mezőgazdasági iparhoz tartozó feladatok (konzervgyártás, őrlés stb.) tartoztak. A vállalat cukor-, mezőgazdasági telepet és gőzmalmot működtetett Kaposvárott, cukorgyárat és finomítót pedig Mezőhegyesen. Annak következtében, hogy érdekeltségeit folyamatosan növelte, gyárait pedig fejlesztette, cukorgyártásban elért kapacitásával az 1930-as években Magyarország egyik vezető mezőgazdasági-ipari vállalatává fejlődött.
A Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság a Magyar Általános Hitelbank kezdeményezésére alakult. A mezőgazdasági tevékenység mellett célul tűzte ki a mezőgazdasági iparon alapuló tevékenységek, így a cukorgyártás művelését és fejlesztését. A társaság alakuló közgyűlése 1890. október 27-én zajlott: ekkor a részvénytársaság vezetése átvette a herceg Esterházy Hitbizomány tulajdonában lévő Somogy vármegyei, 44 ezer kataszteri hold kiterjedésű uradalom haszonbérletét, s azon működött egészen 1939-ig.
A részvénytársaság egyik első eredménye a mezőhegyesi cukorgyár üzembe helyezése volt. 1891 elején a vállalat Stummer Károly akkor bécsi cégtől 2,5 millió koronáért megvásárolta a Magyar Királyi Állami Ménesbirtok területén fekvő, 1889 óta működő mezőhegyesi nyerscukorgyárat és finomítót, amely az 1948-ban bekövetkező államosításig a vállalat tulajdonát képezte (kivéve az 1922–1927 közötti éveket, amikor Mezőhegyesi Cukoripar Részvénytársaság néven működött).
Az ott még ebben az évben végrehajtott rekonstrukció napi 80 vagon cukorrépa feldolgozására méretezte, illetve finomítóval is ellátta a gyárat. Ennek köszönhetően a termelés az első világháború előtt országos szinten is egyedülálló méreteket öltött: a gyár a Bánság mellett Temes vármegyét és Erdélyt is ellátta cukorral, sőt a századfordulótól a Balkánra, Olaszországba, Portugáliába, Nagy-Britanniába, sőt Indiába és Japánba is exportált. Három évvel később került sor a kaposvári cukorgyár megalapítására, ami 1894 októberében kezdte meg működését. Mint a régió legnagyobb élelmiszeripari nagyüzemében, a gyárban 250–300 munkást éves szinten állandóan, az előkészületi munkák és a kampányok idején pedig 600–800 ideiglenes munkást is alkalmaztak. A béruradalom még a somogyi nagybirtok-üzemekhez viszonyítva is jelentősnek volt mondható, az állandóan alkalmazott cselédek és a hat hónapra elsősorban a cukorrépa megmunkálására szerződtetett alkalmi munkások száma ugyanis a több ezer főt is meghaladta. A cukorgyár szomszédságában korábban működött, ám leégett, ún. Hirschmann-féle gőzmalom helyébe 1916–1917-ben új malmot építettek, amely 60 munkást foglalkoztatott. Az eredményességről a részvénytársaság nyeresége is tanúskodik, amely az első világháború első feléig a következőképpen alakult:
- 1907: 557 265 K
- 1908: n.a.
- 1909: 777 875 K
- 1910: 956 274 K
- 1911: 1 458 967 K
- 1912: 1 017 026 K
- 1913: 389 066 K
- 1914: 713 583 K
- 1915: 1 015 515 K
- 1916: 1 252 130 K
A részvénytársaság a századforduló után tovább növelte érdekeltségeit a cukorgyártás vonatkozásában. 1910-ben részt vett az Alföldi Cukorgyár Részvénytársaság alapításában, s az utóbbi tulajdonában lévő sarkadi cukorgyár ügyeinek intézésében is részt vesz. A Baranyavári Cukorgyár Részvénytársaság égisze alatt működő cukorgyárat 1911-ben a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság és Frigyes főherceg közösen alapították meg 1,5 millió korona alaptőkével.
Az első világháború második felében a termelésre mindinkább negatív hatással volt a feldolgozott cukorrépamennyiség csökkenése, a gyártási segédanyagok megdrágulása, illetve a gyakori sorozások. Mindez az előállítási költség emelkedését fokozta. A többi cukoripari vállalathoz hasonlóan a kaposvári gyár exportra szánt cukortermékének egy része nem volt értékesíthető. A háborús időkben a napi feldolgozási átlag 5–7 ezer mázsa körül mozgott, a fehércukorhozam pedig 12–13 mázsa körül volt. Ennek ellenére több ízben, először 1915-ben, majd 1917-ben is fejlesztéseket hajtottak végre, ezen kívül pedig 120 km hosszú vasútvonallal hálózták be a béruradalmat. 1918-ban két 600 lóerős gőzgép és 400 munkás dolgozott a kaposvári cukorgyárban. A másik nagy cukorgyár a Baranyavári Cukorgyár Részvénytársaság égisze alatt működött, s 1 000 munkást foglalkoztatott. Az 1917–1918-as üzleti évben majdnem 500 ezer mázsa cukorrépát dolgozott fel 51 ezer mázsa homokcukorrá és közel 3 ezer mázsa nyerscukorrá.
Az 1920-as években a vállalat megújult intenzitással látott hozzá a tulajdonában lévő gyárai és érdekeltségei fejlesztéséhez, hatékonyságuk és termelőkapacitásuk növeléséhez. A vállalat 1920-ban az államtól koncessziót kapott a kaposvári cukorgyárban mesterséges édesítőszer (szacharin) gyártására. 1922-ben ugyanitt egy modern finomítót állított fel, így az 1923-as nagy tőkebefektetés nyomán a feldolgozóképesség napi 120 vagonra nőtt. Ezen kívül a kaposvári malom 4 vagon őrlési kapacitását 1923-ban napi 6 vagonra emelte. 1924-ben ugyanitt 300 vagon befogadóképességű silót épített. 1922-ben a magyar állammal a mezőhegyesi ménesbirtok bérleti szerződését 30 évre meghosszabbította és ezen bérleti jogok gyakorlására, valamint a mezőhegyesi ipartelepek üzemben tartására megalapította az 1927-ben magába olvasztott Mezőhegyesi Cukoripar Részvénytársaságot. Ugyanitt az 1923-as fejlesztés nyomán a cukorgyárat kb. 3 millió pengő tőkebefektetés után sikerült napi 180 vagonos feldolgozóképességgel bővíteni. A gazdasági világválság a részvénytársaság, illetve üzemeinek működésére kedvezőtlen hatással volt. Ezt igazolja a nyereség időbeli változása:
- : 823 561 P
- 1927: 1 110 946 P
- 1928: 1 112 167 P
- 1929: 857 421 P
- 1930: 373 642 P
- 1931: 374 051 P
- 1932: 374 051 P
- 1933: 358 157 P
A kedvezőtlen viszonyokat a vállalat új részesedésekkel, az érdekeltségek kibővítésével igyekezett növelni. Az 1930-as években a Felvidék egy részének visszacsatolása után megszerezte a Diószegi Gazdasági, Cukor- és Szeszgyár Részvénytársaság részvénytöbbségét a Magyar Általános Hitelbankkal együtt. Ennek eredményeképpen üzembe helyezték a diószegi cukorgyárat is. Ezen kívül a részvénytársaság aktív szerepet vállalt a konzerviparban is: 1934-ben Helios Konzervgyár Kft. néven alapított paradicsomkonzervgyárat. Emellett Diószegen is működött egy konzervgyára, amely a paradicsomkonzerven kívül mindenféle főzelék- és húskonzervek előállításával foglalkozott. Ezen kívül a fejlesztések sem álltak le: az 1930-as években a kaposvári cukorgyár feldolgozóképességet napi 200 vagonra sikerült bővíteni. Ezen kívül 1936-ban pedig 2 vagonos rozsmalommal, 1938-ban ugyancsak 2 vagonos borsóhántolóval bővítette ki az üzemet. A válságból való kilábalásról tanúskodik, hogy az 1930-as évek második felére a részvénytársaság nyeresége is emelkedett a korábbi évekhez képest, melynek értékét a második világháborús évek stabilizálni tudták:
- 1935: 713 181 P
- 1936: 892 396 P
- 1937: 898 632 P
- 1938: 908 848 P
- 1939: 739 396 P
- 1940: 740 943 P
- 1941: 745 639 P
- 1942: 745 796 P
- 1943: 749 052 P
Erről tanúskodik a részvénytársaság tőzsdeárfolyamának említett időszakban való kedvező alakulása is:
A részvénytársaság és annak égisze alatt működő gyárak egy további fontos érdeme, hogy Magyarországon 1942-ben kezdődtek meg a gyorsfagyasztási kísérletek a Pozsony melletti Diószegen. Ipari méretekben a vállalat valósította meg a gyorsfagyasztást 1943-ban, s termékeit „Frigelite” márkanéven hozta forgalomba. A második világháború azonban megtörte a fejlődés lendületét, és csupán 1947-ben vette át a termelést a „MIRELITÉ” Vállalat (a név a vállalat korábbi nevének mozaikszavából és az elite szóból keletkezett).
Források
Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz 1925–1944.
Nagy Magyar Compass 1890–1922.
Sajtóanyagok 1890–1944.
Alapítás ideje: 1890
Megszűnés ideje: 1947
Alapítók: Magyar Általános Hitelbank
Kibocsátott értékpapírok:
Mezőgazdasági ipar r.-t. |
Mezőgazdasági ipar r.-t. 1922. évi kibocsátás |
Meghatározó vezetők:
1893-1913 | őrgróf Pallavicini Ede |
1914-1926 | Barcza Károly |
1927-1938 | Klein Gyula |
1939-1941 | dr. Fabiny Tihamér |
1941-1942 | dr. Kállay Miklós |
1942-1943 | gróf Pongrácz Jenő |
Főtevékenység: mezőgazdasági termékek előállítása
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Alapítás ideje: 1890
Alapítók: Magyar Általános Hitelbank
Meghatározó vezetők:
1893-1913 | őrgróf Pallavicini Ede |
1914-1926 | Barcza Károly |
1927-1938 | Klein Gyula |
1939-1941 | dr. Fabiny Tihamér |
1941-1942 | dr. Kállay Miklós |
1942-1943 | gróf Pongrácz Jenő |
Főtevékenység: mezőgazdasági termékek előállítása
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Mezőgazdasági ipar r.-t.
A Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaságot 1890-ben a Magyar Általános Hitelbank alapította. Fő tevékenységéhez a cukorfeldolgozás mellett egyéb mezőgazdasági iparhoz tartozó feladatok (konzervgyártás, őrlés stb.) tartoztak. A vállalat cukor-, mezőgazdasági telepet és gőzmalmot működtetett Kaposvárott, cukorgyárat és finomítót pedig Mezőhegyesen. Annak következtében, hogy érdekeltségeit folyamatosan növelte, gyárait pedig fejlesztette, cukorgyártásban elért kapacitásával az 1930-as években Magyarország egyik vezető mezőgazdasági-ipari vállalatává fejlődött.
A Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság a Magyar Általános Hitelbank kezdeményezésére alakult. A mezőgazdasági tevékenység mellett célul tűzte ki a mezőgazdasági iparon alapuló tevékenységek, így a cukorgyártás művelését és fejlesztését. A társaság alakuló közgyűlése 1890. október 27-én zajlott: ekkor a részvénytársaság vezetése átvette a herceg Esterházy Hitbizomány tulajdonában lévő Somogy vármegyei, 44 ezer kataszteri hold kiterjedésű uradalom haszonbérletét, s azon működött egészen 1939-ig.
A részvénytársaság egyik első eredménye a mezőhegyesi cukorgyár üzembe helyezése volt. 1891 elején a vállalat Stummer Károly akkor bécsi cégtől 2,5 millió koronáért megvásárolta a Magyar Királyi Állami Ménesbirtok területén fekvő, 1889 óta működő mezőhegyesi nyerscukorgyárat és finomítót, amely az 1948-ban bekövetkező államosításig a vállalat tulajdonát képezte (kivéve az 1922–1927 közötti éveket, amikor Mezőhegyesi Cukoripar Részvénytársaság néven működött).
Az ott még ebben az évben végrehajtott rekonstrukció napi 80 vagon cukorrépa feldolgozására méretezte, illetve finomítóval is ellátta a gyárat. Ennek köszönhetően a termelés az első világháború előtt országos szinten is egyedülálló méreteket öltött: a gyár a Bánság mellett Temes vármegyét és Erdélyt is ellátta cukorral, sőt a századfordulótól a Balkánra, Olaszországba, Portugáliába, Nagy-Britanniába, sőt Indiába és Japánba is exportált. Három évvel később került sor a kaposvári cukorgyár megalapítására, ami 1894 októberében kezdte meg működését. Mint a régió legnagyobb élelmiszeripari nagyüzemében, a gyárban 250–300 munkást éves szinten állandóan, az előkészületi munkák és a kampányok idején pedig 600–800 ideiglenes munkást is alkalmaztak. A béruradalom még a somogyi nagybirtok-üzemekhez viszonyítva is jelentősnek volt mondható, az állandóan alkalmazott cselédek és a hat hónapra elsősorban a cukorrépa megmunkálására szerződtetett alkalmi munkások száma ugyanis a több ezer főt is meghaladta. A cukorgyár szomszédságában korábban működött, ám leégett, ún. Hirschmann-féle gőzmalom helyébe 1916–1917-ben új malmot építettek, amely 60 munkást foglalkoztatott. Az eredményességről a részvénytársaság nyeresége is tanúskodik, amely az első világháború első feléig a következőképpen alakult:
- 1907: 557 265 K
- 1908: n.a.
- 1909: 777 875 K
- 1910: 956 274 K
- 1911: 1 458 967 K
- 1912: 1 017 026 K
- 1913: 389 066 K
- 1914: 713 583 K
- 1915: 1 015 515 K
- 1916: 1 252 130 K
A részvénytársaság a századforduló után tovább növelte érdekeltségeit a cukorgyártás vonatkozásában. 1910-ben részt vett az Alföldi Cukorgyár Részvénytársaság alapításában, s az utóbbi tulajdonában lévő sarkadi cukorgyár ügyeinek intézésében is részt vesz. A Baranyavári Cukorgyár Részvénytársaság égisze alatt működő cukorgyárat 1911-ben a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság és Frigyes főherceg közösen alapították meg 1,5 millió korona alaptőkével.
Az első világháború második felében a termelésre mindinkább negatív hatással volt a feldolgozott cukorrépamennyiség csökkenése, a gyártási segédanyagok megdrágulása, illetve a gyakori sorozások. Mindez az előállítási költség emelkedését fokozta. A többi cukoripari vállalathoz hasonlóan a kaposvári gyár exportra szánt cukortermékének egy része nem volt értékesíthető. A háborús időkben a napi feldolgozási átlag 5–7 ezer mázsa körül mozgott, a fehércukorhozam pedig 12–13 mázsa körül volt. Ennek ellenére több ízben, először 1915-ben, majd 1917-ben is fejlesztéseket hajtottak végre, ezen kívül pedig 120 km hosszú vasútvonallal hálózták be a béruradalmat. 1918-ban két 600 lóerős gőzgép és 400 munkás dolgozott a kaposvári cukorgyárban. A másik nagy cukorgyár a Baranyavári Cukorgyár Részvénytársaság égisze alatt működött, s 1 000 munkást foglalkoztatott. Az 1917–1918-as üzleti évben majdnem 500 ezer mázsa cukorrépát dolgozott fel 51 ezer mázsa homokcukorrá és közel 3 ezer mázsa nyerscukorrá.
Az 1920-as években a vállalat megújult intenzitással látott hozzá a tulajdonában lévő gyárai és érdekeltségei fejlesztéséhez, hatékonyságuk és termelőkapacitásuk növeléséhez. A vállalat 1920-ban az államtól koncessziót kapott a kaposvári cukorgyárban mesterséges édesítőszer (szacharin) gyártására. 1922-ben ugyanitt egy modern finomítót állított fel, így az 1923-as nagy tőkebefektetés nyomán a feldolgozóképesség napi 120 vagonra nőtt. Ezen kívül a kaposvári malom 4 vagon őrlési kapacitását 1923-ban napi 6 vagonra emelte. 1924-ben ugyanitt 300 vagon befogadóképességű silót épített. 1922-ben a magyar állammal a mezőhegyesi ménesbirtok bérleti szerződését 30 évre meghosszabbította és ezen bérleti jogok gyakorlására, valamint a mezőhegyesi ipartelepek üzemben tartására megalapította az 1927-ben magába olvasztott Mezőhegyesi Cukoripar Részvénytársaságot. Ugyanitt az 1923-as fejlesztés nyomán a cukorgyárat kb. 3 millió pengő tőkebefektetés után sikerült napi 180 vagonos feldolgozóképességgel bővíteni. A gazdasági világválság a részvénytársaság, illetve üzemeinek működésére kedvezőtlen hatással volt. Ezt igazolja a nyereség időbeli változása:
- : 823 561 P
- 1927: 1 110 946 P
- 1928: 1 112 167 P
- 1929: 857 421 P
- 1930: 373 642 P
- 1931: 374 051 P
- 1932: 374 051 P
- 1933: 358 157 P
A kedvezőtlen viszonyokat a vállalat új részesedésekkel, az érdekeltségek kibővítésével igyekezett növelni. Az 1930-as években a Felvidék egy részének visszacsatolása után megszerezte a Diószegi Gazdasági, Cukor- és Szeszgyár Részvénytársaság részvénytöbbségét a Magyar Általános Hitelbankkal együtt. Ennek eredményeképpen üzembe helyezték a diószegi cukorgyárat is. Ezen kívül a részvénytársaság aktív szerepet vállalt a konzerviparban is: 1934-ben Helios Konzervgyár Kft. néven alapított paradicsomkonzervgyárat. Emellett Diószegen is működött egy konzervgyára, amely a paradicsomkonzerven kívül mindenféle főzelék- és húskonzervek előállításával foglalkozott. Ezen kívül a fejlesztések sem álltak le: az 1930-as években a kaposvári cukorgyár feldolgozóképességet napi 200 vagonra sikerült bővíteni. Ezen kívül 1936-ban pedig 2 vagonos rozsmalommal, 1938-ban ugyancsak 2 vagonos borsóhántolóval bővítette ki az üzemet. A válságból való kilábalásról tanúskodik, hogy az 1930-as évek második felére a részvénytársaság nyeresége is emelkedett a korábbi évekhez képest, melynek értékét a második világháborús évek stabilizálni tudták:
- 1935: 713 181 P
- 1936: 892 396 P
- 1937: 898 632 P
- 1938: 908 848 P
- 1939: 739 396 P
- 1940: 740 943 P
- 1941: 745 639 P
- 1942: 745 796 P
- 1943: 749 052 P
Erről tanúskodik a részvénytársaság tőzsdeárfolyamának említett időszakban való kedvező alakulása is:
A részvénytársaság és annak égisze alatt működő gyárak egy további fontos érdeme, hogy Magyarországon 1942-ben kezdődtek meg a gyorsfagyasztási kísérletek a Pozsony melletti Diószegen. Ipari méretekben a vállalat valósította meg a gyorsfagyasztást 1943-ban, s termékeit „Frigelite” márkanéven hozta forgalomba. A második világháború azonban megtörte a fejlődés lendületét, és csupán 1947-ben vette át a termelést a „MIRELITÉ” Vállalat (a név a vállalat korábbi nevének mozaikszavából és az elite szóból keletkezett).
Források
Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz 1925–1944.
Nagy Magyar Compass 1890–1922.
Sajtóanyagok 1890–1944.