Magyar általános hitelbank

A bank megalapításától az első világháború végéig

A Magyar Általános Hitelbankot (MÁH) a kiegyezés évében, 1867-ben alapították. Ekkor szűnt meg a gazdasági társaságok kormány általi engedélyezésének kötelezettsége, ami vállalat- és bankalapítási lázat eredményezett Magyarországon. A bank alapítói között neves pesti kereskedők és bankárok mellett külföldi pénzintézeteket is találunk. Közülük a legfontosabb a stratégiai partnert is jelentő, bécsi Rothschild bankház. A MÁH, hatmillió forint befizetett részvénytőkéjével, rögtön indulásakor az ország legnagyobb, legtőkeerősebb bankjává vált. Tevékenységét az ún. credit mobilier típusú bankolás jellemezte, vagyis a banktevékenység teljes spektrumát lefedte, a záloglevél kibocsátás kivételével, különös hangsúlyt fektetve az iparvállalatok alapításában való részvételre. A MÁH a XIX. század végére a legkiterjedtebb ipari érdekeltségekkel rendelkező hazai bankká vált. E mellett a bank történetének két legmeghatározóbb jellemzője az osztrák Creditanstalttal bankkal (CA) illetve a magyar állammal való szoros (ún. állambankári) kapcsolata volt. Ez a két kapcsolat segítette hozzá a bankot ahhoz is, hogy az 1873-as pénzügyi válságot viszonylag kisebb veszteségekkel túl tudta élni.

A MÁH 1870 decemberében kartellmegállapodást kötött a bécsi Rothschildok érdekeltségi körébe tartozó CA-val, amelynek már 1857 óta volt fiókja Pesten. A megállapodás értelmében a CA megszüntette pesti fiókját, és kötelezettséget vállalt arra, hogy nem is fog újra pesti fiókot nyitni, hanem pesti üzleteinek lebonyolításával a MÁH-ot bízza meg. A MÁH bécsi üzleteinek lebonyolítását pedig a CA-ra bízta. A CA a MÁH bankosztálya (ami az értékpapír-, váltó-, és betéti üzletekért volt felelős) és áruosztálya (ami árukereskedelemmel, áruhitelek és előlegek nyújtásával, árubizományosi ügyletekkel foglalkozott) finanszírozásába is beszállt csendestársként. Ezért jelentős részesedést kapott azok nyereségéből. E mellett, bizonyos összeghatár fölött a két bank egymás befektetési, vállalatalapítási tevékenységének eredményéből is részesedett, valamint a CA hitelkeretet is nyújtott a MÁH számára. Mindezek fejében a CA-nak két helyet biztosítottak a MÁH igazgatóságában. A szerződést 1890-től kezdődően többször módosították, úgy, hogy a MÁH önállósága folyamatosan nőtt. Az 1890-es módosítás értelmében a MÁH visszafizette a CA csendestársi részesedését, a CA pedig lemondott az ezért cserébe kapott extra igazgatósági helyeiről, majd 1900-tól a MÁH nyereségrészesedés fizetési kötelezettségét évi fix jutalékátalánnyal váltotta ki. A szerződéses kötelezettségek lazulása ellenére a Rothschild csoport, illetve a CA kapcsolata a MÁH-hal szoros marad, úgy az üzleti kapcsolatok terén, mint a bank irányításában, hiszen a tulajdonosi kapcsolat és ezen keresztül az igazgatóságban való képviselet folyamatosan megmaradt.

A MÁH megalakulásától fogva aktívan részt vett az állam pénzügyeinek lebonyolításában, az állami beruházási projektek (pl. vasútépítés) finanszírozásában és az állami szervek finanszírozásában is. 1873-ban a pénzügyminisztérium szerződést is kötött a MÁH-hal az állam folyó pénzügyeinek ellátására, beleértve az államkötvények belföldi és külföldi bizományosi értékesítését is, vagyis hivatalosan is a MÁH lett az állam legfőbb bankja. A szerződés lényeges módosítására 1888-tól kezdődően többször is sor került, a módosítások mindenkor az adott gazdasági-, és pénzügyi fejleményekre reflektáltak, úgy, hogy a MÁH állambankári szerepe egyre erősebbé vált. E mögött a kapcsolat mögött is meghatározó szerepe volt a MÁH és a Rothschild csoport kapcsolatrendszerének, hiszen az államkölcsönök sikeres nemzetközi értékesítéséhez szükség volt a Rothschild csoport tőkeerejére és kapcsolatrendszerére.

Az időszakban a MÁH folyamatosan építette fiókhálózatát, illetve vont be érdekkörébe más pénzintézeteket is, 1912-re már 15 hitelintézet volt a tulajdonában.

Az első világháború első éveiben a MÁH jelentősen fokozta nemzetközi jelenlétét a központi hatalmak területén, ami a későbbiekben komoly veszteséget okozott a banknak. A bank állambankári szerepe tovább erősödött a háború alatt. A hadikölcsön jegyzések lebonyolításában való közreműködés mellett saját maga is nagyösszegű hadikölcsönkötvényt vásárolt, valamint vezetője volt a gabonarekvirálást végző konzorciumnak, és közreműködött az állami árufelvásárlásokban is. Vállalatfelvásárlási és vállalatfinanszírozási tevékenységében is fokozottabb szerep jutott a hadigazdálkodásban részes cégeknek.

Az első világháború végétől a bank megszűnéséig

Az első világháború- és a Monarchia szétesése után erős francia törekvés volt a közép-európai régió feletti gazdasági dominancia kialakítására. A francia és a magyar kormány közötti tárgyalások eredményeként, az 1923-ban megvalósított tőkeemelését követően, a MÁH legnagyobb, 25%-os tulajdonosa a francia Union Européene bank lett. E mellett az osztrák Rothschild és CA csoport részesedése 19%, néhány német bank együttes részesedése 7,5%, míg a hazai részesedés 48% volt. Az 1920-as évek inflációs időszakának következő tőkeemeléseit is a külföldi befektetők domináltak, ezekben az években a német és angol bankok szereztek további tulajdonrészeket. A külföldi tulajdonosi dominancia ellenére a MÁH irányítása a magyar tulajdonosokat képviselő menedzsment kezében maradt, de ettől fogva a minden lényegi döntést a domináns külföldi tulajdonosok egyetértésével kellett meghozni. A külföldi kapcsolatok segítették a MÁH-ot abban, hogy megőrizze állambankári szerepét, hiszen így hozzáfért a nemzetközi pénzügyi piacokhoz, ami elengedhetetlen volt a kincstárjegy-, és államkötvény kibocsátások lebonyolításához. Nemzetközi kapcsolatait arra is használta a MÁH, hogy magyar vállalkozások számára közvetített külföldi kölcsönöket. E mellett a MÁH az 1920-as években is folytatta banki- és vállalati érdekeltségi körének kiépítését, 1929-re 18 bank és takarékpénztár és 75 iparvállalat tartozott az érdekkörébe.

Az 1931-es pénzügyi válság a MÁH-ban is jelentős tulajdonrésszel bíró CA összeomlását követően tetőzött Magyarországon, ami majdnem magával rántotta a MÁH-ot is. Az azonnali betétkivonásokat csak az MNB segítségével tudta teljesíteni. E mellett a bank ügyfélkörébe tartozó állami- és magánvállalatok sem tudták a hiteleiket visszafizetni, így a MÁH a válság első néhány hónapjában részvénytőkéjének 44%-át elvesztette. Az állambanki szerepet is betöltő MÁH-ot – a pénzügyi rendszer összeomlásától tartva – az állam megmentette. Szigorú költség- és létszámcsökkentési feltételek előírása mellett megvásárolta a bank részvényeinek 30%-át, valamint hitelt is nyújtott a banknak, kisebb részt készpénzben, nagyobb részt kincstárjegyben. Az állami segítségnyújtás éppen csak a működés fenntartására volt elegendő. A MÁH helyzetének megnyugtató rendezésére 1938-ban került sor, aminek a bank saját racionalizálási programja mellett része volt további jelentős állami és jegybanki segítségnyújtás is, illetve az egyesülés az év márciusában a Magyar Általános Takarékpénztárral.

A II. világháború alatt a MÁH állambankári szerepe megerősödött, nagy összegekkel finanszírozta az állam hadikiadásai miatti pénzigényét. E mellett a kibontakozó hadikonjunktúra vállalatfinanszírozási igényeinek kielégítésében is kiemelkedő szerepe volt. Így a háborús évek a MÁH megerősödését eredményezték. A háború után a MÁH részt vett az ún. iparindítási hitelek folyósításában, de itt már csak a központi döntések adminisztratív lebonyolítója volt. A korábban francia és német tulajdonban lévő, a háború végére német banki tulajdonba került 20%-os MÁH részvénycsomag háborús jóvátételként szovjet tulajdonba került. 1947-ben került sor a bank hazai tulajdonrészének államosítására, majd 1948-ban a MÁH bázisán hozták létre a Beruházási Bankot.

Források:

Frankovics Ferenc (1969) A Magyar Általános Hitelbank száz éve, Új Európa, 8. évfolyam 8-9. szám, 218.old

Kövér György (2012)  Osztrák credit – magyar hitel. Az osztrák Creditanstalt és a Magyar Általános Hitelbank kartellje, In: A pesti City öröksége, 309-331. Budapest

Kövér György (2012) A Rothschild-konzorcium, a Magyar Általános Hitelbank és a magyar államadósság (1873-1914), In: A pesti City öröksége, 333-358. Budapest

Pólya Jakab (1895) A budapesti bankok története az 1867-1894. években, Márkus Samu könyvnyomdája, Budapest

Pogány Ágnes (2023) A végső menedék: a pénzügyi válságok kezelése Magyarországon. In: A nagy háborútól a nagy válságig, Bank- és pénztörténeti tanulmányok a két világháború közötti Magyarországról, 179-202, L’Harmattan

Ránki György (1983) A Magyar Általános Hitelbank a 20-as években. In: Mozgásterek és kényszerpályák, válogatott tanulmányok, 286-317. Magvető Könyvkiadó

Tallós György (1995) A Magyar Általános Hitelbank (1867-1948), Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó

Alapítás ideje: 1867. szeptember 18.

Megszűnés ideje: 1947

Alapítók: pesti kereskedők és bankárok, valamint osztrák és württembergi pénzintézetek voltak, köztük Kochmeister Frigyes, a pesti tőzsde elnöke és a bécsi S.M. Rothschild bank.

Kibocsátott értékpapírok:

Meghatározó vezetők:

Főtevékenység nincs beállítva

Fő termékek nincsenek beállítva

Székhelyek:

Telephelyek nincsenek beállítva

Fő mérföldkövek nincsenek beállítva

Szerző: Dr. Mérő Katalin