Láng L. gépgyár r.-t.
Láng László korán felismerte, hogy a magyar iparnak szüksége lesz hazai fejlesztésű berendezésekre, eztért 1868-ban saját üzemet alapított Pesten. A cég 1873-ban tért át a gőzgépek gyártására, és Bécsben az akkor megrendezett Bécsi Világkiállításon már nagy sikert ért el 49 lóerős gőzgépük, amit József főherceg vásárolt meg alcsúti birtokára.
A cég családi vállalkozásként működött, a 80 főt foglalkoztató üzem ezért nem igazán érezte meg az 1873-as bécsi tőzsdei válságot, a működése töretlen volt, sőt terjeszkedett, megvásárolt a Külső Váci úton egy felszámolás alatti üzemet, és az addig a mai Bajcsy-Zsilinszky úton működő üzem ide került át.
A cég 1875-ben összesen már 1 798 317 forint értékben állított elő gépeket és kocsikat úgy, hogy a kocsigyárban 1873-ban tűz tört ki, ami miatt a termelés ott visszaesett. Az összeg nagyságát mutatja, hogy az ekkor épülő Margit-híd költsége 5 millió forint volt. A Láng gépgyár termékei kedveltek voltak itthon, sok gyár, malom, egyéb üzem vásárolta meg gőzgépeiket.
A vállalat valójában nem a saját szabadalmaival, találmányaival lett jelentős, hanem jó ütemben vett meg külföldi szabadalmakat, és azokat gyártotta itthon. A gyár az első időkben gőzgépeket készített, amelyhez az 1880-as években megvásárolta a Colmann vezérlés szabadalmát, és a Colmann-rendszerű berendezéseket 40 éven keresztül gyártotta a vállalat.
A gyár külföldre is szállított, vevői között megtalálunk orosz, török, szerb, román és bolgár vállalatokat. A kezdeti 1873-as 46 lóerős gőzgépet jócskán felülmúló, akár 2400 lóerős berendezéseket is készítettek az 1880-as évek végén, és nagy sikerrel szerepeltek az 1896-os Ezredévi kiállításon, illetve az 1900-as Párizsi Világkiállításon is.
Jelentős újítás volt a termékpalettában a gőzturbinák gyártása, amibe az alapító fia, Láng Gusztáv javaslatára fogtak bele. Itt sem hazai fejlesztésre támaszkodtak, hanem bekapcsolódtak a Henrik Zolley mérnök által kifejlesztett turbinák gyártására létrejött svájci Zolley-szindikátusba, azaz innentől e típusú turbinákat készítettek, nagy sikerrel.
A cég, kényszerből, 1911-ben lett részvénytársaság, ugyanis viszonylag nagy tőkét volt kénytelen bevonni. Ennek közszájon forgó oka az volt, hogy egy 10 000 lóerős gőzturbina legyártásánál számítási hibát vétettek, és a hiba kijavításához plusz tőke kellett. A valóságban azonban sok oka lehetett annak, hogy a cég banki tőkét (Magyar Általános Hitelbank) használt fel és részvénytársasági formára állt át: akár az itt is jelzett erőforrás hiányok, a növekedési vágy, az utódlási gondok megoldása, a tulajdonosi kör és a menedzsment szétválasztása, stb…
A cég az első világháború alatt tovább növekedett, ekkortól kapcsolódott be a dízelmotor gyártásba, és a háborús konjunktúra eredményeként megvette a szomszédos Hazai Gépgyár Rt.-t, és már 1300 dolgozót foglalkoztatott.
A két háború között a Tanácsköztársaság alatt, illetve a világgazdasági válság idején a termelés visszaesett, az 1930-as években mindenféle profilidegen munkát is elvállaltak, csak azért, hogy a vállalkozás fennmaradjon. A Zolley konszern felbomlásával a gőzturbinák területén is jelentős változást kellett végrehajtani, ekkortól álltak át a Brown-Boveri rendszerű turbinák készítésére.
A II. világháború alatt jelentős hadiüzem volt, dízelmotorokat gyártott és javított a hadseregnek. A háború után szovjet vezetés alá került, csak 1945 végén kapták vissza a tulajdonosok. A céget azonban kötelezték a jóvátételi termelésre, bár az első időkben inkább a hazai erőművek gőzturbináit kellett leszerelniük, hogy azokat a Szovjetunióba szállítsák, és csak később gyárthattak új termékeket, szintén jóvátételi szállításra.
A céget 1948-ban államosították, és a vállalatot immár 40 éve vezető Láng Gusztáv vezérigazgatót nyugdíjazták. Az állami vállalat a szocializmus alatt is folyamatosan termelt, a hazai energetikai gépipar termelésének 1/3-át a Láng Gépgyár tette ki. Azonban az 1980-as évekre a termékpaletta elavult, és a cég válságba került. 1990-ben privatizálták, a svéd-svájci tulajdonú Asea-Brown-Boveri vállalat szerzett 75%-os tulajdont. A Váci úti üzemben megszűnt a termelés, és bár a cég hivatalosan 2000-ben megszűnt, egyes utódvállalatok vidéki telephelyein ma az Alstom Power Hungaria Rt. tulajdonában lévő gyáregységek készítenek vasúti járművekhez részegységeket.
A céget a története alatt több kisebb-nagyobb megrázkódtatás érte. A kocsiüzeme 1873-ban leégett, ez a termelést visszavetette. A legnagyobb zavart az a számítási hiba okozta, ami miatt a családi vállalkozás részvénytársasággá alakult. A cég ugyanis 1909-ben megrendelést kapott egy 10 000 lóerős turbinaegység legyártására. A hatalmas berendezést el is készítették, de már az üzembe helyezés után derült ki, hogy méretezési hiba miatt a szerkezet rezgésszáma megegyezett a saját rezgésszámmal, ami miatt a turbina veszélyesen rázkódott. A hiba kijavítását a Lángnak kellett finanszírozni, de ezt a költséget a cég már nem tudta önállóan kigazdálkodni.
A II. világháború alatt ugyan érte 1944-ben bombatalálat, de nagyobb károk nélkül úszta meg Budapest ostromát, így szinte sértetlenül került a vállalat orosz kézre.
A Láng Gépgyár egykori üzemei helyére ma nagyszabású lakóparképítési terveket fogalmaztak meg, vélhetően az eredeti gyárépületek közül csak az Alpár Ignác tervei szerint 1890–1891 készült, és 1999 óta műemléki védelem alatt álló kazánkovácsműhely, kazánszerelő műhely, rézművesműhely és az irodaépület maradnak meg.
Források
- Bencze Géza: A Láng gépgyár története az alapítástól az állami tulajdonba vételig in: Tanulmányok Budapest múltjából 33 (2006-2007)
- Bencze Géza: Eisele Kazán- és Gépgyár és a Láng Gépgyár in: org/muemlekek/13/Lang-Gepgyar/index.html
- Diószegi György: A Láng-Gépgyár története I. Budapest 1980/9
- Diószegi György: A Láng-Gépgyár története II. Budapest 1980/10
- Bacsa Ildikó: A magyar ipar egyik legfontosabb üzeme volt a Láng Gépgyár – Lakóparkot építenek a helyére PestBuda 2022 július 12
- Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest főváros levéltárában őrzött jelentősebb kapitalista kori vas-, fém- és gépipari fondok – Levéltári dokumentáció 8. – Levéltári segédletek 3. (Budapest, 1984)
Alapítás ideje: 1868
Megszűnés ideje: 2000
Alapítók: Láng László
Kibocsátott értékpapírok:
| Láng L. gépgyár r.-t. |
Meghatározó vezetők:
Láng László | |
Láng Gusztáv |
Főtevékenység: Gőzgépek 1873-tól, Gőzturbinák, Dízelmotorok 1910-től
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1868-1873 | Váci körút (Ma Bajcsy-Zsilinszky út) |
1873- | Külső Váci út (1138 Budapest, Váci út 152–156) |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Domonkos Csaba
Alapítás ideje: 1868
Alapítók: Láng László
Meghatározó vezetők:
Láng László | |
Láng Gusztáv |
Főtevékenység: Gőzgépek 1873-tól, Gőzturbinák, Dízelmotorok 1910-től
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1868-1873 | Váci körút (Ma Bajcsy-Zsilinszky út) |
1873- | Külső Váci út (1138 Budapest, Váci út 152–156) |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Domonkos Csaba
Láng L. gépgyár r.-t.
Láng László korán felismerte, hogy a magyar iparnak szüksége lesz hazai fejlesztésű berendezésekre, eztért 1868-ban saját üzemet alapított Pesten. A cég 1873-ban tért át a gőzgépek gyártására, és Bécsben az akkor megrendezett Bécsi Világkiállításon már nagy sikert ért el 49 lóerős gőzgépük, amit József főherceg vásárolt meg alcsúti birtokára.
A cég családi vállalkozásként működött, a 80 főt foglalkoztató üzem ezért nem igazán érezte meg az 1873-as bécsi tőzsdei válságot, a működése töretlen volt, sőt terjeszkedett, megvásárolt a Külső Váci úton egy felszámolás alatti üzemet, és az addig a mai Bajcsy-Zsilinszky úton működő üzem ide került át.
A cég 1875-ben összesen már 1 798 317 forint értékben állított elő gépeket és kocsikat úgy, hogy a kocsigyárban 1873-ban tűz tört ki, ami miatt a termelés ott visszaesett. Az összeg nagyságát mutatja, hogy az ekkor épülő Margit-híd költsége 5 millió forint volt. A Láng gépgyár termékei kedveltek voltak itthon, sok gyár, malom, egyéb üzem vásárolta meg gőzgépeiket.
A vállalat valójában nem a saját szabadalmaival, találmányaival lett jelentős, hanem jó ütemben vett meg külföldi szabadalmakat, és azokat gyártotta itthon. A gyár az első időkben gőzgépeket készített, amelyhez az 1880-as években megvásárolta a Colmann vezérlés szabadalmát, és a Colmann-rendszerű berendezéseket 40 éven keresztül gyártotta a vállalat.
A gyár külföldre is szállított, vevői között megtalálunk orosz, török, szerb, román és bolgár vállalatokat. A kezdeti 1873-as 46 lóerős gőzgépet jócskán felülmúló, akár 2400 lóerős berendezéseket is készítettek az 1880-as évek végén, és nagy sikerrel szerepeltek az 1896-os Ezredévi kiállításon, illetve az 1900-as Párizsi Világkiállításon is.
Jelentős újítás volt a termékpalettában a gőzturbinák gyártása, amibe az alapító fia, Láng Gusztáv javaslatára fogtak bele. Itt sem hazai fejlesztésre támaszkodtak, hanem bekapcsolódtak a Henrik Zolley mérnök által kifejlesztett turbinák gyártására létrejött svájci Zolley-szindikátusba, azaz innentől e típusú turbinákat készítettek, nagy sikerrel.
A cég, kényszerből, 1911-ben lett részvénytársaság, ugyanis viszonylag nagy tőkét volt kénytelen bevonni. Ennek közszájon forgó oka az volt, hogy egy 10 000 lóerős gőzturbina legyártásánál számítási hibát vétettek, és a hiba kijavításához plusz tőke kellett. A valóságban azonban sok oka lehetett annak, hogy a cég banki tőkét (Magyar Általános Hitelbank) használt fel és részvénytársasági formára állt át: akár az itt is jelzett erőforrás hiányok, a növekedési vágy, az utódlási gondok megoldása, a tulajdonosi kör és a menedzsment szétválasztása, stb…
A cég az első világháború alatt tovább növekedett, ekkortól kapcsolódott be a dízelmotor gyártásba, és a háborús konjunktúra eredményeként megvette a szomszédos Hazai Gépgyár Rt.-t, és már 1300 dolgozót foglalkoztatott.
A két háború között a Tanácsköztársaság alatt, illetve a világgazdasági válság idején a termelés visszaesett, az 1930-as években mindenféle profilidegen munkát is elvállaltak, csak azért, hogy a vállalkozás fennmaradjon. A Zolley konszern felbomlásával a gőzturbinák területén is jelentős változást kellett végrehajtani, ekkortól álltak át a Brown-Boveri rendszerű turbinák készítésére.
A II. világháború alatt jelentős hadiüzem volt, dízelmotorokat gyártott és javított a hadseregnek. A háború után szovjet vezetés alá került, csak 1945 végén kapták vissza a tulajdonosok. A céget azonban kötelezték a jóvátételi termelésre, bár az első időkben inkább a hazai erőművek gőzturbináit kellett leszerelniük, hogy azokat a Szovjetunióba szállítsák, és csak később gyárthattak új termékeket, szintén jóvátételi szállításra.
A céget 1948-ban államosították, és a vállalatot immár 40 éve vezető Láng Gusztáv vezérigazgatót nyugdíjazták. Az állami vállalat a szocializmus alatt is folyamatosan termelt, a hazai energetikai gépipar termelésének 1/3-át a Láng Gépgyár tette ki. Azonban az 1980-as évekre a termékpaletta elavult, és a cég válságba került. 1990-ben privatizálták, a svéd-svájci tulajdonú Asea-Brown-Boveri vállalat szerzett 75%-os tulajdont. A Váci úti üzemben megszűnt a termelés, és bár a cég hivatalosan 2000-ben megszűnt, egyes utódvállalatok vidéki telephelyein ma az Alstom Power Hungaria Rt. tulajdonában lévő gyáregységek készítenek vasúti járművekhez részegységeket.
A céget a története alatt több kisebb-nagyobb megrázkódtatás érte. A kocsiüzeme 1873-ban leégett, ez a termelést visszavetette. A legnagyobb zavart az a számítási hiba okozta, ami miatt a családi vállalkozás részvénytársasággá alakult. A cég ugyanis 1909-ben megrendelést kapott egy 10 000 lóerős turbinaegység legyártására. A hatalmas berendezést el is készítették, de már az üzembe helyezés után derült ki, hogy méretezési hiba miatt a szerkezet rezgésszáma megegyezett a saját rezgésszámmal, ami miatt a turbina veszélyesen rázkódott. A hiba kijavítását a Lángnak kellett finanszírozni, de ezt a költséget a cég már nem tudta önállóan kigazdálkodni.
A II. világháború alatt ugyan érte 1944-ben bombatalálat, de nagyobb károk nélkül úszta meg Budapest ostromát, így szinte sértetlenül került a vállalat orosz kézre.
A Láng Gépgyár egykori üzemei helyére ma nagyszabású lakóparképítési terveket fogalmaztak meg, vélhetően az eredeti gyárépületek közül csak az Alpár Ignác tervei szerint 1890–1891 készült, és 1999 óta műemléki védelem alatt álló kazánkovácsműhely, kazánszerelő műhely, rézművesműhely és az irodaépület maradnak meg.
Források
- Bencze Géza: A Láng gépgyár története az alapítástól az állami tulajdonba vételig in: Tanulmányok Budapest múltjából 33 (2006-2007)
- Bencze Géza: Eisele Kazán- és Gépgyár és a Láng Gépgyár in: org/muemlekek/13/Lang-Gepgyar/index.html
- Diószegi György: A Láng-Gépgyár története I. Budapest 1980/9
- Diószegi György: A Láng-Gépgyár története II. Budapest 1980/10
- Bacsa Ildikó: A magyar ipar egyik legfontosabb üzeme volt a Láng Gépgyár – Lakóparkot építenek a helyére PestBuda 2022 július 12
- Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest főváros levéltárában őrzött jelentősebb kapitalista kori vas-, fém- és gépipari fondok – Levéltári dokumentáció 8. – Levéltári segédletek 3. (Budapest, 1984)