Franklin-társulat

A Franklin-Társulat története a 19. század elejére nyúlik vissza, amikor Wigand Otto 1827-ben megalapította a Pesti Könyvkereskedést. Wigand 1932-ben adta át a kereskeds irányítását sógorának Heckenast Gusztávnak, aki Landerer Lajossal társulva megalapozta a reformkor egyik legismertebb kiadói vállalatát. Nevükhez fűződik az akkori politikai lapok kiadása (például Pesti Hírlap), de az áprilisi ifjak 12 pontját is ők nyomták ki 1848. március 15-én. A szabadságharc után 1854-ben indították el a Vasárnapi Újságot. E mellett fontos szerepük volt abban, hogy a polgárosodó társadalom minden rétegét bevonják az olvasásba, így már korán nyitottak a nők és a gyermekek felé is. Szintén nevükhöz fűződik a hazai irodalmi élet nagyjai műveinek publikálása is, igaz, a szerzők nem voltak megelégedve az írásaikért kapott fizetséggel, így panaszkodott rájuk Kossuth, Jókai, Arany, Kisfaludy és Vajda is.

Végül Heckenast 1873-ban részvénytársasággá alakította az Egyetem utca 4. alatt működő kiadóját, mellyel megalakult – Benjamin Franklinről elnevezve – a Franklin-Társulat, pontosabban a Franklin Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomdai Rt. A Társulat elnöke Dr. Hunfalvy János, alelnöke Heckenast Gusztáv lett. Az igazgatótanácsban helyet kapott Dr. Ballagi Mór, Beck Miksa, Báró Eötvös Lóránd, Glatz Henrik, Halász Imre, Immendörfer A., Jurenak K., Kautz Gyula, Mandello Henrik és Trebitsch Ignác. Az alaptőke 800 000 forint lett.

A Franklin-Társulat tehát, mint az ország egyik legrégibb és legismertebb könyvkiadója piacvezető volt, ahogy azt az 1875-ös igazgatósági jelentés is kiemelte. A 70-es években az általános gazdasági depresszió a könyvpiacon is éreztette hatását, így szerény nyereséggel működött a Franklin, melynek hatására 1877-ben le is szállították a tőkéjüket 600 000 forintra, ezt követően azonban beállt a cég a stabil 40 000 forint körüli profitra, mely 1878-ban már 55 000 forint volt, majd 1882-ben 65 000 frt. Az 1884. április 2-án tartott közgyűlés megszavazta, hogy a cég új telephelyen új épületegyüttest építsen fel, ugyanis kinőtték addigi kereteiket. Így vásárolták meg a Károlyi utca 4. szám alatti telket „38 000 frt és 50 darab aranyért”, majd a közgyűlés 50 000 forintot szavazott meg az építési költségekre. Ennek ellenére az év végére 73 000 forintot meghaladó nyereséget ért el a vállalkozás.

1895-ben az alaptőke megemelkedett 720 000 forintra, miközben az éves profit stabilan hozta az addigi eredményeket, ekkortól viszont újra emelkedni tudott és 1896-ban a 80 000 forintot, majd 1897-ben a 90 000 forintot is átlépte. A korona 1900-as bevezetésével csak nominálisan nőtt a cég alaptőkéje (1 440 000 K)és profitja (190 000 K) és ha a cég tőzsdén jegyzett értékét is megvizsgáljuk az első világháborúig ott is egy stabil, lassú, de kiszámítható növekedést figyelhetünk meg (1873-ban a decemberi záróára a részvényeknek 152 forint volt, míg 1913-ban 620 korona).

A századforduló után kezdett élesedni a könyvpiac a Pallas és a Révai egyre intenzívebb versenye révén. Erre a Franklin a Hitelbankkal a háta mögött egyéb versenytársak felvásárlásával és kiszorításával válaszolt, így 1901-ben megvásárolták a Werbőczi-nyomdát, majd 1903-ban felvásárolták a Lampel R. könyvkiadót, mellyel a cég alaptőkéje 2 442 000 koronára nőtt, míg a profitja 314 567 koronára, mely profit megint csak tartósnak bizonyult a következő évekre is, majd 1908-ban már súrolta a 400 000 koronát és 1910-ben át is lépte azt. A cég a Hitelbankkal közösen 1911-ben megalapította a Zólyom vármegyei Bikáson a Dávid Károly és fiai dobozáru- és faanyaglemezgyár Rt-t 2 400 000 K alaptőkével, illetve 1916-ban megvásárolta a Magyar Földrajzi Intézet Rt-t, mely földgömböket és térképeket gyártott (400 000 K tőkével).

Az 1912-es évhez kapcsolódik a híres Révai–Franklin per is, mely tipikus következménye volt A Franklin agresszív piacpolitikájának. A Révai, mely a Pallasból kiválva lett meghatározó könyvkereskedő és könyvnyomda, szakmai alapokon kezdett bele az enciklopédiai és szépirodalmi sorozatokba, melyben a Franklin komoly versenytársat látva gyors és alacsony minőségű, elhamarkodott kiadványokat állított azonnal versenybe és lejárató kampányba kezdett a Révaival szemben. Noha a kulturális életet megosztotta a per, a Franklin eredményének növekedési üteme nem lassult ezáltal. Tehát a Franklin tulajdonképpen sikeres lett, hiszen noha a Révait nem tudta ellehetetleníteni, meg tudta őrizni saját piaci részesedését.

A háború alatt a cég még egy vállalatot felvásárolt, méghozzá a szekszárdi Molnár-féle nyomdai műintézet és szabadalmazott iróaljzatgyár Rt-t, majd az 1920-as évek koronainflációja alatt további társaságokba vásárolta be magát. Így érdekkörébe vonta a budapesti Afra könyvforgalmi Rt-t, az Est Lapkiadó Rt-t, a Hegedűs Sándor Irodalmi és Nyomdai Rt-t, a Calderoni mű- és tanszervállalat Rt-t. Az infláció és a piacszűkülés hatására a Franklin 1924-ben érdekközösségbe lépett az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt-vel, így a cégcsoport kezébe került az eddigieken felül a Magyar Könyvterjesztő vállalat Rt., a Grafikai Intézet és Számlakönyvek Gyár Rt., a Rigler József Ede papírneműgyár Rt., az Újságüzem Rt. és a fiumei Modiano S. D. szivarkapapír Rt., a Kultúra könyvkiadó Rt., a Thalia nyomda Rt. és az Országos Központi Községi Rt. is. A Franklin Társulat alaptőkéje 1925. július 1-én 2 000 000 pengőben állapítatott meg, mely mellett 1926-ban 313 509 P profitot tudott termelni, majd 1927-ben már 630 808 pengőt, míg 1928-ban 1 500 000 P tőke mellett 786 556 P eredményt ért el a cégcsoport.

Az 1929-es válság közvetlenül nem éreztette hatását a cég eredményében, sőt azévben a tőét 3 000 000 pengőre emelték, mely mellett 592 785 pengő profitot ért el a cég, majd 1930-ban 3 360 000 pengőre, mely mellett 460 555 pengőt. Ugyanakkor 1931-ben már „csak” 346 755 P volt a nyereség, 1934-ben 333 741 P és 1935-ben 344 292 P. Tehát az 1933–1934-es évek mélypontján sem lett veszteséges a vállalat. Noha valóban elindult a cég újra az egyre emelkedő nyereség útján, 1938-ban mégis csak 75 132 P nyereséget ért el, mely 1939-ben 61 405 pengőre csökkent, majd 1940-ben megtartotta a 62 244 pengős szintet. Innen kezdett el újra emelkedni az eredmény 1941-ben 89 905 pengőre, majd 1942-ben 179 303 pengőre ám a háború és az azt követő államosítás a Franklin Társulatot is utolérte 1948. március 25-én. Ezt követően 1949-ben egyesítették a Szent István Társulat tulajdonában levő Stephaneum nyomdával, majd 1950-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó vette át a céget. Ebből 1992 december 31-én vált ki Franklin Nyomda és Kiadó Kft. néven.

Források:

https://adt.arcanum.com/hu/collection/MagyarCompass/

Lipták Dorottya, szerk., Vállalkozó és a kultúra: Heckenast Gusztáv, a legendás könyvkiadó (1811–1878) (Budapest–Eger: Kossuth Könyvkiadó–Esterházy Károly Főiskola, 2012).

http://real.mtak.hu/13962/1/Korall_55_Cieger_A.pdf

Rózsafalvi, Zsuzsanna: A Révai Testvérek és a „kapitalista könyvirodalom”. In: András, Csaba; Hites, Sándor (szerk.) Kapitalizmus és irodalomtörténet. Budapest, Magyarország : Reciti Kiadó (2022) 169-184.

Alapítás ideje: 1873

Megszűnés ideje: 1948

Alapítók: Heckenast Gusztáv

Kibocsátott értékpapírok:

Meghatározó vezetők:

Főtevékenység nincs beállítva

Fő termékek nincsenek beállítva

Székhelyek nincsenek beállítva

Telephelyek nincsenek beállítva

Fő mérföldkövek nincsenek beállítva

Szerző: Dr. Pelles Márton