Első cs. kir. szab. dunagőzhajózási társ.

A Duna a Habsburg Monarchia területének jelentős részét érintette, azonban a birodalmi (és ezen belül a magyar) kereskedelmi érdekekkel ellentétes irányba folyt. A bécsi udvar ezért már a XIX. század elejétől támogatott minden olyan kezdeményezést, amely a folyón hegymenetben való hajózást mozdította elő. A jobbára tőkeszegény kezdeti kísérletek azonban nem hoztak eredményt, a gőzhajózással próbálkozó vállalkozók mind megbuktak. Jelentős változást hozott, amikor két angol vállalkozó kért szabadalmat. John Andrews és Joseph Pritchard 1828-ban kapta meg az engedélyt a Dunán gőzhajózásra, akik az általuk épített hajóhoz angol gépeket hoztak. A megépített hajót, a Franz I-et ugyan ők üzemeltették, de magát a hajót eladták az erre létrejövő társaságnak, az Erste Kaiserliche und Königliche Privilegierte Donau-Dampfschiffahrts-Gesellschaftnak (Első Császári-Királyi Szabadalmazott Dunagőzhajózási Társaság, a továbbiakban DGT), és csak visszabérelték azt. A cég alapításában az osztrák arisztokrácia és pénzemberek jelentős része érdekelt volt.

A hajózási cég részvényesei közé eredetileg Széchenyi Istvánt is meghívták, de a magyar gróf akkor még nem érdeklődött e vállalkozás iránt, csak később ismerte fel annak jelentőségét, és kapcsolódott be a DGT munkájába. Széchenyi irányításával tették járhatóvá az 1830-as évek elején a Vaskapu térségét, és Széchenyi javaslatára épített hajógyárat 1835-ben Óbudán a vállalkozás.

A cég más vállalkozókat kiszorítva 1845-től a Pest és Buda közötti átkelő hajózást is üzemeltette, de a fő profilja a Dunán történő áru- és utasszállítás volt. A vállalat nagyon sok hajót épített és üzemeltetett, 1844-ben 6 tengeri és 21 folyami hajója volt, 1852-ben pedig (annak ellenére, hogy a szabadságharc alatt érték veszteségek) már 71 gőzhajóval és 233 uszállyal rendelkezett. A hajók ellátására széntelepeket vásárolt, így a mecseki szénbányákat, de a DGT üzemeltette a Mohács-Pécs vasútvonalat is.

A cégnek a Dunára vonatkozó monopóliumát a Krími háborút lezáró, és a Duna szabad hajózását kimondó 1856-os párizsi békeszerződés, és az itt elfogadott, 1858-ban életbe léptetett „Dunahajózási akta” szüntette meg. Ettől kezdve versenytársakkal is számolnia kellett a vállalatnak, elsőként az osztrák Államvasót Társaság jelent meg hajóival, majd több kisebb társaság alakult. A budapesti átkelőhajózásban a Türr István alapította Budapesti Csavargőzös Átkelési és Hajózási Rt jelent meg 1872-ben.

Az egyik legnagyobb versenytárs az ,,Egyesült Magyar Gőzhajózási Társaság” 1874-ig bírta, ekkor olvadt be a DGT-be, amely ezzel a világ akkori legnagyobb folyami hajózási vállalata lett.

A kisebb társaságok a DGT elleni versenyt nem bírták, és a cég saját tarifapolitikája nem szolgálta a magyar kereskedelmi érdekeket, ezért volt komoly kihívója a cégnek magyar részről az 1895-ben megalakult Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt (MFTR).

Magyarország a dunai hajózás fejlesztése érdekében – az 1878-as berlini kongresszus döntése nyomán – magára vállalta a Vaskapu további szabályozását, és ezt a munkát 1896-ra el is végezte állami beruházással.

A DGT személyszállítási üzletága 1883-ban szállította a legtöbb utast, ezután már a vasút egyre inkább elvitte a személyforgalmat a folyami közlekedéstől, de az áruszállítás az I. világháborúig emelkedett.

A cég életében is változást hozott az I. világháború, és az azt követő határváltozások, hajóparkja egy részéről le kellett mondania az utódállamok javára. A két háború között ezért a három legnagyobb dunai hajózási cég, DGT, az MFTR és a Bajor Lloyd Hajózási Részvénytársaság egyezséget kötött a közös áruszállításra, a források megosztására, ezzel a párhuzamosságokat megszüntették, a működési költségeket leszorították.

A II. világháború szinte teljesen megsemmisítette a vállalkozást, az csak lassan, 1955-től, az osztrák államszerződés aláírását követően kezdhetett újjáéledni Ausztriában. A vállalatot 1991-ben szétbontották egy személyszállító és egy teherfuvarozó üzletágra, majd 1993-ban privatizálták. Ma két magáncég viseli a DDSG nevet, a DDSG-Blue Danube Schiffahrt GmbH, amelyik a személyszállító hajókat üzemelteti, és a teherfuvarozó DDSG-Cargo GmbH.

Érdekességek:

A DDSG egy hajójának, az 1844-ben Óbudán vízre bocsájtott „Széchenyi” nevű hajó avatásán énekelték el legelső alkalommal nyilvánosan, ünnepségen a Himnuszt.

Az I. világháború első magyar áldozata a DGT egyik magyar hajóskapitánya volt, Ebeling Károly, aki az „Alkotmány” gőzös kapitányaként az Al-Dunán hajózott a háború kitörésekor, amikor a szerbek lövéseket adtak le a civil hajóra, és a kapitányt végzetes találat érte

A DGT német nevéből kifejezetten hosszú német szavakat lehet képezni, az egyik leghosszabb ilyen szó a Donaudampfschiffahrtselektrizitätenhauptbetriebswerkbauunterbeamtengesellschaft, aminek magyar jelentése a következő: „A DGT karbantartási épületének beosztott tisztviselőinek” egyesülete.

Források

• Tinku Balázs: A szabadalmi jog és a korai dunagőzhajózás (1810-1846)(in:A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum évkönyve 2016)
• Széchenyi István: Néhány szó a’ Dunahajózás körül
• BÍRÓ JÓZSEF: 150 éves a Dunagőzhajózási Társaság KÖZLEKEDÉSTUDOMÁNYI SZEMLE XXIX. ÉVFOLYAM, 1979. 8. SZÁM

Alapítás ideje: 1829. március 13.

Megszűnés ideje: 1995

Alapítók: Ferdinánd főherceg, József nádor, Metternich herceg, S. M. von Rothschild

Kibocsátott értékpapírok:

Meghatározó vezetők:

Főtevékenység: hajózási szolgáltatás

Fő termékek nincsenek beállítva

Székhelyek nincsenek beállítva

Telephelyek nincsenek beállítva

Fő mérföldkövek nincsenek beállítva

Szerző: Domonkos Csaba