Borsodi szénbányák r.-t.
A bányászat fellendülése a borsodi régióban a XIX. század közepén kezdődött meg. A fejlődés ütemét egyrészt a diósgyőri és ózdi vasgyártás fellendülése, másrészt a vasútépítés befolyásolta jelentősen. A helyben terjeszkedő vállalatok közül kiemelhető a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság, amely a királdi Zsigmond akna és más bányák megvásárlásával növelte érdekeltségeinek körét.
1910. augusztus 1-jén kezdte meg működését a Borsodi Szénbányák Részvénytársasága a királdi, sajószentpéteri és disznóshorváti bányák és a Sajó völgyében működő Kazinczi Kőszénbánya Részvénytársaság egyesüléséből. A vállalat eredetileg a kazinci barnaszéntelepek kiaknázására jött létre.
A vállalat az első világháború idején nagymértékben fokozta termelését oly mértékben, hogy a kitermelt szén mennyisége a békeévek alatti termelést is meghaladta. Ennek részben az az oka, hogy a vállalat bányáit a háború szolgálatába állították és a munkások katonai felügyelet alatt működtek. A korszakban jelentős mennyiségű szén állt rendelkezésre, tekintve, hogy a vállalat szénbányái mellett a többi, a háború alatt még a Magyar Királysághoz tartozó területeken (Zsil-völgye, Petrozsény stb.) is zajlott a termelés, miközben a porosz szén importjának sem volt akadálya.
Az első világháború után, 1923-ban a bányákban zajló munkák villamosítása érdekében Barczikán villamos központot létesített, amely a Mucsonyon és Ormos-pusztán lévő állami szénbányákat is ellátta árammal. A Borsodi Szénbányák Központi Villamostelepe nem csak a Sajó völgyének szénbányáit látta el elektromos árammal, hanem sok környező község és falu, illetve ipari üzem számára is biztosította a villamos energiát. A vállalat 1922-ben megszerezte a császtapusztai szénterületet.
Az 1930-as években az alábbiak szerint alakult a vállalat által kitermelt barnaszén mennyisége mázsában:
- 1 938 703 q
- 2 003 704 q
- 2 028 295 q
- 2 481 956 q
- 2 647 475 q
- 3 134 273 q
- 3 705 939 q
Ebből látszik, hogy a vállalat az 1930-as évek közepétől növelni tudta bányászott barnaszén-termelését. Ehhez hasonlóan nőtt a vállalat elektromos áram termelése is: 1938-ban az 1937-es év termeléséhez képest 35%-kal. Ebben nagy szerepet játszott az a körülmény, hogy a Magyar Általános Kőszénbánya és az Eger-Gyöngyösvidéki Villamossági Részvénytársaság látta el elektromos árammal a recski ércbányát, az Eger-Gyöngyösvidéki Villamossági Részvénytársaság pedig az áramot részben a Borsodi Szén barcikai villamostelepről, részben a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság vízválasztói központjától kapta. 
A második világháború idején a vállalat termelése ingadozott. 1943-ban a fejlesztéseknek köszönhetően némileg sikerült növelni a széntermelést, de a háború végével be kellett szüntetni a működést. A háború után a vállalat a többi szénbánya, illetve az azokat irányító részvénytársaságok sorsára jutott: a többi iparággal szemben már 1945-ben államosították, s a Magyar Állami Szénbányák felügyelete alatt működött tovább a borsodi Szénipari Központ részeként.
Források
Csíkvári Antal (szerk.): Vármegyei Szociográfiák V. – Borsod vármegye. Miskolc, 1939.
Nagy Magyar Compass 1910–1944.
Sajtóanyagok 1910–1944.
Schmotzer Imre – Martényi Árpád – Vadász Endre: Volt egyszer egy… Borsodi szénbányák. Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat. 138(3), 16–22.
Alapítás ideje: 1910. augusztus 1.
Megszűnés ideje: 1945
Alapítók: Magyar Általános Kőszénbánya Rt.
Kibocsátott értékpapírok:
| Borsodi szénbányák r.-t. |
Meghatározó vezetők:
1910–1913 | Szende Lajos |
1914–1939 | Simon Izidor |
1941–1944 | Vizer Vilmos |
Főtevékenység: bányászat és elektromos áram előállítása
Fő termékek:
barnaszén, elektromos áram előállítása |
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Alapítás ideje: 1910. augusztus 1.
Alapítók: Magyar Általános Kőszénbánya Rt.
Meghatározó vezetők:
1910–1913 | Szende Lajos |
1914–1939 | Simon Izidor |
1941–1944 | Vizer Vilmos |
Főtevékenység: bányászat és elektromos áram előállítása
Fő termékek:
barnaszén, elektromos áram előállítása |
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Borsodi szénbányák r.-t.
A bányászat fellendülése a borsodi régióban a XIX. század közepén kezdődött meg. A fejlődés ütemét egyrészt a diósgyőri és ózdi vasgyártás fellendülése, másrészt a vasútépítés befolyásolta jelentősen. A helyben terjeszkedő vállalatok közül kiemelhető a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság, amely a királdi Zsigmond akna és más bányák megvásárlásával növelte érdekeltségeinek körét.
1910. augusztus 1-jén kezdte meg működését a Borsodi Szénbányák Részvénytársasága a királdi, sajószentpéteri és disznóshorváti bányák és a Sajó völgyében működő Kazinczi Kőszénbánya Részvénytársaság egyesüléséből. A vállalat eredetileg a kazinci barnaszéntelepek kiaknázására jött létre.
A vállalat az első világháború idején nagymértékben fokozta termelését oly mértékben, hogy a kitermelt szén mennyisége a békeévek alatti termelést is meghaladta. Ennek részben az az oka, hogy a vállalat bányáit a háború szolgálatába állították és a munkások katonai felügyelet alatt működtek. A korszakban jelentős mennyiségű szén állt rendelkezésre, tekintve, hogy a vállalat szénbányái mellett a többi, a háború alatt még a Magyar Királysághoz tartozó területeken (Zsil-völgye, Petrozsény stb.) is zajlott a termelés, miközben a porosz szén importjának sem volt akadálya.
Az első világháború után, 1923-ban a bányákban zajló munkák villamosítása érdekében Barczikán villamos központot létesített, amely a Mucsonyon és Ormos-pusztán lévő állami szénbányákat is ellátta árammal. A Borsodi Szénbányák Központi Villamostelepe nem csak a Sajó völgyének szénbányáit látta el elektromos árammal, hanem sok környező község és falu, illetve ipari üzem számára is biztosította a villamos energiát. A vállalat 1922-ben megszerezte a császtapusztai szénterületet.
Az 1930-as években az alábbiak szerint alakult a vállalat által kitermelt barnaszén mennyisége mázsában:
- 1 938 703 q
- 2 003 704 q
- 2 028 295 q
- 2 481 956 q
- 2 647 475 q
- 3 134 273 q
- 3 705 939 q
Ebből látszik, hogy a vállalat az 1930-as évek közepétől növelni tudta bányászott barnaszén-termelését. Ehhez hasonlóan nőtt a vállalat elektromos áram termelése is: 1938-ban az 1937-es év termeléséhez képest 35%-kal. Ebben nagy szerepet játszott az a körülmény, hogy a Magyar Általános Kőszénbánya és az Eger-Gyöngyösvidéki Villamossági Részvénytársaság látta el elektromos árammal a recski ércbányát, az Eger-Gyöngyösvidéki Villamossági Részvénytársaság pedig az áramot részben a Borsodi Szén barcikai villamostelepről, részben a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság vízválasztói központjától kapta.
A második világháború idején a vállalat termelése ingadozott. 1943-ban a fejlesztéseknek köszönhetően némileg sikerült növelni a széntermelést, de a háború végével be kellett szüntetni a működést. A háború után a vállalat a többi szénbánya, illetve az azokat irányító részvénytársaságok sorsára jutott: a többi iparággal szemben már 1945-ben államosították, s a Magyar Állami Szénbányák felügyelete alatt működött tovább a borsodi Szénipari Központ részeként.
Források
Csíkvári Antal (szerk.): Vármegyei Szociográfiák V. – Borsod vármegye. Miskolc, 1939.
Nagy Magyar Compass 1910–1944.
Sajtóanyagok 1910–1944.
Schmotzer Imre – Martényi Árpád – Vadász Endre: Volt egyszer egy… Borsodi szénbányák. Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat. 138(3), 16–22.