Részv.-társ. vill. és közl. vállalatok számára
A villanyvilágítás kezdete Magyarországon 1878-ra tehető, amikor a Ganz és Társa cég vasöntödéjét, illetve a Ganz utcát először elektromos áram által megvilágították. Ennek ellenére az üzemszerű, közcélú világítás csak 1893-ban indult meg a fővárosban: ennek az az oka, hogy Budapest 1879-ben szerződést kötött az Allgemeine Österreichische Gasgesellschaft vállalattal, amely egyedüli koncessziót nyert a villamosvilágítás megvalósítására. Ezt a szerződést csak 1891-ben sikerült felbontani, miáltal a főváros is visszanyerte a jogot arra, hogy saját felügyelete alatt a feladatra vállalkozó cégek útján alapozza meg a város kiszolgálását. Az 1890-es évekre ennek a feladatnak a megoldása már valóban sürgetővé vált a villamosenergia-igény jelentős megnövekedése miatt.
A Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok számára elnevezésű vállalatot a Magyar Általános Hitelbank és a berlini Gesellschaft für elektrische Unternehmungen vállalat több budapesti és németországi bank közreműködésével hozta létre 1895-ben. A századfordulóra a vállalat bővíteni tudta alapításait és érdekeltségeinek körét. Saját villamossági telepekkel rendelkezett Gyulafehérváron, Hódmezővásárhelyen, Makón és Zimonyban. 1908-ra ezt Újvidékkel és Galgóccal bővítette. Alapítója és tulajdonosa volt az Aradi Villamossági Részvénytársaságnak, a Budafoki h. é. villamos vasút részvénytársaságnak, a Kolozsvári közúti vasút részvénytársaságnak, a Miskolci villamossági részvénytársaságnak, a Nagykikindai villamossági részvénytársaságnak, a Nyíregyházi villamossági részvénytársaságnak, a Pécsi villamossági részvénytársaságnak, a Pozsonyi villamossági részvénytársaságnak. Később ezt a listát a „Clara” losonci Villamossági Részvénytársasággal, a Dévai Villamossági Társasággal, az Arad-Hegyaljai h. é. motoros vasút Részvénytársasággal, majd a Vasvármegyei Elektromos Művekkel bővítette. Részese volt emellett a Societá per la Loiluppo della Imprese Elettriche in Italia nevű vállalat megalapításában, illetve a konstantinápolyi vasút- és világítási vállalatok átvételére megalakított konzorciumban, megszerezve ezáltal a Société des Tramways de Constantinople és a Société Anonyme Ottomane du Chemin de Fer Metropolitani de Constantinople entre Galata et Pera részvényeit. Ezen kívül bérbe vette 30 évre a Nyíregyházavidéki kisvasutakat és a Bodrogközi gazdasági vasutat.
1910-ben a vállalat részt vett a Ganz-féle Villamossági Részvénytársasággal együtt a Konstantinápoly villamos világítása tárgyában kiírt nemzetközi pályázaton, amelyen 50 évre nyert koncessziót a török kormánytól a város villamosárammal történő ellátása iránt. Ennek céljára a Magyar Általános Hitelbank vezetésével szindikátus alakult, amely megszerezte az isztambuli gázgyár összes részvényeit. A vállalat részvényekért cserébe elvállalta a szindikátus műszaki és üzemi ügyeinek vezetését. A konzorcium célja földalatti villamos vasút tervezése és a már saját kezelésben lévő vasutak villamosüzeműre való átalakítása Konstantinápolyban.
A kitűzött célnak megfelelően, a vállalat Magyarország a villamos üzemű helyi érdekű vasutak létesítésénél jelentős szerepet töltött be már a működés első éveiben. 1897–1898-ban megépítette a Budapest-Budafoki és a Budapest-Szentlőrinczi h. é. villamos vasutakat, melyeket néhány évvel később a Budapesti Közúti Vaspálya Társaságnak, illetőleg a Budapesti Városi Villamos Vasút Részvénytársaságnak adtak el. 1905-ben a Miskolcz-diósgyőri, 1915-ben pedig a Pozsony-Országhatárszéli h. é. villamos vasút létesítésénél működött közre. 1909-ben az Arad-hegyaljai h. é. vasutat villamosüzeműre alakította át. Ugyanebben az évben a Nyiregyházavidéki kisvasutak, 1913-ban pedig a Bodrogközi gazdasági vasút üzemkezelését vállalta el hosszabb időre. 1899-ben a vállalat részt vett a Società per lo Sviluppo delle Imprese Elettriche in Italia milánói cég részvényeinek átvételére alakult szindikátusban, amely vállalat Olaszország nagyobb városaiban villamos áramfejlesztő telepeket működtetett.
A vállalat 1911-ben eladta gyulafehérvári villamos telepét Gyulafehérvárnak. A Nyíregyházi Villamossági Részvénytársaság ebben az évben kezdte meg Nagykálló község villamos világításának kiépítését, illetve a Nyíregyházvidéki kisvasutak sóstói vonalának áramszolgáltatását. Újvidéken 1911. szeptemberében került átadásra a villamos vasút. A vállalat emellett 50 évre szóló szerződést kötött Mitrovica várossal villamos világítási és erőátviteli telep létesítése iránt, melynek építését 1911-ben kezdték el. Ugyancsak szerződést kötött a vállalat ezen kívül Bodrogközi helyiérdekű vasút engedélyeseivel a Sárospataktól Királyhelmecig tervezett vasút üzletkezelése iránt. 1912-ben megindult a villamos forgalom az Aradhegyaljai helyiérdekű motorosvasút részvénytársaságnál. 1911-ben eladásra került a Pécsi Villamossági Részvénytársaság összes részvénye Pécs városának. 1912-ben megkezdődött az Újvidék közelében lévő Kaméca, Kamenica és Lediice községekben az áramszolgáltatás, illetve Mitrovicán villamostelep lett üzembe helyezve, így a következő évben a hozzá közel első Ruma nagyközségben is elérhetővé vált az elektromos áram használata. 1913-ban megindult Törökbálinton a villamosvilágítás.
A vállalat működésére jelentős hatással volt az első világháború kitörése, hiszen az áramfogyasztás jelentősen lecsökkent. Bár az ország déli határán lévő mitrovicai és zemuni villamostelepeket a háborús károk megkímélték, üzemük veszteséggel zárult. Jelentős jövedelemcsökkenést okozott továbbá egyes nyersanyagok (gázolaj, szén, gázkenőolaj stb.) hiánya és áremelkedése, illetve az alkalmazottak bevonulása és családtagjaik segélyezése. A munkából kiesett alkalmazottakat gyakran tapasztalattal nem rendelkező, kisegítő személyzettel kellett pótolni. További veszteségek forrása volt az árvíz, mivel a mezőgazdasági áruszállítás lehetősége esetenként megszűnt a vasút károsodása következtében. Természetesen, a háborús hadigazdaság révén a vállalatok hadsereggel való szorosabb összefonódása lehetővé tette egyes gyárak fejlődését is, ilyenre említhető példaként a Vasvármegyei Elektromos Művek Részvénytársaság áramszolgáltatási üzeme is.
A háború után a vállalat világítási telepekkel rendelkezett Felsődobszán, Hódmezővásárhelyen és Makón, illetve saját kezelésében működtette a Bodrogközi vasutat, Nyíregyházavidéki kisvasutakat és a Szegedi közúti vasutat. Ezen kívül érdekeltségébe tartoztak az alábbiak: Aktiengesellschaft für elektrische Unternehmungen (Zágráb), Balatonvidéki villamosművek Részvénytársaság, Budafoki villamossági Részvénytársaság, Creditul pentru intreprindei electrice S.-A. Romana, Duna vízerő Részvénytársaság, Evag. Holding A.-G. (Zürich), Fischer-féle kerámiai gyár Részvénytársaság, Gibárti elektromos művek Részvénytársaság, Miskolczi villamossági Részvénytársaság, Nyíregyházi villamossági Részvénytársaság, Probléma találmányi Részvénytársaság, Vasvármegyei elektromos művek Részvénytársaság (Szombathely). A vállalat profilja eddigre kiegészült a korábbiak mellett az elektromos áram mezőgazdaságban történő alkalmazásával. A vállalat 1920-ban a Vasvörösvári gróf Erdődy iparművek Részvénytársaságnál részesedést vállalt és ezen társaság üzemeinek vezetését átvette. Ezen vállalat néhány nyugatmagyarországi község villamos áramszükségletét látta el és ezenfelül mezőgazdasági-, malom- és fűrészüzemmel is foglalkozott. Emellett ugyancsak átvette ebben az évben a Szegedi közúti vasút, illetve Balatonvidéki villamos művek üzemvezetését.
Ugyanakkor, a trianoni békeszerződés nyomán a vállalatok egy része a szomszédos országok területére került. A felbukkanó nehézségek miatt más érdekeltségüket külföldi cégeknek kellett eladni vagy legalábbis azok vezető testületeiben részesedést biztosítani a továbbra is jelen lévő magyar személyzet mellett. Az 1920-as években a vállalat tovább bővítette érdekeltségeit. 1926. április 17-én magába olvasztotta a Phöbus villamos Vállalatok Részvénytársaságát, így már Újpesten is rendelkezett saját villamos áram-termelő teleppel (Felsődobsza és Makó mellett). Miután 1930. december 18-án a Miskolci Villamossági Részvénytársaságot is beolvasztotta, telepjei a miskolcival bővültek tovább. 1935. április 27-én a Kistarcsa és környéke Villamossági Részvénytársaságot olvasztotta magába.
A vállalatot a második világháború után államosították, 1950-ben az Állami Villamosenergia Szolgáltató NV Szombathelyi Üzletigazgatósága elnevezést kapta.
Források
Bertalan János: A villanyvilágítás első évszázada. Budapest, 1978. XVI(6), 30–32.
Kozma Lilly: Budapesti Villamosenergia szolgáltatás első 25 éve. Elektromos Hiradó. 1968. július. 5-6.
Nagy Magyar Compass 1895–1944.
Sajtóanyagok 1895–1944.
Alapítás ideje: 1895
Megszűnés ideje nincs beállítva
Alapítók nincsenek beállítva
Kibocsátott értékpapírok:
| Részv.-társ. vill. és közl. vállalatok számára |
Meghatározó vezetők:
1895–1896 | Lukács Antal |
1896–1905 | Ribáry Sándor |
1906–1912 | Pallavicini Ede őrgróf |
1913–1916 | Barcza Károly |
1917–1946 | Batthyány Lajos gróf |
Főtevékenység: villamos és más vasutak, villamos telepek építése és üzemeltetése
Fő termékek:
elektromos áram, villamos vasút, kisvasút |
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Alapítás ideje: 1895
Alapítók nincsenek beállítva
Meghatározó vezetők:
1895–1896 | Lukács Antal |
1896–1905 | Ribáry Sándor |
1906–1912 | Pallavicini Ede őrgróf |
1913–1916 | Barcza Károly |
1917–1946 | Batthyány Lajos gróf |
Főtevékenység: villamos és más vasutak, villamos telepek építése és üzemeltetése
Fő termékek:
elektromos áram, villamos vasút, kisvasút |
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Részv.-társ. vill. és közl. vállalatok számára
A villanyvilágítás kezdete Magyarországon 1878-ra tehető, amikor a Ganz és Társa cég vasöntödéjét, illetve a Ganz utcát először elektromos áram által megvilágították. Ennek ellenére az üzemszerű, közcélú világítás csak 1893-ban indult meg a fővárosban: ennek az az oka, hogy Budapest 1879-ben szerződést kötött az Allgemeine Österreichische Gasgesellschaft vállalattal, amely egyedüli koncessziót nyert a villamosvilágítás megvalósítására. Ezt a szerződést csak 1891-ben sikerült felbontani, miáltal a főváros is visszanyerte a jogot arra, hogy saját felügyelete alatt a feladatra vállalkozó cégek útján alapozza meg a város kiszolgálását. Az 1890-es évekre ennek a feladatnak a megoldása már valóban sürgetővé vált a villamosenergia-igény jelentős megnövekedése miatt.
A Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok számára elnevezésű vállalatot a Magyar Általános Hitelbank és a berlini Gesellschaft für elektrische Unternehmungen vállalat több budapesti és németországi bank közreműködésével hozta létre 1895-ben. A századfordulóra a vállalat bővíteni tudta alapításait és érdekeltségeinek körét. Saját villamossági telepekkel rendelkezett Gyulafehérváron, Hódmezővásárhelyen, Makón és Zimonyban. 1908-ra ezt Újvidékkel és Galgóccal bővítette. Alapítója és tulajdonosa volt az Aradi Villamossági Részvénytársaságnak, a Budafoki h. é. villamos vasút részvénytársaságnak, a Kolozsvári közúti vasút részvénytársaságnak, a Miskolci villamossági részvénytársaságnak, a Nagykikindai villamossági részvénytársaságnak, a Nyíregyházi villamossági részvénytársaságnak, a Pécsi villamossági részvénytársaságnak, a Pozsonyi villamossági részvénytársaságnak. Később ezt a listát a „Clara” losonci Villamossági Részvénytársasággal, a Dévai Villamossági Társasággal, az Arad-Hegyaljai h. é. motoros vasút Részvénytársasággal, majd a Vasvármegyei Elektromos Művekkel bővítette. Részese volt emellett a Societá per la Loiluppo della Imprese Elettriche in Italia nevű vállalat megalapításában, illetve a konstantinápolyi vasút- és világítási vállalatok átvételére megalakított konzorciumban, megszerezve ezáltal a Société des Tramways de Constantinople és a Société Anonyme Ottomane du Chemin de Fer Metropolitani de Constantinople entre Galata et Pera részvényeit. Ezen kívül bérbe vette 30 évre a Nyíregyházavidéki kisvasutakat és a Bodrogközi gazdasági vasutat.
1910-ben a vállalat részt vett a Ganz-féle Villamossági Részvénytársasággal együtt a Konstantinápoly villamos világítása tárgyában kiírt nemzetközi pályázaton, amelyen 50 évre nyert koncessziót a török kormánytól a város villamosárammal történő ellátása iránt. Ennek céljára a Magyar Általános Hitelbank vezetésével szindikátus alakult, amely megszerezte az isztambuli gázgyár összes részvényeit. A vállalat részvényekért cserébe elvállalta a szindikátus műszaki és üzemi ügyeinek vezetését. A konzorcium célja földalatti villamos vasút tervezése és a már saját kezelésben lévő vasutak villamosüzeműre való átalakítása Konstantinápolyban.
A kitűzött célnak megfelelően, a vállalat Magyarország a villamos üzemű helyi érdekű vasutak létesítésénél jelentős szerepet töltött be már a működés első éveiben. 1897–1898-ban megépítette a Budapest-Budafoki és a Budapest-Szentlőrinczi h. é. villamos vasutakat, melyeket néhány évvel később a Budapesti Közúti Vaspálya Társaságnak, illetőleg a Budapesti Városi Villamos Vasút Részvénytársaságnak adtak el. 1905-ben a Miskolcz-diósgyőri, 1915-ben pedig a Pozsony-Országhatárszéli h. é. villamos vasút létesítésénél működött közre. 1909-ben az Arad-hegyaljai h. é. vasutat villamosüzeműre alakította át. Ugyanebben az évben a Nyiregyházavidéki kisvasutak, 1913-ban pedig a Bodrogközi gazdasági vasút üzemkezelését vállalta el hosszabb időre. 1899-ben a vállalat részt vett a Società per lo Sviluppo delle Imprese Elettriche in Italia milánói cég részvényeinek átvételére alakult szindikátusban, amely vállalat Olaszország nagyobb városaiban villamos áramfejlesztő telepeket működtetett.
A vállalat 1911-ben eladta gyulafehérvári villamos telepét Gyulafehérvárnak. A Nyíregyházi Villamossági Részvénytársaság ebben az évben kezdte meg Nagykálló község villamos világításának kiépítését, illetve a Nyíregyházvidéki kisvasutak sóstói vonalának áramszolgáltatását. Újvidéken 1911. szeptemberében került átadásra a villamos vasút. A vállalat emellett 50 évre szóló szerződést kötött Mitrovica várossal villamos világítási és erőátviteli telep létesítése iránt, melynek építését 1911-ben kezdték el. Ugyancsak szerződést kötött a vállalat ezen kívül Bodrogközi helyiérdekű vasút engedélyeseivel a Sárospataktól Királyhelmecig tervezett vasút üzletkezelése iránt. 1912-ben megindult a villamos forgalom az Aradhegyaljai helyiérdekű motorosvasút részvénytársaságnál. 1911-ben eladásra került a Pécsi Villamossági Részvénytársaság összes részvénye Pécs városának. 1912-ben megkezdődött az Újvidék közelében lévő Kaméca, Kamenica és Lediice községekben az áramszolgáltatás, illetve Mitrovicán villamostelep lett üzembe helyezve, így a következő évben a hozzá közel első Ruma nagyközségben is elérhetővé vált az elektromos áram használata. 1913-ban megindult Törökbálinton a villamosvilágítás.
A vállalat működésére jelentős hatással volt az első világháború kitörése, hiszen az áramfogyasztás jelentősen lecsökkent. Bár az ország déli határán lévő mitrovicai és zemuni villamostelepeket a háborús károk megkímélték, üzemük veszteséggel zárult. Jelentős jövedelemcsökkenést okozott továbbá egyes nyersanyagok (gázolaj, szén, gázkenőolaj stb.) hiánya és áremelkedése, illetve az alkalmazottak bevonulása és családtagjaik segélyezése. A munkából kiesett alkalmazottakat gyakran tapasztalattal nem rendelkező, kisegítő személyzettel kellett pótolni. További veszteségek forrása volt az árvíz, mivel a mezőgazdasági áruszállítás lehetősége esetenként megszűnt a vasút károsodása következtében. Természetesen, a háborús hadigazdaság révén a vállalatok hadsereggel való szorosabb összefonódása lehetővé tette egyes gyárak fejlődését is, ilyenre említhető példaként a Vasvármegyei Elektromos Művek Részvénytársaság áramszolgáltatási üzeme is.
A háború után a vállalat világítási telepekkel rendelkezett Felsődobszán, Hódmezővásárhelyen és Makón, illetve saját kezelésében működtette a Bodrogközi vasutat, Nyíregyházavidéki kisvasutakat és a Szegedi közúti vasutat. Ezen kívül érdekeltségébe tartoztak az alábbiak: Aktiengesellschaft für elektrische Unternehmungen (Zágráb), Balatonvidéki villamosművek Részvénytársaság, Budafoki villamossági Részvénytársaság, Creditul pentru intreprindei electrice S.-A. Romana, Duna vízerő Részvénytársaság, Evag. Holding A.-G. (Zürich), Fischer-féle kerámiai gyár Részvénytársaság, Gibárti elektromos művek Részvénytársaság, Miskolczi villamossági Részvénytársaság, Nyíregyházi villamossági Részvénytársaság, Probléma találmányi Részvénytársaság, Vasvármegyei elektromos művek Részvénytársaság (Szombathely). A vállalat profilja eddigre kiegészült a korábbiak mellett az elektromos áram mezőgazdaságban történő alkalmazásával. A vállalat 1920-ban a Vasvörösvári gróf Erdődy iparművek Részvénytársaságnál részesedést vállalt és ezen társaság üzemeinek vezetését átvette. Ezen vállalat néhány nyugatmagyarországi község villamos áramszükségletét látta el és ezenfelül mezőgazdasági-, malom- és fűrészüzemmel is foglalkozott. Emellett ugyancsak átvette ebben az évben a Szegedi közúti vasút, illetve Balatonvidéki villamos művek üzemvezetését.
Ugyanakkor, a trianoni békeszerződés nyomán a vállalatok egy része a szomszédos országok területére került. A felbukkanó nehézségek miatt más érdekeltségüket külföldi cégeknek kellett eladni vagy legalábbis azok vezető testületeiben részesedést biztosítani a továbbra is jelen lévő magyar személyzet mellett. Az 1920-as években a vállalat tovább bővítette érdekeltségeit. 1926. április 17-én magába olvasztotta a Phöbus villamos Vállalatok Részvénytársaságát, így már Újpesten is rendelkezett saját villamos áram-termelő teleppel (Felsődobsza és Makó mellett). Miután 1930. december 18-án a Miskolci Villamossági Részvénytársaságot is beolvasztotta, telepjei a miskolcival bővültek tovább. 1935. április 27-én a Kistarcsa és környéke Villamossági Részvénytársaságot olvasztotta magába.
A vállalatot a második világháború után államosították, 1950-ben az Állami Villamosenergia Szolgáltató NV Szombathelyi Üzletigazgatósága elnevezést kapta.
Források
Bertalan János: A villanyvilágítás első évszázada. Budapest, 1978. XVI(6), 30–32.
Kozma Lilly: Budapesti Villamosenergia szolgáltatás első 25 éve. Elektromos Hiradó. 1968. július. 5-6.
Nagy Magyar Compass 1895–1944.
Sajtóanyagok 1895–1944.