Pannónia viszontbiztosító intézet
A Pannonia Magyar Viszontbiztosító Intézet Magyarország első viszontbiztosító társasága. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság részvényesei alapították 1862-ben, elsősorban az EMÁBIT tűz- és jégbiztosítási állományának viszontbiztosítására. Rövidesen más magyarországi biztosítók viszontbiztosítására is kiterjesztette működését és egészen az 1948-as államosításáig kilenc évtizeden át Magyarország legjelentősebb viszontbiztosítójának számított. Az 1940-es években egy rövid ideig – az EMÁBIT csoport konszolidációjának következményeként – direkt balesetbiztosításokkal is foglalkozott.
A Pannonia Magyar Viszontbiztosító Intézetet – Magyarország első viszontbiztosító társaságát – az Első Magyar Általános Biztosító Társaság részvényesei alapították 1862-ben, elsősorban az EMÁBIT tűz- és jégbiztosítási állományának viszontbiztosítására. Természetesen korábban is adtak és fogadtak el Magyarországon működő biztosítótársaságok viszontbiztosításba kockázatokat. Ez a kockázatporlasztási módszer már az 1820-as évek óta terjedt Európában és fokozatosan háttérbe szorította a korábbi megoldást, az együttbiztosítást. Mindkét módszer a kockázat két vagy több biztosító közötti megosztására szolgált. A fő különbség közöttük, hogy amíg az együttbiztosítás esetén több biztosító közösen vállal el egy kockázatot és együttesen állnak szerződéses kapcsolatban az ügyféllel, addig a viszontbiztosítás esetében az ügyféllel csak egyikük, az ún. direktbiztosító szerződik, ő vállalja a teljes kártérítést. A direktbiztosító ugyanakkor a vállalt kockázat egy részét – akár szerződésenként, akár a teljes szerződésállományára vonatkoztatva – továbbadja egy másik biztosítónak. Ez utóbbi társaságot nevezzük viszontbiztosítónak. Az 1850-es évekig mindenhol az volt a kizárólagos gyakorlat, hogy a biztosítók egyszerre űzték a direkt és a viszontbiztosítási üzletet. A direkt üzleteik egy részét viszontbiztosításba adták, ugyanakkor másoktól át is vettek viszontbiztosításba állományokat. Az 1850-es években, Németországban jelentek meg az első kifejezetten csak aktív viszontbiztosítással foglalkozó társaságok. A Pannonia Viszontbiztosító Magyarországon, sőt a teljes Habsburg Monarchiában első volt ezen a téren.
Az EMÁBIT vezetése 1862-ben ugyanazzal az érvvel indokolta meg a Pannonia alapítását, amellyel öt évvel korábban a sajátját. Magyar nemzetgazdasági érdek, hogy a viszontbiztosítási nyereség ne a külföldiek zsebébe vándoroljon. A társaság nem elsősorban az ekkor még kis volument kitevő aktív viszontbiztosítás művelésére alakult, hanem az EMÁBIT által viszontbiztosításba adott üzlet egy részét kívánták rajta keresztül megtartani. Ennek nem sok értelme lett volna, ha a Pannoniát az EMÁBIT alapítja és tulajdonolja, hiszen akkor már egyszerűbb lett volna ezeket az üzleteket egyáltalán nem viszontbiztosíttatni. A Pannonia azonban nem az EMÁBIT tulajdona volt, hanem az EMÁBIT részvényeseké. A két céget ugyanaz a részvényesi kör alapította, választmányuk szinte megegyezett, az ügyvezetést az EMÁBIT-tól átvett tisztviselő végezte, a hivatalnoki karát szintén innen nyerte, hivatali szobái ugyancsak az EMÁBIT-tal közös székházban voltak, de a részvényei nem szerepeltek az EMÁBIT könyveiben. Nyereségét vagy veszteségét a tulajdonosok az EMÁBIT-tól függetlenül élvezték vagy szenvedték el. Tulajdonképpen a két cég közös részvényesei ugyanazon biztosítási portfólió kockázatának különböző rétegeit – ezt a biztosítási szaknyelvben kockázati layer-nek nevezik – különböző módon kezelték. A normál kockázatot az EMÁBIT-on keresztül megtartották maguknak, a következő, kockázatosabb layer-t a Pannonián keresztül ugyancsak maguk biztosították és csak a csúcskockázatokat engedték át külföldi viszontbiztosítóknak. A modell sikeressége az EMÁBIT jó kockázatszelekcióján és árazásán múlott, és ez a két cég közös történetének nagy részében jól működött. A Pannonia, csakúgy, mint az anyacég nyereséges volt és osztalékot fizetett a részvényeseknek.
Nem tudjuk, hogy a Pannonia üzletének mekkora részét tette ki a más biztosítóktól átvett üzlet, azt azonban igen, hogy erre célra az EMÁBIT három évvel később, 1865-ben bécsi székhellyel hozta létre a Securitas Viszontbiztosító Társaságot. Bár szervezetileg a Pannonia gyakorlatilag az EMÁBIT viszontbiztosítási osztályaként, a Securitas pedig egy külföldi vezérügynökségnek megfelelően működött, mindkét társaságnak megvoltak a maguk – törvényileg előírt – vezető testületei.
A Pannoniának az 1875-ös kereskedelmi törvény elfogadásáig volt saját elnöke és választmánya, ezt követően egy – az EMÁBIT által delegált – háromtagú igazgatóság irányította és egy szintén háromtagú felügyelőbizottság ellenőrizte a céget. A cég elnöke 1871-es miniszterelnöki kinevezéséig gróf Lónyay Menyhért volt, őt gróf Károlyi György követte az elnöki székben.
A cég első tisztviselői között találjuk Ács Károly költőt 1862–1875 között, aki későbbi meg is emlékezett róla, hogy a Pannonia nyújtotta a megélhetéséhez szükséges biztos alapot. A társaság felügyelőbizottságában az 1880-as években – többek között – megtaláljuk Falk Miksát, aki korábban bécsi újságíróként komoly segítséget nyújtott, mind a Pannonia, mind az EMÁBIT népszerűsítésében.
A két világháború között a Pannonia és az EMÁBIT kapcsolata még szorosabbá vált. Bevételeinek zöme az EMÁBIT csoport vállalataitól származhatott, ráadásul megjelent a csoport szintű eredmény menedzsment jelensége. A viszontbiztosító szinte minden évben nulla eredménnyel zárta az üzleti évét, a csoport az eredményt az EMÁBIT-nál akarta kimutatni.
1943-ig a Pannonia kizárólag viszontbiztosítóként működött. 1938-ban – a Pénzügyminisztérium kebelén belül működő biztosításfelügyeleti hatóság kimutatása szerint – mindazt a kilenc biztosítási ágat viszontbiztosította, amelyeket az EMÁBIT direktbiztosítóként művelt. Azaz tűz és üzemszünet-, jég, betörés-, szavatosság-, szállítmány-, autó-, üveg-, élet- és balesetbiztosítási állományokat vett viszontbiztosításba. 1943-ban az csoport konszolidációjának részeként a Pannoniába olvadt az 1893- ban a Magyar–Francia biztosító és az EMÁBIT által közösen alapított Nemzeti Balesetbiztosító Rt., a viszontbiztosító ekkortól elvileg direktbiztosítással is foglalkozott, bár erre a két háborús év illetve az azt követő hiperinfláció, majd az államosítás miatt csak igen korlátozottan maradt lehetősége.
Források
Magyar Nemzeti Levéltár (MNL), Gazdasági Levéltár (Z)
Z 1405. Biztosítási fondtöredék (1895–1951) 4. csomó. 12. Pannonia Magyar Viszontbiztosító Intézet zárszámadásai (1877–1879)
Magyar Kir. Pénzügyminisztérium. 1941: Jelentés a magyar biztosításügy állásáról a Magyarországon működő biztosító magánvállalatok 1938. évi üzleteredményei alapján. Budapest
Mihók Sándor, majd Ambruster Jakab, G. Nagy Sándor, később Della Vedella Mihály (szerk.) 1873–1944/45: Magyar Compass. Pénzügyi évkönyv. Budapest.
Krizsán László 1999: A szabadság balladája. Ács Károly élettörténete. Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. Budapest.
Csury Jenő ifj. – Marosi Imre 1931: A magyar biztosítás története. Budapest.
EMÁBIT (Ormody Vilmos) 1908: Az Első magyar általános biztosító társaság: 1857−1907. jubileumi albuma. Budapest.
Pompéry János 1883: Az Első Magyar Általános Biztosítótársaság fennállásának negyedszázados évfordulójára. Budapest
Tamás Gábor 2019a: Menedzseruralom? Szervezeti evolúció és tisztviselői karrierpályák egy biztosítótársaságnál. Kövér György – Pogány Ágnes – Weisz Boglárka (szerk.): Uradalom – Vállalat. Magyar Gazdaságtörténeti Évkönyv 2019. (3.) 287–324.
Tamás Gábor 2019b: A biztosítási piac fejlődése Magyarországon a 19. század közepétől az első világháborúig. Biztosítás és kockázat. (6.) 1. 14–49.
Tamás Gábor 2019c: Háborúból válságba, válságból háborúba. Biztosítás és kockázat. (6.) 2. 52–95.
Alapítás ideje: 1862
Megszűnés ideje: 1948
Alapítók: Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság (EMÁBIT) főrészvényesei
Kibocsátott értékpapírok:
| Pannónia viszontbiztosító intézet |
Meghatározó vezetők:
1862–1898 | Lévay Henrik |
1871–1932 | Ormody Vilmos |
1876–1891 | Ullmann Károly Pál |
1907–1922 | Balabán Adolf |
1912–1947 | Gergely Tódor |
1923–1942 | Párkány Sándor |
1931–1944 | Balabán Imre |
Főtevékenység nincs beállítva
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Tamás Gábor
Alapítás ideje: 1862
Alapítók: Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság (EMÁBIT) főrészvényesei
Meghatározó vezetők:
1862–1898 | Lévay Henrik |
1871–1932 | Ormody Vilmos |
1876–1891 | Ullmann Károly Pál |
1907–1922 | Balabán Adolf |
1912–1947 | Gergely Tódor |
1923–1942 | Párkány Sándor |
1931–1944 | Balabán Imre |
Főtevékenység nincs beállítva
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Tamás Gábor
Pannónia viszontbiztosító intézet
A Pannonia Magyar Viszontbiztosító Intézet Magyarország első viszontbiztosító társasága. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság részvényesei alapították 1862-ben, elsősorban az EMÁBIT tűz- és jégbiztosítási állományának viszontbiztosítására. Rövidesen más magyarországi biztosítók viszontbiztosítására is kiterjesztette működését és egészen az 1948-as államosításáig kilenc évtizeden át Magyarország legjelentősebb viszontbiztosítójának számított. Az 1940-es években egy rövid ideig – az EMÁBIT csoport konszolidációjának következményeként – direkt balesetbiztosításokkal is foglalkozott.
A Pannonia Magyar Viszontbiztosító Intézetet – Magyarország első viszontbiztosító társaságát – az Első Magyar Általános Biztosító Társaság részvényesei alapították 1862-ben, elsősorban az EMÁBIT tűz- és jégbiztosítási állományának viszontbiztosítására. Természetesen korábban is adtak és fogadtak el Magyarországon működő biztosítótársaságok viszontbiztosításba kockázatokat. Ez a kockázatporlasztási módszer már az 1820-as évek óta terjedt Európában és fokozatosan háttérbe szorította a korábbi megoldást, az együttbiztosítást. Mindkét módszer a kockázat két vagy több biztosító közötti megosztására szolgált. A fő különbség közöttük, hogy amíg az együttbiztosítás esetén több biztosító közösen vállal el egy kockázatot és együttesen állnak szerződéses kapcsolatban az ügyféllel, addig a viszontbiztosítás esetében az ügyféllel csak egyikük, az ún. direktbiztosító szerződik, ő vállalja a teljes kártérítést. A direktbiztosító ugyanakkor a vállalt kockázat egy részét – akár szerződésenként, akár a teljes szerződésállományára vonatkoztatva – továbbadja egy másik biztosítónak. Ez utóbbi társaságot nevezzük viszontbiztosítónak. Az 1850-es évekig mindenhol az volt a kizárólagos gyakorlat, hogy a biztosítók egyszerre űzték a direkt és a viszontbiztosítási üzletet. A direkt üzleteik egy részét viszontbiztosításba adták, ugyanakkor másoktól át is vettek viszontbiztosításba állományokat. Az 1850-es években, Németországban jelentek meg az első kifejezetten csak aktív viszontbiztosítással foglalkozó társaságok. A Pannonia Viszontbiztosító Magyarországon, sőt a teljes Habsburg Monarchiában első volt ezen a téren.
Az EMÁBIT vezetése 1862-ben ugyanazzal az érvvel indokolta meg a Pannonia alapítását, amellyel öt évvel korábban a sajátját. Magyar nemzetgazdasági érdek, hogy a viszontbiztosítási nyereség ne a külföldiek zsebébe vándoroljon. A társaság nem elsősorban az ekkor még kis volument kitevő aktív viszontbiztosítás művelésére alakult, hanem az EMÁBIT által viszontbiztosításba adott üzlet egy részét kívánták rajta keresztül megtartani. Ennek nem sok értelme lett volna, ha a Pannoniát az EMÁBIT alapítja és tulajdonolja, hiszen akkor már egyszerűbb lett volna ezeket az üzleteket egyáltalán nem viszontbiztosíttatni. A Pannonia azonban nem az EMÁBIT tulajdona volt, hanem az EMÁBIT részvényeseké. A két céget ugyanaz a részvényesi kör alapította, választmányuk szinte megegyezett, az ügyvezetést az EMÁBIT-tól átvett tisztviselő végezte, a hivatalnoki karát szintén innen nyerte, hivatali szobái ugyancsak az EMÁBIT-tal közös székházban voltak, de a részvényei nem szerepeltek az EMÁBIT könyveiben. Nyereségét vagy veszteségét a tulajdonosok az EMÁBIT-tól függetlenül élvezték vagy szenvedték el. Tulajdonképpen a két cég közös részvényesei ugyanazon biztosítási portfólió kockázatának különböző rétegeit – ezt a biztosítási szaknyelvben kockázati layer-nek nevezik – különböző módon kezelték. A normál kockázatot az EMÁBIT-on keresztül megtartották maguknak, a következő, kockázatosabb layer-t a Pannonián keresztül ugyancsak maguk biztosították és csak a csúcskockázatokat engedték át külföldi viszontbiztosítóknak. A modell sikeressége az EMÁBIT jó kockázatszelekcióján és árazásán múlott, és ez a két cég közös történetének nagy részében jól működött. A Pannonia, csakúgy, mint az anyacég nyereséges volt és osztalékot fizetett a részvényeseknek.
Nem tudjuk, hogy a Pannonia üzletének mekkora részét tette ki a más biztosítóktól átvett üzlet, azt azonban igen, hogy erre célra az EMÁBIT három évvel később, 1865-ben bécsi székhellyel hozta létre a Securitas Viszontbiztosító Társaságot. Bár szervezetileg a Pannonia gyakorlatilag az EMÁBIT viszontbiztosítási osztályaként, a Securitas pedig egy külföldi vezérügynökségnek megfelelően működött, mindkét társaságnak megvoltak a maguk – törvényileg előírt – vezető testületei.
A Pannoniának az 1875-ös kereskedelmi törvény elfogadásáig volt saját elnöke és választmánya, ezt követően egy – az EMÁBIT által delegált – háromtagú igazgatóság irányította és egy szintén háromtagú felügyelőbizottság ellenőrizte a céget. A cég elnöke 1871-es miniszterelnöki kinevezéséig gróf Lónyay Menyhért volt, őt gróf Károlyi György követte az elnöki székben.
A cég első tisztviselői között találjuk Ács Károly költőt 1862–1875 között, aki későbbi meg is emlékezett róla, hogy a Pannonia nyújtotta a megélhetéséhez szükséges biztos alapot. A társaság felügyelőbizottságában az 1880-as években – többek között – megtaláljuk Falk Miksát, aki korábban bécsi újságíróként komoly segítséget nyújtott, mind a Pannonia, mind az EMÁBIT népszerűsítésében.
A két világháború között a Pannonia és az EMÁBIT kapcsolata még szorosabbá vált. Bevételeinek zöme az EMÁBIT csoport vállalataitól származhatott, ráadásul megjelent a csoport szintű eredmény menedzsment jelensége. A viszontbiztosító szinte minden évben nulla eredménnyel zárta az üzleti évét, a csoport az eredményt az EMÁBIT-nál akarta kimutatni.
1943-ig a Pannonia kizárólag viszontbiztosítóként működött. 1938-ban – a Pénzügyminisztérium kebelén belül működő biztosításfelügyeleti hatóság kimutatása szerint – mindazt a kilenc biztosítási ágat viszontbiztosította, amelyeket az EMÁBIT direktbiztosítóként művelt. Azaz tűz és üzemszünet-, jég, betörés-, szavatosság-, szállítmány-, autó-, üveg-, élet- és balesetbiztosítási állományokat vett viszontbiztosításba. 1943-ban az csoport konszolidációjának részeként a Pannoniába olvadt az 1893- ban a Magyar–Francia biztosító és az EMÁBIT által közösen alapított Nemzeti Balesetbiztosító Rt., a viszontbiztosító ekkortól elvileg direktbiztosítással is foglalkozott, bár erre a két háborús év illetve az azt követő hiperinfláció, majd az államosítás miatt csak igen korlátozottan maradt lehetősége.
Források
Magyar Nemzeti Levéltár (MNL), Gazdasági Levéltár (Z)
Z 1405. Biztosítási fondtöredék (1895–1951) 4. csomó. 12. Pannonia Magyar Viszontbiztosító Intézet zárszámadásai (1877–1879)
Magyar Kir. Pénzügyminisztérium. 1941: Jelentés a magyar biztosításügy állásáról a Magyarországon működő biztosító magánvállalatok 1938. évi üzleteredményei alapján. Budapest
Mihók Sándor, majd Ambruster Jakab, G. Nagy Sándor, később Della Vedella Mihály (szerk.) 1873–1944/45: Magyar Compass. Pénzügyi évkönyv. Budapest.
Krizsán László 1999: A szabadság balladája. Ács Károly élettörténete. Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. Budapest.
Csury Jenő ifj. – Marosi Imre 1931: A magyar biztosítás története. Budapest.
EMÁBIT (Ormody Vilmos) 1908: Az Első magyar általános biztosító társaság: 1857−1907. jubileumi albuma. Budapest.
Pompéry János 1883: Az Első Magyar Általános Biztosítótársaság fennállásának negyedszázados évfordulójára. Budapest
Tamás Gábor 2019a: Menedzseruralom? Szervezeti evolúció és tisztviselői karrierpályák egy biztosítótársaságnál. Kövér György – Pogány Ágnes – Weisz Boglárka (szerk.): Uradalom – Vállalat. Magyar Gazdaságtörténeti Évkönyv 2019. (3.) 287–324.
Tamás Gábor 2019b: A biztosítási piac fejlődése Magyarországon a 19. század közepétől az első világháborúig. Biztosítás és kockázat. (6.) 1. 14–49.
Tamás Gábor 2019c: Háborúból válságba, válságból háborúba. Biztosítás és kockázat. (6.) 2. 52–95.