Magyar vasúti forgalmi részvénytársaság
A Magyar Vasúti Forgalmi Rt egyrészt egy, a hazai infrastruktúrát támogató vállalkozás volt, amelyet a Magyar ipar- és kereskedelmi bank részvénytársaság hozott létre, másrészt egy vasúti teherkocsikölcsönző. Az alapító Magyar ipar- és kereskedelmi bankot iparfejlesztési céllal az állam hozta létre, az 1890. évi XIV. törvénycikk felhatalmazása alapján. A bank számos vállalatba be szállt, ezek közül az egyik volt az 1895-ben az Österreichische Eisenbahn Verkehrsanstalt-zal közösen megalapított Magyar Vasúti Forgalmi Rt is.
A Magyar Vasúti Forgalmi részvénytársaságot eredetileg 1 millió forintos tőkével hozták létre.
Az 1896. december 5-i közgyűlés időpontjában 9850 részvényéből 3875-öt Léderer Ágost, 2000 részvényt Eisner Róbert birtokolt, 1000-1000 részvényt az osztrák vagonkölcsönző ÖEVA és a Wiener Bankverein, 875 részvénnyel rendelkezett a Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bank, a fennmaradó részvényeken pedig magánszemélyek osztoztak.
Az alaptőkét 1900-ban 5, 1908-ban 6, 1911-ben 8 millió, majd 1914-ben 10 millió koronára emelték. Az I. világháború utáni infláció lezárását követően a cég tőkéjét 1926. október 16-án 5 millió pengőben állapították meg. A szavazati jog minden 25 részvény után 1 szavazat volt.
A Magyar Vasúti Forgalmi Rt ekkor már alapvetően a Wiener Bankverein érdekköréhez tartozott, a bécsi cég 1900-ban szerzett meg további 5000 részvényt.
Az új vállalkozás eredeti célja vasutak létesítése, üzemben tartása, finanszírozása volt, valamint általában a forgalom élénkítésére vonatkozó mindennemű tevékenység. Elsődleges tevékenysége a társaságnak a vasúti vagonkölcsönzés volt, sőt 1905-ben a kormány két magán vagonkölcsönző társaság , az Általános Waggonkölcsönző Rt. és a Nemzetközi Waggonkölcsönző Rt kocsiparkját megváltotta, és átadta a MÁV-nak (amely korábban is használta e kocsikat), a két céget pedig a a Magyar Helyiérdekű Vasút Rt.-be olvad be, azaz a kocsikölcsönzés piacán a Vasúti Forgalmi Rt monopolhelyzetbe jutott. (a vasúttársaságok sok esetben nem rendelkeztek, rendelkeznek kellő számú teherkocsival, esetlegesen speciális célú teherkocsival, például tartálykocsival, e kapacitáshiányt az erre szakosodott vállalkozásoktól bérelt kocsikkal orvosolják).
A vállalkozás már 1896 végén 750 fedett és 250 nyitott teherkocsival rendelkezett, valamit 25 egyéb speciális vagonnal, a következő években a bérbe adható kocsik száma meredeken növekedett.
Az I. világháború előtt már több külföldi érdekeltsége volt, amelyeket – mivel azok a Monarchiával ellenséges országokban működtek – a háború kitörésekor kénytelen volt eladni. Ilyen volt a római l’Ausiliare vagonkölcsönző, amelynek részvénytöbbségét csak 1930-ban vásárolta vissza a cég. A II. világháború előtt a Magyar Vasúti Forgalmi Rt. volt Közép-Európa legnagyobb vagonkölcsönző vállalata, a vállalkozás az 1930-as években összesen 1700 darab tartálykocsival rendelkezett. Számos fióktelepet hozott létre külföldön Párizstól Varsóig. A vállalat 1930-ban megszerezte például az olasz tartály kocsik jelentős részét, amelyet évekre előre lekötöttek a különböző vasúttársaságok.
Még alapításakor alaptevékenységei között szerepet a raktárak létesítésére, beraktározott árukra való kölcsön nyújtása is, de az alapszabály 1898-as módosításával számos más iparfejlesztési vállalkozásba is beszállhattak, így a Magyar Vasúti Forgalmi Rt. 1899-ben egyik alapítója volt egy rövid életű autógyárnak, amelyet már 1901-ben fel is számoltak. A villamosközlekedés terjesztésében is kiemelkedő szerepe volt, ugyanis a vállalat az alaptevékenységhez kapcsolódva számos vidéki villamostársaságban volt meghatározó befektető, így például Debrecen, Arad, Nagyvárad vagy Temesvár villamoshálózatának kialakításában is résztvett. Ugyancsak bekapcsolódott a vállalat a fővárossal szomszédos községek, például Erzsébetfalva vagy Soroksár hálózati villamos áram szolgáltatásának kiépítésébe és annak üzemeltetésébe. A vállalkozás ezen felül több HÉV vonalat is birtokolt, amelyen a forgalmat a MÁV tartotta fenn.
A két világháború között több leányvállalata volt a legkülönfélébb ágazatokban, így érdekkörébe tartozott például az Észak-magyarországi Kőbánya és Magyar Tarmac részvénytársaság, amely a tokaji andezit kőbányát üzemeltette, és a Maria-Zell-i függővasút is.
A Magyar Vasúti Forgalmi Rt a II. világháború után – akkor már részben belga érdekkörben – is jelentős tényező volt, folytatta a vidéki infrastrukturális beruházásokat, így meghatározó szerepe volt a hazai autóbuszközlekedés újraindításában. Az üzemeket 1949-től a MÁVAUT Autóközlekedési Nemzeti Vállalat vette át, a Debreceni Helyi Vasút 1950-ben községi tulajdonba került, a Debrecen–Nyírbátor vasút pedig a MÁV kezelésébe került.
Érdekesség
A II. világháború után a Debrecen környéki autóbuszüzem beindításához a MVF Rt francia buszokat szerzett be. A buszok átadására repülőgéppel utazott Debrecenbe Gerő Ernő közlekedési miniszter.
Források
- Egy negyvenöt évvel ezelőtti terv a villamoskocsik egységesítéséről DR. BARÁNSZKY-JÓB IMRE Városi Közlekedés, 1985 (25. évfolyam, 1-6. szám)1985-08-01 / 4. szám
- 1890. évi XIV. törvénycikk a hazai ipart támogató pénzintézeteknek adható állami kedvezményekről
- Félegyházy Ágost – Lendvay Sándor (szerk.): Tőzsdei értékpapírok. A Budapesti Tőzsdén jegyzett értékpapírok ismertetése és magyarázata 2.
- Lovász György A Magyar Waggon- és Gépgyár és egy kivételes cégháló a 19-20. század fordulóján in: Közlekedés- és Technikatörténeti Szemle 2021 (MMKM)
- MNL OL = Magyar Nemzeti Levéltár – Országos Levéltár Magyar Vasúti Forgalmi Rt.-re vonatkozó iratanyaga, Z 1563, Z 1601, Z 1603, Z 1604.
Alapítás ideje: 1895
Megszűnés ideje: 1950
Alapítók: Magyar ipar- és kereskedelmi bank részvénytársaság, Österreichische Eisenbahn Verkehrsanstalt
Kibocsátott értékpapírok:
| Magyar vasúti forgalmi részvénytársaság |
Meghatározó vezetők nincsenek beállítva
Főtevékenység: vasúti szállítás
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Domonkos Csaba
Alapítás ideje: 1895
Alapítók: Magyar ipar- és kereskedelmi bank részvénytársaság, Österreichische Eisenbahn Verkehrsanstalt
Meghatározó vezetők nincsenek beállítva
Főtevékenység: vasúti szállítás
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Domonkos Csaba
Magyar vasúti forgalmi részvénytársaság
A Magyar Vasúti Forgalmi Rt egyrészt egy, a hazai infrastruktúrát támogató vállalkozás volt, amelyet a Magyar ipar- és kereskedelmi bank részvénytársaság hozott létre, másrészt egy vasúti teherkocsikölcsönző. Az alapító Magyar ipar- és kereskedelmi bankot iparfejlesztési céllal az állam hozta létre, az 1890. évi XIV. törvénycikk felhatalmazása alapján. A bank számos vállalatba be szállt, ezek közül az egyik volt az 1895-ben az Österreichische Eisenbahn Verkehrsanstalt-zal közösen megalapított Magyar Vasúti Forgalmi Rt is.
A Magyar Vasúti Forgalmi részvénytársaságot eredetileg 1 millió forintos tőkével hozták létre.
Az 1896. december 5-i közgyűlés időpontjában 9850 részvényéből 3875-öt Léderer Ágost, 2000 részvényt Eisner Róbert birtokolt, 1000-1000 részvényt az osztrák vagonkölcsönző ÖEVA és a Wiener Bankverein, 875 részvénnyel rendelkezett a Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bank, a fennmaradó részvényeken pedig magánszemélyek osztoztak.
Az alaptőkét 1900-ban 5, 1908-ban 6, 1911-ben 8 millió, majd 1914-ben 10 millió koronára emelték. Az I. világháború utáni infláció lezárását követően a cég tőkéjét 1926. október 16-án 5 millió pengőben állapították meg. A szavazati jog minden 25 részvény után 1 szavazat volt.
A Magyar Vasúti Forgalmi Rt ekkor már alapvetően a Wiener Bankverein érdekköréhez tartozott, a bécsi cég 1900-ban szerzett meg további 5000 részvényt.
Az új vállalkozás eredeti célja vasutak létesítése, üzemben tartása, finanszírozása volt, valamint általában a forgalom élénkítésére vonatkozó mindennemű tevékenység. Elsődleges tevékenysége a társaságnak a vasúti vagonkölcsönzés volt, sőt 1905-ben a kormány két magán vagonkölcsönző társaság , az Általános Waggonkölcsönző Rt. és a Nemzetközi Waggonkölcsönző Rt kocsiparkját megváltotta, és átadta a MÁV-nak (amely korábban is használta e kocsikat), a két céget pedig a a Magyar Helyiérdekű Vasút Rt.-be olvad be, azaz a kocsikölcsönzés piacán a Vasúti Forgalmi Rt monopolhelyzetbe jutott. (a vasúttársaságok sok esetben nem rendelkeztek, rendelkeznek kellő számú teherkocsival, esetlegesen speciális célú teherkocsival, például tartálykocsival, e kapacitáshiányt az erre szakosodott vállalkozásoktól bérelt kocsikkal orvosolják).
A vállalkozás már 1896 végén 750 fedett és 250 nyitott teherkocsival rendelkezett, valamit 25 egyéb speciális vagonnal, a következő években a bérbe adható kocsik száma meredeken növekedett.
Az I. világháború előtt már több külföldi érdekeltsége volt, amelyeket – mivel azok a Monarchiával ellenséges országokban működtek – a háború kitörésekor kénytelen volt eladni. Ilyen volt a római l’Ausiliare vagonkölcsönző, amelynek részvénytöbbségét csak 1930-ban vásárolta vissza a cég. A II. világháború előtt a Magyar Vasúti Forgalmi Rt. volt Közép-Európa legnagyobb vagonkölcsönző vállalata, a vállalkozás az 1930-as években összesen 1700 darab tartálykocsival rendelkezett. Számos fióktelepet hozott létre külföldön Párizstól Varsóig. A vállalat 1930-ban megszerezte például az olasz tartály kocsik jelentős részét, amelyet évekre előre lekötöttek a különböző vasúttársaságok.
Még alapításakor alaptevékenységei között szerepet a raktárak létesítésére, beraktározott árukra való kölcsön nyújtása is, de az alapszabály 1898-as módosításával számos más iparfejlesztési vállalkozásba is beszállhattak, így a Magyar Vasúti Forgalmi Rt. 1899-ben egyik alapítója volt egy rövid életű autógyárnak, amelyet már 1901-ben fel is számoltak. A villamosközlekedés terjesztésében is kiemelkedő szerepe volt, ugyanis a vállalat az alaptevékenységhez kapcsolódva számos vidéki villamostársaságban volt meghatározó befektető, így például Debrecen, Arad, Nagyvárad vagy Temesvár villamoshálózatának kialakításában is résztvett. Ugyancsak bekapcsolódott a vállalat a fővárossal szomszédos községek, például Erzsébetfalva vagy Soroksár hálózati villamos áram szolgáltatásának kiépítésébe és annak üzemeltetésébe. A vállalkozás ezen felül több HÉV vonalat is birtokolt, amelyen a forgalmat a MÁV tartotta fenn.
A két világháború között több leányvállalata volt a legkülönfélébb ágazatokban, így érdekkörébe tartozott például az Észak-magyarországi Kőbánya és Magyar Tarmac részvénytársaság, amely a tokaji andezit kőbányát üzemeltette, és a Maria-Zell-i függővasút is.
A Magyar Vasúti Forgalmi Rt a II. világháború után – akkor már részben belga érdekkörben – is jelentős tényező volt, folytatta a vidéki infrastrukturális beruházásokat, így meghatározó szerepe volt a hazai autóbuszközlekedés újraindításában. Az üzemeket 1949-től a MÁVAUT Autóközlekedési Nemzeti Vállalat vette át, a Debreceni Helyi Vasút 1950-ben községi tulajdonba került, a Debrecen–Nyírbátor vasút pedig a MÁV kezelésébe került.
Érdekesség
A II. világháború után a Debrecen környéki autóbuszüzem beindításához a MVF Rt francia buszokat szerzett be. A buszok átadására repülőgéppel utazott Debrecenbe Gerő Ernő közlekedési miniszter.
Források
- Egy negyvenöt évvel ezelőtti terv a villamoskocsik egységesítéséről DR. BARÁNSZKY-JÓB IMRE Városi Közlekedés, 1985 (25. évfolyam, 1-6. szám)1985-08-01 / 4. szám
- 1890. évi XIV. törvénycikk a hazai ipart támogató pénzintézeteknek adható állami kedvezményekről
- Félegyházy Ágost – Lendvay Sándor (szerk.): Tőzsdei értékpapírok. A Budapesti Tőzsdén jegyzett értékpapírok ismertetése és magyarázata 2.
- Lovász György A Magyar Waggon- és Gépgyár és egy kivételes cégháló a 19-20. század fordulóján in: Közlekedés- és Technikatörténeti Szemle 2021 (MMKM)
- MNL OL = Magyar Nemzeti Levéltár – Országos Levéltár Magyar Vasúti Forgalmi Rt.-re vonatkozó iratanyaga, Z 1563, Z 1601, Z 1603, Z 1604.