Magyar fém- és lámpaárúgyár r.-t.
1883-ban alakult Budapesten a Dorottya utca 8. szám alatt a Testory-féle fém- és lámpaárugyár Rt. 150 000 forint alaptőkével. A társaság elnöke Dr. Herich Károly lett, igazgatói Müller Vilmos, budahegyi Pauer Leo és Emich Gusztáv. Első teljes üzletévüket szerény 886 forintos eredménnyel zárták 23 474 forintos forgalom mellett.
A cég igen széleskörben állított elő termékeket. Foglalkoztak például világító eszközök gyártásával, azaz készítettek vasúti lámpásokat és lámpákat, mindennemű kereskedelmi fémárút vasból, sárgarézből, horganyozva, bádoggal, bronzból, aranyozással stb., csillárokat, fali és asztali lámpákat, bányalámpákat, égőket stb. de foglalkoztak például fürdőkádak, mosdótálak, szelencék stb. készítésével is. Mintaraktáruk a budapesti Erzsébet-tér 18. szám alatt volt.
Az 1885-ös üzleti jelentés szerint Zichy Jenő gróf, mint részvényes hangot adott abbéli véleményének, hogy a cégnek sokkal nagyobb tőkét kellett volna összegyűjtenie az induláskor, hogy nagyobb termelés mellett tudjon üzemelni, hiszen a cég már ekkor kénytelen volt kölcsönöket felvenni a termelésnövekedés fedezésére.
1886-ban 300 000 forinttal megnövelték az alaptőkét, amelyet nagyrészt a Magyar Általános Hitelbank, illetve az annak érdekkörébe tartozó fiumei Kőolajfinomító Rt. adott, így a cég átalakult, új neve Magyar fém és lámpaárugyár Rt. lett, az igazgatóságba pedig beültek a bank tisztviselői így annak összeállítása az alábbi lett: őrgróf Pallavicini Ede, Dr. Lederer Sándor, Mauthner Zsigmond, Németh Imre, Ullmann Adolf.
Ezt követően a cég már abba a pozícióba került, hogy kizárólagos állami megrendeléseket is kapott, például 1887-ben az új szeszadó törvényhez a pénzügyminisztérium itt rendelte meg az új szeszfokolókat, melyeket utána tőlük vásároltak meg a szesz-előállítók. Ennek eredményeképpen a profit az 1887-es 4 267 forintról 1888-ra 40 819 forintra nőtt. Ugyanakkor ez az állapot nem lett tartós és a cég a következő években, évtizedekben alig tudott egy minimális párszáz-párezer forintos nyereséget elérni, aztán 1899-től kezdve, de inkább a korona bevezetésével tudott – nominális növekedéssel – hat számjegyű profitot elérni, mely az 1907-es évtől állt rá az évenkénti 300 000 K mértékre.
Ez köszönt vissza egyébként a háború utáni hiperinfláció utáni pengőben is, így 1925–1926-ban is 328 ezer, illetve 385 ezer pengő profitja lett a cégnek, amelyet a nagy gazdasági világválság apasztott le. A válság alatt olvadt be a cégbe a pesterzsébeti Győrffy–Wolf fémárugyár, ám a cég 1932-re így is közel egymillió pengő veszteséget halmozott fel. Megoldásként a Magyar Általános Hitelbank, mint tulajdonos a Fegyver és Gépgyár Rt-be olvasztotta be a Magyar Fém és Lámpaárugyár Rt-t 1935. november 15-én. Érdekesség ugyanakkor, hogy a második világháború utáni államosítással újra a Lámpaárugyár termékprofilja erősödött fel a már egyesített majd egy új Nemzeti Vállalatba csoportosított cégben, míg végül az 1950-es évektől a cég átállt gázkonvektorok gyártására is LAMPART néven.
Alapítás ideje: 1883
Megszűnés ideje: 1935
Alapítók nincsenek beállítva
Kibocsátott értékpapírok:
| Magyar fém- és lámpaárúgyár r.-t. |
Meghatározó vezetők:
1883-1913 | Dr. Herich Károly |
1914-1927 | szegedi Lukács József |
1929-1935 | Dr. Scitovszky Tibor |
Főtevékenység nincs beállítva
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Dr. Pelles Márton
Alapítás ideje: 1883
Alapítók nincsenek beállítva
Meghatározó vezetők:
1883-1913 | Dr. Herich Károly |
1914-1927 | szegedi Lukács József |
1929-1935 | Dr. Scitovszky Tibor |
Főtevékenység nincs beállítva
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Dr. Pelles Márton
Magyar fém- és lámpaárúgyár r.-t.
1883-ban alakult Budapesten a Dorottya utca 8. szám alatt a Testory-féle fém- és lámpaárugyár Rt. 150 000 forint alaptőkével. A társaság elnöke Dr. Herich Károly lett, igazgatói Müller Vilmos, budahegyi Pauer Leo és Emich Gusztáv. Első teljes üzletévüket szerény 886 forintos eredménnyel zárták 23 474 forintos forgalom mellett.
A cég igen széleskörben állított elő termékeket. Foglalkoztak például világító eszközök gyártásával, azaz készítettek vasúti lámpásokat és lámpákat, mindennemű kereskedelmi fémárút vasból, sárgarézből, horganyozva, bádoggal, bronzból, aranyozással stb., csillárokat, fali és asztali lámpákat, bányalámpákat, égőket stb. de foglalkoztak például fürdőkádak, mosdótálak, szelencék stb. készítésével is. Mintaraktáruk a budapesti Erzsébet-tér 18. szám alatt volt.
Az 1885-ös üzleti jelentés szerint Zichy Jenő gróf, mint részvényes hangot adott abbéli véleményének, hogy a cégnek sokkal nagyobb tőkét kellett volna összegyűjtenie az induláskor, hogy nagyobb termelés mellett tudjon üzemelni, hiszen a cég már ekkor kénytelen volt kölcsönöket felvenni a termelésnövekedés fedezésére.
1886-ban 300 000 forinttal megnövelték az alaptőkét, amelyet nagyrészt a Magyar Általános Hitelbank, illetve az annak érdekkörébe tartozó fiumei Kőolajfinomító Rt. adott, így a cég átalakult, új neve Magyar fém és lámpaárugyár Rt. lett, az igazgatóságba pedig beültek a bank tisztviselői így annak összeállítása az alábbi lett: őrgróf Pallavicini Ede, Dr. Lederer Sándor, Mauthner Zsigmond, Németh Imre, Ullmann Adolf.
Ezt követően a cég már abba a pozícióba került, hogy kizárólagos állami megrendeléseket is kapott, például 1887-ben az új szeszadó törvényhez a pénzügyminisztérium itt rendelte meg az új szeszfokolókat, melyeket utána tőlük vásároltak meg a szesz-előállítók. Ennek eredményeképpen a profit az 1887-es 4 267 forintról 1888-ra 40 819 forintra nőtt. Ugyanakkor ez az állapot nem lett tartós és a cég a következő években, évtizedekben alig tudott egy minimális párszáz-párezer forintos nyereséget elérni, aztán 1899-től kezdve, de inkább a korona bevezetésével tudott – nominális növekedéssel – hat számjegyű profitot elérni, mely az 1907-es évtől állt rá az évenkénti 300 000 K mértékre.
Ez köszönt vissza egyébként a háború utáni hiperinfláció utáni pengőben is, így 1925–1926-ban is 328 ezer, illetve 385 ezer pengő profitja lett a cégnek, amelyet a nagy gazdasági világválság apasztott le. A válság alatt olvadt be a cégbe a pesterzsébeti Győrffy–Wolf fémárugyár, ám a cég 1932-re így is közel egymillió pengő veszteséget halmozott fel. Megoldásként a Magyar Általános Hitelbank, mint tulajdonos a Fegyver és Gépgyár Rt-be olvasztotta be a Magyar Fém és Lámpaárugyár Rt-t 1935. november 15-én. Érdekesség ugyanakkor, hogy a második világháború utáni államosítással újra a Lámpaárugyár termékprofilja erősödött fel a már egyesített majd egy új Nemzeti Vállalatba csoportosított cégben, míg végül az 1950-es évektől a cég átállt gázkonvektorok gyártására is LAMPART néven.