Lampart Művek r. t.
A Magyar Fém- és Lámpaárugyár Rt.
1883-ban alakult Budapesten a Dorottya utca 8. szám alatt a Testory-féle fém- és lámpaárugyár Rt. 150 000 forint alaptőkével. A társaság elnöke Dr. Herich Károly lett, igazgatói Müller Vilmos, budahegyi Pauer Leo és Emich Gusztáv. Első teljes üzletévüket szerény 886 forintos eredménnyel zárták 23 474 forintos forgalom mellett.
A cég igen széleskörben állított elő termékeket. Foglalkoztak például világító eszközök gyártásával, azaz készítettek vasúti lámpásokat és lámpákat, mindennemű kereskedelmi fémárút vasból, sárgarézből, horganyozva, bádoggal, bronzból, aranyozással stb., csillárokat, fali és asztali lámpákat, bányalámpákat, égőket stb. de foglalkoztak például fürdőkádak, mosdótálak, szelencék stb. készítésével is. Mintaraktáruk a budapesti Erzsébet-tér 18. szám alatt volt.
Az 1885-ös üzleti jelentés szerint Zichy Jenő gróf, mint részvényes hangot adott abbéli véleményének, hogy a cégnek sokkal nagyobb tőkét kellett volna összegyűjtenie az induláskor, hogy nagyobb termelés mellett tudjon üzemelni, hiszen a cég már ekkor kénytelen volt kölcsönöket felvenni a termelésnövekedés fedezésére.
1886-ban 300 000 forinttal megnövelték az alaptőkét, amelyet nagyrészt a Magyar Általános Hitelbank, illetve az annak érdekkörébe tartozó fiumei Kőolajfinomító Rt. adott, így a cég átalakult, új neve Magyar fém és lámpaárugyár Rt. lett, az igazgatóságba pedig beültek a bank tisztviselői így annak összeállítása az alábbi lett: őrgróf Pallavicini Ede, Dr. Lederer Sándor, Mauthner Zsigmond, Németh Imre, Ullmann Adolf.
Ezt követően a cég már abba a pozícióba került, hogy kizárólagos állami megrendeléseket is kapott, például 1887-ben az új szeszadó törvényhez a pénzügyminisztérium itt rendelte meg az új szeszfokolókat, melyeket utána tőlük vásároltak meg a szesz-előállítók. Ennek eredményeképpen a profit az 1887-es 4 267 forintról 1888-ra 40 819 forintra nőtt. Ugyanakkor ez az állapot nem lett tartós és a cég a következő években, évtizedekben alig tudott egy minimális párszáz-párezer forintos nyereséget elérni, aztán 1899-től kezdve, de inkább a korona bevezetésével tudott – nominális növekedéssel – hat számjegyű profitot elérni, mely az 1907-es évtől állt rá az évenkénti 300 000 K mértékre.
Ez köszönt vissza egyébként a háború utáni hiperinfláció utáni pengőben is, így 1925–1926-ban is 328 ezer, illetve 385 ezer pengő profitja lett a cégnek, amelyet a nagy gazdasági világválság apasztott le. A válság alatt olvadt be a cégbe a pesterzsébeti Győrffy–Wolf fémárugyár, ám a cég 1932-re így is közel egymillió pengő veszteséget halmozott fel. Megoldásként a Magyar Általános Hitelbank, mint tulajdonos a Fegyver és Gépgyár Rt-be olvasztotta be a Magyar Fém és Lámpaárugyár Rt-t 1935. november 15-én.
A Fegyver- és gépgyár Rt
A Fegyver- és gépgyár Rt-t 1891. február 12-én alapította meg a Magyar Ipari és Kereskedelmi Bank azzal a céllal, hogy Magyarországon is működjön egy modern fegyvereket gyártó és a hadsereget ellátni képes vállalat. A cég a Külső Soroksári úton, tehát Budapesten, 2,4 millió forint alaptőkével alakult meg a korábbi Loewe & Co birtokában levő Első magyar fegyver- és tölténygyár Rt. csődbe ment cég telephelyének felvásárlásával. Szakembereket a Steyer osztrák fegyvergyárból hívtak meg, míg a cég igazgatósági tagjai báró Roszner Ervin (későbbi fiumei kormányzó), báró Podmaniczky Géza, báró Born Gyula, Kühn Károly, Loewe Izidor, Mauzer Pál, Noot Hugó, Dr. Posch Gyula és Weisz Manfréd kerültek, ugyanakkor a cég már 1893-tól a Magyar Általános Hitelbank érdekkörébe került és egészen a második világháború utáni államosításig ott is maradt.
A cég eleinte az osztrák Mannlicher fegyvereket, majd az M1895 mintájú fegyvereket gyártotta „R”FÉG beütéssel, utalva a gyártás helyére. E mellett gyártottak ismétlő puskákat, karabélyokat, szuronyokat. Az 1896-os millenniumi kiállításon puskáikkal, szerszámaikkal és speciális gépeikkel arattak sikereket. 1899-től pedig a tábori tarackok és az ágyútartozékok gyártását is megkezdték.
A vállalat 1896-tól kezdve – a korai nyereséges évekkel szemben – veszteségessé vált, ugyanis az eddig gyártott főként feketelőporos fegyverek egyre elavultabbá váltak. Emiatt elkezdtek áttérni a modernebb, és jóval magasabb minőségi elvárásoknak megfelelő fegyverek gyártására. Így egyébként a nyereség 1898-ban már a 300 ezer koronát, 1899-ben a 700 ezer koronát is meghaladta.
A fegyverek mellett gyártottak szerszámgépeket is. Például 1895-ben készítetttek el a Weisz Bertold és Társa részére egy revolveresztergát. Ugyanakkor a cég nevéhez fűződik az első magyar dízelmotor megalkotása is, melyet 1899-ben előbb 4, majd 20 lóerővel gyártottak, és amelyet Rudolf Diesel „magyar típusnak” nevezett el. Később évi 50 db motor legyártására rendezkedtek be, melyek teljesítménye hamarosan elérte a 70–100 lóerőt. A téma szakértői szerint az itteni gyártás annyira magas színvonalú volt, hogy maga az augsburgi Diesel Rt. is a Fegyver- és gépgyár Rt. motorjait ajánlotta angol gyárak figyelmébe, a saját kapacitásaikat meghaladó megrendelések esetén.
A cég vezetésében 1903-ban következett be váltás, amikor a Hitelbank megbízásából Frommer Rudolf nyert igazgatói kinevezést, akinek nem titkolt célja volt, hogy a motorgyártás felé bővülő cég fegyvergyártási potenciálját megnövelje. Frommer magának egyébként fegyver-szabadalmai révén szerzett ismertséget, noha eredendően a tőzsde tisztviselőjeként, majd a Hitelbank munkatársaként dolgozott. 1914-ben munkája elismeréseként pedig magyar nemességet kapott fegyverneki előnévvel.
1904-től kezdve az egyre feszültebb külpolitikai helyzet indokolttá is tette a fegyverkezést, mely megfelelő konjunktúrát teremtett a vállalkozásnak. Így a cég bővítette profilját Frommer Rudolf szabadalmai mentén az ismétlőpisztolyok irányába is, melyek nemcsak Ausztria-Magyarországon de az USA-tól Japánig keresett termékekké váltak.
A világháború kitörését követően 1915-ben katonai felügyelet alá került a gyár, mely ekkor már 2000 főt meghaladó mértékű alkalmazottal rendelkezett, mely 1917-re 4500 főre gyarapodott.
A háború után a trianoni Kis-Magyarországon korlátozták a hadsereg létszámát, mely magával hozta, hogy a háború alatt felfuttatott fegyvergyártó kapacitások kihasználatlanná váltak, így a cég ismételten a fém- és gépipari eszközök gyártása felé fordult, melyek közé tartoztak a háztartási eszközök is de a fegyvergyártás nem sorvadt teljesen el, sőt idővel a vadászfegyverek gyártása is megindult az üzemben.
A Fémáru, Fegyver- és Gépgyár Rt.
A nagy gazdasági világválság ugyanakkor erősen éreztette hatását a cégnél, amelynek létszáma ekkor 100 fő alá zuhant. Végül a Hitelbank kezdeményezésére a cég 1935-ben egyesült a Magyar Fém- és Lámpaárugyár Rt-vel, melyből létrejött a Fémáru, Fegyver- és Gépgyár Rt. Az üzem az újabb fegyverkezési időszakban mindennemű hadianyagot gyártott. Ennek révén a munkáslétszám is drasztikusan emelkedni kezdett, ahogy az üzem forgalma is rohamosan újra bővült. A gyárat a háború alatt 1944. április 3-án, majd július 2-án érte bombatalálat. A háború után 1946-ban a cég felvette a Lampart Művek elnevezést és már csak a szerszámgyártásra koncentráltak. Végül az üzemet 1948. január 1-vel államosították, így jött létre a Fémáru és szerszámgépgyár Nemzeti Vállalat, majd 1965-től Fegyver- és Gázkészülékgyár (FÉG) néven működött tovább.
Források:
https://adt.arcanum.com/hu/collection/MagyarCompass/
Tanulmanyok_2001_23_Gajdos_A_Fegyver_es_Gepgyar_Rt.pdf (mtak.hu)
Alapítás ideje: 1935
Megszűnés ideje: 1948
Alapítók nincsenek beállítva
Kibocsátott értékpapírok:
| Lampart Művek r. t. |
Meghatározó vezetők:
1935-1938 | báró Harkányi János |
1940-1941 | Dr. Bud János |
Főtevékenység nincs beállítva
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Dr. Pelles Márton
Alapítás ideje: 1935
Alapítók nincsenek beállítva
Meghatározó vezetők:
1935-1938 | báró Harkányi János |
1940-1941 | Dr. Bud János |
Főtevékenység nincs beállítva
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Dr. Pelles Márton
Lampart Művek r. t.
A Magyar Fém- és Lámpaárugyár Rt.
1883-ban alakult Budapesten a Dorottya utca 8. szám alatt a Testory-féle fém- és lámpaárugyár Rt. 150 000 forint alaptőkével. A társaság elnöke Dr. Herich Károly lett, igazgatói Müller Vilmos, budahegyi Pauer Leo és Emich Gusztáv. Első teljes üzletévüket szerény 886 forintos eredménnyel zárták 23 474 forintos forgalom mellett.
A cég igen széleskörben állított elő termékeket. Foglalkoztak például világító eszközök gyártásával, azaz készítettek vasúti lámpásokat és lámpákat, mindennemű kereskedelmi fémárút vasból, sárgarézből, horganyozva, bádoggal, bronzból, aranyozással stb., csillárokat, fali és asztali lámpákat, bányalámpákat, égőket stb. de foglalkoztak például fürdőkádak, mosdótálak, szelencék stb. készítésével is. Mintaraktáruk a budapesti Erzsébet-tér 18. szám alatt volt.
Az 1885-ös üzleti jelentés szerint Zichy Jenő gróf, mint részvényes hangot adott abbéli véleményének, hogy a cégnek sokkal nagyobb tőkét kellett volna összegyűjtenie az induláskor, hogy nagyobb termelés mellett tudjon üzemelni, hiszen a cég már ekkor kénytelen volt kölcsönöket felvenni a termelésnövekedés fedezésére.
1886-ban 300 000 forinttal megnövelték az alaptőkét, amelyet nagyrészt a Magyar Általános Hitelbank, illetve az annak érdekkörébe tartozó fiumei Kőolajfinomító Rt. adott, így a cég átalakult, új neve Magyar fém és lámpaárugyár Rt. lett, az igazgatóságba pedig beültek a bank tisztviselői így annak összeállítása az alábbi lett: őrgróf Pallavicini Ede, Dr. Lederer Sándor, Mauthner Zsigmond, Németh Imre, Ullmann Adolf.
Ezt követően a cég már abba a pozícióba került, hogy kizárólagos állami megrendeléseket is kapott, például 1887-ben az új szeszadó törvényhez a pénzügyminisztérium itt rendelte meg az új szeszfokolókat, melyeket utána tőlük vásároltak meg a szesz-előállítók. Ennek eredményeképpen a profit az 1887-es 4 267 forintról 1888-ra 40 819 forintra nőtt. Ugyanakkor ez az állapot nem lett tartós és a cég a következő években, évtizedekben alig tudott egy minimális párszáz-párezer forintos nyereséget elérni, aztán 1899-től kezdve, de inkább a korona bevezetésével tudott – nominális növekedéssel – hat számjegyű profitot elérni, mely az 1907-es évtől állt rá az évenkénti 300 000 K mértékre.
Ez köszönt vissza egyébként a háború utáni hiperinfláció utáni pengőben is, így 1925–1926-ban is 328 ezer, illetve 385 ezer pengő profitja lett a cégnek, amelyet a nagy gazdasági világválság apasztott le. A válság alatt olvadt be a cégbe a pesterzsébeti Győrffy–Wolf fémárugyár, ám a cég 1932-re így is közel egymillió pengő veszteséget halmozott fel. Megoldásként a Magyar Általános Hitelbank, mint tulajdonos a Fegyver és Gépgyár Rt-be olvasztotta be a Magyar Fém és Lámpaárugyár Rt-t 1935. november 15-én.
A Fegyver- és gépgyár Rt
A Fegyver- és gépgyár Rt-t 1891. február 12-én alapította meg a Magyar Ipari és Kereskedelmi Bank azzal a céllal, hogy Magyarországon is működjön egy modern fegyvereket gyártó és a hadsereget ellátni képes vállalat. A cég a Külső Soroksári úton, tehát Budapesten, 2,4 millió forint alaptőkével alakult meg a korábbi Loewe & Co birtokában levő Első magyar fegyver- és tölténygyár Rt. csődbe ment cég telephelyének felvásárlásával. Szakembereket a Steyer osztrák fegyvergyárból hívtak meg, míg a cég igazgatósági tagjai báró Roszner Ervin (későbbi fiumei kormányzó), báró Podmaniczky Géza, báró Born Gyula, Kühn Károly, Loewe Izidor, Mauzer Pál, Noot Hugó, Dr. Posch Gyula és Weisz Manfréd kerültek, ugyanakkor a cég már 1893-tól a Magyar Általános Hitelbank érdekkörébe került és egészen a második világháború utáni államosításig ott is maradt.
A cég eleinte az osztrák Mannlicher fegyvereket, majd az M1895 mintájú fegyvereket gyártotta „R”FÉG beütéssel, utalva a gyártás helyére. E mellett gyártottak ismétlő puskákat, karabélyokat, szuronyokat. Az 1896-os millenniumi kiállításon puskáikkal, szerszámaikkal és speciális gépeikkel arattak sikereket. 1899-től pedig a tábori tarackok és az ágyútartozékok gyártását is megkezdték.
A vállalat 1896-tól kezdve – a korai nyereséges évekkel szemben – veszteségessé vált, ugyanis az eddig gyártott főként feketelőporos fegyverek egyre elavultabbá váltak. Emiatt elkezdtek áttérni a modernebb, és jóval magasabb minőségi elvárásoknak megfelelő fegyverek gyártására. Így egyébként a nyereség 1898-ban már a 300 ezer koronát, 1899-ben a 700 ezer koronát is meghaladta.
A fegyverek mellett gyártottak szerszámgépeket is. Például 1895-ben készítetttek el a Weisz Bertold és Társa részére egy revolveresztergát. Ugyanakkor a cég nevéhez fűződik az első magyar dízelmotor megalkotása is, melyet 1899-ben előbb 4, majd 20 lóerővel gyártottak, és amelyet Rudolf Diesel „magyar típusnak” nevezett el. Később évi 50 db motor legyártására rendezkedtek be, melyek teljesítménye hamarosan elérte a 70–100 lóerőt. A téma szakértői szerint az itteni gyártás annyira magas színvonalú volt, hogy maga az augsburgi Diesel Rt. is a Fegyver- és gépgyár Rt. motorjait ajánlotta angol gyárak figyelmébe, a saját kapacitásaikat meghaladó megrendelések esetén.
A cég vezetésében 1903-ban következett be váltás, amikor a Hitelbank megbízásából Frommer Rudolf nyert igazgatói kinevezést, akinek nem titkolt célja volt, hogy a motorgyártás felé bővülő cég fegyvergyártási potenciálját megnövelje. Frommer magának egyébként fegyver-szabadalmai révén szerzett ismertséget, noha eredendően a tőzsde tisztviselőjeként, majd a Hitelbank munkatársaként dolgozott. 1914-ben munkája elismeréseként pedig magyar nemességet kapott fegyverneki előnévvel.
1904-től kezdve az egyre feszültebb külpolitikai helyzet indokolttá is tette a fegyverkezést, mely megfelelő konjunktúrát teremtett a vállalkozásnak. Így a cég bővítette profilját Frommer Rudolf szabadalmai mentén az ismétlőpisztolyok irányába is, melyek nemcsak Ausztria-Magyarországon de az USA-tól Japánig keresett termékekké váltak.
A világháború kitörését követően 1915-ben katonai felügyelet alá került a gyár, mely ekkor már 2000 főt meghaladó mértékű alkalmazottal rendelkezett, mely 1917-re 4500 főre gyarapodott.
A háború után a trianoni Kis-Magyarországon korlátozták a hadsereg létszámát, mely magával hozta, hogy a háború alatt felfuttatott fegyvergyártó kapacitások kihasználatlanná váltak, így a cég ismételten a fém- és gépipari eszközök gyártása felé fordult, melyek közé tartoztak a háztartási eszközök is de a fegyvergyártás nem sorvadt teljesen el, sőt idővel a vadászfegyverek gyártása is megindult az üzemben.
A Fémáru, Fegyver- és Gépgyár Rt.
A nagy gazdasági világválság ugyanakkor erősen éreztette hatását a cégnél, amelynek létszáma ekkor 100 fő alá zuhant. Végül a Hitelbank kezdeményezésére a cég 1935-ben egyesült a Magyar Fém- és Lámpaárugyár Rt-vel, melyből létrejött a Fémáru, Fegyver- és Gépgyár Rt. Az üzem az újabb fegyverkezési időszakban mindennemű hadianyagot gyártott. Ennek révén a munkáslétszám is drasztikusan emelkedni kezdett, ahogy az üzem forgalma is rohamosan újra bővült. A gyárat a háború alatt 1944. április 3-án, majd július 2-án érte bombatalálat. A háború után 1946-ban a cég felvette a Lampart Művek elnevezést és már csak a szerszámgyártásra koncentráltak. Végül az üzemet 1948. január 1-vel államosították, így jött létre a Fémáru és szerszámgépgyár Nemzeti Vállalat, majd 1965-től Fegyver- és Gázkészülékgyár (FÉG) néven működött tovább.
Források:
https://adt.arcanum.com/hu/collection/MagyarCompass/
Tanulmanyok_2001_23_Gajdos_A_Fegyver_es_Gepgyar_Rt.pdf (mtak.hu)