Kőszénbánya- és téglagyár társulat Pesten

A Kőszénbánya- és Téglagyár Társulatot Pesten a Magyar Általános Hitelbank érdekeltségében, az 1838-as pesti árvízzel összefüggésben alapították meg. A X. kerületi gyár 1868-tól részvénytársaságként működött, majd jelentős fejlődést írt le. 1895-ben három téglagyárral és négy kőszénbányával rendelkezett, bár utóbbiaktól 1898-ban megvált. Az építőipari válságból való kilábalás után az 1910-1920-as években több részvénytársaságot is magába olvasztott. Sikerességére utal, hogy az 1930-as években több új terméket is bevezetett a gyártott áruk sorába.

A Kőszénbánya- és Téglagyár Társulat Pesten vállalat megalakulásának története az 1838-as pesti árvízhez kapcsolódik. A károk pótlására jelentős mennyiségű téglára volt szükség, de mivel a fővárosban nem állt rendelkezésre megfelelő téglagyár, Buda és Pest részéről felmerült az igény, hogy Miessbach Alajos és Dräsche Henrik bécsi téglagyárosok alapítsanak gyárat a magyar fővárosban is. (A bécsi Dräsche gyár ekkor a világ legnagyobb téglagyára volt.) Az 1838-as induláskor a Budapest X. kerületében épült (Külső Jászberényi út  41.) közönséges falitéglát és tetőcserepet gyártottak.

A gyár az alapítást követően 3 millió tégla előállítására volt képes évente. A szükséglet kielégítésére a gyár terjeszkedni kezdett, s vezetői megvásárolták a dorogi szénmedence bányáit Dorog, Tokod, Miklóshegy, Mogyoród községekben. A magyar gyár vezetője 1847-től Drasche Gusztáv volt.

Az addig egyéni cég életében jelentős fordulópontot jelentett az 1868-as év, amikor Kőszénbánya- és Téglagyár Társulat Pesten néven részvénytársasággá alakult át. Drasche a vállalat létrehozásában elért érdemeiért 1869-ben megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. A vállalat gyáraiban 1879-től keramitkő- és lap is készült.

1895-re a vállalat téglagyárral rendelkezett Rákoson, Gubacson és Budán. A téglagyárakban összesen 1640 szakmunkás, 980 napszámos, 1000 lóerejű gép dolgozott.

A vállalat kőszénbányái Annavölgyön, Csolnokon, Szászváron és Dorogon helyezkedtek el. Ezekben 1244 szakmunkás, 149 napszámos, 850 lóerejű gőz- és villamosgép volt alkalmazva. 1898-ban azonban a társulat tulajdonát képező szénbányákat és ezekhez tartozó ingatlanokat eladták a Kőszénbánya Részvénytársaságnak, mivel bár a kitermelt mennyiséget 1877-hez képest közel az ötszörösére sikerült növelni, a vállalat árfolyamának változása alapján látszik, hogy a kitermelés veszteséges volt.

Az 1900-as években végrehajtott fejlesztések nyomán a vállalat jelentős szereplője maradt a fővárosi építőiparnak. 1908-ban a vállalat tulajdonába került a porcelán- és fayencegyár. Ennek köszönhetően 1908-tól fayence falburkolólapokat, porcelánból készült alacsony- és magasfeszültségű szerelési és szigetelési cikkeket, 1910-től tűzálló samott-téglákat, 1916-tól pedig lamettlachi padlóburkolólapokat is gyártott. Ugyanakkor, annak ellenére, hogy a Compass szerint az 1900-as években évi 90, az 1910-es években évi 110 millió tégla előállítására volt képes, a valódi termelés ezt a mennyiséget csak lassan közelítette meg. A XX. század első évtizedében 20–60 millió téglát tudott gyártani évente:

• 1902: 20 millió
• 1904: 28 millió
• 1906: 34,094 millió
• 1908: 45,631 millió
• 1910: 78,752 millió

Jól mutatja a lassú kilábalást a vállalat árfolyamának változása is.

A vállalat az előállított téglát nem csak belföldön, hanem külföldön (Ausztria, Szerbia, Románia, Bulgária) is értékesítette. 1906-ben megvette az Örley-féle téglagyárat.

Az első világháború alatt jelentős változtatásokra kényszerült. 1916-ban beszüntette a budai téglagyár működését az agyagtelepek kimerülése miatt. A telkeket a parcellázás után a vállalat eladta. 1917-ben elért fejlesztés révén megvette a budapesti Dávid-féle téglagyárat. A háború után az Angol-magyar Bank Részvénytársaság érdekeltségébe került.

1926. október 25-én magába olvasztotta a Kőbányai Gőztéglagyár Társulat Pesten céget. Ennek köszönhetően a részvénytársaság tulajdonába került a Budapest X. kerületi, Maglódi-út 18. és a III. kerületi, Bécsi-úton levő téglagyár is. Ennek köszönhetően 1928-tól gyártmányai közé a közönséges tömör falazótéglán, különféle dísztéglákon és nyersfalazati téglákon, illetve tetőcserepen kívül a sklinker falburkolótégla is bekerült.

A vállalat gyárainak sikeres működésére utal, hogy 1933-tól soklyukú téglát, 1935-től kő- és hangszigetelő kőszivacsanyagot, 1936-tól porcelán edény- és díszműárut, 1941-től PYR tűzálló döngölőmasszát, Kolibri fayence díszműárut és kályhacsempét gyártott.

A második világháború következtében a vállalat gyáraiban a gyártási folyamatok elakadtak, s az üzemet teljesen le kellett állítani. 1945 januárjában indult újra a munka. Budapest polgármestere cserépgyártó versenyt hirdetett a háborúban megrongálódott cserepek pótlására, amelyet a vállalat megnyert. 1950-ben a Kőbányai Téglagyár, 1968-ban a PIETRA Épületkerámiaipari Vállalat nevet kapta.

 

Források:

Magyar Pénzügyi Compass 1917–1943/1944.

Nagy Magyar Compass 1879–1916.

Pártos Szilárd (szerk.): A magyar gyáripar évkönyve és címtára. Budapest, 1941. 1227–1228.

Sajtóanyagok 1868–1926.

Vig Jenő: A „Pietra” szervezeti változásai. Magyar Építőipar, 1991. 40(5),  207–210.

Alapítás ideje: 1838

Megszűnés ideje nincs beállítva

Alapítók nincsenek beállítva

Kibocsátott értékpapírok:

Kőszénbánya- és téglagyár társulat Pesten

Meghatározó vezetők nincsenek beállítva

Főtevékenység: tégla- és cserépgyártás, kőszéntermelés

Fő termékek:

falazótégla, különféle dísztéglák és nyersfalazati téglák, tetőcserép, fayence falburkolólapok (1908–), porcelánból készült alacsony- és magasfeszültségű szerelési és szigetelési cikkek (1908–), tűzálló samott-téglák (1910–), lamettlachi padlóburkolólapok (1916–), sklinker falburkolótégla (1928–), soklyukú tégla (1933–), kő- és hangszigetelő kőszivacsanyag (1935–), porcelán edény- és díszműáru (1936–), PYR tűzálló döngölőmassza (1941–), Kolibri fayence díszműáru és kályhacsempe (1941–)

Székhelyek nincsenek beállítva

Telephelyek nincsenek beállítva

Fő mérföldkövek nincsenek beállítva

Szerző: Szabó Róbert