“Fonciére” általános biztosító intézet
Pesti Biztosító Intézet (1864–1879)
Foncière Pesti Biztosító Intézet (1879–1920)
Foncière Általános Biztosító Intézet (1920–1948)
A Foncière, illetve elődje a Pesti Biztosító 1864. évi alapításától 1948-as államosításáig nyolc évtizeden át Magyarország egyik legjelentősebb, az 1930-as évektől piacvezető biztosítótársasága volt. Általános biztosítóként az elemi biztosítások minden ágával és életbiztosítással is foglalkozott. Az eredetileg bécsi és pesti befektetők által alapított cégben, 1879-ben jelent meg a francia tőke – ekkor kapta a Foncière nevet – majd 1920-ban az olasz Riunione Adriatica di Sicurtá – Magyarországon Adriai Biztosító – lett a főrészvényese.
A kortársak által Második Magyar Általános Biztosítótársaságnak is nevezett Pesti Biztosító Intézet alapításában bécsi és pesti befektetői körök, illetve a magyar arisztokrácia vett részt. Az 1864. októberi alakuló közgyűlésen gróf Andrássy Györgyöt választották elnöknek, aki 6 évig töltötte be ezt a pozíciót. Az arisztokrácia mellett a pesti, kereskedő nagypolgárság szerzett legnagyobb tulajdonrészt. Andrássyt Kochmeister Frigyes követte az elnöki székben, aki egyben – a szintén 1864-ben megnyílt – Pesti Tőzsde elnöke is volt annak alapításától egészen a századfordulóig, a biztosító első alelnöke pedig Gozsdu Manó, a balkáni cincár származású jogász, politikus, felsőházi képviselő volt.
Az első részvényesek inkább kötvénybefektetőnek, mint cégalapítónak tekintették magukat, a közgyűlésen heves vita folyt arról, hogy a 3 millió forint alaptőke után a társaság évente 5 százalék kamatot fizessen. Erről végül Weisz Bernát Ferenc, a magyar biztosításügy „nagy öregje”, a cég későbbi igazgatója beszélte le a részvényeseket. A társaság végül 1865 májusában kezdte meg a működést 11 főügynökséggel, 4 külföldi (Bécs, Trieszt, Prága és Brno) vezérügynökséggel és közel ezer ügynökkel. Kezdetben tűz, jég és szállítmány ágazatokat műveltek, majd 1868-tól elindult az élet, 1870-től pedig az üvegbiztosítási ágazat is.
Forrás: MABISZ Könyvtár.
Az 1860-as évek közepén eluralkodó alapítási láz közepette a Pesti Biztosítóval együtt született számos új biztosítótársaság zöme még az 1869-es ún. kis válságban, de legkésőbb négy évvel később, a „Nagy Krach” során megbukott. A Pesti Biztosító az ezekben az években erőteljesen Közép-Európa felé forduló francia tőke bevonásának köszönhette, hogy elkerülte ezt a sorsot. A francia tőke érdeklődése a magyar biztosítási szektorban 1879-ben érte el a csúcspontját. A Union Générale ebben az évben alapította meg a Magyar–Francia Biztosítót, amely bár előbb az Első Magyar, majd a Foncière érdekeltségébe került, de mindvégig a magyar piac egy fontos szereplője maradt. Ugyancsak 1879 végén alapították meg párizsi és bécsi bankcsoportok kifejezetten a Pesti Biztosító megszerzése céljából a Foncière Általános Biztosítót, amely néhány héttel később egyesült a bajba jutott Pesti Biztosítóval. Az új, immár Foncière Pesti Biztosító névre hallgató társaság 1880. január 1-jén kezdte meg a működését. A cég hivatalosan a Foncière jogutóda lett, ezért a kompaszokban az alapítási dátuma 1879, de az új cég valójában a Pesti Biztosító ekkor már 15 éves állományát, szervezetét és vezetését vette át. A fúzió sikeresnek bizonyult. A társaság a pesti székhelyű biztosítók közül a századfordulóig az Első Magyart követő legjelentősebb biztosítónak számított.
Forrás: MABISZ Könyvtár.
A világháború, Trianon és a hiperinfláció az egész biztosítási szektort megrázta. Ez alól a Foncière sem volt kivétel. A biztosítónak a konszolidációhoz új tőkére volt szüksége és ezt ezúttal olasz befektetők biztosították. 1920-ban a Trieszti székhelyű Riunione Adriatica di Sicurtá – az egészen 2006-ig fennálló RAS – vált a Foncière fő részvényesévé. Az olasz cég az 1838-as alapításától kezdve Adriai Biztosító néven működött Magyarországon. A Foncière ekkor hagyta el végleg az elődjére utaló Pesti jelzőt a nevéből. A konszolidáció sikeres lett. A cég megerősödött, az Első Magyartól átvette a Magyar–Francia részvényeit és miután 1937-ben a céget beolvasztotta piacvezetővé vált. A Foncière története, a legtöbb magyarországi biztosítótársaságéval együtt az államosítással ért véget.
A biztosító operatív irányítása a nyolc évtized alatt mindvégig két család kezében összpontosult. Schön (később Sarbó) Vilmos 1867-től 1898-ig maradt a cég vezérigazgatója, és egészen 1906-os haláláig az igazgatóság elnöke. Fia, Schön Leó1898-tól Reich (Ribáry) Mórral közösen társ ügyvezetőkként vezette a céget. Ribáry Mór 54 évig, haláláig állt a Foncière szolgálatában, 1916–1927 között már, mint egyedüli vezérigazgató. Unokaöccse, Ribáry Frigyes 1926- tól 12 éven át volt a társaság igazgatója. De a Schön (Sarbó) és Reich (Ribáry) családból rajtuk kívül is találunk vezetőket a biztosító tisztviselői karában: főorvost, jogtanácsost, budapesti vezérügynököt és felügyelőbizottsági tagot.
Forrás: MABISZ Könyvtár.
Miután a társaság az államosítás után jogutód nélkül megszűnt, emlékét csak néhány szép kötvény és egy gyönyörű budapesti palota őrzi. A biztosítónak a Sas utcában volt a hivatala és mindvégig ott is maradt, az 1870-es évek végén azonban a Sugár út, a mai Andrássy út kialakításában remek befektetési lehetőséget látott a társaság. A Sugár út építése, illetve először az útjában álló épületek bontása már 1872-től megkezdődött, az utat a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1876-ban adta át a forgalomnak. Ekkorra azonban még csak 3 négyemeletes, 19 háromemeletes, 8 kétemeletes, 1 egyemeletes ház és 8 villa épült a közel 2,5 kilométeres út mellé. Az építkezések 1880-tól kaptak lendületet, abban az évben 29, 1881-ben 18, 1882-ben pedig 37 telket adtak el, míg 1884-re az összes telek eladásra került és egy kivételével beépítették vagy zajlott rajta az építkezés. Ebben az építkezési hullámban épült, Feszty Adolf tervei alapján a Foncière négyemeletes, eklektikus stílusú bérháza a mai Andrássy út és Bajcsy-Zsilinszky út sarkán. A palota egykori hatalmas kupolája elpusztult a második világháborúban, a korábban előtte állt Hermész-szobor – Szász Gyula alkotása – viszont 1990 óta megint ott van a ház ormán.
Csury Jenő ifj. – Marosi Imre 1931: A magyar biztosítás története. Budapest.
Horváth Gyula – Tamás Gábor 2019: A Foncère Pesti Biztosító. Biztosítás és Kockázat. (6.) 2. 104–107.
Tamás Gábor 2019a: A biztosítási piac fejlődése Magyarországon a 19. század közepétől az első világháborúig. Biztosítás és kockázat. (6.) 1. 14–49.
Tamás Gábor 2019b: Háborúból válságba, válságból háborúba. Biztosítás és kockázat. (6.) 2. 52–95.
A működés beindításáról: A Magyar Közgazda (2.) 1865. május.11.
Alapítás ideje: 1864. október 17.
Megszűnés ideje: 1948
Alapítók: Az 1864-es alakuló közgyűlésen megválasztott kulcsvezetők Gróf Andrássy György, elnök Gozsdu Manó, alelnök Báró Kochmeister Frigyes (a Pesti Áru- és Értéktőzsde elnöke), választmányi tag Weisz Bernát Ferenc (az alapítás tervének megalkotója), igazgatósági tag
Kibocsátott értékpapírok:
| „Fonciére” általános biztosító intézet |
| „Fonciére” általános biztosító intézet 1910. évi kibocsátás |
Meghatározó vezetők:
1864–1893 | Báró Kochmeister Frigyes, választmányi tag (1864–67), alelnök (1867–69 és 1880–90), elnök (1870–80 és 1890–93) |
1867–1906 | Schön (1885-től Sarbó) Vilmos, vezérigazgató (1867–1898), az igazgatóság elnöke (1898–1906) |
1906–1927 | Reich (1902-től Ribári, 1914-től Ribáry) Mór, vezérigazgató |
Főtevékenység: 1864-től tűz-, jég-, és szállítmánybiztosítás, 1868-tól életbiztosítás majd üvegbiztosítás 1900 körül gépjármű törés- és felelősségbiztosítás
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1874-től | Sas (korábban Két sas) utca 10. a közhiedelemmel ellentétben a Bajcsy-Zsilinszky út és az Andrássy út sarkán álló Foncière palota sohasem volt a társaság székháza |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Tamás Gábor
Alapítás ideje: 1864. október 17.
Alapítók: Az 1864-es alakuló közgyűlésen megválasztott kulcsvezetők Gróf Andrássy György, elnök Gozsdu Manó, alelnök Báró Kochmeister Frigyes (a Pesti Áru- és Értéktőzsde elnöke), választmányi tag Weisz Bernát Ferenc (az alapítás tervének megalkotója), igazgatósági tag
Meghatározó vezetők:
1864–1893 | Báró Kochmeister Frigyes, választmányi tag (1864–67), alelnök (1867–69 és 1880–90), elnök (1870–80 és 1890–93) |
1867–1906 | Schön (1885-től Sarbó) Vilmos, vezérigazgató (1867–1898), az igazgatóság elnöke (1898–1906) |
1906–1927 | Reich (1902-től Ribári, 1914-től Ribáry) Mór, vezérigazgató |
Főtevékenység: 1864-től tűz-, jég-, és szállítmánybiztosítás, 1868-tól életbiztosítás majd üvegbiztosítás 1900 körül gépjármű törés- és felelősségbiztosítás
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1874-től | Sas (korábban Két sas) utca 10. a közhiedelemmel ellentétben a Bajcsy-Zsilinszky út és az Andrássy út sarkán álló Foncière palota sohasem volt a társaság székháza |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Tamás Gábor
“Fonciére” általános biztosító intézet
Pesti Biztosító Intézet (1864–1879)
Foncière Pesti Biztosító Intézet (1879–1920)
Foncière Általános Biztosító Intézet (1920–1948)
A Foncière, illetve elődje a Pesti Biztosító 1864. évi alapításától 1948-as államosításáig nyolc évtizeden át Magyarország egyik legjelentősebb, az 1930-as évektől piacvezető biztosítótársasága volt. Általános biztosítóként az elemi biztosítások minden ágával és életbiztosítással is foglalkozott. Az eredetileg bécsi és pesti befektetők által alapított cégben, 1879-ben jelent meg a francia tőke – ekkor kapta a Foncière nevet – majd 1920-ban az olasz Riunione Adriatica di Sicurtá – Magyarországon Adriai Biztosító – lett a főrészvényese.
A kortársak által Második Magyar Általános Biztosítótársaságnak is nevezett Pesti Biztosító Intézet alapításában bécsi és pesti befektetői körök, illetve a magyar arisztokrácia vett részt. Az 1864. októberi alakuló közgyűlésen gróf Andrássy Györgyöt választották elnöknek, aki 6 évig töltötte be ezt a pozíciót. Az arisztokrácia mellett a pesti, kereskedő nagypolgárság szerzett legnagyobb tulajdonrészt. Andrássyt Kochmeister Frigyes követte az elnöki székben, aki egyben – a szintén 1864-ben megnyílt – Pesti Tőzsde elnöke is volt annak alapításától egészen a századfordulóig, a biztosító első alelnöke pedig Gozsdu Manó, a balkáni cincár származású jogász, politikus, felsőházi képviselő volt.
Az első részvényesek inkább kötvénybefektetőnek, mint cégalapítónak tekintették magukat, a közgyűlésen heves vita folyt arról, hogy a 3 millió forint alaptőke után a társaság évente 5 százalék kamatot fizessen. Erről végül Weisz Bernát Ferenc, a magyar biztosításügy „nagy öregje”, a cég későbbi igazgatója beszélte le a részvényeseket. A társaság végül 1865 májusában kezdte meg a működést 11 főügynökséggel, 4 külföldi (Bécs, Trieszt, Prága és Brno) vezérügynökséggel és közel ezer ügynökkel. Kezdetben tűz, jég és szállítmány ágazatokat műveltek, majd 1868-tól elindult az élet, 1870-től pedig az üvegbiztosítási ágazat is.
Forrás: MABISZ Könyvtár.
Az 1860-as évek közepén eluralkodó alapítási láz közepette a Pesti Biztosítóval együtt született számos új biztosítótársaság zöme még az 1869-es ún. kis válságban, de legkésőbb négy évvel később, a „Nagy Krach” során megbukott. A Pesti Biztosító az ezekben az években erőteljesen Közép-Európa felé forduló francia tőke bevonásának köszönhette, hogy elkerülte ezt a sorsot. A francia tőke érdeklődése a magyar biztosítási szektorban 1879-ben érte el a csúcspontját. A Union Générale ebben az évben alapította meg a Magyar–Francia Biztosítót, amely bár előbb az Első Magyar, majd a Foncière érdekeltségébe került, de mindvégig a magyar piac egy fontos szereplője maradt. Ugyancsak 1879 végén alapították meg párizsi és bécsi bankcsoportok kifejezetten a Pesti Biztosító megszerzése céljából a Foncière Általános Biztosítót, amely néhány héttel később egyesült a bajba jutott Pesti Biztosítóval. Az új, immár Foncière Pesti Biztosító névre hallgató társaság 1880. január 1-jén kezdte meg a működését. A cég hivatalosan a Foncière jogutóda lett, ezért a kompaszokban az alapítási dátuma 1879, de az új cég valójában a Pesti Biztosító ekkor már 15 éves állományát, szervezetét és vezetését vette át. A fúzió sikeresnek bizonyult. A társaság a pesti székhelyű biztosítók közül a századfordulóig az Első Magyart követő legjelentősebb biztosítónak számított.
Forrás: MABISZ Könyvtár.
A világháború, Trianon és a hiperinfláció az egész biztosítási szektort megrázta. Ez alól a Foncière sem volt kivétel. A biztosítónak a konszolidációhoz új tőkére volt szüksége és ezt ezúttal olasz befektetők biztosították. 1920-ban a Trieszti székhelyű Riunione Adriatica di Sicurtá – az egészen 2006-ig fennálló RAS – vált a Foncière fő részvényesévé. Az olasz cég az 1838-as alapításától kezdve Adriai Biztosító néven működött Magyarországon. A Foncière ekkor hagyta el végleg az elődjére utaló Pesti jelzőt a nevéből. A konszolidáció sikeres lett. A cég megerősödött, az Első Magyartól átvette a Magyar–Francia részvényeit és miután 1937-ben a céget beolvasztotta piacvezetővé vált. A Foncière története, a legtöbb magyarországi biztosítótársaságéval együtt az államosítással ért véget.
A biztosító operatív irányítása a nyolc évtized alatt mindvégig két család kezében összpontosult. Schön (később Sarbó) Vilmos 1867-től 1898-ig maradt a cég vezérigazgatója, és egészen 1906-os haláláig az igazgatóság elnöke. Fia, Schön Leó1898-tól Reich (Ribáry) Mórral közösen társ ügyvezetőkként vezette a céget. Ribáry Mór 54 évig, haláláig állt a Foncière szolgálatában, 1916–1927 között már, mint egyedüli vezérigazgató. Unokaöccse, Ribáry Frigyes 1926- tól 12 éven át volt a társaság igazgatója. De a Schön (Sarbó) és Reich (Ribáry) családból rajtuk kívül is találunk vezetőket a biztosító tisztviselői karában: főorvost, jogtanácsost, budapesti vezérügynököt és felügyelőbizottsági tagot.
Forrás: MABISZ Könyvtár.
Miután a társaság az államosítás után jogutód nélkül megszűnt, emlékét csak néhány szép kötvény és egy gyönyörű budapesti palota őrzi. A biztosítónak a Sas utcában volt a hivatala és mindvégig ott is maradt, az 1870-es évek végén azonban a Sugár út, a mai Andrássy út kialakításában remek befektetési lehetőséget látott a társaság. A Sugár út építése, illetve először az útjában álló épületek bontása már 1872-től megkezdődött, az utat a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1876-ban adta át a forgalomnak. Ekkorra azonban még csak 3 négyemeletes, 19 háromemeletes, 8 kétemeletes, 1 egyemeletes ház és 8 villa épült a közel 2,5 kilométeres út mellé. Az építkezések 1880-tól kaptak lendületet, abban az évben 29, 1881-ben 18, 1882-ben pedig 37 telket adtak el, míg 1884-re az összes telek eladásra került és egy kivételével beépítették vagy zajlott rajta az építkezés. Ebben az építkezési hullámban épült, Feszty Adolf tervei alapján a Foncière négyemeletes, eklektikus stílusú bérháza a mai Andrássy út és Bajcsy-Zsilinszky út sarkán. A palota egykori hatalmas kupolája elpusztult a második világháborúban, a korábban előtte állt Hermész-szobor – Szász Gyula alkotása – viszont 1990 óta megint ott van a ház ormán.
Csury Jenő ifj. – Marosi Imre 1931: A magyar biztosítás története. Budapest.
Horváth Gyula – Tamás Gábor 2019: A Foncère Pesti Biztosító. Biztosítás és Kockázat. (6.) 2. 104–107.
Tamás Gábor 2019a: A biztosítási piac fejlődése Magyarországon a 19. század közepétől az első világháborúig. Biztosítás és kockázat. (6.) 1. 14–49.
Tamás Gábor 2019b: Háborúból válságba, válságból háborúba. Biztosítás és kockázat. (6.) 2. 52–95.
A működés beindításáról: A Magyar Közgazda (2.) 1865. május.11.