Első magyar papiripar r.-t
Az Első Magyar Papírgyár Részvénytársaság a dualista korszak talán legjelentősebb papírgyáraként 1881 és 1943/1944 között működött. Az 1890-es évektől az első világháború végéig fejlődése töretlen ütemű volt, azt azonban a trianoni békeszerződés jelentékenyen érintette, hiszen a külföldre került gyárak kikerültek a vállalat irányítása alól. Az 1920-as években a megelőző korszakot fémjelző Herz Vilmos fia, Herz Henrik vezérigazgatóként emelte fel ismét a vállalatot annak régi fényébe, így a gazdasági válságból kilábalva a cég az 1930-as években ismét terjeszkedni tudott.
Az Első Magyar Papíripar Részvénytársaság 1881-ben alakult meg 100 000 Frt alaptőkével. Már működésének első éveiben átvette és modernné alakította a korábban a Dávid Károly cég által vezetett nagyszabosi és horkai telepeket. Bár a nagyszabosi gyár 1891-ben leégett, ez hosszú távon inkább előnnyel, semmint hátránnyal járt, hiszen az 1893–1894-ben újjáépített gyárat a legmodernebb eszközökkel szerelték fel, ami lehetővé tette a középfinom és finom papírfajták gyártását. Az első tíz évben további fejlesztéseket vitt véghez a főként Herz Vilmos vezérigazgató nevével fémjelzett cég: az osztrák papíriparral való verseny szempontjából rendkívüli jelentősége volt ugyanis az ezidőtájt bevezetett vízjel használatának.
A sikeres vezetésnek köszönhetően a vállalat tovább tudta növelni érdekeltségeit a századfordulón. 1903-ban került a vállalat érdekeltségébe a Smith & Meynier Fiumei Papírgyár, 1911-ben pedig a leégett masznikói gyártelep helyére felépítették az első magyar rotációs papírgyárat. Fejlődésének töretlen ütemét azzal egészítette ki, hogy többek között a hermaneci papírgyár megvásárlásával növelte befolyását 1916–1917-ben, majd 1918-ban a Zágrábi Papírgyár Részvénytársaság részvényeit, illetve Copony Márton cégének zernesti papírgyárát vásárolta meg. Ezáltal az 1917–1918-as üzleti évre a vállalat valóban összefogta a trianoni Magyarország papírgyártással-előállítással foglalkozó gyárainak szinte egészét: a részvénytársaságnak papírgyára volt Nagyszaboson, Özörényben, Masznikón, emellett cellulózgyára Özörényben, faanyaggyára Hirschnél és Masznikón. Érdekeltsége volt ezen kívül a Smith & Meynier Fiumei Ppapírgyár Részvénytársaságnál, a Hermaneczi Papírgyár Részvénytársaságnál és a Zágrábi Papírgyár Részvénytársaságnál is. Ezen gyárainak évi termelése 120 ezer mázsa papír, 80 ezer mázsa cellulóz és 45 ezer mázsa faanyag volt. A részvénytársaság egyértelmű sikere, hogy a közös vámterület által okozott nehézségek ellenére sikerrel vette fel a versenyt az osztrák gyárakkal.
Ugyanakkor, az első világháború is csak abból a szempontból éreztette hatását a vállalatnál a papír előállításában, hogy szembesülnie kellett a háború utolsó éveiben mindinkább jelentkező papírhiánnyal. A részvénytársaság volt ugyanis az egyetlen olyan gyár, amely újságpapír előállításával foglalkozott, teljesítőképessége pedig havonta 50 vagon újságpapír körül mozgott. Azonban, annak ellenére, hogy miniszteri rendelet írta elő a havi 45 vagon újságpapír előállítását, már 1917. januárjában 9, februárban pedig mindössze 4,5 vagont tudott a fővárosi lapoknak leszállítani. Ráadásul jelentős mértékben megdrágult a papír is: az 1915. májusi árakhoz képest 1916-ra 300–350%-kal lett drágább. Ez összefüggésben volt a kritikus szénhiánnyal is, annak hiányában ugyanis kénytelen volt leállítani üzemeit is. Szintén hátrányba került a magyar papíripar amiatt, mert a hazai gyárak az összfogyasztás kb. 40%-át tudták ellátni, amelynek kétharmadát az állami szállítások kötötték le. Ezáltal az osztrák papíripar magas árakkal is jól bekapcsolódhatott a magyarországi „fogyasztásba”, ott ugyanis az állami szükséglet a magyarnál jóval kisebb volt. Erre példának említhető a rotációs újságpapír szükséglet, amely 1700–1800 vagonból a masznikói gyár 500 vagont tudott előállítani, a többit az osztrák gyárak fedezték.
Egyfelől a háború és a vele összekapcsolódó infláció, valamint az első világháborút követő területvesztés, másrészt Herz Vilmos 1920-ban bekövetkező halála után alapvető változtatásokra volt szükség a korszerű idők elvárásainak megfelelően. A korábbi vezérigazgató fia, Herz Henrik kénytelen volt megválni a társaság vállalatainak nagy – határon túli – részétől. Az 1920-as években a reorganizáció jegyében került sor az 1926-ban teljesen átépített Diósgyőr Papírgyár Részvénytársaság kereskedelmi vezetésének átvételére, amely kiváló üzletnek bizonyult. A papírgyártással párhuzamosan ugyanis a vállalat kiterjesztette eladási programját az író- és nyomópapírokra, illetve a csomagolópapírra is. Herz Henrik érdeme, hogy az 1920-as évek végére a vállalat üzemek nélkül is országos papírközponttá tudott válni.
A cég bevételei forintban és koronában
Az 1930-as években – a gazdasági világválsággal együtt járó következmények ellenére – a vállalat folytatni tudta korábbi sikereit. Másrészt, a Felvidék visszacsatolásával a vállalat ismét hozzájutott 1923-ban eladott özörényi cellulózgyárához, amelynek évi cellulóztermelése (1500–1600 vagon) a korszakban tekintélyes mennyiséget képviselt. A gyár jelentőségét mutatja, hogy visszavételével további 700–800 vagon cellulózzal gazdálkodhatott ismét Magyarország. 1937-ben került sor a zernesti papírgyár visszavásárlására, amely még 1853-ban került megalapításra és bár 1918-ban került az Első Magyar Papírgyár Részvénytársaság birtokába, Trianon után azt elveszítette. Románia egyik legmodernebb papírgyárának kapacitása kb. 8 000 tonna papír volt évente. Emellett, az említett diósgyőri papírgyárban szerzett érdekeltségen kívül több magyar papírgyárnak (Hazai Papírgyár, Diósgyőri, Neményi, Pesterzsébeti Papír- és Nyers Fedéllemezgyár) is eladási szervévé vált.
A cég tőzsdei árfolyama pengőben
Források
BME Honi Ipar 1881–1944.
Compass 1921–1944.
Nagy Magyar Compass 1881–1920.
Sajtóanyagok 1881–1944.
Alapítás ideje: 1881. március 20.
Megszűnés ideje nincs beállítva
Alapítók: dr. Herz Vilmos
Kibocsátott értékpapírok:
| Első magyar papiripar r.-t |
| Első magyar papiripar r.-t. 1920. évi kibocsátás |
Meghatározó vezetők:
1896–1907 | Gajári Ödön |
1908–1913 | báró Dániel Ernő |
1914–1916 | Herz Vilmos |
1917–1922 | Bun József |
1923–1925 | Matlekovits Sándor |
1926–1932 | báró Kornfeld Pál |
1933–1943 | Bun József |
Főtevékenység: papír késztermék előállítása: merített, irodai, fogalmazó-, rotációs-, nyomtatvány-, színes- és csomagolópapír, zsírhatlan papír
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1896–1913 | Budapest V. Mérleg utca 9. |
1914–1932 | Budapest V. Rudolf tér 6. |
1933–1944 | Budapest V. Arany János utca 10. |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Alapítás ideje: 1881. március 20.
Alapítók: dr. Herz Vilmos
Meghatározó vezetők:
1896–1907 | Gajári Ödön |
1908–1913 | báró Dániel Ernő |
1914–1916 | Herz Vilmos |
1917–1922 | Bun József |
1923–1925 | Matlekovits Sándor |
1926–1932 | báró Kornfeld Pál |
1933–1943 | Bun József |
Főtevékenység: papír késztermék előállítása: merített, irodai, fogalmazó-, rotációs-, nyomtatvány-, színes- és csomagolópapír, zsírhatlan papír
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1896–1913 | Budapest V. Mérleg utca 9. |
1914–1932 | Budapest V. Rudolf tér 6. |
1933–1944 | Budapest V. Arany János utca 10. |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Első magyar papiripar r.-t
Az Első Magyar Papírgyár Részvénytársaság a dualista korszak talán legjelentősebb papírgyáraként 1881 és 1943/1944 között működött. Az 1890-es évektől az első világháború végéig fejlődése töretlen ütemű volt, azt azonban a trianoni békeszerződés jelentékenyen érintette, hiszen a külföldre került gyárak kikerültek a vállalat irányítása alól. Az 1920-as években a megelőző korszakot fémjelző Herz Vilmos fia, Herz Henrik vezérigazgatóként emelte fel ismét a vállalatot annak régi fényébe, így a gazdasági válságból kilábalva a cég az 1930-as években ismét terjeszkedni tudott.
Az Első Magyar Papíripar Részvénytársaság 1881-ben alakult meg 100 000 Frt alaptőkével. Már működésének első éveiben átvette és modernné alakította a korábban a Dávid Károly cég által vezetett nagyszabosi és horkai telepeket. Bár a nagyszabosi gyár 1891-ben leégett, ez hosszú távon inkább előnnyel, semmint hátránnyal járt, hiszen az 1893–1894-ben újjáépített gyárat a legmodernebb eszközökkel szerelték fel, ami lehetővé tette a középfinom és finom papírfajták gyártását. Az első tíz évben további fejlesztéseket vitt véghez a főként Herz Vilmos vezérigazgató nevével fémjelzett cég: az osztrák papíriparral való verseny szempontjából rendkívüli jelentősége volt ugyanis az ezidőtájt bevezetett vízjel használatának.
A sikeres vezetésnek köszönhetően a vállalat tovább tudta növelni érdekeltségeit a századfordulón. 1903-ban került a vállalat érdekeltségébe a Smith & Meynier Fiumei Papírgyár, 1911-ben pedig a leégett masznikói gyártelep helyére felépítették az első magyar rotációs papírgyárat. Fejlődésének töretlen ütemét azzal egészítette ki, hogy többek között a hermaneci papírgyár megvásárlásával növelte befolyását 1916–1917-ben, majd 1918-ban a Zágrábi Papírgyár Részvénytársaság részvényeit, illetve Copony Márton cégének zernesti papírgyárát vásárolta meg. Ezáltal az 1917–1918-as üzleti évre a vállalat valóban összefogta a trianoni Magyarország papírgyártással-előállítással foglalkozó gyárainak szinte egészét: a részvénytársaságnak papírgyára volt Nagyszaboson, Özörényben, Masznikón, emellett cellulózgyára Özörényben, faanyaggyára Hirschnél és Masznikón. Érdekeltsége volt ezen kívül a Smith & Meynier Fiumei Ppapírgyár Részvénytársaságnál, a Hermaneczi Papírgyár Részvénytársaságnál és a Zágrábi Papírgyár Részvénytársaságnál is. Ezen gyárainak évi termelése 120 ezer mázsa papír, 80 ezer mázsa cellulóz és 45 ezer mázsa faanyag volt. A részvénytársaság egyértelmű sikere, hogy a közös vámterület által okozott nehézségek ellenére sikerrel vette fel a versenyt az osztrák gyárakkal.
Ugyanakkor, az első világháború is csak abból a szempontból éreztette hatását a vállalatnál a papír előállításában, hogy szembesülnie kellett a háború utolsó éveiben mindinkább jelentkező papírhiánnyal. A részvénytársaság volt ugyanis az egyetlen olyan gyár, amely újságpapír előállításával foglalkozott, teljesítőképessége pedig havonta 50 vagon újságpapír körül mozgott. Azonban, annak ellenére, hogy miniszteri rendelet írta elő a havi 45 vagon újságpapír előállítását, már 1917. januárjában 9, februárban pedig mindössze 4,5 vagont tudott a fővárosi lapoknak leszállítani. Ráadásul jelentős mértékben megdrágult a papír is: az 1915. májusi árakhoz képest 1916-ra 300–350%-kal lett drágább. Ez összefüggésben volt a kritikus szénhiánnyal is, annak hiányában ugyanis kénytelen volt leállítani üzemeit is. Szintén hátrányba került a magyar papíripar amiatt, mert a hazai gyárak az összfogyasztás kb. 40%-át tudták ellátni, amelynek kétharmadát az állami szállítások kötötték le. Ezáltal az osztrák papíripar magas árakkal is jól bekapcsolódhatott a magyarországi „fogyasztásba”, ott ugyanis az állami szükséglet a magyarnál jóval kisebb volt. Erre példának említhető a rotációs újságpapír szükséglet, amely 1700–1800 vagonból a masznikói gyár 500 vagont tudott előállítani, a többit az osztrák gyárak fedezték.
Egyfelől a háború és a vele összekapcsolódó infláció, valamint az első világháborút követő területvesztés, másrészt Herz Vilmos 1920-ban bekövetkező halála után alapvető változtatásokra volt szükség a korszerű idők elvárásainak megfelelően. A korábbi vezérigazgató fia, Herz Henrik kénytelen volt megválni a társaság vállalatainak nagy – határon túli – részétől. Az 1920-as években a reorganizáció jegyében került sor az 1926-ban teljesen átépített Diósgyőr Papírgyár Részvénytársaság kereskedelmi vezetésének átvételére, amely kiváló üzletnek bizonyult. A papírgyártással párhuzamosan ugyanis a vállalat kiterjesztette eladási programját az író- és nyomópapírokra, illetve a csomagolópapírra is. Herz Henrik érdeme, hogy az 1920-as évek végére a vállalat üzemek nélkül is országos papírközponttá tudott válni.
A cég bevételei forintban és koronában
Az 1930-as években – a gazdasági világválsággal együtt járó következmények ellenére – a vállalat folytatni tudta korábbi sikereit. Másrészt, a Felvidék visszacsatolásával a vállalat ismét hozzájutott 1923-ban eladott özörényi cellulózgyárához, amelynek évi cellulóztermelése (1500–1600 vagon) a korszakban tekintélyes mennyiséget képviselt. A gyár jelentőségét mutatja, hogy visszavételével további 700–800 vagon cellulózzal gazdálkodhatott ismét Magyarország. 1937-ben került sor a zernesti papírgyár visszavásárlására, amely még 1853-ban került megalapításra és bár 1918-ban került az Első Magyar Papírgyár Részvénytársaság birtokába, Trianon után azt elveszítette. Románia egyik legmodernebb papírgyárának kapacitása kb. 8 000 tonna papír volt évente. Emellett, az említett diósgyőri papírgyárban szerzett érdekeltségen kívül több magyar papírgyárnak (Hazai Papírgyár, Diósgyőri, Neményi, Pesterzsébeti Papír- és Nyers Fedéllemezgyár) is eladási szervévé vált.
A cég tőzsdei árfolyama pengőben
Források
BME Honi Ipar 1881–1944.
Compass 1921–1944.
Nagy Magyar Compass 1881–1920.
Sajtóanyagok 1881–1944.