Első budapesti gőzmalom részvénytársaság
A gőzmalmok története összefonódik a székesfőváros történetével: bár a gőzmalmok már Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítését megelőzően létrejöttek, kialakulásukra hatott a főváros és gazdasági szerepének fejlődése. A gőzmalmok alapítását a dunai gőzhajózással kialakult kedvező szállítási feltételek, illetve a század közepén kialakuló agrár-konjunktúra tették lehetővé az európai városok urbanizációja következtében. A népességnövekedés révén nagyobb kereslet mutatkozott a gabonára, ami azt jelenti, hogy megfelelő felvevőpiaccal is rendelkezett. Az egymás után épült gőzmalmok abból a szempontból voltak előnyösek, hogy a gőzmeghajtás révén telephelyük szabadon megválasztható volt, hiszen működésükhöz nem szükségeltetett sem víz, sem szél. A gőzgép alkalmazásához mégis jelentős vízmennyiséget igényeltek a gőzmalmok: ennek köszönhető, hogy a Duna közelébe építették őket.
A Magyarországon elterjedt ún. magasőrlés módja a következő volt: a gabona a raktárból először a malomba került, ahol a koptatóban megtisztították a nagyobb szennyeződésektől, illetve a héjtól. Az ún. tarár feladata az volt, hogy megtisztítsa a búzaszemet, mielőtt az a búzaosztályozó rostába került, ami képes volt rostálni a hibás búzaszemeket. A trieur a magok kiszűréséért, a kefélőgép a por eltávolításáért volt felelős. Az őrlést megelőző utolsó munkafolyamat a kondicionálás volt, melynek során a búzaszemek tömege 2–3%-ának megfelelő vizet adtak a búzához. Ezután pihentetés következett, majd a megtisztított búza többszöri törésen keresztül vált finom őrleménnyé. A nagyobb szemű dara kialakításához hengerszékeken, illetve hengerpárokon őrölték lisztté.
Az Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársaságot 1863-ban, pesti kereskedők (Weiss B. A., Deutsch József, Brüll Miksa pesti nagykereskedő, Flesch Mór terménykereskedő) egy csoportja hozta létre Első Budai Gőzmalom Társulat néven. A malom felépítésére a mai Balaton utca, Nagy Ignác utca, Stollár Béla utca és Szemere utca által határolt telken került sor. Az üzembe helyezés időpontja 1866. december 1-je volt.
A cég még 1863-ban megvásárolta, majd 1864-ben üzembe helyezte a Berger-malmot. 1867-ben az Első Buda-Pesti Gőzmalmi Részvénytársaság eladta az egykori budai Berger-féle malmot egy pesti kereskedők által alapított, Budai Király Gőzmalom Részvénytársaságnak. A vállalat 1865-ben változtatta meg a nevét Első Pest-Budai Gőzmalom Társulatra.
1876-ban az Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársaság árverésen megvásárolta és új berendezéssel felszerelve már 1877-ben üzembe helyezte második malmát Budán, a későbbi Zsigmond utca 55–59. számú telken. Ezt a gőzmalmot 1852-ben Werther Frigyes létesítette, halála után a hagyatékra megalapították a Budai Gyárudvar Részvénytársaságot. A malom 1868-ban bekövetkezett tűzvész okozta veszteségéből nem tudott kilábalni a vállalat. Ezért fő hitelezője, az Angol-Magyar Bank árverésre bocsátotta.
Az 1890-es években az Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársaság kapacitása meghaladta az 1 millió mm-t és megközelítette az 1,4 milliót évente. 1895 óta több malom, így ez a vállalat is a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank érdekeltségébe tartozott.
A századforduló első éveiben a többihez hasonló nehézségekkel kellett szembenéznie a malomnak. Az Amerikából érkező olcsó gabona okozta verseny jelentős hátrányokat hozott a fővárosi malmoknak, amelyek ráadásul még egymással is versengtek. Ennek legalább részben történő megoldására az Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársaság három, jelentékeny őrlési képességgel rendelkező malom összevonására tett javaslatot. Míg a hazai piacon áremelkedés ment végbe, addig az osztrák piacon a kedvezőbb termelés olcsóbb búza beszerzését és ezáltal a liszt olcsóbb előállítását tette lehetővé. A malom jelentős voltát jelzi ugyanakkor az, hogy 1907-ben sikerült az Első galatzi gőzmalom részvénytársaságban részesedést szereznie, mely malom felügyeletére létrejött a Csillag-malom részvénytársaság. Ez a vállalat 1909 augusztus elején kezdte meg működését. Az ezzel párhuzamosan továbbra is fennálló nehézségek miatt több hónapon keresztül kényszerült heti négy napból álló termelésre a malom az 1910-es évek elején. Ez az üzemkorlátozás egyet jelentett a termelés csökkenésével. 1913-ban mindezt a gabonatermés csökkenése, illetve a zsák árának radikális emelkedése tétezte. Nyeresége az alábbiak szerint változott az első évtized fordulóján.
Az első világháború új helyzet elé állította a malmot. Az áremelkedés, a vasúti forgalom és hajózási szállítás feltételeinek megnehezítése, a készletek lefoglalása, a sorozások és az otthonmaradt családtagokról való gondoskodás (drágasági pótlék, jótékonyság stb.) kényszere, illetve a nyersanyag beszerzésének kérdése problémát okozott. A gabona elosztását a Haditermény Részvénytársaság intézte, s ez mindössze kétszer tette lehetővé a malmok számára a gabona megvásárlását a háború teljes időtartama alatt. Ráadásul, a fennálló nehézségek miatt a Haditermény Részvénytársaság gyakran még az általa vállalt, csekély gabona leszállítását sem tudta teljesíteni. A földművelésügyi miniszter 1915-ben a teljes korpatermelést is lefoglalta, s létrejött a Korpaközpont. Mindemellett, amikor a hadvezetőség az üzemet katonai felügyelet alá helyezte, kötelezte a malmot az üzemképesség fenntartására. Az állam által megoldásként bevezetett árszabályozás, illetve rekvirálás a nyereséges üzem működtetését tette lehetővé. Mindehhez járultak az olyan problémák, mint, hogy a vállalat érdekeltségébe tartozó Erzsébet Gőzmalom Társaság malomtelepe 1914. szeptember 19-én leégett.
A háború alatt került sor a Karcagon lévő malomtelep és tárház megvásárlására a Karczagi Népbanktól. A vállalat ennek üzemeltetésére új részvénytársaságot alapított Tiszavidéki hengermalom és tárház részvénytársaság címen. 1916-ban az érdekeltség bővítésére került sor egy kisebb mezőtúri malomtelep, valamint egy gyomai, villanyteleppel egybekötött gőzmalom felvásárlásával. Ezzel párhuzamosan szintén megszerezte a Váci Hengermalom Részvénytársaságot, a Zombori Hengermalom Részvénytársaságot, illetve a Pancsovai Hengermalom Részvénytársaságot. Ugyanebben az évben magába olvasztotta a Pesti Hengermalom Társaságot. Ennek köszönhetően, a vállalat 1920-ban három budapesti malommal rendelkezett. A nyilvántartások szerint a lisztkivitel Németországba, Franciaországba, Angliába, Brazíliába, valamint ázsiai és afrikai gyarmatokra is irányult.
A Nagykörút építése miatt az egykori Klotild utcai malomtelep nem üzemelhetett az 1910-es évek után. Ezt követően itt már csak a részvénytársaság irodája működött, a malom átköltözött a Szemere utca 17-be. A régi telken lévő épületek lebontását követően, 1934-ben lakóházak építésére került sor.
Az 1920-as években szükség volt a kapacitás csökkentésére, így a konszern malomkoncentrációt hajtott végre. 1926-ban olvasztotta magába a Pesti Molnárok és Sütők Gőzmalom Részvénytársaságot, az Erzsébet Gőzmalom Részvénytársaságot, a Váci Hengermalom Részvénytársaságot és a Szolnoki Tiszavidéki Hengermalom és Tárház Részvénytársaságot. Érdekeltségébe ekkor a Lujza-Gőzmalom, a Csillag-malom Részvénytársaság (Galac), a Zombori Hengermalom Részvénytársaság, a Pancsovai Gőzmalom Részvénytársaság, a Kőrösvidéki ipari és áruforgalmi Részvénytársaság, az Export malomipar Részvénytársaság (Versec), a Zentai hengermalom, illetve a Bánáti hengermalom (Nagykikinda) tartozott.
A malom azon kevés üzemek egyike volt, amely még a második világháború idején is működött. Az üzem a háború alatt azonban súlyos sérüléseket szenvedett, ezért nem sokkal később lebontották. Helyére 1977 és 1980 között épült fel a KISZ székháza a Pozsonyi úton, amelyet 2018-ban szinten lebontottak, hogy egy lakópark épülhessen a helyére.
Források
Bolla Zoltán (2019): Újlipótváros építészete 1861–1945. Budapest, Ariton Kft.
Első Budapesti Gőzmalom Részvénytársaság. Online weboldal: http://remlac.hu/angyalfold_htk/13angyalfold_htk__cimekszerint/karpatutca16_18/karpatutca16_18.html. Utolsó letöltés dátuma: 2024. november 7.
Klement Judit (2010): Gőzmalmok a Duna partján. A budapesti malomipar a 19–20. században. Budapest.
Klement Judit (2012): Hazai vállalkozók a hőskorban. A Budapesti Gőzmalomipar vállalkozói a 19. század második felében. Budapest.
Klement, Judit (2023): Budapest és a malmok, 1841–2008. Történelmi Szemle 65. 1. 155–167.
Nagy Magyar Compass 1876–1943/1944.
Pogány Ágnes (2020): Kartell vagy fúzió? A budapesti nagymalmok stratégiái a 20. század első harmadában. In: Hálózat és hierarchia: Magyar Gazdaságtörténeti Évkönyv 2020. Bölcsészettudományi Kutatóközpont – Hajnal István Alapítvány, Budapest. 327–360.
Sajtóanyagok 1876–1926.
Sándor Vilmos (1959): A budapesti malomipar kialakulása, 1839–1880. Tanulmányok Budapest Múltjából 13. 315–422.
Alapítás ideje: 1868
Megszűnés ideje: 1947
Alapítók: Weiss B. A., Deutsch József, Brüll Miksa, Flesch Mór
Meghatározó vezetők:
1878-1891 | Rósa Lajos |
1892-1900 | Basch Fülöp |
1901-1913 | Haggenmacher Károly |
1914-1919 | Lánczy Leó |
1920-1931 | Fellner Henrik |
1932-1937 | Stux Sándor |
1938-1943 | Marschall Ferenc |
Főtevékenység: gabonaőrlés (búza, dara, korpa)
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1878-1881 | Budapest Váci út – Kórház utca |
1882-1925 | Budapest V. Klotild utca 10–12. |
1926 | Budapest V. Szemere utca 17. |
1927-1936 | Budapest V. Klotild utca 12. |
197-1943 | Budapest V. Rothermere utca 27. |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Alapítás ideje: 1868
Alapítók: Weiss B. A., Deutsch József, Brüll Miksa, Flesch Mór
Meghatározó vezetők:
1878-1891 | Rósa Lajos |
1892-1900 | Basch Fülöp |
1901-1913 | Haggenmacher Károly |
1914-1919 | Lánczy Leó |
1920-1931 | Fellner Henrik |
1932-1937 | Stux Sándor |
1938-1943 | Marschall Ferenc |
Főtevékenység: gabonaőrlés (búza, dara, korpa)
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1878-1881 | Budapest Váci út – Kórház utca |
1882-1925 | Budapest V. Klotild utca 10–12. |
1926 | Budapest V. Szemere utca 17. |
1927-1936 | Budapest V. Klotild utca 12. |
197-1943 | Budapest V. Rothermere utca 27. |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Első budapesti gőzmalom részvénytársaság
A gőzmalmok története összefonódik a székesfőváros történetével: bár a gőzmalmok már Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítését megelőzően létrejöttek, kialakulásukra hatott a főváros és gazdasági szerepének fejlődése. A gőzmalmok alapítását a dunai gőzhajózással kialakult kedvező szállítási feltételek, illetve a század közepén kialakuló agrár-konjunktúra tették lehetővé az európai városok urbanizációja következtében. A népességnövekedés révén nagyobb kereslet mutatkozott a gabonára, ami azt jelenti, hogy megfelelő felvevőpiaccal is rendelkezett. Az egymás után épült gőzmalmok abból a szempontból voltak előnyösek, hogy a gőzmeghajtás révén telephelyük szabadon megválasztható volt, hiszen működésükhöz nem szükségeltetett sem víz, sem szél. A gőzgép alkalmazásához mégis jelentős vízmennyiséget igényeltek a gőzmalmok: ennek köszönhető, hogy a Duna közelébe építették őket.
A Magyarországon elterjedt ún. magasőrlés módja a következő volt: a gabona a raktárból először a malomba került, ahol a koptatóban megtisztították a nagyobb szennyeződésektől, illetve a héjtól. Az ún. tarár feladata az volt, hogy megtisztítsa a búzaszemet, mielőtt az a búzaosztályozó rostába került, ami képes volt rostálni a hibás búzaszemeket. A trieur a magok kiszűréséért, a kefélőgép a por eltávolításáért volt felelős. Az őrlést megelőző utolsó munkafolyamat a kondicionálás volt, melynek során a búzaszemek tömege 2–3%-ának megfelelő vizet adtak a búzához. Ezután pihentetés következett, majd a megtisztított búza többszöri törésen keresztül vált finom őrleménnyé. A nagyobb szemű dara kialakításához hengerszékeken, illetve hengerpárokon őrölték lisztté.
Az Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársaságot 1863-ban, pesti kereskedők (Weiss B. A., Deutsch József, Brüll Miksa pesti nagykereskedő, Flesch Mór terménykereskedő) egy csoportja hozta létre Első Budai Gőzmalom Társulat néven. A malom felépítésére a mai Balaton utca, Nagy Ignác utca, Stollár Béla utca és Szemere utca által határolt telken került sor. Az üzembe helyezés időpontja 1866. december 1-je volt.
A cég még 1863-ban megvásárolta, majd 1864-ben üzembe helyezte a Berger-malmot. 1867-ben az Első Buda-Pesti Gőzmalmi Részvénytársaság eladta az egykori budai Berger-féle malmot egy pesti kereskedők által alapított, Budai Király Gőzmalom Részvénytársaságnak. A vállalat 1865-ben változtatta meg a nevét Első Pest-Budai Gőzmalom Társulatra.
1876-ban az Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársaság árverésen megvásárolta és új berendezéssel felszerelve már 1877-ben üzembe helyezte második malmát Budán, a későbbi Zsigmond utca 55–59. számú telken. Ezt a gőzmalmot 1852-ben Werther Frigyes létesítette, halála után a hagyatékra megalapították a Budai Gyárudvar Részvénytársaságot. A malom 1868-ban bekövetkezett tűzvész okozta veszteségéből nem tudott kilábalni a vállalat. Ezért fő hitelezője, az Angol-Magyar Bank árverésre bocsátotta.
Az 1890-es években az Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársaság kapacitása meghaladta az 1 millió mm-t és megközelítette az 1,4 milliót évente. 1895 óta több malom, így ez a vállalat is a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank érdekeltségébe tartozott.
A századforduló első éveiben a többihez hasonló nehézségekkel kellett szembenéznie a malomnak. Az Amerikából érkező olcsó gabona okozta verseny jelentős hátrányokat hozott a fővárosi malmoknak, amelyek ráadásul még egymással is versengtek. Ennek legalább részben történő megoldására az Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársaság három, jelentékeny őrlési képességgel rendelkező malom összevonására tett javaslatot. Míg a hazai piacon áremelkedés ment végbe, addig az osztrák piacon a kedvezőbb termelés olcsóbb búza beszerzését és ezáltal a liszt olcsóbb előállítását tette lehetővé. A malom jelentős voltát jelzi ugyanakkor az, hogy 1907-ben sikerült az Első galatzi gőzmalom részvénytársaságban részesedést szereznie, mely malom felügyeletére létrejött a Csillag-malom részvénytársaság. Ez a vállalat 1909 augusztus elején kezdte meg működését. Az ezzel párhuzamosan továbbra is fennálló nehézségek miatt több hónapon keresztül kényszerült heti négy napból álló termelésre a malom az 1910-es évek elején. Ez az üzemkorlátozás egyet jelentett a termelés csökkenésével. 1913-ban mindezt a gabonatermés csökkenése, illetve a zsák árának radikális emelkedése tétezte. Nyeresége az alábbiak szerint változott az első évtized fordulóján.
Az első világháború új helyzet elé állította a malmot. Az áremelkedés, a vasúti forgalom és hajózási szállítás feltételeinek megnehezítése, a készletek lefoglalása, a sorozások és az otthonmaradt családtagokról való gondoskodás (drágasági pótlék, jótékonyság stb.) kényszere, illetve a nyersanyag beszerzésének kérdése problémát okozott. A gabona elosztását a Haditermény Részvénytársaság intézte, s ez mindössze kétszer tette lehetővé a malmok számára a gabona megvásárlását a háború teljes időtartama alatt. Ráadásul, a fennálló nehézségek miatt a Haditermény Részvénytársaság gyakran még az általa vállalt, csekély gabona leszállítását sem tudta teljesíteni. A földművelésügyi miniszter 1915-ben a teljes korpatermelést is lefoglalta, s létrejött a Korpaközpont. Mindemellett, amikor a hadvezetőség az üzemet katonai felügyelet alá helyezte, kötelezte a malmot az üzemképesség fenntartására. Az állam által megoldásként bevezetett árszabályozás, illetve rekvirálás a nyereséges üzem működtetését tette lehetővé. Mindehhez járultak az olyan problémák, mint, hogy a vállalat érdekeltségébe tartozó Erzsébet Gőzmalom Társaság malomtelepe 1914. szeptember 19-én leégett.
A háború alatt került sor a Karcagon lévő malomtelep és tárház megvásárlására a Karczagi Népbanktól. A vállalat ennek üzemeltetésére új részvénytársaságot alapított Tiszavidéki hengermalom és tárház részvénytársaság címen. 1916-ban az érdekeltség bővítésére került sor egy kisebb mezőtúri malomtelep, valamint egy gyomai, villanyteleppel egybekötött gőzmalom felvásárlásával. Ezzel párhuzamosan szintén megszerezte a Váci Hengermalom Részvénytársaságot, a Zombori Hengermalom Részvénytársaságot, illetve a Pancsovai Hengermalom Részvénytársaságot. Ugyanebben az évben magába olvasztotta a Pesti Hengermalom Társaságot. Ennek köszönhetően, a vállalat 1920-ban három budapesti malommal rendelkezett. A nyilvántartások szerint a lisztkivitel Németországba, Franciaországba, Angliába, Brazíliába, valamint ázsiai és afrikai gyarmatokra is irányult.
A Nagykörút építése miatt az egykori Klotild utcai malomtelep nem üzemelhetett az 1910-es évek után. Ezt követően itt már csak a részvénytársaság irodája működött, a malom átköltözött a Szemere utca 17-be. A régi telken lévő épületek lebontását követően, 1934-ben lakóházak építésére került sor.
Az 1920-as években szükség volt a kapacitás csökkentésére, így a konszern malomkoncentrációt hajtott végre. 1926-ban olvasztotta magába a Pesti Molnárok és Sütők Gőzmalom Részvénytársaságot, az Erzsébet Gőzmalom Részvénytársaságot, a Váci Hengermalom Részvénytársaságot és a Szolnoki Tiszavidéki Hengermalom és Tárház Részvénytársaságot. Érdekeltségébe ekkor a Lujza-Gőzmalom, a Csillag-malom Részvénytársaság (Galac), a Zombori Hengermalom Részvénytársaság, a Pancsovai Gőzmalom Részvénytársaság, a Kőrösvidéki ipari és áruforgalmi Részvénytársaság, az Export malomipar Részvénytársaság (Versec), a Zentai hengermalom, illetve a Bánáti hengermalom (Nagykikinda) tartozott.
A malom azon kevés üzemek egyike volt, amely még a második világháború idején is működött. Az üzem a háború alatt azonban súlyos sérüléseket szenvedett, ezért nem sokkal később lebontották. Helyére 1977 és 1980 között épült fel a KISZ székháza a Pozsonyi úton, amelyet 2018-ban szinten lebontottak, hogy egy lakópark épülhessen a helyére.
Források
Bolla Zoltán (2019): Újlipótváros építészete 1861–1945. Budapest, Ariton Kft.
Első Budapesti Gőzmalom Részvénytársaság. Online weboldal: http://remlac.hu/angyalfold_htk/13angyalfold_htk__cimekszerint/karpatutca16_18/karpatutca16_18.html. Utolsó letöltés dátuma: 2024. november 7.
Klement Judit (2010): Gőzmalmok a Duna partján. A budapesti malomipar a 19–20. században. Budapest.
Klement Judit (2012): Hazai vállalkozók a hőskorban. A Budapesti Gőzmalomipar vállalkozói a 19. század második felében. Budapest.
Klement, Judit (2023): Budapest és a malmok, 1841–2008. Történelmi Szemle 65. 1. 155–167.
Nagy Magyar Compass 1876–1943/1944.
Pogány Ágnes (2020): Kartell vagy fúzió? A budapesti nagymalmok stratégiái a 20. század első harmadában. In: Hálózat és hierarchia: Magyar Gazdaságtörténeti Évkönyv 2020. Bölcsészettudományi Kutatóközpont – Hajnal István Alapítvány, Budapest. 327–360.
Sajtóanyagok 1876–1926.
Sándor Vilmos (1959): A budapesti malomipar kialakulása, 1839–1880. Tanulmányok Budapest Múltjából 13. 315–422.