Diana ipari és kereskedelmi r.-t.
A sósborszesz először a 18. századi Franciaországi parasztság körében terjedt el, mint csodaszer. Magyarországon Brázay Kálmán tudott belőle először üzletet csinálni 1865-ben, aki a finomszeszhez különféle alkotóelemeket adagolt és az így kialakított termékhez megnyerte az emigrációban élő Kossuth Lajost is, amely nagy hírértékkel bírt akkoriban. A terméket ekkoriban külsőleg alkalmazták fájdalomcsillapításra, fejfájás ellen, fertőtlenítésre, és reumára.
A 20. század elején, 1905-ben Erényi Béla gyógyszerész volt az, aki a mentolos variánssal (Diana borszesz) pillanatok alatt szorította ki Brázay jogutódját a piacról, majd az Erényi-féle variáns jogait vásárolta fel 1910-ben a Magyar érték és iparbank Rt., mely megalapította a termékcsoport (ekkor már Dianás cukor is) a Diana áruház Rt-t. Ez a társaság három évig működött, és a Diana sósborszesz mellett a Yes pouder üzletét is vitte más kozmetikumok mellett, majd 1914-ben Váci utcai házépítő Rt. néven működött tovább, a korábbi profilra pedig megalakult a Diana kereskedelmi Rt. 1914. november 12-én a budapesti Nádor utca 6. szám alatt 2 500 000 K alaptőkével.
1915-ben a céget megszerezte a Magyar Bank és Kereskedelmi Rt., így a Diana Rt. érdekkörébe került a Magyar ólomárugyár Rt. és a Borszéki Fürdővállalat Rt. is. Az ekkori igazgatóság tagjai egyébként Glückstahl Samu, Dr. balástyai Bamberger István és Dr. Dobay Aurél voltak, míg a vezérigazgatói posztot Halász Ottó látta el. A háború elején tetemes veszteséget halmoztak fel, így 1916-ban 676 279 K volt a hiány. 1918-ban lett először pluszos a mérleg, majd 1920-ban az erősen inflálódó korona idején 315 308 K volt a hasznuk ötmillió koronás alaptőke mellett, majd 1921-ben 656 508 K.
A cég 1922-ben az Angol-Magyar Bank Rt. érdekkörébe került, így egyúttal tulajdonosává váltak a Panacea Gyógyszervegyészeti Rt-nek, a Marvell Illatszergyár Rt-nek, a Medicamenta Rt-nek, a pozsonyi Diana H. A. G-nek és a bukaresti Diana S. A-nak. A nemzeti fizetőeszköz stabilizációjával 600 000 pengőben állapították meg az alaptőkét és egyúttal 1926. augusztus 30-án a cég is nevet váltott Diana kereskedelmi és ipari Rt-re, egyúttal bekebelezték az Arnea Tápszergyár Rt-t is; nyereségük azévben 100 957 K volt.
A nagy gazdasági világválság jelentősen éreztette hatását a cég eredményeiben, 1934-ben 151 877 P hiánnyal zárták az évet, de ezt követően a konjunktúrában újra fejlődni tudtak. Ekkoriban egyébként (1920-1940) Fehér Gyula vezette a céget, mint vezérigazgató. Tőle 1941-ben vette át a stafétát Dr. Gratz Gyula, mint a cég elnöke. Ekkoriban a cég már nem csak Dianás cukrot, hanem különféle édességeket és csokoládékat is gyártott.
Az államosítással végül a céget bedarálták a Magyar Likőripari Nemzeti Vállalat égisze alá, amelyből később kivált a Budapesti Szeszipari Vállalat (Buszesz), amely az 1991-es privatizációval lett az osztrák Mauthner-Markhof cég tulajdona.
Alapítás ideje: 1914 november 12.
Megszűnés ideje nincs beállítva
Alapítók: Magyar érték és Iparbank Rt.
Kibocsátott értékpapírok:
| Diana ipari és kereskedelmi r.-t. |
Meghatározó vezetők:
1914-1920 | Halász Ottó vezérigazgató |
1920-1941 | Fehér Gyula vezérigazgató |
1941- | Dr. Gratz Gusztáv elnök |
Főtevékenység: sósborszesz és kozmetikai termékek gyártása, értékesítése
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1914 | Bp. Nádor utca 6. |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Dr. Pelles Márton
Alapítás ideje: 1914 november 12.
Alapítók: Magyar érték és Iparbank Rt.
Meghatározó vezetők:
1914-1920 | Halász Ottó vezérigazgató |
1920-1941 | Fehér Gyula vezérigazgató |
1941- | Dr. Gratz Gusztáv elnök |
Főtevékenység: sósborszesz és kozmetikai termékek gyártása, értékesítése
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1914 | Bp. Nádor utca 6. |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Dr. Pelles Márton
Diana ipari és kereskedelmi r.-t.
A sósborszesz először a 18. századi Franciaországi parasztság körében terjedt el, mint csodaszer. Magyarországon Brázay Kálmán tudott belőle először üzletet csinálni 1865-ben, aki a finomszeszhez különféle alkotóelemeket adagolt és az így kialakított termékhez megnyerte az emigrációban élő Kossuth Lajost is, amely nagy hírértékkel bírt akkoriban. A terméket ekkoriban külsőleg alkalmazták fájdalomcsillapításra, fejfájás ellen, fertőtlenítésre, és reumára.
A 20. század elején, 1905-ben Erényi Béla gyógyszerész volt az, aki a mentolos variánssal (Diana borszesz) pillanatok alatt szorította ki Brázay jogutódját a piacról, majd az Erényi-féle variáns jogait vásárolta fel 1910-ben a Magyar érték és iparbank Rt., mely megalapította a termékcsoport (ekkor már Dianás cukor is) a Diana áruház Rt-t. Ez a társaság három évig működött, és a Diana sósborszesz mellett a Yes pouder üzletét is vitte más kozmetikumok mellett, majd 1914-ben Váci utcai házépítő Rt. néven működött tovább, a korábbi profilra pedig megalakult a Diana kereskedelmi Rt. 1914. november 12-én a budapesti Nádor utca 6. szám alatt 2 500 000 K alaptőkével.
1915-ben a céget megszerezte a Magyar Bank és Kereskedelmi Rt., így a Diana Rt. érdekkörébe került a Magyar ólomárugyár Rt. és a Borszéki Fürdővállalat Rt. is. Az ekkori igazgatóság tagjai egyébként Glückstahl Samu, Dr. balástyai Bamberger István és Dr. Dobay Aurél voltak, míg a vezérigazgatói posztot Halász Ottó látta el. A háború elején tetemes veszteséget halmoztak fel, így 1916-ban 676 279 K volt a hiány. 1918-ban lett először pluszos a mérleg, majd 1920-ban az erősen inflálódó korona idején 315 308 K volt a hasznuk ötmillió koronás alaptőke mellett, majd 1921-ben 656 508 K.
A cég 1922-ben az Angol-Magyar Bank Rt. érdekkörébe került, így egyúttal tulajdonosává váltak a Panacea Gyógyszervegyészeti Rt-nek, a Marvell Illatszergyár Rt-nek, a Medicamenta Rt-nek, a pozsonyi Diana H. A. G-nek és a bukaresti Diana S. A-nak. A nemzeti fizetőeszköz stabilizációjával 600 000 pengőben állapították meg az alaptőkét és egyúttal 1926. augusztus 30-án a cég is nevet váltott Diana kereskedelmi és ipari Rt-re, egyúttal bekebelezték az Arnea Tápszergyár Rt-t is; nyereségük azévben 100 957 K volt.
A nagy gazdasági világválság jelentősen éreztette hatását a cég eredményeiben, 1934-ben 151 877 P hiánnyal zárták az évet, de ezt követően a konjunktúrában újra fejlődni tudtak. Ekkoriban egyébként (1920-1940) Fehér Gyula vezette a céget, mint vezérigazgató. Tőle 1941-ben vette át a stafétát Dr. Gratz Gyula, mint a cég elnöke. Ekkoriban a cég már nem csak Dianás cukrot, hanem különféle édességeket és csokoládékat is gyártott.
Az államosítással végül a céget bedarálták a Magyar Likőripari Nemzeti Vállalat égisze alá, amelyből később kivált a Budapesti Szeszipari Vállalat (Buszesz), amely az 1991-es privatizációval lett az osztrák Mauthner-Markhof cég tulajdona.