Budapesti általános villamossági részv.-társ.
A Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság 1892-ben került megalapításra 3 millió korona alaptőkével. A fővárossal kötött egyezmény értelmében a vállalat váltakozó áramú és egyenáramú villamos áramot állított elő, azonban csak az egyenáramú villamosenergiát értékesíthette a piacon. Teleki elnöksége alatt a vállalat jelentős eredményességet tudhatott magáénak, mintegy 15 év alatt sikerült ugyanis ötvenszeresére növelni a villamosenergiát továbbító kábelvezeték hosszát. A vállalat az 1910-es évek elején mindinkább a fővárosi közművesítés hatáskörébe került, aki piaci versenytársat teremtve rákényszerítette a vállalatot a végleges felszámolásra 1921/1922-ben.
Hosszú ismertetés
A villanyvilágítás kezdete Magyarországon 1878-ra tehető, amikor a Ganz és Társa cég vasöntödéjét, illetve a Ganz utcát először elektromos áram által megvilágították. Ennek ellenére az üzemszerű, közcélú világítás csak 1893-ban indult meg a fővárosban: ennek az az oka, hogy Budapest fő- és székváros 1879-ben szerződést kötött az Allgemeine Österreichische Gasgesellschaft vállalattal, amely egyedüli koncessziót nyert a villamosvilágítás megvalósítására. Ezt a szerződést csak 1891-ben sikerült felbontani, miáltal a főváros is visszanyerte a jogot arra, hogy saját felügyelete alatt a feladatra vállalkozó cégek útján alapozza meg a város kiszolgálását. Az 1890-es évekre ennek a feladatnak a megoldása már valóban sürgetővé vált a villamosenergia-igény jelentős megnövekedése miatt.
A Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság azután került megalapításra, hogy Budapest fő-és székváros 1892-ben koncessziót ajánlott fel a fővárosi villamosenergia-termelés és a lakosság villamosenergia-ellátása érdekében. A koncessziót két vállalat kapta meg 45 évre: egyrészt a Magyar Villamossági Részvénytársaság, másrészt a Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság.
A Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság feladata váltakozó áramú és egyenáramú villamos energia termelése volt. A fővárossal kötött szerződése értelmében azonban csakis egyenáramú villamosenergia értékesítésére volt feljogosítva. A szerződés továbbá feljogosította a fővárost arra, hogy ő maga is létesítsen elektromos áram előállítására alkalmas telepeket, valamint előírta, hogy 45 év eltelte után a két vállalat telepjei Budapest tulajdonába, térítésmentesen mennek át.
A vállalat a Berzenczey utca (mai Hegedűs Gyula utca), Tutaj, Visegrádi és Bessenyei utcák által határolt területen hozta létre elektromos telepét. Az üzembe helyezett kétfázisú generátorok váltakozó áramot termeltek, amelynek átalakítása a kor technikai vívmányainak megfelelően már adott volt: a részvénytársaság központi telepén termelt váltakozó áramot négy állomáson, forgó transzformátorok segítségével alakítottak át egyenárammá. Utóbbiak az első világháború éveiben már a Kazinczy, a Murányi, a Horn Ede, a Liliom és a Logody utcákban szolgálták az elektromos áram előállítását.
Az utcai közvilágítást ezidőtájt a monopóliummal rendelkező gázgyárak birtokolták, így a villanyszolgáltatás eleinte magáncélokat szolgált. 1909-ben a fővárosi közgyűlés adott engedélyt a vállalatnak, hogy próbaképpen 38 ívlámpát szereljen fel a Rákóczi úton. A sikeres kísérlet után a közgyűlés engedélyt adott a bővítésre, így a vállalat felszerelhette a körutakat és a főbb utcákat is. 1912-ben már a Városligetet is felszerelték ívlámpás megvilágítással. A századfordulón a villamosenergia igény egyre jelentősebbé vált. A századforduló utáni első évtizedben jelentkező jelentős fejlődést jelzi, hogy a részvénytársaság által felhúzott kábelvezeték hossza másfél évtized alatt több mint húszszorosára nőtt. A szinte lineáris hossznövekedés az 1909–1910-es években vált kiemelkedővé, minden bizonnyal a fővárosi engedélyeztetéseknek köszönhetően.
A villamosenergia-termelés és az arra vonatkozó fogyasztási igény növekedésével felmerült az igény, hogy a többi közszolgáltatáshoz hasonlóan közületi irányítás alá kerüljön a villamosenergia-szolgáltatás is. Budapest vezetősége már az 1910-es években azon dolgozott, hogy a Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság mellett működő Magyar Villamossági Részvénytársaság, mint magánvállalatok által ellátott tevékenységet valamiképpen megváltsa. A cél összefüggésben volt azzal a ténnyel, hogy a részvénytársaság működtetése rendkívül nyereséges, amiről a vállalat árfolyamának változása is tanúskodik a 20. század első évtizedében.
E céltól vezérelve a főváros létrehozott egy budapesti tulajdonban lévő áramfejlesztő üzemet. 1912 augusztusában ennek köszönhetően kezdődött meg 1912-ben a Kelenföldi Áramfejlesztő telep építése, amely 1914-ben megkezdte az áramszolgáltatást. A konkurencia létrehozásával a főváros elérte az árak leszorítását, amivel közvetlenül is hozzájárult ahhoz, hogy a két magánvállalat felszámolásra kerüljön. 1914-ben előbb a Magyar Villamossági Részvénytársaság, majd 1918-ban a Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság került megváltásra, ami lényegében egyet jelentett a fővárosi kezelésbe vétellel.
A részvénytársaság ennek következtében 1921. január 1-je óta felszámolás alatt állt. A felszámolás befejezésére 1924-ben került sor.
Érdekesség, hogy a részvénytársaság Kazinczy utca 21. szám alatt található egykori székhelye a részvénytársaság működésének emlékére ma elektrotechnikai múzeumnak van berendezve.
Források
Bertalan János: A villanyvilágítás első évszázada. Budapest, 1978. XVI(6), 30–32.
Kozma Lilly: Budapesti Villamosenergia szolgáltatás első 25 éve. Elektromos Hiradó. 1968. július. 5-6.
Magyar Pénzügyi Compass 1917–1924.
Nagy Magyar Compass 1893–1916.
Révai Nagy Lexikona, 4. kötet. Brutus-Csát (1912). Szépirodalmi és Babits Könyvkiadó. Budapest, 1990. 72.
Sajtóanyagok 1893–1924.
Alapítás ideje: 1892
Megszűnés ideje: 1924
Alapítók: Általános Osztrák-Magyar Légszesz-társulat
Kibocsátott értékpapírok:
| Budapesti általános villamossági részv.-társ. |
Meghatározó vezetők:
1896-1906 | gróf Teleki Géza |
1907–1914 | Széll Kálmán |
1915–1922 | Fodor István |
Főtevékenység: elektromos áram előállítása és továbbítása
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1894–1914 | Budapest VII. Kazinczy utca 21. |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Alapítás ideje: 1892
Alapítók: Általános Osztrák-Magyar Légszesz-társulat
Meghatározó vezetők:
1896-1906 | gróf Teleki Géza |
1907–1914 | Széll Kálmán |
1915–1922 | Fodor István |
Főtevékenység: elektromos áram előállítása és továbbítása
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1894–1914 | Budapest VII. Kazinczy utca 21. |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Budapesti általános villamossági részv.-társ.
A Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság 1892-ben került megalapításra 3 millió korona alaptőkével. A fővárossal kötött egyezmény értelmében a vállalat váltakozó áramú és egyenáramú villamos áramot állított elő, azonban csak az egyenáramú villamosenergiát értékesíthette a piacon. Teleki elnöksége alatt a vállalat jelentős eredményességet tudhatott magáénak, mintegy 15 év alatt sikerült ugyanis ötvenszeresére növelni a villamosenergiát továbbító kábelvezeték hosszát. A vállalat az 1910-es évek elején mindinkább a fővárosi közművesítés hatáskörébe került, aki piaci versenytársat teremtve rákényszerítette a vállalatot a végleges felszámolásra 1921/1922-ben.
Hosszú ismertetés
A villanyvilágítás kezdete Magyarországon 1878-ra tehető, amikor a Ganz és Társa cég vasöntödéjét, illetve a Ganz utcát először elektromos áram által megvilágították. Ennek ellenére az üzemszerű, közcélú világítás csak 1893-ban indult meg a fővárosban: ennek az az oka, hogy Budapest fő- és székváros 1879-ben szerződést kötött az Allgemeine Österreichische Gasgesellschaft vállalattal, amely egyedüli koncessziót nyert a villamosvilágítás megvalósítására. Ezt a szerződést csak 1891-ben sikerült felbontani, miáltal a főváros is visszanyerte a jogot arra, hogy saját felügyelete alatt a feladatra vállalkozó cégek útján alapozza meg a város kiszolgálását. Az 1890-es évekre ennek a feladatnak a megoldása már valóban sürgetővé vált a villamosenergia-igény jelentős megnövekedése miatt.
A Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság azután került megalapításra, hogy Budapest fő-és székváros 1892-ben koncessziót ajánlott fel a fővárosi villamosenergia-termelés és a lakosság villamosenergia-ellátása érdekében. A koncessziót két vállalat kapta meg 45 évre: egyrészt a Magyar Villamossági Részvénytársaság, másrészt a Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság.
A Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság feladata váltakozó áramú és egyenáramú villamos energia termelése volt. A fővárossal kötött szerződése értelmében azonban csakis egyenáramú villamosenergia értékesítésére volt feljogosítva. A szerződés továbbá feljogosította a fővárost arra, hogy ő maga is létesítsen elektromos áram előállítására alkalmas telepeket, valamint előírta, hogy 45 év eltelte után a két vállalat telepjei Budapest tulajdonába, térítésmentesen mennek át.
A vállalat a Berzenczey utca (mai Hegedűs Gyula utca), Tutaj, Visegrádi és Bessenyei utcák által határolt területen hozta létre elektromos telepét. Az üzembe helyezett kétfázisú generátorok váltakozó áramot termeltek, amelynek átalakítása a kor technikai vívmányainak megfelelően már adott volt: a részvénytársaság központi telepén termelt váltakozó áramot négy állomáson, forgó transzformátorok segítségével alakítottak át egyenárammá. Utóbbiak az első világháború éveiben már a Kazinczy, a Murányi, a Horn Ede, a Liliom és a Logody utcákban szolgálták az elektromos áram előállítását.
Az utcai közvilágítást ezidőtájt a monopóliummal rendelkező gázgyárak birtokolták, így a villanyszolgáltatás eleinte magáncélokat szolgált. 1909-ben a fővárosi közgyűlés adott engedélyt a vállalatnak, hogy próbaképpen 38 ívlámpát szereljen fel a Rákóczi úton. A sikeres kísérlet után a közgyűlés engedélyt adott a bővítésre, így a vállalat felszerelhette a körutakat és a főbb utcákat is. 1912-ben már a Városligetet is felszerelték ívlámpás megvilágítással. A századfordulón a villamosenergia igény egyre jelentősebbé vált. A századforduló utáni első évtizedben jelentkező jelentős fejlődést jelzi, hogy a részvénytársaság által felhúzott kábelvezeték hossza másfél évtized alatt több mint húszszorosára nőtt. A szinte lineáris hossznövekedés az 1909–1910-es években vált kiemelkedővé, minden bizonnyal a fővárosi engedélyeztetéseknek köszönhetően.
A villamosenergia-termelés és az arra vonatkozó fogyasztási igény növekedésével felmerült az igény, hogy a többi közszolgáltatáshoz hasonlóan közületi irányítás alá kerüljön a villamosenergia-szolgáltatás is. Budapest vezetősége már az 1910-es években azon dolgozott, hogy a Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság mellett működő Magyar Villamossági Részvénytársaság, mint magánvállalatok által ellátott tevékenységet valamiképpen megváltsa. A cél összefüggésben volt azzal a ténnyel, hogy a részvénytársaság működtetése rendkívül nyereséges, amiről a vállalat árfolyamának változása is tanúskodik a 20. század első évtizedében.
E céltól vezérelve a főváros létrehozott egy budapesti tulajdonban lévő áramfejlesztő üzemet. 1912 augusztusában ennek köszönhetően kezdődött meg 1912-ben a Kelenföldi Áramfejlesztő telep építése, amely 1914-ben megkezdte az áramszolgáltatást. A konkurencia létrehozásával a főváros elérte az árak leszorítását, amivel közvetlenül is hozzájárult ahhoz, hogy a két magánvállalat felszámolásra kerüljön. 1914-ben előbb a Magyar Villamossági Részvénytársaság, majd 1918-ban a Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság került megváltásra, ami lényegében egyet jelentett a fővárosi kezelésbe vétellel.
A részvénytársaság ennek következtében 1921. január 1-je óta felszámolás alatt állt. A felszámolás befejezésére 1924-ben került sor.
Érdekesség, hogy a részvénytársaság Kazinczy utca 21. szám alatt található egykori székhelye a részvénytársaság működésének emlékére ma elektrotechnikai múzeumnak van berendezve.
Források
Bertalan János: A villanyvilágítás első évszázada. Budapest, 1978. XVI(6), 30–32.
Kozma Lilly: Budapesti Villamosenergia szolgáltatás első 25 éve. Elektromos Hiradó. 1968. július. 5-6.
Magyar Pénzügyi Compass 1917–1924.
Nagy Magyar Compass 1893–1916.
Révai Nagy Lexikona, 4. kötet. Brutus-Csát (1912). Szépirodalmi és Babits Könyvkiadó. Budapest, 1990. 72.
Sajtóanyagok 1893–1924.